Kevés élmény fogható egy dunai napfelkeltéhez, kiváltképpen akkor, ha az ember bent áll derékig a vízben. A parton még síri csend honol, a Duna is nyugodtan folyik, látóhatáron sincs hajó. A víz nekifeszül az ember lábának, mintegy erőfitogtatásképpen néha meg-megingatva a horgászt, ha picit is lazítani támadna kedve. A nap lassan kúszik fel az égre a parti fák mögül, minden olyan idilli és nyugodt… az első kapásig, mikor már szól a fék, valósággal felrobban a víz…
Régen féltem a Dunától, az állandó betliktől, az ismeretlentől. Egyedül felfedezni szinte lehetetlen volt, ezért megmaradtam a már ismert vizeknél. Ám az idő előrehaladtával számos új horgászbarátságra tettem szert. És akadtak olyanok is, akik hajlandóságot mutattak a tanítgatásomra. Így keveredtem Gyulai Feri mellé, aki bepillantást engedett a horgászatába.
Az általa mutatott technikákon felül számos egyéb próbálkozást is megejtettem a vízparton, ám ezek egyike sem tudta megközelíteni az eredményesség szempontjából a Feri által bemutatott úszós technikákat, amik közül is a legnagyobb hatással a vízben állós matchbotos úsztatás volt rám.
A módszer eredményessége, minden sallangot mellőző felszerelésigénye meggyőzően hatott rám. Hát osztottam-szoroztam és kimatekoztam magamnak egy melles csizmát, hogy a tettek mezejére, pontosabban a Dunába léphessek én is!
A módszer lényegéből adódóan igen kevés eszközt igényel. Pár előkét, egy horogszabadítót, és egy kis dobozt, amibe a csalizásra szánt csontkukacot helyezhetjük.
A halak kiemelése rendszerint kézzel történik, ami azért némi gyakorlást igényel. De összességében kijelenthetjük, ez se nagy ördöngösség.
Az etetést se bonyolítottam túl, kettő kilogramm etetőanyagot némi plusz aromával és tömegnövelés céljából sóderrel kevertem be. Ezenfelül csupán csontkukacot jutattam a vízbe, méghozzá egy kifejezetten ehhez célra árusított, alig egy hét alatt teljesen lebomló fémrácsot alkalmazva.
Mikor először mentem be a vízbe, igencsak meglepődtem, ahogy hirtelen a saját bőrömön éreztem a Duna erejét. Lassanként ezt is megszoktam, megtaláltam az általam ideálisnak aposztrofált testtartást is, ami még stabil, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a több óra egy helyben ácsingózás se legyen olyan kimerítő. Mert itt bizony nincs olyan, hogy leülünk, hátradőlünk, felrakjuk a lábunkat…
Sajnos géb az itt is van dögivel, üres úsztatástól nem is nagyon kell félni. Az etetést a bot spiccétől 2-3 méterre dobom. hogy kényelmesen tudjak közvetlenül rajta, de akár mögötte is úsztatni.
A szerelék igen egyszerű a 2 g-os Exner Kirké úszót No. 6 méretű ólmokból kialakított láncólmozással súlyozom ki. Főzsinórnak én a Haldorádó Feeder Line-t használok 16-os méretben. Ez a zsinór már többször bizonyította, hogy univerzálisan használható.
A horgászat majdhogynem természetes módon gébekkel indul. Ám el tünésük biztos jele a jobb halak megérkezésének. E jelzésszerű állapot változásban most sem kellett csalódnom. Az idegesítő dunai ördögök el tünése után pár perccel már horgomon is küzdött az első jobb hal.
Nem szabad teketóriázni, gyors, erős bevágást kíván a módszer, ellenkező esetben vagy teljesen lekéssük a kapást, vagy a helytelen akadás okán veszítjük el célhalainkat. Ha odafigyelünk, lelkiismeretesen csináljuk a dolgunk, akkor igazán élvezetes, felejthetetlen horgászatban lehet részünk.
Így hát mindenkit arra bíztatok, ne féljen kipróbálni új horgászati módszereket, technikákat, kísérletezzen bátran, hogy a vízparton töltött percek még értékesebbek lehessenek számára!
Írta: Futó Márton (marci88)
Képek: Gyulai Ferenc, Futó Márton
