Réges-régen, egy szürke téli napon, még abban az időben, amikor a horgászok nem fórumokon, hanem levelezőlistákon borzolták egymás idegeit, az alábbi pár soros e-mailem érkezett:„Múltkor vettünk bojlis rák-aromát. Egy csomó csalihalat ledaráltunk, majd drótszákba helyeztük és nyakon öntöttük az aromával. Az elkészült rákszagú drótbatyu vízbe be, oda az orrunk elé, memorizálható helyre. Horgon lévő halszelet rákaromával nyakon önt, bedob az etetés tetejére. 10-15 perc, folyamatosan, szünet nélkül kiszedtünk úgy 6-8 kg menyust. Üdv: M”Még át se futottam a levelet teljesen, amikor csörgött a telefonom, szegedi ismerősöm, T. jelentkezett feldúlt hangon: „Olvastad? Nekem van itthon! Menjünk! 4-re megyek érted!” Próbáltam lelkesedését letörni, persze sikertelenül, így némi rábeszélést követően megállapodtunk.
Sötétedés előtt egy picivel értem le a Tiszára, T. persze nem jött értem, öt óráig az irodában kellett maradnia, így megint egyedül ücsörögtem a parton menyhalazás ürügyén. Ez mar a harmadik tél, amikor próbálkozom, de meg egy darabot sem fogtam. T. fél hatra ígérte magát, addig semmi érdemleges nem történt, macskát, kisgyereket, hajléktalant sikeresen tisztes távolban tartottam. Két rezgőspicces bottal, haldarabbal horgásztam és 5-10 percenként újradobva próbáltam meg kapást kicsikarni.
Aztán megjött T., szokásos lendületével munkához látott, és mire észbe kaptam, már penetráns bűzt terjesztett maga körül. Mint mesélte, a fent említett módszert fejleszti tovább oly módon, hogy etetőkosarat fog használni, és ebbe gyúrja bele a masszát biztosítva a (bűz) utánpótlást mind a vízben, mind a szárazon. Nos, amikor már könnyezve, öklendezve gyúrta a masszát, kezdtem veszélyben látni az eredeti tervet, és egyre valószínűbbnek tűnt, hogy M. NEM véletlenül dobta be egyszerre a teljes mennyiségű bűzbombát. Megelégelve a szenvedést T. kis mennyiségű parti homokkal nehezítve behányta (szinte szó szerint) a teljes matériát. Közben volt egy halvány kapásom, rázta, rázta, de nem tudtam neki bevágni.
Ezután én az etetés felett, T. az etetésen, illetve alatta próbált szerencsét. Talán negyed hét lehetett, amikor a jobb oldali boton erőteljes ütés látszott, majd húzás aztán felcsapódott egyenesre az addig begörbült spicc. Erőteljes bevágás után halra utaló rúgkapálás jelentkezett, és szinte hihetetlen, de sikerült megfognom első menyhalamat. 38cm-es volt. A halon teljesen fellelkesedve még a bűzt is kezdtük feledni.
Ezután konkrétan semmi nem történt egy teljes órán át, ezért én hazamentem, T. viszont, kellemetlen szagfelhőbe burkolózva még maradt egy kicsit.
A rákaroma használatának tapasztalatai:
- -Egy próbapeca nem igazan mérvadó, kapást nem hozott, de az én haldarabjaimat a kóbor macska az égő lámpa mellől ellopta, míg T.-t a macskák is 5 m-es körben kerülték.
- Zsúfolt partszakaszon valószínűleg kellően nagy szakaszt biztosítanának nekünk a sporik, ha nem zavarnának azonnal messzire.
- -T. autójába legalább egy hétig nem ülök :-)))
A béltartalom vizsgálatainak tapasztalatai:
M. a fenti aroma alkalmazását - ha jól tudom - gyomortartalom vizsgálatra alapozta. A fenti menyhalban nem igazán kellett ilyet végezni, hiszen már a parton feltűnt, mennyire dagadt, a gyomrában kb. 30 db 1,5-2 cm-es ivadékhal volt, szinte frissnek mondhatóak. Lehet, ez a hal mást eszik a Dunán, és mást eszik a Tiszán?
Eddig a régi történet, valahogy így kezdődött az én menyhalazó pályafutásom. Biztos vagytok páran, akik magatokra ismertek, hiszen egyetlen hazai halunk horgászatát sem övezi akkora misztikum, egyetlen más horgászmódszert sem bonyolítunk túl annyira feleslegesen, mint a menyhal horgászatát, pedig a menyhalat könnyű megfogni, ha jó időben, jó helyen, megfelelő felszereléssel horgászunk rá.
