Ha elkészült a leendő wobblerünk befoglaló méreteit tartalmazó előgyártmány, hozzákezdhetünk a test végleges formájának kialakításához. Míg az előgyártmány kialakítása nagy figyelmet, a készre munkálás inkább kézügyességet igényel, de nem kell megijedni, a megfelelő végeredményt a gyártási technológia szavatolni fogja.
Felülnézeti torpedó alak kialakítása
Ha felülről ránézünk egy gyári wobblerre, akkor egy áramvonalas, nagyjából torpedó alakú formát látunk, kb. ilyenre kellene majd a saját wobblereinket is faragni. A wobblertest felülnézeti torpedó alakját az oldalsíkok ívbe csiszolása adja, ami az orr és a farokrész ívének megadását jelenti. Az egyszerűbb megértéshez készítettem egy sematikus ábrát:
Mielőtt hozzákezdenénk ehhez a művelethez, a wobbler hasi oldalán keresztirányú vonallal érdemes jelölni az orr és farok ívek találkozási helyét, valamint célszerű ugyanilyen keresztvonallal jelölni a tényleges farokvég helyét is. Nyilván ezeken a helyeken a legszélesebb, illetve legkeskenyebb a wobbler - a sematikus ábrán lásd „a” és „b” méretek. Az orr és farokrész ívének találkozási helyét célszerű a gyári típusokról ellesni, egyébként durván igaz a tényleges (technológiai farokrész nélküli) hosszhoz viszonyított 1/3 - 2/3 arány. Ezeken felül érdemes még magukat az íveket is berajzolni, a csiszolásánál ez nagy segítség, bár egy idő után már szemmértékre is kiválóan lehet dolgozni.
A csiszolást kezdjük az orr résszel. A műveletet sík felületre fektetett durva csiszolóvásznon végezzük a berajzolt orr-ív mentén. Az orr ívét érintővel indítsuk az oldallap azon pontjáról, amit az előzőek szerint az ívek csatlakozási pontjaként bejelöltünk, kifutása pedig az orrcsúcsban érjen véget, de ne metsszen bele a hasi befűrészelés síkjába. Maga az orr-ív lehet „domborodó”, illetve „ellaposodó”, előző esetben az orr tömzsi, tompa lesz, míg az utóbbiban hegyes. A hasi oldal EGYENES bevágása már itt nagy segítséget jelent, mert általa szemmértékre is nagyon jól lehet tartani a két oldal közötti szimmetriát.
Következő lépés a farokrész ívének megadása. Ezt a technológiai farokrész miatt hengeres felületre fektetett csiszolóvásznon végezzük a berajzolt ívvonal mentén. A technológiai farokrész ennél a műveletnél jelenthet némi nehézséget, ugyanakkor van egy nagy előnye is, amire pont a vele való trükközés során jöttem rá. A farokrész legkisebb szélessége („b” méret) értelemszerűen ott értendő, ahol a tényleges farok (tehát nem a technológiai farokrész) véget ér. De nem mindegy, hogy a farokrész elvékonyodása egyenletes (egyenes vonalú), illetve domború vagy homorú ívet követ. A kísérletezések során rájöttem, hogy felülnézetből nézve a homorú ív mentén elvékonyodó farok megnöveli a veretést erősségét. Ennek okát nem tudom, de talán azért lehet így, mert a súlypont előrébb tolódik, illetve a kisebb tehetetlenségű farokrész miatt, úgymond jobban tudja magát riszálni a wobbler. Az utóbbi időben már csak ilyen farokrésszel készítek wobblereket, és ehhez nyújt segítséget a technológiai farokrész.
A homorú ívű elvékonyodást úgy érhetjük el, hogy a farokrész ívét érintővel indítjuk az oldalsíkról (az orr-ívvel alkotott kapcsolódási pontból), és egy erősen lapított „S” alakot leírva ugyanúgy érintőre visszük ki a tényleges farokvég pontjánál. Ez bonyolultnak tűnhet, de korábbi sematikus ábrán szemléletesen látszik. A tényleges farokvégnél mért szélesség ne legyen kisebb 5 mm-nél a legkisebb típusok esetében sem. Nem kell félni ettől a művelettől (sem), hengerpalást felületen történő csiszolás esetén gyakorlatilag csak ez lehet a végeredmény. A két oldal szimmetriájának tartásában itt is a hasi befűrészelés fog segíteni. Természetesen a farokrész elvékonyodási íve lehet domború, illetve egyenes is, de ebben az esetben a technológiai farokrész csak akadályt jelent, és a csiszolást nem lehet nagy rádiuszú hengerpalást felületen végezni. Ilyenkor egyszerűbb levágni a technológiai farokrészt, illetve eleve e nélkül kirajzolni, és kivágni a wobblertestet.
Keresztmetszeti ovalitás kialakítása
A fenti ívelt felületek által képzett éleken első körön 45 fokos letöréseket kell csiszolnunk. Ez történhet a már korábban ismertetett sík, illetve hengeres felületű csiszolási módszerekkel, de ezúttal érdemesebb befogni wobblerünket satuba a technológiai farokrésznél fogva, és egy nem túl durva lapos, illetve kör keresztmetszetű reszelővel elvégezni a műveletet. A wobbler hasi oldali vágatába merevítésképp érdemes behelyezni egy keskeny acéllapot (csíkot), így a technológia farokrész még véletlenül se törhet le (idő előtt). Én erre a célra egy elhasználódott gépkocsi ablaktörlő gumi acél merevítőjét használom.
