Miről szól a tél egy olyan megszállott pontyhorgász számára, mint amilyen én is vagyok? Ülni a meleg szobában és előkéket kötni, netán a hideg ellenére is kergetni a pontyokat? Vagy épp a ragadozó halak horgászatáról? Nekem a téli hónapok alatt mindegyikben volt részem, és míg a hideg vízi pontyos kalandomról egy film is készült, addig a pergetve szerzett élményeimről e cikken keresztül szeretnék beszámolni.
Az évet a festői szépségű Bledi-tavon zártuk Rokolya Peti barátommal. Nagyon különleges hangulata van Blednek egész évben, de télen különösen. Mi sajnos az időjárás rossz oldalát fogtuk ki, ugyanis hó helyett három napig az eső ömlött. A panoráma és a környezet azonban így is kárpótolt minket. A festői táj még a térdig érő sarat is feledtetni tudta velünk. Bled talán a szívem csücske, idén mégis új külföldi vizek fele veszem az irányt. Sok új tervem és célom van, de Bleden sem utoljára jártam, az egész biztos…
Voltam Adrián barátommal a gyékényesi kavicsbánya tavon is, ahol egy nagyszerű örömpecában volt részünk, teljesen téli körülmények között. Erről a túráról egy tartalmas film is készült „A Nagy Kékség titkai" címmel. Sok szép hal közül is kiemelkedett néhány 15 kiló feletti tükrös és egy hibátlan pikkelyes is, amely megközelítette a 18 kilót.
Pontyos szemszögből nagyon tartalmas volt a tél első fele számomra. Elégedetten zártam a 2022-es évet, nem volt hiányérzetem. Az ünnepek után átnéztem a felszereléseimet, az orsóimat pedig elvittem szervizbe a szokásos karbantartás miatt. Szeretek felkészülten nekivágni március elején a szezonnak. Szerencsére a tavasz és a jó idő sincs már messze, de addig is jó visszaemlékezni ezekre az élményekre, illetve ha épp nem borítja jég a vizeink felszínét, ilyenkor is érdemes látogatni a vízpartokat. Én is ezt tettem. Ezen írásom rendhagyó apropója, hogy a nagyponty-horgászat mellett előszeretettel hódolok a pergetésnek, és sokszor még szép ragadozókat is sikerül nyakon csípnem. Korábban is volt már egy ragadozó halakról szóló írásom, abban életem legnagyobb harcsájáról írtam. Idén januárban pedig több szép süllő mellett sikerült fognom egy méter feletti csukát, amekkorát eddig még élőben nem is láttam. Innen ered az ötlet, hogy e különleges fogásokat és néhány gondolatot egy cikk keretein belül foglaljam össze. A fogásoknak nem a szakmai hátterére szeretnék kitérni ezúttal, azt meghagyom a profi pergetőknek. Ez inkább egy élménybeszámoló lesz.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok szép horgászvíz van a közelemben, ezek közül az egyik kedvencem a Zoltán és Diána Horgásztó és Pihenőpark. Peti nyáron egy nagyszerű pontyos filmet forgatott itt, így sokaknak már ismerősen csenghet a tó neve. Azonban itt nemcsak a ponty- és amurállománya kiemelkedő, hanem gyönyörű ragadozók is lakják e tavakat. Ez utóbbiak miatt kerestem fel előszeretettel az utóbbi időben többször is ezt a különleges helyet.
Első alkalommal is sikerült szép számmal fognom már süllőket és csukákat, hamar kegyeibe fogadott a tó. Nagyon jó hangulatú évzáró peca volt ez december utolsó napjaiban.
Sokat nem vártam és már január első napjaiban az új évet is itt nyitottam. Ebéd után érkeztem a tóra egy kis délutáni dobálásra. Szűk három órám volt sötétedésig. Napsütéses, meglepően meleg idő volt. Thermoruhára sem volt szükség szerencsére. Afelől voltak kétségeim, hogy a halakra ez milyen hatással lesz, de végül fergeteges délután kerekedett ki az alig pár órás dobálásból. A nagy csukák gondolata nem hagyott nyugodni, így először a Zoltán-tavon dobtam párat. Hétágra sütött a nap, és rajtam kívül többen is dobáltak, ezért nem lepett meg, hogy kapás nélkül megúsztam ezt néhány dobást. Nem is erőltettem tovább, gondoltam, majd szürkületben visszatérek, addig pedig a Diána-tó süllői felé vettem az irányt. A két tó között egy kellemes sétát tettem, amit a helyi különlegességnek számító lámák tettek még színesebbé. A helyváltásnak köszönhetően három kisebb tüskéshátút sikerült fognom elég rövid idő alatt. Élmény volt e kisebb halak megfogása is, de mivel már közeledett a fényváltás időszaka, szedtem a sátorfámat és igyekeztem vissza arra a részre, ahol az elsőket dobtam krokik reményében.
Több gumit és wobblert cserélgettem a kapocsban, néhány kisebb ütést leszámítva azonban teljesen eredménytelenül. Mikor már a kezem is kezdett elgémberedni, előkerült a legendás Flatt Shad, amit már végső elkeseredésemben akasztottam vastag fluorocarbon előkém kapcsába. A harmadikat dobhattam, amikor a parttól még jócskán messze járó csalimat egy lassú, elnehezedős kapással tette magáévá egy éhes ragadozó. Egy óvatos csukát sejtettem a horgon, ezért nagyon meglepett, mikor egy harcsa feje bukkant fel a fárasztás végéhez közeledve. Gyorsan megragadtam az alsó állkapcsát, és meg is volt a januári meglepetés hari. Gyors fotó és engedtem is hamar vissza.
Itt még azt hittem, hogy ez lesz a nap hala… Mikor már szinte teljesen lebukott a nap, fogtam még egy kisebb, 2-3 kilós csukát, amelyet a rossz fényviszonyok miatt nem is fotóztunk le. Már szinte az utolsókat dobtam, sötét volt, és az ujjaim is el voltak gémberedve. Jó messzire kidobtam a csalit és épphogy párat tekertem, már jött is az ütés. Azonnal reagáltam, és egy gyors bevágás után már éreztem is az ellenfelemet a zsinór másik végén. Jó súlya volt és a part előtt a halvány fényben jól kivehetően több buborékot is kilökött magából. „Még egy harcsa", gondoltam magamban, aztán megpillantottam a hatalmas csukát. Nagyon meglepődtem és gyorsan meg is merítettem. Hatalmas hal volt, nagyon jó súlyban. Alig fért bele a merítőbe. Csak centivel mértük le, de súlyban szerintem megközelítette a 10 kilót, sőt… Mondanom sem kell, óriási élmény volt! Márió, a tó halőre is csinált pár képet, amelyek szuperek lettek, ezúton is köszönöm neki. Nem is dobtam többet, fülig érő szájjal szedtem szét a botomat és ültem be a kocsiba.
Így indult hát számomra a 2023-as év. Remélem, a folytatás is hasonló lesz. Egy biztos, idén nagy dolgokat vettem a fejembe és mindent meg fogok tenni a sikerért. Ezúton kívánok mindenkinek nagyon sikeres szezont és kitartást a tavaszig, már nem kell sokat várni a jó időre.
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Auer Márió, Dégi Tamás, Szabó Ábel
