Még mielőtt elindulnátok velem kis túrámra, szeretném leszögezni: ne számítsatok nagy halakra, extrém fogásokra, különleges tippekre vagy ötletekre. Ez az írás nem erről szól - esetleg majd legközelebb… Most egy rövid, de annál kellemesebb háromnapos balatoni pihenés halakhoz többé-kevésbé kapcsolódó részét szeretném tálalni nektek, körítve azzal, amit mi is kaptunk: napsütést, kellemes vizet, némi halszagot és sok pihenést.
Rövid „nyaralást” terveztünk strandolással, pihenéssel és egy fél délután horgászattal. Úgy látszik, hatással volt ránk a Szegedi Kajak-Kenu VB, hiszen Siófokról kajakkal indultunk és rövid - de edzettség hiányában annál hosszabbnak tűnő lapátolás után - Zamárdi közelében találtunk egy szimpatikus stéget, ahol kiadtuk a parancsot a kikötésre, úszásra és némi keszeg-kergetésre. A kikötés után összegeztük az út során szerzett tapasztalatokat és megállapítottuk, hogy idén még nem jelentünk nagy konkurenciát Kovács Katiéknak, inkább a szurkolótábort erősítjük majd.
Mivel nem luxushajóval mentünk 1 hónapos földkörüli útra, a felszerelést is minimalizálni kellett: egy telematch bot, orsó és kb. félmaréknyi apróság mellett egy kis vödör etetőanyag és egy doboz csonti kapott helyet a kötelező ásványvíz-napszemüveg-naptej („havaj-dizsi-napszemüveg”) csomag mellett. A kajak orrában elfért még persze egy könyv barátnőmnek, illetve mobiltelefon és fényképezőgép - az elektromos kütyük szigorúan bezacskózva, fő az óvatosság. Egyébként nagyon pofás cipzáras műanyag tasakokra tettem szert, ezek elvileg vízállóak, gyakorlati tapasztalattal még - lehet, hogy szerencsére - nem szolgálhatok.
Az előkészületeket még a parton megtettük. A csomagot - a lehető legkisebb méretre koncentrálva - összepakoltuk, közben az etetőanyagot is elkészítettem. Strand közeli horgászatra készültünk a kora délutáni órákban, ezért egy olyan etetőanyagot próbáltam összeállítani, ami a fürdőzők közelsége és a nagy meleg ellenére is képes legalább néhány halat a közelünkbe és horogra csalni. Így esett a választás a Haldorádó Nagy Dévér etetőanyagra és a Nagy Dévér Aroma Tuning adalékra.
Az etetőanyagot kibontva megfeledkeztem a negyvenfokos kánikuláról és szinte karácsonyi hangulat lett úrrá rajtam, valódi mézeskalács illat csapta meg az orromat, már-már a nyálam is kicsordult és némi csengettyűszót is hallottam, de ez utóbbi inkább a kezdődő napszúrás jele lehetett. :) A sötétbarna színű, illatos anyagot narancssárga fluo morzsák tették esztétikailag is vonzóvá a keszeg célközönség számára.
Az aroma az etetőanyaghoz hasonló színű és illatú, ebből 1 kg etetőanyaghoz kb. 1/3 flakont használtam fel - valamivel többet az „előírtnál” - abban bízva, hogy a keszegnépség érdeklődését még jobban felkeltem.
Csalinak csak csontit csomagoltunk (ígérem, abbahagyom a babitsi betűrímeket), barátnőm legnagyobb örömére. :) Ez volt az első „éles” találkozása a horgászattal, így az izgő-mozgó kukactársasággal is. Szerencsére nem menekült előlük a vízbe, sőt a horgászat halmentes - így számára unalmasabb - részében „csontiék” fotóalannyá léptek elő. Íme, az eredmény:
A horgászat némi úszással és fürdéssel indult, közben a meghorgászandó helyet is feltérképeztem. Kb. másfél méteres vizet találtam, egyenletes és viszonylag kemény aljzattal, vízinövények és kövek nélkül. Ez nem is olyan meglepő itt, a Balaton déli partján. Bár jobban szeretek nádszélben vagy medertörés közelében horgászni, most itt kellett alkotni valamit. Lássuk, mire jutottunk!
