Június vége volt. A nap sütött, a levegő forró volt, búgtak a galambok, lógtak a botok, ugráltak a halak. Ha röviden kellene jellemeznem azt a két, a Kákafoki-holtágon eltöltött napot, akkor csak annyit mondanék: tökéletes volt. Viszont ugyebár nektek ennyi nem elég, csobbanjunk hát egy nagyot a Körös környéki idillbe, lássuk, milyen új helyeket tartogat még számunkra a Kákafoki-holtág! Tartsatok velem!
Szarvas környéke olyan kedves hely számomra, hogy képtelen vagyok hosszú időre érzéki búcsút venni a vidéktől, muszáj évente legalább egyszer ellátogatnom ide.
Ezúttal Békésszentandrást választottuk főhadiszállásnak. Ez a nagyközség elég közel fekszik a Köröshöz, átcsordogál rajta a Kákafoki-holtág mindazonáltal egy nagyon hangulatos, békés, nyugodt hely. Tökéletes választás a kikapcsolódni vágyóknak, és a szálláshelyek sem túl drágák, viszonylag jót lehet találni 2-3500 forintért, e felett már luxus, de ezt persze mindenki a maga pénztárcájához mérje! :-) Infó: Hasznos információkat találhatunk a szálláshelyekkel kapcsolatban, és mindenféle téren a környékről az alábbi oldalon: http://www.szarvas.hu/
Fontosnak tartom, hogy mielőtt napijegyet váltunk mindenképpen nézzünk szét a vízparton, keressünk helyeket, érdeklődjünk a horgászoktól és a horgászboltosoktól. A kocsmában is tudnak mesélni a vízről. Sajnos leginkább csak mesélni. :-).
Rengeteg látni való van még, pl. Szarvason, többek közt megannyi kulturális jellegű hely, a történelmi útvonal, a különleges szárazmalom, na meg az arborétum… kerékpárutak is vannak és több liget is található a városban. Kedvenceim mégis az örvös galambok, melyek búgása megnyugtat.
A szálláshely elfoglalása és a berendezkedés, majd a víz szemrevételezése után elindultunk a pecaboltba, ám az akkor ebédidő miatt zárva volt, tehát beültünk a szemben levő kocsmába „információt kapni”… meg mást is.
Készséggel segített egy helyi pecás, elmagyarázta, hogyan tudunk lejutni a legegyszerűbben az élőre, utána megnyílt, és a módszerekről, csalikról is sokat elárult. Tehát elég, ha annyit kérdezünk, hogyan kell lejutni a vízhez, és máris terülj-terülj asztalkám módjára özönlik az információ. :-)
Infó: A felnőtt napijegy a Kákafokira 2000 forint. Van pár különleges szabály, ami az országos horgászrendtől eltér, csak a fontosabbakat sorolom fel.
- A november 1-től február 28-ig terjedő időszakban tilos:
- este 17 órától másnap reggel 07 óráig horgászni.
- a szürkeharcsa fogása és megtartása.
- csónakból horgászni.
- A kifogott törpeharcsák visszahelyezése tilos.
- A ponty fajlagos tilalma feloldva.
- A süllő fajlagos tilalma és méretkorlátozása feloldva, az első három kifogott példányt meg kell tartani.
Én nem tudom, ennyi süllő lenne a vizükben? Jó nekik… Természetesen a fenti szabályokat illetően változások előfordulhatnak, ezért mindenképpen ellenőrizni kell az aktuális rendelkezéseket!
A kérdezősködés és bevásárlás után visszamentünk a „támaszpontra”.
Volt ott egy kenu, amit persze egyből ki szerettem volna próbálni. Apám látta rajtam a lelkesedést, na meg hogy addig nem lesz egy nyugodt perce, míg nem segít leemelni a helyéről, hát velem tartott üzembe, azaz vízbe helyezni az úszó alkalmatosságot. Látván, hogy eleget bénázok, nagy nehezen beszállt mellém, majd elmagyarázta, hogy s mint kell - végül, ha ügyetlenül is, de nekilendültem én is. Más azért a ladik orrából evezni a Tiszán… Ajánlom mindenkinek, hogy ha csak kikapcsolódásból, túrázásból is, de érdemes kajakkal vagy kenuval szétnézni, gyönyörű helyek vannak a holtágon, valóságos ponty-, amur-, vagy süllőszentélyek. Egy élmény volt.
Miután az izommunka kellőképpen kivette belőlem a túlbuzgóságot, apámnak volt pár nyugodt perce. Természetesen a másik gondolatom az volt, hogy rakózni kéne, mert vittem azt is, de a feltámadó szél közbeszólt és végül úgy döntöttünk, hogy újfent a Bikazugi-holtág zsilipjére ülünk. Pihenés után jócskán késő délután lett, mire elindultunk. Bizony az utóbbi időben egyre népszerűbb az a hely, mert két srác már rajta ült, serényen balinoztak. Szóba elegyedtünk velük. Elmondták, hogy békéscsabaiak és hogy pár éve visszajárnak arra a zsilipre balinozni. Egy-egy twister volt náluk, szinte mindig fogtak ott azzal a módszerrel, hogy a rohanó, burványló vízbe engedik a csalit és hagyják, hadd mozgassa a víz. Alig 2 perce, hogy ott álltunk, mikor robbanásszerűen eltűnt a gumiféreg, majd úgy három perc fárasztás után kiemeltek egy kb. másfeles balint. Jól kezdődik…
… ám nem volt több kapásuk aznap, bizonyára kiokosodtak a többiek, mert volt még őn a vízben… de azért csak ne szaladjunk ennyire előre!
