A csukák valahogy kikerülnek rendszeresen az általam kergetett ragadozók közül. Talán azért, mert a Tisza azon szakaszán, ahol járok, nem ez a fő veszélyforrás a keszegekre.
A karácsonyi sokadik vacsora után már nagyon bennem volt a mehetnék, hogy jó lenne kijutni a vízre pergetni valamire. Mindegy, csak ne legyen több rántott hús meg franciasaláta. Enyhe reménysugár volt, amikor megkaptam egyik kedves horgászismerősömtől az üzenetet, amiben gratulált a rekord süllőmhöz, majd elújságolta, hogy mennyi csukát fogott az elmúlt napokban. A csuka egyáltalán nem tartozik azon halfajok közé, amiket rendszeresen kergetnék. Sőt, szinte egyáltalán nem horgászom rájuk. A Bodrogra, ahol nagy számban jelen vannak, ritkán jutok el, azon a Tisza-szakaszon pedig, ahol rendszeresen horgászom (hú, ez a „rendszeres” erős túlzás a 2019-es év tekintetében) csak meglepetésként akad horogra egy-egy krokodil. Legutóbb konkrétan azt hittem, hogy leakadtam, mert egy eszméletlen akadós terület felé dobtam sima jiggel, és már süllyedés közben elakadt. Se ütés nem volt, se semmi. Egyszerűen sokkal hamarabb lelazult a zsinór, mint kellett volna. Meghúztam, de nem is tudtam mozdítani. Pöcögtettem, de csak nem akadt ki… Hosszába fordítottam a botot, hogy beszakítom. Amint elkezdtem lassan húzni, elindult az akadóm… majd egy szép csuka figyelt a horgon.
Amikor ősszel Pintér Zoli kollégám mondta, hogy menjünk el egy Tisza-tavi találkozóra, szembesültem azzal, hogy hiába van 5 táskányi műcsalim, nincs 10 darab valamirevaló csukázásra alkalmas darab. Na, tehát ennyire nem tudatos nálam a csukázás az elmúlt 5-6 évben.
Ennek ellenére igencsak fellelkesültem, amikor Horváth Zoltán horgászcimborám meginvitált egy cserkelős csukahorgászatra a Marótzug-holtágra. Oláh Petivel már pont tervezgettük, hogy valamerre mozdulni kellene az ünnepek után, így nem kellett túl sokáig győzködni, hogy látogassuk meg ezt a vizet.
Sok-sok éve a feleségem elmondása alapján Apósom járt oda horgászni hajnalonta. „Megyek a Marótra…” Én meg konkrétan még azt sem tudtam, hol van. Arra viszont emlékeztem, hogy amennyire nem fogok a főmederben csukákat, egy-egy jobb áradás után a Tisza menti holtágak tele lesznek ezekkel a ragadozókkal.
Egyszer láttam – igaz, már van vagy 10 éve –, ahogy egy sekély holtágban rohangált a helyi erő nyakig sárosan és merítővel vetődött ide-oda, vagy épp cipelték a tapogatót, hogy kiszedjék a lassan kiszáradó holtágban rekedő halakat. A „senki vize” volt nagyon sokáig minden hasonló hullámtéri kis vízterület.
Zolinak az volt a javaslata, hogy legyünk ott napfelkelte környékén már a víznél, mert tapasztalata szerint a reggeli órák a legjobbak. Aztán jön egy „pause” időszak, majd dél körül ismét lehet csipegetni ezekből a krokodilokból.
Bíztam benne, hogy nem az lesz, hogy tegnap bezzeg ettek… Ennek ellenére sikeresen lekéstük a reggeli órát, amikor odaértünk és gyalogoltuk le a vízhez, már javában kergették a csukák az ivadékhalakat. Gyönyörűen látszódott a vízfelszínen, ahogy V alakot húztak a ragadozók, előttük meg spricceltek szét a kishalak, hogy ne ők legyenek a reggeli menü főfogásai. Mivel Zoli felszerelve érkezett, már dobálni is kezdett, mi meg Petivel akkor kezdtünk neki felszerelni a cuccot. Ez van.
A legjobb rész az egykori főmeder két széle volt, ahol egy picivel nagyobb volt a vízmélység, itt jelentkezett a legtöbb kapás. Jók voltak még emellett a szép lassan elrohadó tökleveles területek, illetve a beborult fák által képzett akadók is.
Mivel nem volt túl sok infónk a halakról, kicsit úgy éreztük a peca során Petivel, hogy ágyút hoztunk verebekre lövöldözni. Pontosabban indokolt lett volna a felszerelés, ha a kisebb csukák nem lennének annyira mohók, hogy betámadják a csalit, ahogy meglátják. A hírek alapján 2-3 kg-ig számíthattunk csukára, de azért azt is elmondták, hogy meg kell érte dolgozni, mert sok a kisebb csuka is. Épp ezért alapból próbáltuk a kis csalik helyett a relatíve nagy körforgókat, kanalakat, illetve Zoli javaslatára a 8 cm-es gumihalakat.
Zoli egész nap ezt a gumit erőltette, egy 8 cm-es Mann’s Shad FCHBB színkódú verziót. Mesélte, hogy próbált már annyiféle csalit, de valamiért ezt a gumit itt nagyon ették eddig a csukák. Próbálta kisebb és nagyobb mérettel, illetve más színnel is, de messze a legtöbb kapása ezzel a gumival volt. Lehet, a fekete vonal a háton ad egy olyan kontrasztot a neonzöld gumi testnek, amitől feltűnőbbé válik? Ki tudja… de a csukák ütik-vágják ezt a csalit. Elég csak megnézni Zoli készletét, hány gumit rágtak már szanaszét neki…
Az alábbi kisfilm próbálja megörökíteni e peca hangulatát. Cserkelgettünk eleget, fogtunk halat bőven, próbáltuk a jobbakat szelektálni, de ennyi csuka között ez nem egyszerű. Na, majd jövőre betámadjuk ismét, megnézzük, mennyit híznak addigra ezek a ragadozók a rengeteg ivadékhalon.
Ha tetszik a kisfilm, dobjatok rá egy YouTube like-ot! Ha kérdésetek van, tegyétek fel a film alatt kommentben, ha tudunk, válaszolunk rá!
Takács Péter
