Nagyon köszönöm azoknak, akik eddig olvasták az első két cikkemet; hozzászóltak és biztattak, hogy folytassam a sorozatot. Ez igazán jóleső érzés, sok erőt adott, így írom is a mostanit. Ebben az írásomban a nagy tóra kalauzollak el benneteket. Úgy gondolom, sok érdekes dolgot fogtok megtudni. Kicsit elbeszélős írás lett ebből is, de már gyönyörű halakkal!
Akik nem olvasták az előző írásaimat, azok kedvéért elmondom, hogy Angliában járunk, azon belül Bolton városban. A három tóból álló tórendszer neve: BLACKSHAW BROOK - STARMOUNT. A tó üzemeltetési joga Radcliffe városhoz tartozik. Előzőleg az ún. 2-es tavon horgásztam, nem túl nagy sikerrel. Mielőtt befejeztem e tavon a múltkori pecát, átmentem a kis pickerbotommal (amivel akkor úszóztam), és mértem egy eresztéket. Egyből rájöttem, hogy igen mély a víz már egész a part közelében is. Úgy gondoltam, legközelebb kipróbálom ezt a 3-as, nagy tavat.
Eljött a „nagy” nap, kelés reggel, ki a buszmegállóba, buszra fel, buszról le, rövid séta és megérkeztem. Megint első vagyok a tavon. Szokatlan dolog ez is számomra. Hiába, az angol egy kényelmes nemzet.
A botok még mindig a régiek. A kis pickerbotomra egy method szereléket állítottam össze: Preston 25 g-os in-line kosár, kis forgókapocs, 14-es monofil zsinórból 5 cm-es előke és szakáll nélküli 10-es Preston horog, a főzsinór 20-as. A másik - fenekező - botomra egy „hagyományos”, gubancgátló csővel ellátott bordás kosarat helyeztem fel, gumigyöngy, quick change gyorskapocs és akkora előke, hogy semmiképp ne érjen a kosár felső holtpontja fölé dobáskor. Az előke és a horog azonos volt a másik szerelékemmel.
Két helyet néztem ki magamnak, két távolságot terveztem meghorgászni. A fenekező bot szerelékét a tó közepére gondoltam, a kis pickert pedig negyed távra.
Mindjárt így, az elején szeretném elmondani nektek, hogy a tóról semmiféle információm nem volt. Teljesen ismeretlen víz volt számomra. Azt sem tudtam, milyen halakra számíthatok, mennyi hal van benne. Annyit tudtam csupán, hogy mély a víz. Elszánt horgász vagyok, semmi nem tart vissza!
Nálam minden horgászat az etetőanyag bekeverésével kezdődik. Aki gyakorlott horgász, az pontosan tudja, hogy többszöri nedvesítés szükséges a halcsalogató anyag keverésekor, hiszen a finom szemcséknek megfelelően meg kell szívniuk magukat vízzel. A használható csalogató anyagokról már a radcliffe-i horgászboltban állva gondolkodtam: „Annyit tudok, hogy mély a víz. Becslésem szerint minimum 4 m mély lehet. Annyit láttam a múltkor a vizet megnézve, hogy nem túl tiszta, de nem is zavaros, tehát egy átlagos vízminőségű.” Kiválasztottam a SENSAS F1-CARP groundbait etetőt 2 kg-os kiszerelésben. Ami fontos, hogy expander pellet őrleményéből áll ez a keverék, plusz adalékokkal, halliszt alappal. Arra gondoltam, hogy korábban használtam a Dynamite Baits Expander pelletjeit, és azok száraz állapotban lebegnek. Akkor gondoltam, hogy az etetőanyag, ami e pellet őrleménye, nem lehet egy nehéz keverék, talán még felszálló szemcsék is lesznek benne. A színe a halliszt miatt világos barna, ami bekeverés után sötétebb lesz. Ez jó lesz! Nem akartam egy világos vagy sárga anyagot választani, és feketét sem - így maradt ez a középút.
