Ennek az írásnak lehetne talán az is az alcíme, hogy "Wobblereink színei - avagy melyik a fogósabb?" Wobblereink talán a legféltettebb darabjai készletünknek, ez két dologgal magyarázható: a szépen kidolgozott műcsalira már ránézni is öröm, mondhatni esztétikai élmény, és sajnos az áruk is arra sarkall bennünket, hogy becsüljük fahalainkat. Műcsalikról szóló írásom előző fejezetében ejtettem néhány gondolatot - az általánosság mércéjével írottan - a wobblerek színéről. Most komolyabban górcső alá veszem ezt a korántsem mellékes tényezőt.
A legfontosabb tény akkor is tény marad: a wobbler az úszása, bevontatása által keltett rezgésektől igazán fogós elsősorban. De mi van akkor, ha halunk rabol a lábunk előtt, és hiába a máskor oly eredményes műcsali, hiába húzzuk, mégsem csikarhatunk ki egyetlen kanyi rávágást sem?
Nos, ilyenkor hajlamosak vagyunk a tutira bejáratott fahalakkal dobálni megszakadásig, majd zúgolódva, vert hadként vonulunk zsákmány nélkül hazafelé. Az ilyen és ehhez hasonló esetek legnagyobb részében a választott műcsali színe az, ami elősegítette - vagy megakadályozta! - a fogást. Miért van ez? Vegyünk egy frekventált helyen lévő, tipikus pergető területet: lehet ez egy hosszan elnyúló kőszórás vagy akár egy duzzasztómű alvize. Az ilyen helyeken naponta többen pergetnek, és fognak is. Általában elmondható, hogy a horgászok kifigyelik a másik által használt műcsalit, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy mindenki ugyanolyan színnel (gyakran még a méret is azonos a típuson kívül!) dobál. Tehát van kettő, esetleg három tuti, favorit. Ez működik is egy darabig, lehet is fogni halat, de egy idő után a halak rájönnek és megtanulják elkerülni az adott színt, színeket. De mi ezt nem követjük olyan nagyon figyelemmel, hisz sajnos nem tudunk minden nap kint lenni, pláne arra nem figyelünk, hogy horgászatunk közben a többiek mivel szórják a vizet. Ilyenkor fogunk néha nagyon mellé - és ilyenkor lehet nagyot kaszálni is.
Más színt kell kipróbálni, azonos típus mellett! Adódik olyan helyzet, hogy a legkevésbé fogósnak hitt szín lesz az abszolút ász. Vagyis: vannak színek, amik minden pergető dobozában ott lapulnak, de olykor évekig nem is használja őket. (nálam az FT például ilyen volt, de a B is) Általánosságban elmondhatjuk, hogy az éjszaka oly eredményes SFC, GFR - a későbbiekben kitérek minden általam említett színre - néha kudarcot vall, azaz vallunk vele mi magunk, majd a dolog egyre többet ismétlődik. Ilyenkor változtatunk, és az éjszakára fölkötött S, vagy SD - vagy ami - meghozza a sikert. Fordítva is igaz lehet - ezt éppen a napokban kellet tudomásul vennem: horgásztársam fényes nappal egy agyonhajtott vízen SFC színkódú Rapalával 1,7-es balint fogott -, azaz nappal esetleg pont a hivalkodó, túlságosan rikító színek lesznek, lehetnek eredményesek.
Jó tanács: ha ismeretlen vizet látogatunk meg, először a napszaknak általában megfelelő műcsalival kísérletezzünk, én legalábbis így teszek mindig.
A következő gondolatokban megosztom az olvasókkal a nagy titkot - ami persze nincs! -, hogy milyen színekkel vagyok én és barátaim eredményesek, illetve a leggyakoribb színkódokat közzé teszem.
A skálát a Rapalától "nyúltam" le. Többé-kevésbé ezt a skálát igyekszik finomítani, használni minden wobblereket gyártó cég, legyen az akár hazai, akár külföldi. Nincs is evvel semmi gond, mert így legalább tudhatjuk, hogy az S például mindenütt azt jelenti, hogy fekete hátú, ezüstös oldalú, fehér hasú a műcsali. Kicsit olyan ez, mint ahogyan az orsók méretét jelölik a cégek.
