Meggyőződésem, hogy a kuttyogató szezon akkor kezdődik, ha a víz hőfoka 15 Celsius-fok fölé emelkedik, ami nagyjából május közepére és az akácvirágzás idejére esik. Most is így történt, csak az idő folyton szeles volt, ami nem jó, mert a szél összevissza nyomja a csónakot, a csali nem a kuttyogató alatt van, ergo nem a csali fölött ütöm a vizet, ami viszont semmit sem ér. Azonban ma reggel végre szélcsendes idő ígérkezett, de azért megvártam a 9 órát, mert ha lesz szél, az 9 után jelentkezik. De 9 után sem mozogtak a fák levelei, tehát indulás.
Beraktam az autóba a kuttyogató botomat, egy adag válogatott nadályt és nyomás Paks. A csónaktárolómból kihoztam a csónakot, átraktam a felszerelést, amit kiegészítettem egy pergető bottal, beraktam az innivalót, melegebb ruhát és kedvenc kuttyogatóimat. Vízre tettem a csónakot, gatyára vetkőztem, tövig húztam a gázt és nyomás az első számú pálya, amely ilyenkor, tavasszal és nagy víznél is szokott harcsát adni.
Odafelé lefényképezem a felszerelést. Nagyon kevés cucc kell, nagyságrendekkel kevesebb, mint egy rakós botos versenyhez. Bot, orsó, zsinór, csali és egy jó kuttyogató. Etető sem kell, csak csali. Pontosabban egy speciális etetőanyag kell, amely felkelti a harcsát a fenékről, és ami a csalihoz csalja. Ez pedig a kuttyogató. Imádom ezt a módszert, és ha csak lehet, ütöm a vizet.
Mire az első csorgás helyéhez érek, már beállítom az eresztéket, és a csalit is fölteszem. Jelenlegi vízállásnál 4,5 méter körülire húzom az úszó ütközőjét. A víz 6 és 7,5 méter körüli lesz, így a fenék fölött 1,5-3 m-re úszik a csali. Majd meglátom, feljön-e ennyire a harcsa. Csónakkal az első törésre állok, és ott kezdem a csorgást. Ezt könnyű megtalálni, csak a vízfelszínre kell nézni, és látni lehet a két különböző sebességgel folyó vizet, erre a határvonalra kell ráállni. Ez biztosan az első medertörés vonala.
Belemerítem a kuttyogatót a vízbe, és teljes megelégedéssel állapítom meg, hogy nem felejtettem el kuttyogatni, most is olyan jól szól, mint tavaly, és a csuklóm sem lesz vizes.
Ilyen vízmélységnél hármas sorozatokat ütök. Jó két kilométert csorgok eredmény nélkül. Még csak nem is láttam harcsát. Egy pályát minimum kétszer csorgok végig, ha nagyobb a bizodalmam, akkor háromszor. Ha ad halat, akkor többször. Ritka, hogy az első csorgás halat ad, de az is, hogy a második nem ad halat. Az első amolyan figyelemfelkeltő a harcsáknak, hogy „itt vagyok!”. Ilyenkor hegyezik a fülüket, és feszülten várják a második csorgást, hogy megnézzék a felkínált menüt. Ha ekkor sincs hal, érdemes odébbállni, más pályát keresni.
Így is van, a második csorgásban, pontosan ott, ahol lennie kellett, a radar fenékről emelkedő halat, harcsát lejez. Azonnal az úszómra nézek, de még semmi. A radar mutatja, hogy a harcsa a csalival egy magasságban van, és követi azt. Adrenalin az égben, újabb pillantás az úszóra, ütés a kuttyogatóval, nehogy a ritmus megszakadjon, aztán az úszó szépen alámerül. Bot a kézbe, kuttyogató a csónakba és egy határozott bevágás után jó halat érzek a horgon. Felállok a csónakban és felhúzom a halat. A felszerelés elég erős, így gyorsan a csónak mellett van. Megpaskolom a fejét, azonnal a mélybe tör. Ismét felhúzom, újabb paskolás, ismét megugrik. A harmadik paskolást békésen tűri, ki lehet emelni. A szájába nyúlok, és a csónakba emelem. Bő nyolcasra saccolom. A horog mélyen a szájában. Örülök, az idei első kuttyogatott harcsám. Kiállok a parthoz, beállítom a fényképezőgépet, majd gyorsan elé állok, és az önkioldó jelzi, a kép elkészült. Megismétlem vagy négyszer, de igazán egyik kép sem tetszik, a gépet is felrúgom egyszer, majd úgy döntök, lesz, amilyen lesz, nem érdekel.
A következő csorgás is ad egy négykilósat, amely olyan gyorsan jött föl, hogy elkerülte a csalit és két méteren állt be a csónak alá. Fel kellett emelnem a csalit a szája elé, hogy bekapja.
Több halat ez a szakasz nem adott. Végigcsorogtam még két másik pályát is, de hal azokon nem volt. A java harcsa ilyenkor kint van a szélvizeken, az ívó keszegeket lesik, vagy saját maguk is az ívással vannak elfoglalva. Ahogy a víz visszahúzódik, nagyobb lesz az esély horogra ütni őket. Ütöttem már 55 kilósat, és bízom benne, hogy egyszer ismét összefutok valami nagyobb példánnyal, mert szerintem a Dunában azért kell, hogy legyenek nagyobbak is és kell, hogy legyen 100 pluszos is.
