Újdonsült barátommal, Lászlóval már régóta folytattunk eszmecserét a horgászatról. Lévén, hogy nem helyi születésű, nem ismeri annyira az itteni vizeket. Beszéltünk a Tiszáról, Marosról, holtágakról, egyszer még a Tiszához is leugrottam hozzá egy beszélgetés erejéig, és sóvárogva figyeltem, ahogy spiccbottal egymás után kapkodja a keszegeket a megáradt folyóból. Sehogy sem sikerült összehozni egy horgászatot, vagy az időjárás, vagy a saras út szólt közbe, míg végül az év leghosszabb nappalán igazán nyárias időben csak összejött az a várva várt peca.
A horgászat előtt két nappal lementem az Atkai-holtágra és helyeket nézegettem, gondolkodtam a módszeren, taktikán, terveztem a dolgokat, ahogy az egy jó horgászat előtt illik, főleg ha napijeggyel pecázik az ember. Ha nem helyi az illető és nem áll módjában lemenni a vízre a jeles nap előtt, mindenképp kérje ki helyi horgászok tapasztalatát! Laci ennél dörzsöltebb volt, utánam egy nappal már le is ment, hogy saját infókat gyűjtsön… horgászbottal!
Még aznap beszéltünk telefonon és a beszélgetés első felében elég elszomorító híreket kaptam. Törpeharcsa kukoricára, csontira, úszósra, fenekesre, vízközt, törpe törpével és hadd ne fokozzam tovább. Viszont ezután jött a meglepetés, barátom már éppen pakolni készült, amikor jött egy méretes forma pontya! Majd ezt követték keszegek, kárászok. Újra belelkesültem, meg is beszéltük hol és mikor találkozzunk.
Másnap hajnali 4 kor keltem, majd legkésőbb fél 5-re már a vízparton vártam. Hamar meg is érkezett, egy gyors köszöntés után beleptük a parti állásunkat. Szerencsére jó helyet sikerült kifogni, közvetlenül előttünk nem volt tökleveles, elfértünk ketten és a mederviszonyok is kedvezőek voltak.
Hamar ki is pakoltuk a felszereléseinket. Én eredeti ötletemhez tartva magam a magas vízállás miatt kialakult tocsogós részen a vízbe állítottam ládámat, Laci valamivel mellettem a szárazon egy kis benyúló részen rendezkedett be.
Felszerelésem lelkét egy 390-es UL matchbot adta, 30-as orsóval szerelve, 16-os Maxima főzsinórral, 14-es előkével és 12-es horoggal. Atkán sűrűn fúj a szél, néha élénk áramlási viszonyok alakulhatnak ki, ezért egy 12 g-os lamellás úszót szereltem. Az akkori viszonyok nem indokolták egy ekkora úszó használatát, de én szeretek nagy úszóval horgászni akkor is, ha feszített a víztükör, mivel ezekkel rendkívül pontos dobás valósítható meg mindenféle erőlködés nélkül.
Laci velem ellentétben háromféle módszerrel próbálkozott, az egyik egy lágy gyűrűs bot a tökleveles szélére, pontyozni, egy feeder 50 m-re és egy 6 m-es spiccbot bármire, ami jön.
A holtág csöndes volt, ám élettel teli, felszíne még gőzölgött és a szúnyogok sem zavartak bennünket pimasz módon. Jó érzés volt ládámat a vízben felállítva horgászni, rendkívül élvezetes, amikor az ember ennyire kontaktusban van a természettel.
Etetőanyagunk eltérő stílusú volt. Én gombócos etetéssel alapoztam, míg Laci csak simán erjesztett kukoricával és szemessel etetett. Én a 2 kg jól tapadó házi keverékembe szintén erjesztett kukoricát kevertem, valamint 3 deci csontit. Ezt összegyúrva, kétkezes gombócok formájában egyszerre be is dobtam a kiszemelt helyre, kicsit tőlem balra, a tökleveles elé.