Hol horgásszunk?
Eredményességünk záloga a folyóvízi horgászatok alkalmával, hogy a megfogni kívánt halhoz igazítsuk horgászhelyünket. A menyhalnál ez különösen így van, hiszen a téli időszakban tudjuk tömegesen megfogni, amikor hosszabb időt a szabadban tölteni nem túl kellemes. A szakirodalom szerint a menyhal nyáron akadókban, mély mederszakaszokon megbújva tartózkodik, és november végén, december elején kezd intenzíven táplálkozni, majd januárban csoportosan felkeresi az ívóhelyeket. Saját tapasztalataim alapján ezt hihetőnek is vélem, hiszen a szezon kezdetekor inkább akadós, mélyebb helyeken, kövezéseken, tuskók közül kerülnek elő az első halak. A szezon kezdetét nem a naptár határozza meg. Amikor 10 Celsius-fok alá süllyed a víz hőmérséklete, onnantól számíthatunk arra, hogy csoportosan megjelennek a menyhalak, igazi szezonja azonban 6 Celsius-fok alatti vízhőmérsékletnél indul.
Helyünk kiválasztásakor az álló vagy langósan lötyögő vizet felejtsük el, a menyhal szereti az oxigéndús, áramló vizet, de nem haragszik meg, ha ezen a helyen valami akadó, kőszórás mögé, mellé állva pihenhet is egy kicsit. Az esti szürkületben, főleg alacsony vízállásnál általában 3-5 méteres vizekben találjuk meg őket, az éjszaka folyamán azonban akár a méteres part menti vizekbe is kilátogat a táplálék után. Többször hallottam ismerőseimtől, hogy a dunai halakban apró rákokat, csigákat találtak. Meggyőződésem, hogy a Tiszán a menyhal talál elegendő apróhalat, ezért azokkal tömi tele bendőjét.
Egyedi helyzetet teremt egy-egy téli áradás, ez általában beindítja halunkat, és ha elég zavaros vízzel érkezik, akkor a kapásidőszak bizony nappalra tevődik át, kényelmesebbé válik így horgászata. Furcsa, de novemberben minden évben több forrásból is hallok nappali menyhalfogásról akkor is, ha beállt, tiszta vízzel folyik a Tisza. Én novemberben még csukázom, pontyozom, így saját tapasztalatból ezt nem tudom megerősíteni.
Januárban változik a helyzet, az akadós pályákon marad egy-két hal, de a menyhalak tömegesen jelennek meg az ívóhelyül szolgáló homokpadokon. Ezeket a helyeket a legkönnyebb megtalálnunk, megközelítenünk, hiszen ezeken a homokos partokon strandolunk nyáron. Legtöbbször szinte partig tudunk állni személyautóval, nincs sár, nem akad a horgászhely, így itt bizony tömegre kell számítanunk, akárcsak nyáron. Annak, aki most kezdi a menyhalak kergetését, mindezek ellenére ezeket a helyeket javaslom, sokkal könnyebb kitartani, hinni a halfogásban, ha nem egyedül kuporgunk a vízparton. Ráadásul a tapasztaltabb horgászoktól sok mindent élesben leshetünk el.
Szerencsére még téli horgászat során is tud adakozó lenni a folyó, nemcsak menyhalat foghatunk. Amikor horgászhelyünkön durbincsot, bucót, esetleg márnát fogunk, akkor bizakodhatunk, jó helyen vagyunk, a menyhal ugyanazokat a helyeket szereti, mint a fent említett halfajok. Amikor viszont horgunkat folyamatosan keszegek cibálják, nos, akkor kérdéses, hogy jól választottunk-e. Különösen a durbincsra kell figyelnünk: amikor az ikrától duzzadó hasú egyedek tömegesen megjelennek a homokpadokon, akkor este élesíthetjük a menyhalazó botokat is.
Mikor horgásszunk?
Többször olvashattunk egész éjszakás menyhalkalandokról, melegedő tűz mellett, sokfokos mínuszokban horgászó sporttársakról. Szerencsére ez is csak a legenda része, bőven elég 2-3 órát esténként a vízparton töltenünk, hogy menyhalat fogjunk. Már novemberben is korán sötétedik, az esti filmre haza is érhetünk. A menyhalhorgászat sajátossága, hogy jól behatárolható időszakban lesznek a kapásaink. Ez szezononként változó, de arra készüljünk, hogy üres órák és akcióban dús félórák fogják váltani egymást. Általánosságban elmondható, hogy egy 3 órás esti pecánál a szürkületi időszakban, illetve a teljes sötétség beállta után másfél-két órával számíthatunk kapásokra. Nyilván később is táplálkozik, valószínűleg akár este tízkor vagy hajnali háromkor is lehet egy kapásidőszak, én azonban olyankor már nem horgászom, ezért nyilatkozni sem tudok róla. A fentiek alapján célszerűbb, ha többször megyünk ki rövidebb időre horgászni, mintha teljes éjszakát vállalunk be.
