Sok horgász a tél közeledtével elrakja és majd csak tavasszal veszi újra kezébe a horgászfelszerelését. Azt tudjátok már rólam, hogy a finomszerelékes módszerek és a bojlizás megszállottja vagyok, azonban már gyerekkorom óta szívesen hajtom a ragadozókat is pergetve, úszóval vagy éppen fenekező módszerrel, éppen ahogy a helyzet vagy a szabályok engedik.
Egyesületi vizünkön december 1-től a telelő halaink védelme miatt tilos a pergetés. Már régóta ki akartam menni egy jót csukázni, azonban valahogy sose jutottam ki a vízpartra. A hétvégére kemény fagyokat jósoltak, így csak reménykedni tudtam, hogy nem fog befagyni szeretett csatornám szombatra. De azért biztos, ami biztos egy baltát bekészítettem a csomagtartóba, hátha nekem kell felszabadítanom horgászhelyemet a jég fogságából. Napsütéses időre számíthattam, ezért arra gondoltam, ha halat nem fogok, kicsit kiugrok napozni legalább, megúszom a takarítást otthon. Nem keltem korán egyáltalán, a vízpartra 8 óra körül érhettem ki. Sajnos egyből szembesülnöm kellett azzal, hogy ahol eredetileg pecázni szerettem volna, ott be van fagyva, viszont egy másik jó hely még szabad volt.
A horgászatra nem sok cuccot vittem magammal: két bot, csalihal, merítő meg persze termoszba egy kis forró tea. A 3 méteres bot nyeletőfékes orsóján 25-ös főzsinór volt, erre búvárúszót raktam és harapásálló kevlár előkét süllőző horoggal. A másik botot úszósra csináltam meg: egy 10 g-os úszót fenekeztem le egy 60 g-os cseppólommal, erre szintén kevlár előke és süllőző horog került fel. Csalihalnak szerencsére bár bodorkát be tudtam szerezni. A bedobás után 9-ig egy mozdításom se volt, viszont ahogy a nap kisütött, az úszós felszerelésem kishalát is elkezdte valami kergetni. Kis nyeletés után bevágtam és egy kis sügért tereltem a partra. Újracsalizás után kicsit beljebb dobtam az úszót, mint ahonnan a sügér jött.
Éppen az ebédemet fogyasztottam el, amikor kapásjelzőm elkezdett emelkedni, majd nyeletőfékem is megszólalt. A bevágás után éreztem, hogy nem sügér küzd a horgon: pár perces fárasztást követően egy kis csukát merítettem ki. Szerencsére nem nyelte be a horgot - nem hagytam sokáig nyelni - horogszabadítás után mehetett útjára. Bevallom őszintén, szerettem volna hazavinni egy csukát, viszont legalább 2 kg-osat. Azonban ezeket az épphogy méretes 41-42 cm-es csukákat mindig visszaengedem.
A ragadozók étvágyuknál voltak: az úszós szereléken a csalihalat süllős Prixi aromával, míg a a búvárúszós szerelésen lévőt csukás piros színűvel kentem meg. A csukás spraynek emberi orr számára kellemetlen halas szaga van, a süllősnek intenzív fokhagymás, amit a sügérek is kedvelnek.
Sajnos az idő délutánra elromlott, egyre több felhő gyűlt fölém, napsütésnek nyoma se volt. „Egy kis eső senkinek se árt!”, mondtam magamban, azonban egyáltalán nem örültem, hogy elment a nap - már csak halak szempontjából se!
A bedőlt fához dobott úszóm eltűnt! Újabb sügért húztam ki, ami kicsit nagyobb volt, mint az előző. Sajnos elég mélyre nyelte a horgot, de óvatosan ki tudtam, szedni, és a hal el is úszott.
Délutánra a többi sporttárs is elment - gondolom, nem akartak megázni, mielőtt egy nagyobb záport kapunk. Engem azonban annyira nem zavart a szemerkélő eső sem. A kapások azonban megszűntek, ezért délután 3 óra felé pakolni kezdtem. Én is mindig a botokat és a merítőt hagyom utoljára. A széket, táskát összeraktam és felvittem. Visszafele sietnem kellett, mert már fentről láttam, hogy kapásjelzőm fent van. Búcsúzóul még egy csukát sikerült fognom. Végeredményben a foglalkozás elérte célját, egy jó kis téli pecában volt részem. Remélem, nem fagy be csatorna és ki tudok még párszor jönni ragadozókat kergetni.
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