Reszelésnél a wobbler orra felfelé álljon, így minden oldal jól hozzáférhető és felülről „rálátható”. A 45 fokos letörések szélessége a wobbler méretétől függően kb. 3-8 mm legyen a wobbler legszélesebb pontjánál, illetve fokozatosan vékonyodjon el az orr, illetve a farokrész felé haladva. Ez első olvasatra bonyolultnak tűnhet, de higgyék el, magától rá fog állni a kezük. Ezután az első letörés által képzett új éleken, további letöréseket kell csiszolnunk, a profil-keresztmetszet által megkívánt mértékben és szögben. Felülről belenézve a wobbler profiljába egyértelműen látszani fog, hogy hol, és hogy mekkora mértékű letöréseket kell alkalmaznunk.
A módszer előnye, hogy a wobbler szimmetriája jól tartható, ugyanis jól lehet operálni a letörések szögével, illetve szélességével, gyakorlatilag a wobbler keresztmetszeti ovalitását „közelítjük”, mintegy előkészítve az alak végső megadásának műveletét, melynek során már csak minimális anyagot kell leválasztanunk. Ezzel a módszerrel kisebb az esélye, hogy elcsiszolnánk a profilt, illetve aszimmetriát vinnénk bele, és ez azért fontos, mert ebben a fázisban már tisztán a szemmértékünkre vagyunk utalva.
Készre csiszolás
Az alak végső megadása során a wobblertestet fogjuk be satuba a technológiai farokrésznél fogva olymódon, hogy annak orra felfelé álljon, így kényelmesebb és egyszerűbb a csiszolás, de ami fontosabb, a profilba felülről belenézve a keresztmetszeti ovalitás jól látszik. Ha a wobbler egyik oldalán az ujjunkat keresztben rásimítjuk az ívre, akkor rögtön látszani fog, hogy az hol nem tökéletes még. Ujjunkat föl-le mozgatva pedig különböző magasságokban tudjuk ezt ellenőrizni.
A végső alak becsiszolásnál igen jól bevált módszer a következő: Csiszolóvászonból vékony, kb. 10 mm széles, 20 cm hosszú csíkot hasítunk, ennek két végét a két kezünkbe fogjuk és enyhe szögben rásimítva a wobbler felületére (nem úgy, mint a lenti képen, de hát a másik kezemmel fényképezni kellett…) ide-oda huzigáljuk, ahol szükséges. Gyönyörűen viszi az anyagot, illetve tökéletes átmenetet ad a még megmaradt éleknél.
Ha úgy ítéljük meg, hogy már csak rontani tudunk a profilon, akkor egy utolsó műveletként menjünk át a felületen finom csiszolóvászonnal vagy csiszolópapírral. Ekkor már hosszirányban, tehát a fa szálirányával megegyező irányba csiszoljunk, így a felület tökéletesen sima lesz.
Technológiai farokrész eltávolítása
Amennyiben fahalunk megkapta végső profilját, már nincs tovább szükség a technológiai farokrészre, ezért az eltávolítható. Mivel a csiszolások során a korábbi mintarajzolat eltűnt, ismét elő kell venni a sablonunkat és arról átrajzolni, illetve bejelölni azt a vonalat, ami mentén le kell vágnunk a technológiai farokrészt.
A levágást lombfűrésszel, igen finoman végezzük. A fémfűrész durva fogazata elrepesztheti a wobblertestet, vagy anyagot szakíthat ki belőle. A wobblert (utoljára) befogjuk satuba a technológiai farokrésznél fogva úgy, hogy az oldalra álljon ki, majd lombfűrésszel finoman leválasztjuk a testet. A technológiai farokrész eltávolítása után a tényleges farokvéget már kizárólag finom csiszolópapírral igazítsuk ki, illetve kerekítsük le. Az egyrészes modellek teste ezzel a művelettel gyakorlatilag elkészült.
Kétrészes modellek kialakítása
Az egy- és kétrészes modellek között az alap wobblertesben gyakorlatilag nincs különbség. Egyedül a hosszabb, nyúlánkabb kivitelű wobblereknél kell a vastagsági méretet néhány mm-rel nagyobbra tervezni, ezeknél tehát a wobblertest kevésbé legyen lapított. Első körben azt kell meghatározni és berajzolni, hogy hol fogjuk a testet kettéválasztani. Én a test hosszához viszonyított 3/5 - 2/5 arányt használom legtöbbször, de ez nyilván változhat a wobbler típusától, alakjától függően. Érdemes itt is a hasonló kialakítású gyári típusoknál alkalmazott arányokat alapul venni.
(A fenti fényképen látszó bevágott lapkafészek ne zavarja meg Önöket, ennél a modellnél a szétvágás egy későbbi fázisban történt meg, e műveletek sorrendisége felcserélhető.)
A wobblertest szétválasztását lombfűrésszel végezzük olymódon, hogy a testet lefektetjük és kézzel megtámasztva, körkörösen vágunk a berajzolt vonal mentén. Ezután mindkét darab esetében a vágási felületeket V alakban be kell csiszolni, hogy a farokrész el tudjon majd fordulni a megfelelő szögben. A V alakú csiszolást síkfelületre fektetett finom csiszolóvásznon kell végezni. A V alak csúcsszöge kb. 120 fokos legyen.
Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz? Tudom, legszívesebben így hagynák az elkészült wobblertesteket, hiszen annyira szépek, simák és tökéletesek, de itt még nem állhatunk meg, hiszen hosszú út áll még előttünk!
A következő számban a huzalozás kialakításával foglalkozom.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