Felszerelések, csalik
A felszereléssel kapcsolatos legfontosabb követelmény számomra a menyhalazás esetében, hogy igénytelen legyen. Sajnos nem nagyon tudunk vigyázni rá, nem tesz jót neki a homok, a hideg, legtöbbször partra reptetjük, csúsztatjuk vele a halakat, ezért a több tízezer forintos, kényes feederbotokat azt javaslom, felejtsük el. E horgászatra legalkalmasabbnak a teleszkópos, rezgőspicces botokat tartom. Annak idején, amikor még nem igazán lehetett ilyen botokat kapni, kiszolgált teleszkópos botból én magam barkácsoltam.
Miért is jók ezek a botok? Felszerelve szállíthatók, egy perc alatt üzemkészek, nem túl drágák, kis helyen, akár az autó csomagtartójában is tárolhatók. Ez utóbbi persze az én elgondolásom, nem biztos, hogy megállja helyét az okfejtésem, de amikor sűrűn járok ki hidegben horgászni, akkor ezeket a botokat nem viszem fel a lakásba. Úgy gondolom, hogy a nagy hőmérsékletingadozás árthat a bot anyagának, gyorsabban elfárad, és nagymértékben csökken az élettartama. Persze ha hetente egyszer megyek ki, akkor a lakásban a helye a felszerelésnek. A botokon túl kevés dologra van szükségünk, ne is cipeljünk feleslegesen semmit. Ne pakolással, hanem horgászattal töltsük az időt, ha már arra vállalkozunk, hogy nulla fok körüli időben a vízparton fogunk ücsörögni. A horgászhelyre érkezésünkkor készüljünk fel a kapásidőszakra, úgy pakoljunk mindent, hogy amikor megérkezik a csapat, akkor gyorsan tudjunk cselekedni, olyankor bizony minden perc számít. Végszerelékünk bármilyen lehet, előkét mindenképp használjunk, de én az ólmot is előkére kötöm, hogy amikor beszakadok, akkor csak az ólom vagy csak a horog vesszen, amelyik éppen akadóba bújt. Legyen előkötött horogelőkénk, hogy a mélyre nyelt horgot ne kelljen percekig bányásznunk a halból, inkább vágjuk bele, és horgásszunk tovább. Legcélszerűbb a halakat vödörben tárolni vagy azonnal leütni, a haltartó felesleges macera, és elég vicces, ha keményre fagy. Csaliként egyértelműen a haldarabot favorizálom. Alkalmanként, ha megfelelő méretű csalihalat sikerül szereznem, akkor próbálkozom élő hallal is, de sajnos a menyhalak mérete ezt nem indokolja. A haldarabokat otthon előkészítem, körülbelül 1-1,5 centi széles és 3-4 centiméter hosszúságú darabokat vágok. Legtöbbször kárászból, keszegből, filézve készítem, 10 darabos csomagokban fagyasztom. Egy horgászatra 2 csomaggal viszek, sajnos legtöbbször az egyik is elég szokott lenni.
A horgászat akciója
Lehetőség szerint még világosban érkezzünk a kiszemelt horgászhelyre, de ne túl korán. Amikor igazából tél van, akkor nem lesz kellemes feleslegesen ücsörögni a parton. Gyakran előfordul azonban, főleg a szezon elején, hogy az első halak már világosban megjelennek, így támpontként azt javaslom, hogy a naptárban jelzett napnyugta idejekor már legyenek bevetve szerelékeink. Ekkor még bő félóránk lesz a besötétedésig, ami bőven elegendő arra, hogy feltérképezzük az előttünk lévő mederszakaszt, megtaláljuk a megfelelő méretű ólomsúlyt, kitapasztaljuk, hogy a távolabbra dobott szerelésünket hol tudjuk megállítani, és természetesen előkészülődhetünk a halfogásra. Célszerű, ha a világítópatront a horgászat megkezdésekor rögzítjük a spiccünkön, így nem a legfogósabb szürkületi időpontban kell vele szöszmötölnünk.