A csalik tekintetében úgy gondoltam, hogy keresek egy édeset és valami mást. Választottam egy NASH csokis, fehér színű, 10 mm-es, zacskón keresztül tapintva viszonylag puha mini bojlit. Szét tudtam törni zacskón keresztül, ezért írtam, hogy nem túl kemény. Arra gondoltam, hogy elsőre nem állok a partra nagy csalikkal, hiszen azt sem tudom, milyen halakra számíthatok. A fehér szín érdekes lehet a mély vízben, ez a sötét mederfenéken a halak számára még tán jól látható. Édes íze - mivel szeptember volt éppen -, úgy gondoltam, egy variációnak jó lesz. Itt, Angliában nem melegszenek a vizek 20 fok fölé véleményem szerint. A másik választásom a SONUBAITS 8 mm-es fúrt pelletjére esett, ami egy rákos (krill) ízvilág. Ilyen ízesítéssel Magyarországon nem találkoztam. Vettem még egy adag vegyes színű csontit, 1 adag gilisztát és ezzel le is zárult a csalik vásárlása.
Miért a vegyes színű csonti? Sokéves tapasztalatom az, hogy ha ismeretlen vízterületre megyünk, akkor jó, ha viszünk magunkkal élő csalikat. Gilisztát, csontit és ritkább esetekben szúnyoglárvát, ha van rá módunk és pénzünk. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy egy adott vízterületen csak a piros, esetenként csak a fehér csonti a nyerő, de sok esetben, épp a fehér-piros kombináció kell a halaknak. A giliszta és a szúnyoglárva a dévéreknek mindig jó csali. Itt gyorsan megjegyezném, hogy itt, Angliában kétszer próbáltam szúnyoglárvát venni, de kb. két alkalommal kiröhögtek!!! Mondták, hogy csak nem gondolom, hogy börtönbe akarnak menni??? Ezt nem nagyon értettem, de a lényeg, hogy nem kaptam.
Szóval, vegyes csontit vettem. Volt még otthon a NASH Chain Reaction pelletjeimből és volt csemegekukoricám is, más nem kell.
Megkevertem tehát az etetőanyagot és a második adag víz hozzáadása előtt kipakoltam a többi felszerelésemet is. Az keveréket kettészedtem. A method kosárba semmi szemes anyagot nem tettem, hogy a kosárból minél gyorsabban bontson. A keverék másik felébe, amit a bordás kosárba szántam, csonti és csemegekukorica került még. Miután az etető keverékeim elérték a végleges állagukat, felcsaliztam a horgokat. A pickerbot horgára fehér csonticsokor került, a fenekező szerelékre pedig a krill pelletből egy szemet fűztem a horog utáni hajszálelőkére. Be is vetettem a végszerelékeket - megkezdődött az izgalmas várakozás. Aki igazán szeret horgászni, az tudja, miről beszélek.
Később lecseréltem a fehér csontikat piros csokorra. Egész jó idő is lett, időnként a nap is kisütött, majd újra beborult. Ez az igazi angol időjárás. Halfogás szempontjából nem túl szerencsés ez a változékony idő.
Egy órát kellett várnom az első halra, amely egy kis sügér volt és piros csonticsokorra éhezett meg.
