A pasztával történő csalizás nem új keletű dolog, hazánkban is nagy múltra nyúlik vissza, még ha ezt nem is gondolnánk. A gyerekkori csalink, a paprikás kenyérgyurma is a pasztázás egy formája volt. No persze az igazi „paste érzés” azért idővel kicsit átalakult. Jómagam egy angol videóban találkoztam a technikával és az ott látottak alapján kezdtem el foglalkozni a témával.
Időközben a hazai gyártók is felfigyeltek a módszerben rejlő lehetőségekre mind üzletileg, mind pedig eredményességét tekintve. A pasztázás ugyanis nagyon hatékony lehet. Fontos kiemelnem, hogy ez sem csodaszer, bár vannak versenyek, ahonnan kitiltották mint csalit, pont azért, mert használóik sokszor olyan előnyre tettek szert, ami behozhatatlannak bizonyult. A pasztázást az ország eltérő területein más-más néven emlegetik. A dunántúli végeken „tájgerezésnek”, máshol gyurmázásnak is nevezik. Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, így ebben a cikkben én az általam legegyszerűbbnek tartott pasztázást mutatom be, ami kiindulási alapnak jó lehet azoknak, akik nyitottak az újdonságok irányába. Ja, és még egy fontos megjegyzés. Igaz, hogy a cikk a rakós boton történő felhasználását mutatja be, de egy kis továbbgondolás után könnyedén adaptálható ez a csali más módszereknél is.
Én jellemzően azokon a vizeken vetem be ezt a csalit, ahol számíthatok nagy testű halakra. Nem jelentem ki azt, hogy ezt a csalit használva kizárólag nagytestű halakat fogok, de azt igen, hogy ha használom, akkor jó esélyem van őket horogra csalni. Egy régi kedves horgászvizemre látogatva bizton számíthattam botnyüvő jószágok jelentkezésére, így remek terepnek ígérkezett a tó a módszer felelevenítésére.
A pasztás rakózás lényege valójában a csali, mégis érdemes a szereléket is a módszerhez igazítani. A miértre a technika lényege adja meg a választ. A pasztát általában horogra (vagy hajszálelőkén a horog mellé egy segédeszközre) gyúrjuk, és a teljes leoldódás folyamatát egy meghatározott időhöz vagy az úszó jelzéséhez kötjük. Ezt azért tartom fontosnak tisztázni, mert vannak, akik a paszta oldódási idejének ismeretében horgásznak vele, míg mások egy speciális úszót hívnak segítségül.
Az előbbi kategória horgászai értelemszerűen sokszor pasztáznak, így tökéletesen kiismerték már az általuk használt pasztát, míg az utóbbi csoport tagjai (köztük én is) alkalomszerűen veszik elő a fegyvertárból. Éppen ezért én e technikát kifejezetten Paste Float használatával művelem. Eleinte a Preston, Middy cég úszóit használtam, majd idővel, ahogy a hazai gyártók is felkarolták a technikát, a Dinó úszók között találtam meg a számomra ideális bóját. A jó pasztás úszó hosszú szárú, erős, viszonylag vastag csőantennával szerelt és minden porcikájában erőt sugárzó. Az úszónak itt nem is annyira a kapás jelzése (ez olyan agresszív, hogy a vak is észrevenné), hanem a paszta horogról történő leoldódási folyamatának nyomon követhetősége szempontjából van fontos szerepe.
A szerelék többi elemének is erőt kell mutatnia, ezért a pasztás szerelékeimhez 22-es, sőt nem ritkán 25-ös főzsinórt használok, amihez a horog mérete (6-8-10-es) és az előke vastagsága (18-22-25) is harmonikusan illeszkedik. A szerelékre csak annyi ólmozást rakok, ami az úszót 3/4 részben súlyozza be. Igaz, hogy a paszta tömege önmagában is túl sok az úszónak, azaz ha nincsen jól bemérve az ereszték, teljesen elmeríti azt, de szükség van zsinór ólmozására annak érdekében, hogy szerelékünk a paszta teljes oldódásáig stabil maradjon.
A szerelék után essék szó magáról a pasztáról is, hiszen ez a pontyfogás esszenciája, sokak szemében az alkímia csúcsa. Mondom ezt azért, mert ismerek olyan pecásokat, akik titkos receptek alapján, sokévnyi kísérletezés eredményeképp olyan pasztareceptet állítottak össze, amivel nem lehet felvenni a versenyt. Számos versenyen száműzték is használatukat, mert olyan előnyhöz juttatta a „feltalálóját”, hogy egy idő után már nem akadt jelentkező azokra a versenyekre, ahol e csalik használatát engedélyezték. Mi azonban az elején ne törjünk hasonló babérokra, főleg, ha alkalomszerű pasztafogyasztók vagyunk. Szerencsére akadnak bőven gyári megoldások is. Ezek egyike, ha kész paszta port vásárolunk. A Sonubaits, Dynamit Baits, Ringers, Sensas, Bait Tech - és még sorolhatnám a neves etetőanyag gyártókat - mind felvették a kínálatukba ezeket a porokat.
