Első Haldorádós írásom apropóján üdvözlöm a kedves Olvasókat! Legelőször is egy kulisszatitokkal kezdeném, már ha egyáltalán annak tekinthető, hogy a Haldorádó zászlaja alatt egy olyan sorozat létrehozását ötlöttük ki, mely kissé rendhagyó módon szeretné bemutatni a rablóhalak - főként pergető - horgászatát. Kisfilmjeimnek a beszédes Mi a csel? főcímet választottam, mely egyben az egyes epizódok küldetésére is utal. Ahogy azt tőlem más fórumokon már megszokhatták, most sem szándékozom fukarkodni az őszinteséggel. Igyekszem elmondani - és immár bemutatni is - egy-egy pergetős szituáció sokszor homályban maradó, apró trükkjeit éppúgy, mint a fontos elveket és irányokat, vagy éppen azt, hogy az adott napon mi volt a „csel”, milyen kulcsfontosságú részlet állt a horgászat középpontjában.
Horgászataim alkalmával ugyanakkor egy-egy felszerelést, bot-orsó-zsinór együttest is tesztelni fogok, melyet az adott pergető stílushoz, a víztípushoz, a fogható halakhoz - röviden, a körülményekhez - igazítva fogok kiválasztani. Mivel a portálon többen profi módon írnak botokról és orsókról (különösen technikai oldalról megközelítve), saját részről inkább megpróbálom az egyes horgászeszközökről azokat a véleményeket és benyomásokat érzékeltetni az Olvasók számára, melyek bennem mint „mezei” horgászban fogalmazódnak meg jobbára a teszthorgászatok során. Így a publikáció - különösen a mozgóképi anyag - mentes lesz hangzatos, technikai megoldásokat takaró fantázianevektől, de még a száraz számadatokkal is csínján fogok bánni (az adott cikk megfelelő részében persze mindezt megtalálhatják majd az érdeklődők). Szeretném mindenki számára közérthető módon bemutatni, hogy az a bot vagy az az orsó mennyire jól (netán kevésbé jól) használható az adott helyzetben. Ez utóbbira azért nem hiszem, hogy lesz példa, mert a tesztfelszerelést igyekszem/igyekszünk gondosan kiválasztani, hogy a kérdéses szituációhoz megfeleljen, ahhoz optimálisan illeszkedjen. Bízom benne, hogy írásaim és kisfilmjeim során eredményes módszereket, praktikus trükköket, rendhagyó horgászatokat, szép fogásokat és vadregényes vizeket ismerhetnek meg. Tartsanak velem!
Első alkalommal a Bodrog folyót vettük célba azzal a szándékkal, hogy a visszatérő ártéri vízre összegyűlt balinok közül elcsípjünk néhányat. Azonban, mint minden kezdet, ez sem bizonyult túlzottan egyszerűnek…
Takács Péter mint operatőr és jómagam zöldhajnalban, nem sokkal négy után találkoztunk a csónakomnál. A fejlámpáknál végzett csónakba pakolást követően, még a korai derengésben nekivágtunk az ismeretlennek. Természetesen „ismeretlenről” a szó szoros értelmében nem beszélhettünk, hiszen a Bodrog utolsó pár kilométere számomra szinte a „kertek alatt” folyik. Abból a szempontból viszont nagyon is kérdőjeles volt horgászatunk, hogy a célnapra hogyan változik a víz, hogyan viselkednek majd a halak. Ez az újra meg újra megfejtendő talány szerves része a horgászatnak, állandóan feladat elé állítja a merész vállalkozót, mint ahogy ez esetben bennünket is…
Már a derengés percei megmutatták, hogy a (végre) nyári állapotára visszaállt víz nem lesz túl bőkezű velünk. Az ekkor szokásos fehérnép, a keszegfélék forgása is gyengébb volt a szokásosnál, és kevés nagy balint láttunk rabolni, amíg a felszerelést és a kamerát összeállítottuk. A dolog „rákfenéjére” hamar fény derült; tőlünk északra, nem túl nagy távolságban az egyébként tiszta égbolt vastag felhőkbe burkolózott, hosszan elnyúlva mutatta magát egy rendkívül markáns frontfelhőzet. Sokkal rosszabb ómen nem is jöhetett volna, mindenesetre nekiláttunk a horgászatnak.
