Az előző cikkben a horgászati körülményeknek megfelelően kiválasztottuk a legideálisabb legyezőbotot, most az orsót, zsinórt és a légykötéshez használatos néhány apróságot vesszük sorra.
Az orsó
A modern legyezőorsó elődjét egy Charles F. Orvis nevű úriembernek köszönhetjük. Ahogyan napjainkban, az orsót abban az időben is a legyezőzsinór tárolására használták, de az akkori modelleken még nem volt fékrendszer. A mai orsók első ránézésre megszólalásig hasonlítanak a régi, jól bevált tárolóorsókhoz. A megszólalásig szót most a szó legszorosabb értelmében értem, hiszen ha a legyezőorsóról zsinórt húzunk le, akkor a fék finoman kattogó hangot ad, ami a tárolóknál hiányzik. Esetükben csak a visszaforgásgátlót kapcsolhatjuk ki, illetve be. A mai legyezőorsókon már nagyon finoman állítható fék van, amely segít a nagyobb testű halak fárasztásánál is.
Az orsók dobja - a jól megszokott peremfutókhoz hasonlóan - egyetlen, könnyed mozdulattal cserélhető. A dob közepén találunk egy kis kart, amelynek elmozdításával kioldjuk a dob rögzítését, és a dobot felfelé mozdítva kivehetjük a házból. Ezzel lehetővé válik a dob cseréje. Az új dob az orsó tengelyére helyezve egy pattintással a helyére is kerül, folytathatjuk a horgászatot.
Az európai piacra szánt modellek eredeti összeállítása a jobbkezes horgászok számára kedvez (bal kézzel csévéljük az orsót). Természetesen balkezes horgászok számára is használhatóvá tehető a legyezőorsó, de az orsó egyszerű megfordításával ez nem valósítható meg. Ennél többre van szükség.
Először emeljük ki a házból a dobot, majd vegyük kézbe a képen látható kis szerszámot. Csúsztassuk a dob közepében lévő fekete gyűrű alá és emeljük ki vele a gyűrűt. A gyűrű belsejében található kis fém csapágyat el kell fordítani 180°-kal a hossztengelye körül, és vissza kell helyezni a fekete perselybe majd a dob közepébe. Ezzel az orsót át is állítottuk a balkezes használathoz.
A legyezőzsinór
A helyes legyezőzsinór kiválasztásához számos ténnyel nem árt, ha tisztában vagyunk. Általában 100 láb (33 méter) hosszban kerülnek forgalomba. A zsinór legfontosabb jellemzői: a súlya, vékonyodása (taper), és nem utolsó sorban a sűrűsége (density).
A legyezőzsinór AFTM súly jelölését az első 30 láb hosszú részének a súlya adja. Ezek az adatok alapján beszélünk, pl. 4-es, 5-ös stb. legyezőzsinórról. Lássuk a részletes adatokat.
AFTM | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
gramm | 3,9 | 5,2 | 6,5 | 7,8 | 9,1 | 10,4 | 12 | 13,6 | 15,6 | 18,2 | 21,4 | 24,7 |
A zsinór vékonyodásának, alakjának jellemzésére betűket alkalmaznak, amelyek az angol rövidítésből származnak. Tekintsük át a legfontosabb, leggyakrabban előforduló alakokat.
Level (L)
A zsinór teljes hosszában azonos átmérőjű. Hosszú dobások kivitelezésére nem alkalmas, inkább akkor használjuk, ha a finom légyfelkínálásra fektetjük a hangsúlyt.
Double Taper (DT)
Mindkét végén azonos mértékben elvékonyodó legyezőzsinór. Ez egy pénztárcakímélő típus, hiszen az egyik vég elhasználódása után a dobon megfordítható. Elsősorban orsódobáshoz használható, pisztrángozáshoz.
Weight Forward (WF)
Elől súlyozott legyezőzsinór, ideális a kezdő horgászok számára, mindemellett segítségével szeles időben is nagyobb dobástávot érhetünk el. Ez a típus univerzálisnak mondható, mert a legváltozatosabb körülmények között is jól használható.
A zsinór alakja mellett a másik fontos jellemző a sűrűsége. A vékonyodáshoz hasonlóan, szintén rövidítésekkel adják meg.
Floating (F)
A teljes hosszában úszó zsinór jelölésére használják.
Floating/Sinking (F/S)
A száz láb hosszú zsinór első 10-30 láb közötti szakasza süllyedő, a fennmaradó rész pedig úszó.
Sinking (S)
A zsinór teljes hosszában süllyed. Elsősorban mélyebb vizek horgászatánál használható. A süllyedés sebessége szerint négy csoportba oszthatók, a lassan süllyedőtől az extra gyorsan süllyedőig. A süllyedés mértékét a zsinór dobozán feltüntetik (hüvelyk/másodperc értékben).
Jelölések
A zsinórok jellemzőit számokból és az előbb megismert betűkből adják meg, pl. WF 5 F. Jelentése: WF - elől súlyozott legyezőzsinór, 5 - 5-ös AFTM zsinórosztályba tartozik, F - úszó zsinór.
A légykötő satu
A légykötés elengedhetetlen kelléke. Feladata a horog biztos tartása. A satuk különféle minőségben és szerelvényekkel készülnek, természetesen az áruk ennek függvényében változik. Számunkra a legfontosabb része a fej. A fej végén található karral lehet a horgot beszorítani vagy kiengedni a satupofák közül. A kar előtt helyezkedik el egy csavar, amelynek segítségével a pofák - zárt állapotban lévő - távolságát állíthatjuk be. A vastagabb húsú legyezőhoroghoz jobban ki kell engedni a pofákat összeszorító csavart, a vékonyhoz pedig beljebb kell csavarni.
A cérnabefűző és a bobbin
Ez a két eszköz szorosan kapcsolódik egymáshoz. A cérnabefűző megszólalásig hasonlít a nagymama varrókészletében találhatóhoz, használatuk is megegyezik. A különbség csak annyi, hogy ennek a befűző drót része sokkal hosszabb.
A bobbin feladata, hogy a két gombja közé behelyezett cérnaspulnit szorosan tartsa, vagyis ha elengedjük a cérnatartót, és a cérnát megfogjuk, akkor az orsó ne forogjon, csak a cérnát feszítse meg. Lássuk a két eszköz együttes használatát, képekkel illusztrálva.
A nyaktoll csipesz
Megismertük a satut, belefoghatjuk a horgot. A cérna a bobbinba befűzve, kössünk fel hát a horog szárára egy tollat!
A tollcsipesz két szárát nyomjuk össze, ekkor kinyílik a két pofa. Fogjuk bele a toll végét és a csipesz két szárán csökkentsük a nyomást. Ekkor a csipesz összezár, és szorosan tartja a tollat. Dugjuk be ujjunkat a csipesz végén lévő karikába, így kényelmesen feltekerhetjük a tollat a horog szárára.
A félcsomó-kötő használatát már részletesen megismerhettük a Kötések egyszerűen 17. cikkben.
A legyezőhorgászat legfontosabb eszközeit és a légykötés nélkülözhetetlen eszközeit vettük most sorra, a későbbiekben a többi kiegészítővel és aprócikkekkel fogunk foglalkozni illetve összeállítjuk a legyező szereléket.