A mélység nálam 2 m volt, mivel én beljebb horgásztam, egy medertörés előtti padkára, fixen szerelt úszóval. Laci előtt a mélység kb. másfeles volt, nagyjából fele távon.
Most, hogy minden készen állt, következhetett a horgászat. Én még szinte el sem kezdtem, barátom máris fogott egy törpét, majd ezután egy újabb példánnyal konstatálta, hogy előző nap is így kezdődött. Igen, sajnos nekem is jöttek. Az első kapásom után kijelentettem, ez nem törpe lesz, de amint lábamig tekertem halam, meglepődve vettem észre, hogy sajnos az. Csak egy nagyobb. Szerencsére nem az 5-10 cm-es kategória jelentkezett aznap.
Elég pocakosak voltak, látszott, hogy gyorsan elkezdték porszívózni az aljzaton elterülő etetést. Viszont többnyire szép nagyok jöttek, és Atkán a horgászrendben benne van, hogy a 3 kg egyéb hal mellett elvihető még 7 kg törpeharcsa. Szóval hajrá, senki ne fogja vissza magát törperitkításban, ha arra jár!
Hogy az utánpótlás meglegyen, de felesleges csobogással ne zargassuk a halakat, a továbbiakban már én is csak szemessel etettem. Egy doboz csemegekukorica pont elég is egy horgászatra. Viszonylag sűrűn, de egyszerre keveset csúzliztam az úszóm köré, majd a csontis dobozba is belemerítettem a csúzli kosarát, és abból is lőttem egy adagot, hogy valami a keszegek figyelmét is felkeltse.
Nem régóta horgásztunk, mikor egy szép merítős kapásnak bevágva kemény ellenállásba ütköztem, majd halam a nyílt víz irányába megiramodva azonnal megszólaltatta a féket. Gyönyörűen lehetett érezni a hal erejét, ahogy szilajul vágtat szerelékemmel… a tökleveles felé. Botomat oldalra elfordítva, spiccét a víz fölé tartva, keményen visszatartottam neki. Ezzel sikerült megfékeznem és megfordítanom. Már csak arra kellett vigyázni, hogy ha a közelbe húzom, a növényzetbe ne ugorjon be.
Viszonylag rövid birkózás után sikerült szákba terelni pontyomat. Talán éppen méretes, vagy még akkora sincs, de a szereléket és a karomat megdolgoztatta. Örömmel engedtem útjára.
A csalim egy szem csemegekukorica volt, melyet úgy tűztem fel horgomra, hogy annak hegye látsszon csak ki. Gyorsan újradobtam, majd lőttem ismét csontit és kukoricát. Szinte még be se tudtam fejezni a csúzlizást, már kaptam is a bot után. Erősen ellenállt a hal, viszont lomhább volt, jobban hagyta magát húzni. A szákhoz közelítve vettem észre jellegzetes keszeg alakját. Egy gyönyörű, 35 dekás karikakeszeg volt. A keszegek a kedvenceim, ahol van belőlük bőséggel, ott bizony sűrűn lehet kapkodni őket.
Visszatéve szerelékem hamarosan újra kapásom lett, ezúttal nem keszeg. Gyorsan megugrott, jelezve, ez már ponty lesz ismét. Viszont alig küzdöttem vele 10 másodperce, megkönnyebbült a szerelékem, a hal elveszett. Kitekerve láttam, elszakadt az előkém. Ez a legnagyobb óvatosság ellenére is előfordulhat, de lehet, a vándorkagylók okozták, amiből szintén sok van. Új előkét kötöttem, majd visszadobtam a szereléket a helyére: pár törpe és egy keszeg után ismét pontyot akasztottam. Ez már nem ment el, szebben is húzta, mint az első… csak sajnos gyorsabb volt és valamivel szákolás előtt bevitte a töklevelesbe.
Mérgelődtem is, hiszen rendesen belegabalyodott a növényi szálakba, én meg nem tudtam erőltetni a finom felszereléssel. Elkezdtem a nád irányába is húzni, ez már sikerre vezetett, halamat kiszabadítottam, majd megszákoltam.