Az egyetlen biztató jel az volt, hogy a napokkal korábban erős vízzel visszaáramló befolyó - noha gyakorlatilag megállt - még tartott jó néhány halat. Ezen a területen az alig észrevehetően, de még mindig befelé tartó víz és a folyó fősodra szelíd visszaforgót képezett, ami a felszínen egyben tartotta a Bodrogzug belsejéből érkező növényi részeket és egyéb szerves törmeléket. Ez a törmelék apró rovarokat, halivadékokat és köréjük-közéjük balinokat gyűjtött össze, melyek rablásaikkal azonnal megmutatták magukat. A hajnali inaktivitást meghazudtolva itt eléggé forrt a víz; számos apró balin szippantott a víz tetejéről, de köztük egy-egy testesebb, kilón jóval felüli példány is berobbant az apróságok közé.
Hat óra táján kezdtük el a tényleges horgászatot, és már a második dobás halat adott, igaz, csak egy nem túl izmos balinifjoncot. Ettől kezdve begyorsultak az események, dolgozott a kamera, újabb és újabb kapások és halak érkeztek, de még mindig a kiló alatti mérettartományban. Bár mutatta magát időnként egy-egy jobb hal is, azt érdemes tudni, hogy a hely árnyéka volt pár nappal korábbi önmagának. Az akkor erősen hömpölygő vízben a nagyobb, másfél-két kiló körüli balinok is elég óvatlannak mutatkoztak, mind pergetve, mind műléggyel szépen tudtam fogni belőlük.
Sajnos ezekben a napokban a „stáb” nem állt rendelkezésre, és a körülmények minden nappal egyre rosszabbak lettek, a víz egyre gyengébben áramlott befelé az ártérről, egyre kevesebb ivadékhalat tartva együtt. Képletesen szólva, az ideiglenes étkezőasztal utolsó perceire érkeztünk, és ez különösen igaz volt a távolból egyre inkább felénk sodródó, csapadékot bőségesen ígérő felhősáv fenyegető ígérete mellett. Ugyanis még a teljesen letisztult víz is képes egy kiadós esőtől egy napon belül sárzavarossá válni, plusz csupán pár centi emelkedés hatására a befolyó vize hirtelen kifolyóvá fordul, a megváltozott áramlásirány pedig azonnal máshová parancsolja a balinokat. Követik a táplálékot, eltűnnek, mintha ott sem lettek volna.
Azonban ezen a reggelen még ott voltak, igaz, jobbára a kicsik mutatták magukat, de ez betudható volt a folyamatosan változó légnyomásnak. A kisebb balinok között időnként felcsapó, szebb példányokat a műcsalik viszonylag gyors cserélgetésével próbáltam kiszűrni, de a kicsik szinte mindent megütöttek, és még a hozzájuk képest nagyméretű műcsalik esetében is oda-odaragadtak a horgokhoz.
Bő félóra leforgása alatt közel tucatnyi balinkát sikerült fognom (a legnagyobb talán 70 deka lehetett), a nagyok viszont a legrafináltabb csalik felvonultatása mellett sem mutattak további érdeklődést.
A reggeli, máskor aktív idő most különösen rövid ideig tartott, a folyópartot szegélyező fák és vízre hajló bokrok alatt eleinte csak egy-egy, később már egyetlen rablást sem láttunk. Hét óra körül csupán előttünk csipegetett a hal, ami egyértelműen jelezte a közelgő rossz időt. A halaknál nem kell jobb barométer, hihetetlen érzékenységgel képesek előre jelezni a változó körülményeket, a romló és javuló időt egyaránt, bár ez most magától is látszott az égbolton. A felhők a fejünk fölé értek, és eleinte szemerkélve, majd kisvártatva (egyre bátrabban) esni kezdett az eső.
Sok választásunk nem maradt, partra kellett menekülnünk, hogy a kamerát és magunkat is elbújtassuk az égi áldás elől. Olyannyira nem volt egyértelmű, meddig boldogít minket az eső, hogy még a hivatásos meteorológus ismerősünk és a legjobb (helyzet szülte) telefonos radarkép-elemzőink sem tudtak pontos előrejelzést adni. Láthatóan a front pereme táncolt fölöttünk, percekre ugyan kitisztulva, de csendes, őszi esőhöz híven mégis eláztatva mindent.
