A tél a horgászok többségének maga a „rémálom”. Kivételről talán csak a rablóhalas pecások esetében beszélhetünk. Igaz, ha a leghidegebb évszakunk komolyan gondolja, akkor az ő lehetőségeik is korlátozottá válnak. Így nem marad más, mint a felszerelés ápolása, leltár készítése, horgászfotók nézegetése és a visszaszámlálás. Utóbbi nálam már januárban elkezdődött, bár két szép süllő egy időre feledtette a tétlenséggel eltelt hosszú várakozást. Az első békés halra irányuló „bevetésre” március elejéig kellett várni. A pergetést leszámítva ritkán megyek egyedül horgászni, és ez most sem történt másként.
Az első helyszín
Bár tavasszal az állóvizeink melegszenek gyorsabban, barátom javaslatára mégis az élő Tiszát választottuk. Én sem tiltakoztam ellene, mert a folyó általunk kiszemelt részén lassul a víz, így reménykedtünk abban, hogy ezt a halak is előnyben részesítik. A másik két érv, ami a hely mellett szólt, hogy a parttól kb. 25 méterre egy medertörés található, illetve hogy a folyó is rejteget a horgászok számára nagyobb méretű halakat.
A körülményeket nehezítette, hogy reggel mínusz 3 fokra ébredtünk, és a víz hőmérséklete sem volt több 2-3 foknál. Ha ilyen körülmények között is eredményesek szeretnénk lenni, akkor a finomszerelékes módszerek közül érdemes választani!
Felszerelés
Egy feeder- és egy pickerbottal vágtunk neki a 2011-es év első békéshalas horgászatának. A végszerelék a 0,20 mm-es főzsinórra húzott, etetőkosárral ellátott gubancgátló csőből és egy forgókapocsba kötött, 0,18 mm átmérőjű előkéből állt. Folyóvízen a szögletes etetőkosarakat érdemes előnyben részesíteni, mivel a víz sodrása ezeket nehezebben, vagy egyáltalán nem tudja elmozdítani a fenékről. Természetesen ez függ a sodrás erejétől és az etetőkosár súlyától is. Mivel a mi esetünkben egy meglassult folyású szakaszról volt szó, ez a probléma csak kismértékben jelentkezett. Tapasztalataink szerint az állóvízhez képest itt a hosszabb előkékkel lehetünk eredményesek. Bizonyos esetekben nem kell megriadni a méter feletti előkehossztól sem. A feederboton 12-es, a pickeren 14-es horgot használtunk.
Etetőanyag, csali
A tavalyi év első horgászatát a Pelletes Fekete etetőanyaggal kezdtük, nem eredménytelenül. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a hagyományt 2011-ben sem akarjuk megszakítani, és szintén a Haldorádó család tagjai közül választunk. Úgy döntöttünk, hogy 2011 első horgászatán a Nagy Dévér elnevezésű etetőanyagot próbáljuk ki. A csalogatóhatás fokozása érdekében Aroma Tuning Nagy Dévér adalékot is használtunk. Egy kis „sufnituningot” is alkalmaztunk, hiszen az etetőanyag és aroma keverékéhez még hozzáadtunk kukoricadarát, bebábozódott csontkukacot, és a házi gazdaságból beszerzett darabolt gilisztát. (Ennyi előnye van annak, ha az ember belvizes területen lakik. Előreláthatólag az idén sem kell gilisztáért a boltba mennem.) A horogra csonti és giliszta került.
Tapasztalat
A szerelékek bevetését követően 4-5 gombócot még belőttünk a vízbe. Az eredményből egyértelműen azt a következtetést vontuk le, hogy a „mix” elérte célját. Aznap ugyan nem sikerült partra segíteni egyetlen egy halat sem, de kb. egy óra elteltével sikerült több kapást kicsikarni, ami arra enged következtetni, hogy a halakat a nagy víz ellenére is a szerelékünk közelébe tudtuk csalni. A kapások viszont erőtlenek és csipegetősek voltak, ami valószínűleg a hideg víznek volt betudható. A biztató jelek láttán úgy döntöttünk, hogy pár nap múlva meglátogatunk egy másik helyet ugyanezzel az összeállítással.
A második helyszín
Szűk egy héttel később újra a vízparton találtuk magunkat. A körülmények jelentősen megváltoztak, ugyanis a víz hőmérséklete két fokot emelkedett, és a levegő hőmérséklete sem süllyedt plusz 5 fok alá. A következő lényeges eltérés maga a helyszín: ezúttal is a Tisza volt a „célpont”, de már nem közvetlenül az áramló rész, hanem egy mesterségesen kialakított öbölszerű terület. A decemberi árvíz maradványait a természet műanyag flakonok formájában őrizte, ami nem nyújtott túl szép látványt. (Elhatároztuk, hogy a következő horgászatkor nem csak pecabotot, hanem a rendrakáshoz szükséges eszközöket is viszünk magunkkal.) E terület sekélyebb részei napközben jelentősen melegedtek, így a kilátásaink is biztatóak voltak.
Az eredmény nem sokáig váratott magára. A keverék itt is bizonyított, de ez esetben már kézzelfogható eredmény született. Az egyedszám ugyan nem volt nagy, de a kapásokon túl már halat is fogtunk. Biztosra vettük, hogy a halak mérete - az előző évek tapasztalatai alapján - a víz melegedésével arányosan nőni fog.
Tippek, trükkök, tapasztalatok
A március ugyan a tavasz első hónapja, de az időjárás ezt nem mindig mutatja. Az viszont egyértelművé vált, hogy a hideg víz ellenére a Nagy Dévér etetőanyag a hozzá tartozó aromával és a házi tuninggal mind álló-, mind pedig folyóvízen a közelünkbe csalja a halakat. Az etetőkosaras szerelékhez mindkét esetben csúzlival is belőttünk néhány gombócot, és az etetés beéréséhez minimálisan 0,5-1 órára volt szükség. Mindenképpen említést érdemel, hogy a kapások a csali cserélgetésével, variálásával voltak folyamatosan fenntarthatók. Ez azt jelenti, hogy időnként csak gilisztával sikerült kapást elérni, de egy idő után csak a csontkukac volt eredményes, és ebben az esetben is változtatni kellett a darabszámot. Előfordult, hogy kettőt kellett feltűzni a horogra, de néha csak akkor volt érdeklődő, ha egyet kínáltunk fel nekik.
A horgászatot pozitív élményekkel zártuk, és biztosak voltunk abban, hogy hamarosan újra meg fogjuk látogatni kedvenc folyónkat, és szinte száz százalékra mondhattuk, hogy mind mennyiségben, mind pedig minőségben felül fogjuk múlni az amúgy sem rossz eredményt. De az már egy másik történet lesz…