A kis sügér után 15 percenként újracsaliztam, dobtam, vártam, vártam-vártam…
Pár érdekes dolgot szeretnék megosztani Veletek, amit észrevettem aznap a horgászat alatt. Az első - és talán legfontosabb - észrevételem, hogy semmilyen halmozgást nem láttam egész nap. Ez nem túl jó jel, nem utal nagy halsűrűségre. A vízpart nagy téglalap alakú kövekkel hézagosan kirakott, egyenletesen mélyülő. Amikor kisütött a nap, a hézagokból előjöttek a rákok. A kövek enyhén mohás réteggel rendelkeztek. Kishalakat egyáltalán nem láttam. Ahogy elment a nap, a rákok is elbújtak. A tó területén nagyon sok a kutyasétáltató. Nincs vécé! Közel 4 órája várakoztam már, miközben…
A másik, egyik legbosszantóbb dolog, hogy egyetlen horgász pecázott rajtam kívül a tavon. Egy angol srác volt és a túloldalon ült. Négy pontyot fogott zsinórban. Két tanulság volt ebből. Az egyik, hogy akkor ezek szerint vannak pontyok is a tóban. A másik, ami minden horgász fejében ilyenkor megfordul: „Mit csinálok rosszul? Én miért nem fogok halat? Miért nincs kapásom? Mivel horgászhat a spori?”… Egyfajta etetőanyagom van, azon nem tudok változtatni. Túl sok csalim sincs, tehát csak ezeket tudom változtatni, illetve kombinálni. A végszerelékeim jók. Talán meg kéne lebegtetni a csalikat? Semmi csali lebegtetésére alkalmas eszközöm nem volt. Így még az etetési centrumának elhagyása vezethet sikerhez, illetve a halak megkeresése. Kis pickerbotommal 15 percenként újradobtam, mindig más helyre. Közben megjött a halőr. Mondtam neki, hogy nem hiszem el, hogy négy órája nincs kapásom! Hol vannak a halak? És a túlparton miért fogdossa a pontyokat a srác? Elmondta, hogy általában a tó középső állásai hoznak halat mindkét hosszanti oldalon, és ha süt a nap, a túlpart a nyerő. Azt tanácsolta, hogy menjek át és próbáljam meg ott. Megköszöntem a tanácsait, de úgy döntöttem, maradok a helyemen, hátha beérik az etetésem. A fenekező botom orsóján a kiakasztott klipsznek köszönhetően elég koncentráltan tudtam horgászni. Bíztam abban a helyben és nem adtam fel. A pickerbotos, halkeresős peca sem hozott eredményt. Nagy csend, jól áll a karika, a régi idők pecáira emlékeztet…
Egyszer csak az addig nyugton levő „hagyományos karika” kapásjelzőm felcsapódott és a bottesten koppant. A szívem úgy éreztem, megállt, úgy megijedtem a négy órás nagy semmi után. Bevágtam és súlyt éreztem, ahogy tartottam a botot. Gyorsan próbáltam elővenni a telefonom, hogy készítsek egy fotót a botról, ahogy dolgozik. Bárcsak láthatná nagypapám, hogy az ő botjával horgászom!
Éreztem, hogy nem ponty, viszonylag könnyen jön. Dévér viselkedik így, de még nem tudtam, mi az. Egyszer csak megláttam… Úristen! Mekkora dévér! A krill pelletre!
Belevezettem a miniatűr merítőhálómba és megmerítettem. Ez a gyönyörűséges hal már az enyém! Hamar kiderült, hogy a merítőmet le kell cserélnem egy nagyobbra. Jöhet a fotó…
Immár újult erővel csaliztam, két szem csokis mini bojlit fűztem a hajszálelőkére.,
A következő kapásra nem kellett sokat várnom, úgy látszik, megálltak a halak az etetésemen. Bevágok, fárasztok, minden hasonlóan történik. Biztos megint egy nagy dévér… és megláttam!
„Megvan!!! Ezt nem hiszem el!” Nagyon boldog voltam. A merítőmben volt a második, nem hétköznapi méretű dévér.
Csalizok újra, dobok újra, marad a két szem csokis. Kis idő múlva meg is jött a harmadik 2 kg körüli dévér!
Eközben a túlparton a srác még két pontyot fogott, így már összesen 6 db-ot. Azért ez igazán izgatta akkor a fantáziám. Bíztam benne, hogy talán hozzám is odaérnek majd… de nem jöttek. Még egy dévért sikerült azonban fognom, talán ez volt a legszebb. Igazi aranyszínű, gyönyörű, egészséges. Igazán boldog voltam. Négy ilyen szép hallal ajándékozott meg ez az angliai víz, ahol először horgásztam! Minden várakozásomat felülmúlta ez a peca!
Láttam, hogy a srác pakol a túlparton. Tudtam, meg kell kérdeznem, mire jöttek a pontyok. Azt mondta: „Activated Dumbell bojlies”, majd elviharzott. Ettől sokkal okosabb nem lettem! :)
Összegzésül elmondhatom, hogy nagyon jó horgászat volt. Úgy gondoltam, legközelebb kipróbálom a túlpartot; azt a helyet, ahol a srác horgászott… és be kell szereznem valami pop-up csalit is!