A szemerkélő eső miatti kényszerpihenő alatt parti menedékünkből is kipróbálhattam az egyébként csónakos horgászatra kiválasztott tesztfelszerelést. A 2,40-es Daiwa számomra meglepő módon nagyon szépen lőtte ki még az egészen kisméretű műcsalikat is. Igen tekintélyes dobástávot tudtam elérni a kombóval, amiben a komoly dobméretű, 3000-es jelzésű orsónak is jelentős szerepe volt. Itt jegyzem meg azt a sokak által már ismert tényt, hogy a Daiwa orsók méretezése némiképp eltér a hagyományosan megszokottól. Ezt a 3000-es orsót bátran merem 40-es mérettartományba sorolni, hiszen közel öt centiméteres dobátmérője egyértelműen ezt támasztja alá. Nézzük meg az orsó néhány további paraméterét, melyek számomra szintén az előbb leírtakat támasztják alá:
Daiwa CrossFire 3000X | |
Dobátmérő: | 48 mm |
Áttétel: | 5,3 : 1 |
Tömeg: | 320 g |
Orsóház: | karbon |
Féktípus: | első fék |
Dob: | alumínium |
Pótdob: | nincs |
Kapacitás: | 0,30 mm / 185 m |
Csapágyszám: | 4 + 1 |
Zsinórbehúzás: | 79 cm |
Az orsó könnyed futású, jól kezelhető, minimális kotyogással, meglepően megbízható fékrendszerrel. Az orsó egyetlen hiányossága, hogy a dobozában nem találunk a zsinórfeltöltéshez szükséges dobemelő alátéteket, így ezt a kérdést szükség esetén magunknak kell megoldani. Ha figyelembe vesszük, hogy a CrossFire 3000X egy tízezer forint alatti kategóriát képvisel, mindenképpen ötöst kell adnunk az ár-érték arányra.
A bot szintén nagyon szerethető már első ránézésre is. Ami rögtön szembetűnő, hogy az ilyen szintű, elegáns designhoz sokkal komolyabb ár kellene, hogy tartozzon. Nemcsak ízléses, de harmonikus a bot küllemi összeállítása, jó érzés kézbe venni, élmény horgászni vele. A bot technikai jellemzőit az alábbi táblázatból mazsolázhatjuk ki, ahová egy sokak számára fontos paramétert, az orsótalp felfüggesztésétől (középpontjától) mért nyéltag-hosszúságot is feltüntettem:
Daiwa Exceler Spin 240MH | |
Mért hossz: | 240 cm |
Dobósúly: | 10-40 g |
Tömeg: | 155 g |
Anyaga: | magas modulszámú karbon |
Részek száma: | 2 |
Szállítási hossz: | 124 cm |
Gyűrűk: | 8 db titán-oxid |
Orsótartó: | Fuji (csavaros) |
Nyélborítás: | parafa |
Nyélhossz (orsótalptól): | 372 mm |
Az Exceler Spin karakterisztikája sokoldalú pergető horgászatot tesz lehetővé. A gerinc karcsú és erős, már-már acélosan, míg az első tag rugalmasan érzékeny, szíjas, gyors, emellett kellően finom, akár vékonyabb zsinórhoz is. A kemény gerinc folytán nagyobb terhelés alatt felkeményedik, de ekkor sem lesz rugalmatlanul feszes.
A gyűrűk minősége nem hagy kívánnivalót maga után. A spiccgyűrűt két egytalpú gyűrű követi, a továbbiak (a keverőgyűrűvel bezárólag) viszont kéttalpasak, ez is hozzájárul, hogy a bot felső harmadát lágynak érezzük.
Ideális kisebb, 3-7 centis wobblerekkel, körforgóval, kisebb plasztikokkal, de még könnyű támolygókkal történő pergetéshez is. Kicsit allround-jellegű, sokféle műcsalihoz használható, de kis-közepes dobótartományában maradó, nagyon kellemes pálca az Exceler. Kitűnő súlyelosztású, így precíz és gyors horgászatot tesz lehetővé, miközben a botot nem érezzük túl keménynek sem. Élménybot, különösen olcsón.
Tesztünk legnagyobb igyekezete mellett sem tudtunk a kamerának kellően nagy halat fogni, így a botot csak egyetlen megakasztott, majd pár másodperc múlva lefordult (bár brutálisan nagy) jász terhelte élősúllyal. E közben és a statikus erőpróbák során is kiderült számomra, hogy sokkal nagyobb halak megfogásánál sem szeppen meg a bot, komoly erőtartalékai vannak: keresztszövéses nyéltag-megerősítése folytán igen jól terhelhető.
Horgászatunkat a partraszállástól kezdve szitáló-csepergő eső kísérte, ennek ellenére megpróbáltunk csorgó csónakból a nagyobb balinok nyomába eredni, hiszen nem a „balinkák” zargatása volt a fő cél. Sajnos az eső egészen kopogóssá vált, szétverte a felszínt, így a balinok teljes érdektelenséget mutattak, pontosabban nem mutatták magukat egyetlen felszíni rablással sem. Időnk és száraz ruháink végéhez közeledve fel kellett adnunk a küzdelmet, de bízom benne, hogy ezzel a kis balinos - kisbalinos összeállítással is sikerült hasznos információkhoz juttatnom a pergetés szimpatizánsait.
Írta: Gégény Viktor
Videó, fotó: Takács Péter