S (silver) - fekete hát, ezüst oldal, fehér has: gyakorlatilag a legáltalánosabb nappali szín, tulajdonképpen snecit mintáz. Mielőtt belekötnének: ráfogható, hogy kis domolykó, dévér, karika, stb.
SD (shad) - egy brakkvízi halfaj, magyarul alózának fordíthatnánk. (mint például a nagy alóza). Háta szürkés-barnás, oldala ezüst-fehér, nagy szemfolttal, míg hasa fehéres, de nem hófehér, hanem pasztell. Szintén nappali szín, de éjjel ugyanúgy eredményes lehet!
SFC (silver-fluorescent-chartreuse) - neonzöld hátú, ezüst oldalú, hófehér hasú, nagyon rikító színkód. Kifejezetten éjjelre ajánlott, de... nagyon jó például nappal is, kissé zavaros vízben.
GFR (gold-fluorescent-red) - égővörös hátú (vagy inkább tűzpiros?), ezüst oldalú kombináció, hófehér (régi) vagy narancssárga hassal (új). A régi GFR eredményesebb volt, bár az is lehet, hogy a piros színt tanulták már meg, és nem a narancs has miatt nem vágnak oda újabban a süllők a felkínált CDJ-kre, Originalokra. A Rapala úgy emlékszem, hogy három éve hozta ki a megszokott és megszeretett régi GFR helyett az újat, immár nem fehér, hanem narancs hassal.
FT (firetiger) - éjjeli szín: a makrélamintás, méregzöld hátú, neonzöld oldalú és tűzpiros hasú wobblerszín nagyon sokáig csak hánykolódott nálam. Újabban erősen eredményesen használom. De: tényleg csak zavaros vízben, vagy pedig már majdnem sötétben.
HBS (holo-blue-shine) - csillogó, hologramos kombináció, a világoskék finoman megy át a hasig terjedő szürkébe. Zsolt barátom mutatott rá, mennyire fogós. Talán túlzott csillogásából, talán kékes színéből fakadóan igazán éjjel vált be.
G (gold) - sötétbarna-fekete hát, arany oldal, hófehér hassal. Nappalra ajánlott, ám ugyanúgy, mint az S és SD, éjjel is fogós.
RO (roach) - a bodorka színe. Nálunk mind nappal, mind éjjel fogós. A lágy tónusú átmenettel fehéres-szürke hasba hajló csillámló szürke eddig mindenfajta ragadozóra bevált nálunk.
RH (red head) - vörös fejű, fehér testű szín. Általában trollingozásnál, vontatásnál használják a skandináv országokban, illetve tengereken, óceánokon. Azonban fogós idehaza is! Süllő és csuka, de a sügér is megfogja. Érdekes, hogy míg én nappalra nem kötném föl, addig Zsolt barátom eredményesen használja mind nappal, mind este.
BRH (black-red-head) - gyakorlatilag az RH finomított változata. A körülbelüli kopoltyúnyílásnál nagy vörös folttal ellátott, feketés hátú, szürkés oldalú és fehér hasú szín. Éjjel és nappal egyaránt jó, a vörös szín még verőfényes napsütésben sem zavaró mértékű, így ez is univerzálisnak tekinthető.
SSH - feketés hátú, ám szürkével gyöngyözött, majd ezüst oldallal folytatódó és narancssárga hasban végződő szín. Szerintem mind világosban, mind sötétben eredményes.
CLN - nagyon hasonlít az SFC-re. Pár éve, amikor azt kivonták a forgalomból, ez jött be helyette. Pluszban egy csillogó bevonatot kapott, így aztán fenemód csillámlik nappal - éjjel, sötétben az igazi.
BG (blue gill) - a naphal színe. Tökéletesre sikerült a gyártónak megfestenie - jó pár süllőm bánja az eredetire nagyon is hasonlító remegő-izét... Igazán nappali szín, még nagyon tiszta víznél is nyugodtan használható, de ugyanígy - és ez érdekes! - éjjel is nagyon fogós.
A képen látható wobblernek sajnos nem tudom a színkódját, ennek ellenére nagyon fogós. Süllő és balin, sügér és domolykó egyaránt kijött már vele. Nappal volt jobban eredményes, pedig nagyon csillogott. Kár, hogy tavaly érzékeny búcsút vettem tőle...