Megkérdeztem, elférünk-e, s miután igen volt a válasz, kipakoltunk. Etetőanyag gyúrás, majd buzgó gombócolás után jöhetett a hőn áhított peca.
Kisvártatva mozdult is az úszó, tenyeres keszeg lett a jutalmam. Apámnak is összejött egy, majd újra és újra. Azért szeretem azt a részt, mert ott nem szoktam csalódni a fogásban, a létszám nagy, bár az egyedsúly - sajna - kicsi, de valamit valamiért.
Rohamléptékben sötétedett. Amilyen gyorsan ment le a nap, olyan hamar telt meg a placc pergetőkkel, lassan egymás ölében ültek és dobáltak balinra buzgón. Ki wobblerrel, ki villantóval, más twisterrel, sőt valaki úszózva, snecivel. Elegünk is lett gyorsan belőle, na meg abból, hogy az orrunkig se látunk. Elég volt a móka mára. Kicsit későn mentünk ki, na de azért egy kiló keszeget csak fogtunk, így megmenekültünk a betlizéstől!
Estére lecsúszott a csapolt, hazamentünk, elpakolásztunk, megvacsoráztunk és meglestük, hogy milyen csatornát fog a kábeltévé, majd eltettük magunkat holnapra. Alaposan kifáradtunk, és ebben a „folyékony kenyér” izomlazító hatása is szerepet vállalt. :-)
Sötét van… álmos vagyok… becsukom a szemem… a holnapi fogáson merengek… a holnapin… holnapin… Nahát! Hajnal van? Ránézek az órára, 4 óra 6 perc. Aludni ugyebár nem tudtam, mert kinyílt a csipám. Arra gondoltam, ha már a kertre nyílik a szobám, akkor kimegyek egyet rakózni, hisz még délután 3-ig érvényes a 24 órás napijegyem. Szél se volt, felhő se, nosza!
Hajnal 5-re el is készültem, a bot már benn volt. Csak hát… megéheztem. Tőlem mit is lehet várni, én, aki a gasztronómiai fekete lyuk vagyok?! Sajnálattal vettem tudomásul, hogy hiába a csábos etetés, hiába a csali és a leheletfinom szerelés, kapásom se volt. A halak részéről ennél azért nagyobb lelkesedésre számítottam… Végül meguntam és bementem melegíteni egy kis töltött káposztát… 7-re végeztem is minden ügyes-bajos dolgommal, visszamentem, betoltam a botot, majd nemsokára megjött az első önkéntes, egy bodorka.
Igyekezetemet később egy ízeltlábú díjazta, talán az állóvízi faj, a kecskerák...
Habár értek a madarakhoz, a vízimadaraknak talán csak az 50%-át ismerem fel biztosan, így nem tudtam megállapítani hogy milyen hattyúfaj képviselői röpültek el a holtág felett. Ha az ember nem is látja őket, de röptükben jellegzetes, náddudára emlékeztető szaggatott hangot hallatnak, talán a szárnyuk. Tőkés réce giga változat. :-)
Reggel 8-ra elkezdett enni a hal. Több akasztásom is volt, valószínűleg keszeg, viszont rendre lemaradtak, aminek nem találtam az okát, talán túl megfeszítettem a gumit. Aztán végre egy keszeget sikerült megfognom, majd még másik kettőt, mire apám is felébredt. Kijött rám nézni és miután elmondtam, mikor is ültem ki pecázni, megjegyezte, hogy nem nagyok normális… viszont nem volt időm foglalkozni azzal, amit mondott, mert egy erőteljes kapás után vehemens fárasztás következett. Először kis pontynak néztem a halamat, majd úgy tűnt, nem tudom meg, mit fogtam, mert leakadt a hínárba. Néhány próbálkozás után azonban felhoztam, végül nagy derültséggel szákoltam meg a kb. kilós kárászt, ami dorozsmás volt és elég szép is.
Összfogásom talán ez alkalommal sem haladta meg a két kilót, viszont arra rájöttem, hogy reggel 8 után indul be a hal! Előtte semmi! Habár kapás ért kapást, mégis ráuntam, inkább apámmal törtük a fejünket azon, hogy körösi horgászatunk hogyan is legyen. Megbeszéltük, hogy a teendők után elmegyünk, megnézzük a vizet, majd napijegyet váltunk és mindent bele!
Ez már viszont másik sztori, a következő részből megtudhatjátok, hogyan szerepeltünk a Körösön. Remélem, felcsigáztak benneteket e mondatok… Tartsatok velem a második résznél is!
Írta, fotózta: Szili Dániel (Danius)
