„A harcsa nagyon ravasz jószág. Rendkívül óvatos és félénk. De ha egyszer kiszemelte áldozatát, az nem menekülhet. Kapása olyan, hogy kifordítja az ember kezéből a botot, bevágni sincs idő. Minden porcikám beleborzong, ahogy megérezem a hatalmas erőt és az ellenállást. Tudom, hogy hosszú küzdelemre kell felkészülni… Nekem még ravaszabbnak és ügyesebbnek kell lennem, hogy távol tartsam a veszélyes akadóktól. Küzd, nagyon keményen húz, alig tudom megállítani, és csata még csak most kezdődött!”
Nikl Béla kis hazánk egyik legügyesebb rablóhal horgásza. Kizárólag pergetve horgászik. Tanítómestere a vén Duna volt, amely kicsi gyermek kora óta kegyes hozzá. Lakhelye Dunaföldvár, innen indul nap mint nap horgászni. Csónakba száll, és megkeresi halait.
Három egymást követő alkalommal mi is beszállunk Béla csónakjába, és elkísérjük, hogy bepillantást nyerjünk a dunai pergetés csodálatos és rendkívül nehéz világába. Most a harcsapergetés rejtelmeibe avat be minket.
- Mit kell tudnunk a harcsa táplálkozási szokásaikról?
- Az tévhit, hogy kizárólag éjszaka mozog és táplálkozik. Naplemente után valóban aktívabb, de napközben sem mozdulatlan. Ennek oka, hogy a dunai harcsák elsőszámú tápláléka a rák. Sok van belőle és nagyon könnyen megszerezhető, tápláló préda. Ezt követik a kisebb-nagyobb halak és a vándorkagyló. Ritkán jön a felszín közelébe, de ha mégis, akkor sem kelt látványos zavart, olyan finoman „szürcsöli” be a sneciket, hogy szét sem rebbennek. Okos, megfontolt hal, ezért nehéz a Dunán harcsára utaló egyértelmű jeleket, pl.: hatalmas rablást felfedezni. Állóvizeken ez sokkal könnyebb feladat.
- Mely évszakokban a legaktívabb? Mikor érdemes rá horgászni? Igaz, hogy télen egyáltalán nem táplálkozik?
- Több mint 20 év dunai pergető múlttal a hátam mögött bátran állíthatom, hogy a tél nem a harcsahorgászat szezonja. Bizonyára táplálkozik ekkor is, de az nem számottevő. Ez a megállapítás szerintem az állóvizekre is érvényes, ennek ellenére sok bejelentést lehet olvasni kapitális harcsákról, amelyek „szabályosan” akadtak horogra. Nem akarok ebbe jobban belemélyedni, de ezt finoman fogalmazva kétlem… Pályafutásom alatt mindössze egyszer fordult elő velem, hogy karácsony előtt -10 Celsius-fokos fokos hidegben, CD 11 Rapalával egyetlen délelőtt kettő harcsát is sikerült kifognom (az egyik 4, a másik 8 kilót nyomott).
Az eredményes harcsázás időszaka kora tavasztól késő őszig tart, a legjobb hónapok: augusztus, szeptember és október. A napszakok megoszlását tekintve az éjszaka vezet, de más a nyári és más az őszi éjszakai harcsázás is. A melegebb évszakokban az alkonyat utáni 1 óra és a pirkadat előtti 1 óra a „tuti”, az éjszaka közepe „süket”. Ősszel egész éjszaka aktív, ha jó helyen tartózkodunk, bármikor (!), számíthatunk kapására.
- Hol keressük a nagybajszút?
- Dolgunkat nehezíti a jó helyek felfedezése során, hogy (mint azt már említettem) kevés árulkodó jelet hagy maga után. Ráadásul az igazán jó halakat rejtő részek szinte meghorgászhatatlanok (még csónakból is!). A harcsa a gyorsfolyású mederben, azok egyenetlenségeiben meglapulva, úszkálva keresi táplálékát. Ritkán látogat ki a klasszikusan jónak tartott kőruganyok (spiccek), és partvédő kövezések közelébe. De bármenyire is rapszodikusak ezek helyek, mégis itt akad horogra belőlük a legtöbb.
- A vízállás változása vagy a zavaros víz milyen hatással van rá?
- A legjobb a megállapodott vagy lassan apadó víz. Az áradást megelőző pezsdülés a harcsára is jó hatással van, intenzívebben kutatja táplálékát. Amit egyáltalán nem szeret, az a gyors áradás vagy apadás. Nem zavarja, ha a Duna zavaros, sőt ez több halat eredményez, mint a letisztult, kristálytiszta víz.
- Hogyan közelíted meg a helyet, miként cserkészed be búvóhelyét?
- Én mindig csónakkal közelítem meg az adott helyet, de partra szállva, szinte lábujjhegyen settenkedve, kövek felett „lebegve”, észrevétlenül jutok el a kiszemelt célpontig. Elég egyetlen megrúgott kő, hangos szó, és újabb 1-2 óráig lehet várakozni, mire a part közelébe merészkedik!
- Milyen műcsalival érdemes rájuk horgászni?