Szegény Laci közben hősiesen küzdött a törpeharcsákkal és szinte már kezdett kilátástalan lenni a dolog, mikor megtört a jég. Fogott egy vörösszárnyút a spiccbottal. Csodás hal, hibátlan színek és formák, igazán színessé teszi a felhozatalt! Ám ezzel nem volt vége, beugrott egy bodorka is.
Közben nekem is jövögettek a keszegek, de sajnos a törpék továbbra sem kíméltek bennünket. Persze ettől függetlenül jól szórakoztunk, a halak sűrűn jöttek és vegyesen mindenféle. Ezért jó a finomszerelékes horgászat, minden beugorhat. Jött sneci, keszegfélék, ponty… Laci mondta, már vagy legalább nyolcféle halat fogtunk és egyetértek vele, ez a szép ebben a sportban!
Barátom közben fogott egy hibátlan dévért, nem sokkal utána egy harcias ezüstkárászt. Atkának szép keszegállománya van, ha sikerül rájuk találni, a dévér is sűrűn befigyel. Szinte bármit felvesznek a keszegek, én szinte csak csemegekukoricával horgásztam, mégis az ujjnyi bodorka is bekapta azt.
Nekem is alakultak a dolgok, bár ahogy melegedett az idő, eltünedeztek a pontyok és előkerültek a keszegek. Barátom spiccbotja szinte folyamatosan dolgozott, igaz, sajnos jobbára a törpék miatt, de egy-egy szebb keszeg okán nem kellett szégyenkeznie.
![A csalim…]](https://image-live4.haldorado.eu/irasok/elmenypeca-egy-baratsag-kezdete_118245_2_0x0.jpg "A csalim…]")
Már 7 óra elmúlt és kezdett jócskán meleg lenni az idő, ami a pontyok kapókedvén is kifogott. Kezdtem azt hinni, nem is lesz több, mikor újabb szép kapás után bevágáskor éreztem, azért van még egy példány, ami erre rácáfolna. Vehemens kirohanással jelezte, hogy jó erőben van, kezdődhetett a játék. Érzékeny szerelékem rendesen megdolgoztatva először a nyílt víznek rohant, de ott kirugdalva magát már csak a part mentén táncolt a tavirózsásnál. Nem engedtem, hogy bebújjon a növényzetbe, egyszerre kellett agresszíven és lágyan fárasztani. Laci segített, alátolta szákját, és halam máris készen állt a horogszabadításra. Ezúton köszönöm a szákolást még egyszer!
Ahogy a nap lassan kúszott egyre feljebb, úgy lett egyre inkább elegünk az egészből, na meg a halaknak is. Ez a kapásokon is meglátszott, nekem több pontyom nem lett, hiába csúzliztam a kukoricát. Igaz, lassan az is elfogyott. Még hagytam négy szemet belőle, ahogy csontiból is annyit, az utolsó kapások erejéig.
Azon viccelődtünk, hogy olyanok vagyunk, akár a gyerekek: na, még egy utolsót… na, még egyet… na de már tényleg ez lesz az utolsó… Valóban, mindig az utolsó halat a legnehezebb megfogni. Végül csak sikerült mindkettőnknek, én is a négy szem hal-rágta csontit bevetve fogtam meg egy tenyeres karikakeszeget, ami a végét is jelentette aznapi horgászatunknak.
Meleg volt már, de cudarul, árnyék kb. délig még nem is lett volna, Barátom is napernyő alatt hűsölt, én meg ugyan hoztam, de nem nyitottam ki, mert egy darabig jól viselem a meleget. Összepakoltunk, Laci barátomtól elköszöntem, Ő ment haza a dolgára, én meg pakoltam fel motoromra a sok motyót.
Egy új barátra tettem szert, újabb élményekkel és fontos tanulságokkal, tapasztalatokkal gazdagíthattuk egymás tudástárát. Bízom a mihamarabbi folytatásban!
Írta:Szili Dániel (Danius)
Fotók: Danius, Tarjányi László (Tarol)
