Csak nagy ritkán horgászok rabló halra. Ha meg néha mégis rászánom magam, szinte mindig az úgynevezett Tűzoltó tóra megyek csalihalat fogni. Kishalazás közben néha előfordul, hogy egy-egy apró termetű domolykó talál rá a csalira. Tehát kölyök domolykók biztosan élnek a tóban, de vajon mi a helyzet a nagyobb példányokkal? Mit rejthet valójában ez a titokzatos víz? Attila és én ezekre a kérdésekre szerettünk volna választ kapni. Így hát elhatároztuk, hogy 24 órát fogunk horgászni domolykókra a tűzoltó tavon.
A megérkezés pillanatai
A megérkezéskor két alkalmas helyet találtunk a horgászatra. Mindkettő meglehetősen szűk volt, így egybehangzóan a szétválás mellett döntöttünk. Az érkezést követő fél órát a horgászhelyeinken való berendezkedés töltötte be. Miután minden a helyére került egy gyors megbeszélés következett. Megegyeztünk, hogy délután hat-hét óráig a pergetést helyezzük előtérbe. Ezután pedig a fenekező horgász módszer fog érvényesülni egészen a reggeli órákig. És, hogy a maradék horgászidőnkben miképpen próbáljuk becsapni a domolykókat azt még meglátjuk. Attila a pergetéshez egy 3,90-es úszós botot használt. Erre került egy megbízható 40-es orsó. A negyvenes dob 25-ös monofil zsinórral lett feltöltve. A zsinórátmérő talán egy kicsit durvának tűnhet, de igazából mi sem tudtuk, hogy mekkora halakra számíthatunk. Az ideális pergetőbot hossza 2,7-3 m között mozog. Kísérőm pergetéshez használt botja ennél jóval hosszabb volt, a spicce viszont nagyon érzékeny, így tökéletesen érezte vele a műcsalik legapróbb rezdüléseit is. A csalival való kontaktus tehát tökéletes, a kapás pedig látványos. Legalább is ebben bíztunk. A hosszú 3.90-es horgászbottal, a bokrok, hínármezők előtt megakasztott halat egyetlen határozott mozdulattal el lehet távolítani, a továbbiakban pedig kiválóan lehet irányítani. Miután mindketten összeállítottuk a szerelésünket kezdetét vehette az aktív kereső horgászat.
| 
|
Bokrok alatt, hínármezők mellett
A domolykókat a bokrok illetve a tó szélét övező hínármezők közelébe sejtettük. Jelenlétükről ugrások és apró rablások árulkodtak. A reggeli órákban sok apró domolykót sikerült fognunk. A kapások többsége a növényzettel sűrűn tarkított részek közelében jelentkeztek. Mind Attilánál, mind nálam rengeteg villantó volt készenlétben. Különböző színben és méretben várták a bevetést. Az apró körforgókra hamar felfigyeltek a domolykók, de sajnos csak az apraja. Szinte minden dobásnál volt kapásunk. Azonban a villantokon rajta veszett domik átlagsúlya alig haladta meg a 15 dekagrammot.
- Na sebaj! Bemelegítésnek éppen jók voltatok. - mondta Attila miközben engedte vissza a körforgó áldozatait.
Úgy éreztük, hogy elérkezett a váltás ideje. Mindketten komolyabb halakat szerettünk volna fogni. Ennek érdekében az apró villantókat felváltották a testesebb rapalák. Volt belőlük bőven választék. Ha az egyik kb. fél óra elteltével sem hozott eredményt, azonnal lecseréltük. A rapalával történő horgászat során a kapások száma jelentős mértékben lecsökkent. Ha viszont néha mégis volt érdeklődő, annak súlya mindig meghaladta a 35 dekagrammot. Úgy éreztem, kiválóan működik a nagyobb csali, nagyobb hal teória. A hosszú botoknak a horgászat közben még egy előnyük megmutatkozott, hisz segítségükkel közvetlenül a parti hínármező előtt tudtuk vezetni a műcsalikat, a spiccel egyvonalban. Lassan elérkeztünk a kereső horgászat végéhez, és kezdetét vehette a passzív éjszakai domolykózás.
| 
|
| 
|
Gyötrelmek az éjszakában
Délután 7:30-kor már az ágason pihengettek a fenekező botok. Jóleső érzés volt a szabadban lenni, hallgatni a madarak csicsergését, a tücskök ciripelését. A csöndet 21:15-kor törte meg egy erőteljes kapás. A körülbelül egy méterre leeresztett jelzőm lassan beremegett, majd villámgyorsan a bothoz ért. A bevágást követően hamar a partra került egy 40 dekagrammos domolykó.
- Eddig ez volt a legnagyobb! - nyugtáztam elégedetten.
- Vajon tartogat még meglepetéseket az éjszaka? - tettem fel reménykedve a kérdést.
Hát tartogatott! De ami ezután következett az már nem volt ínyemre. Miután óvatosan a társai közé helyeztem a legújabb vendéget, iszonyatos álmosság tört rám. Egyszerűen nem bírtam nyitva tartani a szemem és elaludtam.
- A botod, a botod!
És egy nagy csobbanás! Ezek voltak azok a hangok amelyek körülbelül hajnali két órakor ébresztettek. Hirtelen felriadtam. Egy pillanaton múlt csupán, hogy meg tudtam ragadni a bokrok irányába lassan haladó botom nyelét. Nem sokon múlt, hogy nem mondhattam talán örökre búcsút a kedvenc horgászbotomnak. A megakasztott hal ekkora már rátekeredett valamelyik ágra, így a fárasztás nem végződött sikeresen. A szakítás után a zseblámpa fényénél viszonylag hamar helyreállítottam mindent, és máris folytatódhatott a peca. A csalit megpróbáltam az előző kapás színhelyére juttatni. A koromsötétség miatt ezt a műveletet csak a negyedik próbálkozásra sikerült végrehajtanom. Na sebaj! A lényeg a végeredmény! Valahányszor lehunytam a szemem az éjszakai rémtörténet képei elevenedtek meg. Csupán ennek köszönhettem, hogy egészen reggelig ébren követhettem végig az eseményeket. Pontosabban követhettem volna végig őket, ha lettek volna. Sajnos az éjszakai kudarcom után sem nekem, sem pedig Attilának nem volt kapása.
| 
|
Reggeli meglepetés
Attila továbbra is a fenekező horgászatot folytatta rendületlenül. Vele ellentétben én egy jól mozgó rapalával vérteztem fel a pergető botomat. Szorgalmasan vontattam az élettelen halacskát egészen fél hétig, de sajnos eredménytelenül. Már komolyan a pakolás gondolata motoszkált a fejemben. Gondolataimból egy erőteljes kapás zökkentett ki, melyre a bevágás szinte ösztönösen következett be. Ezúttal nem kicsi ellenféllel akaszkodtam össze. A titokzatos idegen első kirohanása alkalmával lehúzott körülbelül 4-5 méter zsinórt. Csupán 30-40 cm-en múlott, hogy nem érte el a menekvést jelentő ágakat. Ellenfelem végzetesen kimerítette az erőtartalékait, így nem telt bele sok idő és a parton gyönyörködhettem a csaknem egy kilógrammos domolykómban! Ez igen! A kérdéseinkre a domolykók megadták a választ. Bebizonyosodott, hogy igen is élnek nagy halak ebben az eldugott tavacskában. Miután a domolykók a fotózás után egytől-egyig visszanyerték a szabadságukat, mi sem maradtunk tovább. Kicsit nyűgösen, de új élményekkel gazdagodva indulhattunk haza.
| 
|