- Óriási a kínálat és óriási a variációs lehetőség. A legtöbb harcsámat Rapala wobblereknek köszönhetem. Ha a meder mély részein kell keresnem őket, akkor a mélyre törők SR (Shad Rap) közül válogatok elsősorban. Bevált a Risto Rap és DRFR is. Van egy féltve őrzött kincsem, az ausztrál Predatek wobbler, ezt hatalmas terelőnyelve teszi különlegessé. A műanyag wobbler testében golyók találhatók. Ez a mélyre törő, csörgő wobbler 6-8 méterre is lemerül… és sok jó harcsa fognyoma látszódik rajta!
Amikor a harcsa a felszín közelében szürcsölget, verhetetlen a Husky és az Original Rapala. A méret és a különböző színkódok gyakorta túlmisztifikáltak. Az esetek döntő többségében az éjszaka sötétjében fogom halaimat. Ekkor minden wobbler fekete. Műcsalink sikerét nagyban befolyásolja, hogy az aktuális táplálékhalhoz mennyire hasonlít, és abban a vízrétegben kínáljuk-e fel, ahol a harcsa táplálkozik.
- Te lecseréled a wobblereid horgát?
- A 2003-as évtől forgalomba került Rapala wobblerek horga már szinte kifogástalan, ritkán szorulnak cserére, előtte azonban ez „kötelező feladat” volt. Ügyelni kell, hogy ne a brutálisan erős, vastaghúsú drillingeket válasszuk. A túlságosan kemény, rideg horog kevesebb halat tart meg, mint a vékonyabb húsú, rugalmasabb, kifogástalan hegyű. Minden horogcsere előtt ékszermérlegen megmérem a pontos súlyát, és kizárólag azonos méretűt rakok fel helyette. Egy nehezebb horog megváltoztatja wobblerünk mozgását. Nekem bevált az Owner és a Gamakatsu háromágú horog.
- Milyen felszereléssel érdemes harcsázni?
- Sokan túlzásba esnek, és olyan kemény felszereléssel próbálkoznak, amely indokolatlan. A dunai harcsapergetések során van egy nagyon fontos szempont, amelyet mindig szem előtt kell tartani. A wobbler tízből kilencszer a száj külső peremébe, a fejtetőbe, az áll alsó részébe vagy a szájszegletbe (ez a legbiztosabb hely!) akad. Nagyon ritka az, amikor mélyre nyelte és a torkából kell kivenni a műcsalit. A kőkemény, rugalmatlan felszereléssel egyszerűen letépjük a harcsa csontos fejéről a wobblert. A legtöbb nagybajszú leakad.
- Miért kap így a dunai harcsa, mi ennek az oka?
- Nem tudom… talán kitanultak, óvatosak lettek. Horgásztam már a Pón is, ahol az arány pont fordított, tízből kilenc garatra kapja a fahalat.
- Milyen legyen a pergetőbot akciója?
- Gyakorta váltogatom felszereléseimet, sok cég termékét kipróbáltam már. A rugalmas, de gerinces botokat kedvelem. A legrégebbi (ez már két éve nálam van) „harcsapergető” botom egy Sportex Black Arrow DL 40-80 g dobósúlyú. Ritkán, de kézbe veszem a szintén Sportex HM Turbo Spin 100-150 g dobósúlyú botomat is. Érdekességként említem, hogy az ősszel kifogott legnagyobb, 40,5 kg-os, bivalyerős harcsámat Spro Henk Simonsz Softbait 45-75 g-os bottal és Synex FD 840 orsóval fogtam. A közel 4 órás fárasztás alatt kiderült, hogy mire képes a szerszám.
Három dolog van, amiből nem engedek: minden botom hossza 3 méter; kizárólag elsőfékes, kifogástalan fékrendszerű orsókat használok; csak Power Pro fonott zsinórral (0,23, 0,28 mm vastag) pergetek.
- Mit tegyünk, ha megakasztottuk a harcsát? Hogyan tudjuk kifárasztani?
- A teljesen beszorított kőkemény féket felejtsük el! Egy kapitális halat az első néhány percben még drótkötéllel sem lehet egy esetleges akadó mellől elfordítani. Ha túlságosan erőszakosak vagyunk, azzal csak azt érjük el, hogy kitépjük a harcsából a wobblert. Közepesen keményre állított fékkel hagyni kell, hogy hadd menjen a hal. Mást úgysem tehetünk… Nyilván itt az igazán nagyokra, a 20-30 kg feletti példányokra gondolok. Ha szerencsénk van, a meder felé veszi útját. A fárasztás első néhány percében eldől, hogy van-e esélyünk megfogni vagy sem. Ha befelé indult, azonnal csónakba kell szállni. Mellesleg csónak nélkül egy kapitális harcsa megfogására 0% az esélyünk. Járó motorral mielőbb fölé kell állni, ekkor már lehet irányítani és fárasztani. Rendkívül nagy segítséget jelent egy horgásztárs. Már csak türelemre és kitartásra van szükség, de előbb vagy utóbb csónakba kerül álmaink hala.
- Legemlékezetesebb harcsakalandod?
- 2003 ősze nagyon eredményes volt. Sok szép, 20-30 kg közötti harcsát sikerült horogra csalnom. Tudtam fogni nappal és éjszaka egyaránt. Ez év októberében sikerült eddigi legnagyobb, 40,5 kg-os dunai harcsámat is kifognom, amelyet közel 4 órás izgalmas fárasztás végén, fényes nappal sikerült csónakba emelni, pedig még sötétben akasztottam. Ez egy csodálatos, izmos, igaz dunai harcsa volt!
Folytatás: Pergetés a Dunán süllőre
