Örömmel tapasztalom, hogy egyre több ember próbálkozik folyóvízi horgászattal. Remélem, ennek egyik oka az egyre több folyóvízi horgászatot és annak szépségét bemutató írás. Sok próbálkozónak azonban nehézséget okoz a hely kiválasztása. Egy rosszul megválasztott hely esetén az eredménytelenség szinte garantált. Továbbá nagy valószínűséggel több végszerelék is csak a folyó akadóit gazdagítja majd. Ha pl. a Dunán valaki a biztos fogást ígérő, de elég szennyes befolyóktól távol szeretne szerencsét próbálni, bizony nehéz, de annál szebb időszaknak néz elébe. Ha sikerül megtalálni a „helyet” ami csak az övé, minden bizonnyal kárpótolja majd szépségével, hangulatával, halaival. Sajnos „tutit” én sem tudok mondani, csak megpróbálok némi segítséget adni a megfelelő tájékozódáshoz. Aki elindul ezen az úton, ne számítson gyors sikerekre. Akár 2-3 évbe is kerülhet, mire kitapasztalható egy partszakasz.
Amennyiben lehetséges, eleinte célszerűbb csatlakozni valakihez, aki már ismeri a víz számos titkát, vagy szemfüles módon meg kell próbálni kilesni mások titkait. A parton „felejtett” holmik is árulkodhatnak egy helyről. De ha kalandozni van kedvünk, akkor nosza, vágjunk bele!
Pedig ezen a helyen a tavaszi, magasabb vizeknél nagy eséllyel horgászhatunk bodorkára, domolykóra, dévérre. Persze tudni kell, hogy hol van az a 2-3 m2 tiszta hely, ahol egy spiccbottal jót horgászhatunk. Ezen a részen tavasszal 0,5-1 m-es víz szokott lenni. Szinte alig áramlik. A hamarabb melegedő, búvóhelyet nyújtó szélvizet sok-sok hal keresi fel, hogy átmelengesse áthűlt uszonyait.
Az első és legfontosabb, hogy minél gyakrabban járjuk végig a kiszemelt partszakaszt. Figyelmesen nézzük meg, esetleg jegyzeteljük le a kiszemelt partszakaszon a különböző vízállások mellett kialakuló viszonyokat. Erre kifejezetten alkalmasak az őszi-téli kisvízi időszakok. Ilyenkor a folyók mederteltsége alacsony, a víz szintjeközepes vízálláshoz képest akár 1,5-2 méterrel kisebb. Érdemes megjegyezni a meder alakulatait, a benne található akadók, kövek esetleg kövezés vagy zátonyok helyét, alakját és elhelyezkedését. Későbbi horgászataink eredményessége nagyban függhet ettől.
A folyóvíz a benne élő állatokra, növényekre állandó nyomást gyakorol. Ezért azok a tereptárgyak, medertörések, amik megtörik a sodrást, kiváló élőhelyet biztosítanak a folyóra jellemző gerinctelen állatok többségének. Ha pedig a táplálékszervezetek valahol tömegesen előfordulnak, akkor ott a belőlük élő állatok, pl. a halak is hamar megjelennek.
Ezért fontos, hogy a kiszemelt halfajok természetével tisztában legyünk. Utána már csak nyitott szemmel végig kell menni a parton, és meg kell figyelni minden apró, akár jelentéktelennek tűnő részletet.
Itt van például ez a régről itt maradt betonrámpa. Közepes vízállásnál kb. 1,5-2 m víz borítja. A bal oldala a sodrást befelé, kb. 20-30 fokos szögben megtöri (ezt látni is lehet a bal oldalon elhelyezkedő nagyobb kavicsokból - ez a Duna jobb partszegélye, azaz a víz balról jobbra folyik). Közben az elterelt víztömeg egy kicsit fel is gyorsul, és ott egy határozott, másodlagos sodorvonal keletkezik. A jobb oldalon kialakul egy kevésbé sodrós rész, ahol a görgetett hordalék (apróbb kavicsok) megáll, a sodródó hordalék (homok) és az élelem pedig kiülepedik. Ezzel el is készült a halak a terülj-terülj asztalkája! A lelassuló részen főleg jászok, bagolykeszegek táplálkoznak, a betonrámpa törésén paducok legelésznek. Érdemes megfigyelni, hogy ezeken a helyeken a kagyló és csigaházak is felhalmozódnak.
Ezen a képen a szárazra került mederben megtelepedett növényzet elhelyezkedéséből jól lehet látni, hogy a rámpa után meddig tart a csendesebb rész. A folyó a növények magjaival az állati eredetű táplálékot is ide hozza a halaknak.
Hasonló a helyzet ennél a zátonynál is. A part és a zátony között egy árok található, amiben mindig hihetetlen mennyiségű kagyló és csiga van. Ilyenkor a sirályok és a kacsák, nagyobb víznél azonban a márnák és jászok dézsmálják őket.
Ha találunk egy alkalmas helyet, egy kis munkával akár mi is rásegíthetünk: a megfelelő sodrásviszonyok kialakítása későbbi eredményes horgászatunk záloga lehet!
Ezt a kövezést a helyben talált anyagból saját kezűleg építettem. A kőrakás mindössze 0,5-0,7m magas. A helyszín a folyó egy kanyarulatának külső ívén található, gyorsan mélyülő mederrel, mély vízzel és erős sodrással. Ezen a szakaszon van egy kb. 50-60 méteres rész, ahol a víz átlagos mélysége mindössze 1,5-2,5 méter. E zátonyos részen felgyorsuló vizet a kövezésemmel törtem meg. Közepes vízállásnál a halak szívesen állnak be ide pihenni.
Miután kiszemeltünk néhány helyet, alaposabb megfigyelésnek kell alávetnünk. Mindenképpen ajánlom, hogy napfelkelte előtt menjünk ki a vízhez, üljünk le, és figyeljünk nagyon. Megdöbbentő dolgokat láthatunk. Félelmetes, amikor lapát dévérek, mintha delfinek lennének, a hátukat mutogatják nekünk. De említhetem a nagy jászok repülőmutatványát, amikor a vízből teljes testtel kiemelkednek. Emlékezetesek a süllők, esetleg harcsák rablásai is, amitől az ember időnként szívbajt kap. Tavaly, az egyik hajnalon az etetésre beállt keszegekre kezdett el vadászni egy hari. Majdnem beleestem a vízbe, amikor a pár méterre tőlem hatalmas rablással vetette magát a keszegnép közé.
Hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb tudományosság közepette is előfordul, hogy a halak mégsem kérnek csalinkból kóstolót - akkor ráérünk gyönyörködni a minket körülvevő természetben.