Horgászat közben nem kell tétlenül várnunk a menyhalakat, eredményesebbek leszünk, ha mondjuk tízpercenként újabbakat dobunk, ha sűrűn frissítjük a horgon levő szeleteket, ha botjainkkal különböző távolságban horgászunk. Ezért javaslom azoknak, akik most ismerkednek a menyhalazással, hogy vállalják be a tömeghorgászatot: több horgászbot több kapást eredményez, megtanulhatjuk, milyen távolságban keres táplálékot abban az időszakban, azon a helyen a hal, és a fogós időszakot is pontosan be tudjuk határolni. Amikor jókor, jó helyen vagyunk, meg fognak érkezni a kapások, és ekkor a legfontosabb, hogy szisztematikusan cselekedjünk. Sajnos ritka az a horgászat, amikor egyfolytában lehet húzni a halat, legtöbbször szűk félóránk van arra, hogy 4-5 halat megfogjunk. A kapás apró ütögetések, húzások sorozatából áll, saját elképzelésem szerint úgy „rághatja”, rángathatja a csalit a menyhal, mint ahogy a kölyökkutyák akarják kezünkből kitépni kedvenc szobapapucsunkat. Hiába várjuk, hogy ráhúzzon, rátámaszkodjon a spiccre, mint a süllő, maximum sűrűbb és nagyobb bólintásokat észlelhetünk. Alapszabályként azt kell elmondanom, hogy elhamarkodni sokkal könnyebb a bevágást, mint lekésni, ezért ne kapkodjunk, amikor folyamatossá válik az esemény, akkor vágjunk be. Előfordul, hogy erőteljes kettős ütéseket látunk a spiccen, de nincs folytatás, ezt a legtöbbször keszegfélék okozzák. Bevághatunk, ha vagyunk annyira ügyesek, de nagyon ritkán fogjuk elcsípni a tettest. A Maroson néha-néha beköszön a márna is, de őkelme nem hazudtolja meg magát, talán látunk egy ütést is a spiccen, de ugyanolyan vehemenciával fogja botunkat a víz felé röpíteni, mint a melegebb időszakban.
Ha ügyesek vagy szerencsések vagyunk, és bevágásunk eredményes, akkor furcsa, rángatózó ellenállást fogunk érezni. Legtöbbször partra tudjuk csúsztatni halunkat, amit lehetőleg ne csupasz kézzel ragadjunk meg. Egyrészt angolnaszerűen tekereg, másrészt piszkosul csúszik, ráadásul a nyálkáját is nehéz letörölni. Áldozzunk be egy régi kéztörlőrongyot, még jobb, ha viszünk újságpapírt, és azzal ragadjuk meg a halat, így a kesztyűnket se kell levennünk. Gyors horogszabadítás után haladéktalanul dobjunk a kapás helyére! Abban az esetben, ha a másik botunkkal eltérő távolságban keresgélünk, akkor azt is dobjuk újra. Nagy az esély rá, hogy perceken belül újabb kapásunk lesz. Amíg folyamatosan van kapásunk, addig ne foglalkozzunk mással, lesz időnk bőven fotózni, méricskélni, telefonálni, amikor elvonul a csapat. Egy kapásidőszakban itt, a Tisza alsó szakaszán általában 4-5 halat lehet megfogni. Személyes rekordom egy este 15 darab menyhal, de ez két félórás időszak termése. Hallok sokszor 30-40 darabos fogásokról, 4 éve valóban előfordult, hogy a zavaros áradásban napközben és szinte folyamatosan lehetett fogni a menyhalat, de megnyugtatom a kezdő menyhalhorgászokat, nem ez a jellemző. Ezért is járok inkább többször és rövidebb időre horgászni: a menyhal se éhes mindig, minél többször, esetleg minél több helyen próbálkozom, annál nagyobb az esélyem, hogy megtaláljam őket és fogjak pár darabot.
Az utóbbi két évben divat lett a menyhalazás is, egyre több horgásszal találkozom, és ezzel párhuzamosan kevesebb a menyhal is. Talán nem lenne haszontalan ezt a különös, ritkuló halunkat is méret- és mennyiségi korlátozással védeni, főleg azért, mert a méretkorlátozás a halászokra is vonatkozik.
Jó lenne megóvni, megőrizni a menyhalak állományát, hiszen amikor befagynak az állóvizek, és a csikorgó hidegben minden halfajunk a tavaszt várja, ők akkor a legélénkebbek, így felejthetetlen és egyedi élményt nyújtanak az igazi horgászoknak. Az igazi horgászoknak, akik nem a húsra, nem a legnagyobb halra, nem az elismerésre hajtanak, hanem vállalják a téli horgászat viszontagságait azért, hogy egy-egy példányt elejtsenek ebből a különlegesen ronda, szinte misztikus halunkból.
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor
