Megvan! - a zsinór sikítva futott az orsóról és tudtam, hogy nagy hal akadt a horgomra. Bizonyította is, hogy ki az úr a vízben... Csakhogy ez a nagy hal nem sarja a pisztrángcsaládnak, nem sügér, sőt nem is csuka. Ponty van a horogvégen éspedig nagy... - emlékezik vissza Dave Whitlock világhírű író, a legyező sport szerelmese, számos legyező csali alkotója. Ha legyezés, akkor pisztráng - a 100 kérdezett horgászból 98 ezt fogja válaszolni. ÍGY VAN-E EZ VALÓJÁBAN?
A kezdet
Majdnem tökéletes volt a júniusi nap. Tükörsima vízfelszín, kék égbolt a kanadai Lost Mountain tó fölött. Az áttetsző kristálytiszta vízfelszínt csak néha bolygatták meg a csoportokban úszó pontyok hátuszonyai. Mellettem Robert Shulz, a Lost Mountain-i marina tulajdonosa állt. Másik két kísérő társam angol horgász volt, akik pontyozási szándékkal érkeztek Kanadába. Nagy Britanniából jöttek, nem sajnálták a pénzt, beutazták a fél világot, hogy félénk, de harcias tíz kilótól is nehezebb pontyokra horgásszanak.
Ezen a tavon Európában honos módszerekkel pontyoznak a látogatók, sokan etetnek, sőt az etetőanyagot is, akárcsak Magyarországon, különböző titkokkal keverik, mint például vaníliával, ánizsaromával, édesítővel, piros törött paprikával.
A pontyok mindenevők. Szívesen táplálkoznak piócával, lárvákkal, növényi magvakkal, halikrával, rovarokkal, rákokkal, kishalakkal...
Ha már eddig jutottunk, egy pillanatra térjünk vissza az írás kezdetére, a legyező horgászatra.
Ha a pontyok lárvákat és rovarokat is esznek... a legyező horgászat viszont a HŰ MÁSOLÁS JÁTÉKA akkor...
Kipróbáltam!
Azon a meleg júniusi napon, a vízfelszínen semmi jele az életnek. Rovarok legyek, hangyák, szöcskék sehol. Pamutmag utánzó műcsalival kezdtem. Jó pár dobás után úgy tűnt, hogy a pontyok abszolút érdektelenek. Később pióca- és rákimitációval próbálkoztam. De azok is csütörtököt mondtak.
Felfigyeltem közvetlen a part mellett meg-megjelenő pontyuszony okozta hullámokra. Eszembe ötlött az etetés. Ha a pontyok megszokták a kukoricát...
Élénk sárga gyapjúból készített ólomdarabkával súlyosbított készítményemet vetettem be az etetett helyre. Mozgást észleltem a horog körül és... bejött a várva várt kapás. A műcsalit 10 kg-os ponty szippantotta be. A 9 feet hosszú, érzékeny bot, és vékony előke, megfontolt fárasztást és minden érzékszervet bevető küzdelmet igényelt. 15 perc múltával sikerült szákolnom.
Most már felbátorodva, friss erővel folytattam. Pár sikertelen dobás után újra bejött a kapás, a zsinór újra felsikoltott, akasztottam, a nyél görbült... Szakított!
Az eredmény felcsigázta érdeklődésem, kutattam tovább. A legyező horgásztársaimtól megtudtam, hogy az olyan vizeken, ahol mindkét halfaj honos, pisztrángozva néha ponty is kerül a horogra.
Vajon ez véletlen?
Végérvényesen nem! Mert a ponty a vízfenéken táplálékot keresve nem fogja mellőzni az ínyencfalatnak bizonyult lárvát, rovart...
A felszerelés
Standard legyező felszereléssel, például 9-es súlyszámú, és ha a vízfelület megengedi 8-9 feet hosszúságú bottal, és legalább 100 m-nyi zsinórral indulhatunk pontyozni.
Imitációk
A műcsalinknak tökéletesen kell akár kinézésükkel, akár mozgásukkal utánozni az eredeti csalétket.
Figyeljük meg jól a kiválasztott horgászvizünk környezetét, hisz használandó műcsalijaink megoldásai ott rejtőzködnek. Segítségül elmondom, hogy azok lehetnek:
- rovarok, azaz víziállatkák
- víz alatti, vízparti növények és terméseik
- mindaz, amit a horgászok, az emberek a vízbe szórnak
A kiválasztás után a műcsalit a horgász ezermesterek egyedül elkészíthetik, a kényelmet kedvelők viszont horgász-szaküzletekben megvásárolhatják.
Ha mégis egyedül készítenénk, előbb tervezzük ki, és ha úgy könnyebben megy, rajzoljuk meg az imitációnkat:
| |
| |
| |
Dave Whitlock: Segít, ha előbb megtervezzük az utánzatot
Készítsünk műcsalit
Két egyszerű, de nagyszerű tippet ajánlok.
ELSŐ TIPP. A tavak, és folyók mentén vegetáció burjánzik, fakoronák borulnak a vízre. Az érett termések a vízbe potyognak. Például a sombogyó vagy a vadringló. Ilyenkor a fák alatti mélyben szívesen gyülekeznek a pontyok is. Műcsalinkat természetszínűre festett, ha lehet szarvasszőrből készítsük, és termés alakúra formáljuk. Az a részlet is fontos, mikor bevetést követően a vízbe pottyanva a csali “plopp” hangot hallat, mintha eredeti termés lenne. (Dave Whitlock\'s Mulberry Carp Bug)
MÁSODIK TIPP: Tudjuk, hogy kukoricával etetett helyen horgászunk. A csali készítéséhez szükségünk van egy 6x12x6 mm-es szivacsra, horogra, fekete alapzsinórra, ólomdrótra és egy darab 10 kg-os teherbírású nejlonzsinórra. A szivacsot ollóval kukorica alakra farigcsáljuk, majd a horog testére (például Tiemco TMC 2457-re) fekete alapzsinórt tekerünk úgy, hogy a nejlont odafogja. Lelakkozzuk. Kívánságunk szerint rátekerjük az ólomdrótot, amellyel megoldjuk a megfelelő nehezítést. Újabb alapzsinór tekeréssel az ólmot elrejtjük. Varrótű segítségével ráhúzzuk a nejlont a szivacsunkra és 1 cm-es távolságban szuperragasztóval rögzítjük. A nejlonzsinór többletet levágjuk. A CORN CARP FLY elkészült. Horgászat előtt belemárthatjuk ánizs-, vanília-, banánaromába, csak arra ügyeljünk, hogy ugyanazt a műcsalit mindig egyfajta aromával ízesítsük. (Tom Connors corn fly)
Befejezésül
Ha a kellő hangulatból nincs hiány, ha megvan a megfelelő víz és a felszerelés, megvannak az imitációk, kiszeretné próbálni a pontyozó legyező horgászatot, szabad a vásár.
És ha már a vízparton járunk, ne feledjük a műcsalink szagának elrejtését, semlegesítését elvégezni. Elegendő, ha a bevetendő csalit a vízpartra érve kétszer háromszor áthúzzuk a homokon vagy az iszapon.
Jó legyezést és sok sikert kívánok!