Általában 1 vagy 2 egységnyi paszta porhoz egy egységnyi vizet kell adni, de a pontos mennyiségek fel vannak tüntetve a csomagoláson. Az általam használt „angol” gyári paszták, (Sonubaits, Ringers, Dynamit) gyors oldódásúak és állagukban lágyak voltak. A hazai gyártók közül a Top Mix vette a fáradtságot, hogy beleásva magát a témába saját kollekciót hozzon létre, amelyekkel nekem is kellemes tapasztalataim voltak korábban, úgyhogy bátran merem ajánlani ezeket is. Egy másik lehetőség, amellyel én is a legtöbbször élek, hogy azokból az etetőanyagokból keverem ki a pasztámat, amelyeket methodos horgászataimon is előszeretettel használok. Ezek mindegyike lisztfinomságú, könnyen elkészíthető, és tapasztalataim szerint ugyanolyan fogós, mint a kifejezetten paszta pornak kínált változatok. A legtöbb gyártó methodos etetőjéből remek paszta készíthető. Nálam is akad mindig 2-3 különböző zacskó method etető. Három kedvencem, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek a Dynamit Baits Swim Stim Red Krill, a Baith Tech Special ’G’ Green vagy Gold és a Dynamit Baits The Source. Ezek mindegyike ismerős szerintem a horgászoknak, igazi klasszikusok. Hogy mikor melyiket keverem be, azt az idő és a halak döntik el. A fűszeres jellegűek (The Source, Krilles) elsősorban a forró nyári napokon válnak be, míg a Green és Gold a többi, „maradék” napon működik. Mivel azonban egyszerre nem kell nagy mennyiséget bekeverni, ha szükséges, bármikor tudok módosítani a tervemen, azaz új ízt is keverhetek, ha a kiválasztott nem működik. Az etetőanyagból gyúrt paszta vizezésénél a fokozatosan adagolt, közben pihentetett módszert javaslom. Ne öntsünk egyszerre nagy mennyiséget rá, inkább többször keveset adagoljunk!
Ne lepődjön meg senki, ezek a kaják sok vizet vesznek fel, de másképp viselkednek akkor, ha egyszerre ráöntjük a mennyiséget, és máshogy, ha apró adagokban. A paszta bekeverésére érdemes rászánni az időt, és a végső fázisban pihentessük 10 percet. Addig lehet a mélységméréssel, szerelékkel bíbelődni. Ha valaki tutira megy, akkor a kész pasztát érdemes átrostálni, meghálálja a törődést. Ne feledjük, a paszta oldódását mi magunk tudjuk beállítani azzal, hogy hogyan keverjük be és hogyan nyomjuk rá a horogra. Ez az oldódási idő 2-10 perc is lehet. Az aromák használata itt is egyéni ízlés kérdése, én maximum színezéket használok, és inkább aroma spray-vel oldom meg a turbózását, közvetlenül a horogra gyúrt gombócra fújva azt.
A kész horogpasztát egy kábelkötegelő vagy egy úgynevezett pasta pots (paszta csésze) segítségével tudjuk a horgászhelyre bejuttatni. Ez utóbbi számos előnnyel rendelkezik, így én ezt használom. Ennek segítségével ugyanis pelleteket is tudunk egyidejűleg betolni, amivel minden egyes alkalommal plusz csalogatót juttatunk a vízbe. Ha pasztázok, akkor mindig magkeverékkel végzem el az alapozást. Minimális aromát, festéket használva teszem vonzóvá a pontyok számára, majd a folyamatosan bejuttatott pasztával erősítem meg a csalogató hatást. Ha a pontyok rátalálnak a csemegére, tartósan a közelben maradnak. A horogra általában diónyi méretű pasztagombócot gyúrok, bár láttam már olyat is, aki tojásnyival operált.
Mivel pasztát előszeretettel csipegetik a keszegek, kárászok is, az úszó sokszor kiugrik a vízből vagy hirtelen elmerül, oldalra dől. Fociznak a lasztival a gyerekek. A termetesebb halak érkezését észre lehet venni, mert ilyenkor a korábbi apróságok által okozott „tánci-tánci” hirtelen megszűnik. A komoly felnőttek egy laza mozdulattal leveszik a labdát, és kapura lőnek. A kapás ezért agresszív, gyakran a bot is behajlik a vízbe, majd szalad a gumi. Ha elmarad a kapás, és a paszta leoldódik a horogról, azt az úszónk lassú, fokozatos kiemelkedése jelezni fogja, majd mikor az utolsó morzsa is leoldódott, az úszónk szépen oldalra billen, jelezve, ideje újracsalizni. A pasztázás mozgalmas, aktív horgászat, általában szép halakkal körítve. Nem mondom azt, hogy ez a horgászat csúcsa, mert lássuk be, elég „buta” módszer, de hatékony és szórakoztató. Érdemes kipróbálni!
Polyák „csabio”Csaba