A bekészített etetőanyag felét előre beetettem olyan távolságra, ahova kézzel még pontosan tudtam dobni a pingponglabda nagyságú gombócokat, a többit eltettem későbbre. Csontit tűztem a vékonyhúsú horogra (10-es Drennan Carbon Match) és elkezdtem felmérni a helyzetet. Csúszó úszós szerelékkel horgásztam, az önsúlyos úszó (2 + 1 g) egy csúszó forgókapcson mozgott a főzsinóron, az ereszték beállítására kisméretű cérnaütközőt használtam. A horgot vékonyabb (0,12 mm-es) előkén forgóval kötöttem a 0,16 mm-es főzsinórhoz. Eleinte fenéken próbálkoztam, majd a kezdeti csendet próbáltam megtörni az ereszték állításával - a felszín közelében sikerült is pár küszt elkapnunk. :) Barátnőm ezeknek is örült, megfogta és visszaengedte első halait, így teljes volt az öröm a halacskák részéről is. Közben, úgy tűnt, a keszegek is kezdenek rátalálni az etetésre, pár rontott kapás után ők is horogra akadtak.
Ahogy elkezdtek eszegetni a keszegek, úgy igyekeztem az etetésen tartani őket egy-egy kis gombóc etetőt szórva a már megetetett helyre. Szép sorban, egymás után jelentkeztek az ezüstruhás dévérek, valószínűleg mindnyájan ugyanabba az ovis csoportba jártak, nagyjából egyformára nőttek. Tenyeresnél valamivel nagyobb, maximum kéttenyérnyire nőtt játszópajtásokkal ajándékozott meg minket a Balaton. Ennek ellenére jól eltöltöttük a horgászatra szánt pár órát, a bot is görbült néha, és a bevágást követően még rázogatták a fejüket és próbáltak harcolni is. Persze, ahogy az dévéréknél megszokott, rövid tusa után feladták a harcot és oldalukra dőlve, szép kényelmesen várták, hogy közelebbről is találkozzanak velünk.
Az unalmasabb időszakokban előtérbe került a nézelődés, beszélgetés és a fényképezőgép próbálgatása, igény szerint némi fürdéssel fűszerezve.
Úgy tűnik, hogy a nagy meleg, a néhány tíz méterre fürdőzők és a néha az orrunk előtt elúszó vitorlások ellenére is hatékonynak bizonyult az etetőanyag, valamint étvágyuknál voltak a keszegek.
Ahogy a nap lefelé indult, mi is elkezdtünk a hazaútra készülődni. Egy utolsót úsztunk a hűvös Balatonban, és miközben a Nap célba vette a szemközti hegyek tetejét, csónakunkat hazafelé irányítottuk. Végül nagyjából 2-2,5 kg keszeget sikerült pár óra alatt az etetésre, majd onnan horogra csalnunk. Többségüknek az ijedelmen és a kis szúráson kívül nem is esett baja - nyugodtan úszkálhattak tovább -, néhányukat azonban feláldoztuk a gasztronómia oltárán: ők kakukkfüves-paprikás lisztből kaptak gyászruhát és némi fehérbor kíséretében igyekeztek teljesíteni a közmondás igazát, miszerint „a jó hal háromszor szeret úszni, először vízben, majd olajban végül pedig borban”.
A többiek továbbra is a vízben úszkálnak és reményeim szerint békében szaporodnak tovább, hogy legközelebb is találkozhassunk velük.
Köszönöm, hogy velünk tartottatok.
Kapocsi Gergely (kapor)
Fényképek: Kapocsi Gergely
