Koós Ferenc (43) tatabányai horgász vagyok. Lassan tíz éve horgászom kizárólag harcsára. Rengeteg időt töltöttem különböző vizeken, gyűjtve a tapasztalatokat, ismereteket. Megszállottan keresem a harcsákat folyókon, mély és sekély vizű tavakban. Koratavasztól késő őszig, sőt még télen is váltott módszerekkel űzöm, próbálom horogra csalni ezeket a nemes ragadozó halakat. Számomra a harcsázás nem szabadidős tevékenység, nem sport, hanem "vadászat", igazi vadászat. Én "harcsavadásznak" tartom magam.
Mi a különbség a harcsahorgászat és a vadászat között? Szerintem van különbség! Ha leülök egy ígéretes helyre, ahol harcsákat sejtek, láttam az erre utaló jeleket, esetleg sűrűbben hallottam rablásokat erről a területről, bedobálok a helynek és az időnek legmegfelelőbb módszerrel és csalival és várom a kapást - ilyenkor harcsahorgász vagyok. Attól a perctől kezdve, amikor kiszemelek egy vagy több harcsát és azt addig hajtom, űzöm míg horogra nem csalom - "vadász" vagyok. Volt már, hogy percek alatt megfogtam a látott harcsát, az is előfordult, hogy 24 órát ültem rajta mire megfogott. De gyakrabban fordul elő, hogy az eredmény napokat, esetleg heteket vesz igénybe. Sajnos az is megtörtént már, hogy egy-másfél hónap után nyomát vesztettem a kiszemelt példánynak, pedig a csali mindig a lehető legközelebb volt hozzá. Addigra már sok mindent tudtam róla - milyen színű, súlyú, mikor mozog, merre jár éjjel, mikor mozog nappal, mit eszik, hogy fekszik. Néha nevet is adtam nekik. Egyetlen kiszemelt halat nem könnyű megfogni, még akkor sem, ha egy idő után köszönünk neki. Nehéz becsapni ezeket az öreg, rafinált harcsákat. Szerencsére ritkán vannak teljesen egyedül. A kiszemelt nagy harcsák mellől szép számban fogtam 20-30 kg-osokat. Például 1999 áprilisában 240-es vízen a fenéken, ágain fekvő fa koronája alól 4 db 21-26 kg közötti harcsát varázsoltam ki az egyetlen meghorgászható fél négyzetméternyi szűk területről, ami csak függőlegesen működött elakadás nélkül. A kiszemelt 40 kg feletti, majdnem fekete harcsa egyszer sem nyúlt a csalimhoz, pedig majd egy hónapig szaggattam ott a zsinórokat. Ez idő alatt kétszer láttam teljes testtel. A csónakomtól 2 méterre feljött nyújtózni egyet, meg persze engem bosszantani, majd szépen visszafeküdt a meghorgászhatatlan dzsungelbe és folyamatosan küldte az apró és ordító jeleket, hogy tudjam - ott fekszik a horgaimtól másfél méterre.
Nem mindig voltam ilyen "szerencsétlen"! Ezt bizonyítják a 40 kg feletti példányok: 41; 42,5; 47; 67 kg és a tonnánál nagyobb össztömegű 20 kg alatti harcsák. A számomra oly kedves "harmincasok", mind egytől-egyig a kitartó "vadászat" eredményei. Közöttük az első "nagy" harcsám (30,5 kg), amit 1995 október végi fagyos, erős északi szeles, holdtalan éjszakán egy víz alatti bokros mögül erőltettem ki. Hozzáteszem nem kis szerencsével, mert az akkor használt 80-as zsinórom kb. 20-as méretűre kopott egy 10 cm-es szakaszon mire az erősen védekező hal a csónakomba került. Ha akkor 60-70-es zsinórt használtam volna, egy élménnyel szegényebb lennék, kár lett volna kihagyni a súlyához képest igen hosszú 186 cm-es gyönyörű példányt.
A "vadászat" a kedvencem! Ez a horgászmód lehetőséget és alkalmat ad a vizsgálódásra a dolgok, történések megértésére, tanulmányozására és elég időt ad a kísérletezésre a jobb, fogósabbnak vélt módszerek kipróbálására és az addig használtak tökéletesítésére.
Mivel a harcsahorgászat összetett és igen változatos, de nem lehetünk ott minden vízen - nem hagyatkozhatunk csak a saját, nehezen megszerzett tudásunkra. Sokat tanulhatunk más vizeken "vadászó" eredményes harcsahorgászoktól (ha hagyják), és nem utolsó sorban a több évtizedes tapasztalattal rendelkező író, szakíró harcsafogó mesterektől, akiknek többek között én is rengeteget köszönhetek. Olyan világot nyitottak meg előttem, amiről semmit sem tudtam, esetleg álmodoztam róla. Azóta is minden szaklapot, írást, cikket, könyvet elolvasok, kifaggatom harcsázó és nem harcsázó horgásztársaimat, s a kapott hasznos információkat beépítem horgászatomba. Így ismereteim, szaktudásom, kiegészítve saját tapasztalataimmal folyamatosan bővül. Eredményeim és mindezek közrejátszottak abban, hogy mára ismert, eredményes harcsahorgász vagyok.
Célom minél több, minél nagyobb harcsa horogra csalása, bízva abban, hogy a szerencse nem vak. A harcsahorgászatban ugyanis szükség van a szerencsére, mert sokszor csak a szerencsén múlik egy-egy harcsa. De higgyék el nekem egyáltalán nem mindegy, hogy mit és mennyit teszünk a szerencsénk érdekében. Kezdve az időpont, helyszín, felszerelés, módszer, csalik és mindazon dolgok, amik segítségével közelebb kerülhetünk célpontunkhoz, a vízi világ csúcs ragadozójához a szürkeharcsához. Még egy fontos dolog - mindig van, vagy lesz valami apróság, valami többlet, amit ha megteszünk, előbb és többször talál meg minket az a bizonyos szerencse.
| 
|
Bízom abban, hogy ezentúl, ezen oldalakon rendszeresen megjelenő írásaimmal, tanácsaimmal, a felmerült kérdésekre adott válaszaim segítségével kézzel fogható közelségbe kerülnek a természet csodálatos vízi világának e kicsit misztikus, titokzatos lakójához a harcsához.
Megtisztelő érdeklődésükre számítva várom kérdéseiket, észrevételeiket! Szívesen fogadom tanácsaikat, ötleteiket, beszámolóikat.
