Hiába a hideg, a zord időjárás, a horgászembernek bizseregnek az ujjai, szívesen megtapasztalná már a semmivel össze nem téveszthető érzést: hal van a horgon! Kevesünknek adódik meg, hogy gyakorta valamilyen meleg vízben horgásszon, kénytelenek vagyunk a megmaradó lehetőségek közül válogatni. Az egyik lehetőség: horgásszunk sügérre. Akár még meglepetés is érhet...
A környezetemben több olyan hely is van, ahol télen nagyobb csapatban megtalálhatók ezek a szemet gyönyörködtető, de kissé lenézett halak. Egyesületem vizén, az Iparcsatornán is jól foghatók, ha az ember rábukkan a csapatra.
Nem túl bonyolult a felszerelés, amit a sügerek ellen készítettem. Egy Triana Colibri Strong matchbotot szereltem 0,18-as zsinórral. Nem túl nagyok a sügerek, ami inkább indokolja az erős botot és a viszonylag vastag zsinórt, az a tény, hogy eddig minden évben sikerült egy-egy jobb süllőt vagy méret körüli csukát fogni sügérvadászat közben.
Pontosan a csukák miatt került a horog kevlár előkére, amit ugyebár a sügerek nemigen indokolnának. Viszont nem is zavarja őket.
Ami még szokatlan és talán kicsit durvának tűnhet, az a meglehetősen vastag antennás úszó. Ezek közül is a nagyobb felhajtóerővel rendelkezők az előnyösebbek, ugyanis ezeket még a legvirgoncabb és termetesebb csalihalak sem húzzák a víz alá. Így nyugodtan súlyozhatjuk az úszónkat a szokásos módon antennatőig, jól fog látszani akár messzebbről is és nem lesznek "álkapásaink" sem.
Csalinak bármilyen apró hal megfelel, sneci, pici bodorka, razbóra. Amit éppen sikerül beszereznünk.
Az egész felszerelés egy csalihalas kannából, egy vödörből, -amiben kevés vízben élve lehet tartani a zsákmányt- a felszerelt horgászbotból állt. Nagyon fontos kellék a kéztörlő rongy, nagyon hideg tud lenni a víz ilyenkor. Kevés felszerelés, kényelmesen lehet változtatni a horgászhelyet, ha nem jön be az első gondolat. Bizony ilyenkor is igaz, sőt ilyenkor talán még inkább, keresni kell a halat.
Egy befolyó zsilip mellett kezdtem a horgászatot. Az eresztéket úgy állítottam be, hogy a csalihal a fenék felett 10-15 cm-re legyen. Az úszó beállása után röviddel - amennyiben nem volt kapás addig- húztam vissza egy picit a szereléken, mintegy cincálva fésültem át az előttem levő vízterületet. Nem kellett sokat várni az első vehemens kapásra. Az úszó elmerülése után micsoda felemelő érzés érezni az apró rántásokat a zsinóron! Gyors fejszámolás. A bevágás időpontját a csalihal nagyságából, a kapás és a rángatás vehemenciájából kell interpolálni annak érdekében, hogy mélyre se nyeljen kedvenc halunk, de azért korán se legyen a bevágás és megakadjon őkelme.
Ez az esetek többségében sikerül is, legtöbbször szájszélben ül a horog.
Még a csalihalnak sem esett baja, úgyhogy már repült is vissza az előző hely közelébe a felszerelés. Jóformán be sem állt az úszó azon lendülettel merült is el. Újabb tüskéshátú jelentkezett. Sajnos ez sem nagyobb, de nem is az a lényeg. Fontosabb, hogy kapás legyen.
A vehemens kapásokkal sügerek már egészen szétcincálták a razbórát, de még ezzel a szinte fejetlen haldarabbal is sikerült kapásokat elérni. Igaz intenzívebben kellett mozgatni, mint az élőt. Jó ezt megjegyezni, mert élő csalihal, hiányában nagyon jól használható a fagyasztott is.
Nagyon kellemesre sikeredett a délelőtt, annak ellenére, hogy most nem jelentkezett sem süllő sem csuka. Kapás kapást ért, ha meg lanyhult az érdeklődés, hát helyet változtattam. Igazából az sem számított, hogy sok kapást elrontottam a nagy igyekezetben, az sem volt nagy baj, hogy aprók voltak a halak. Jól szórakoztam. A nap jutalmául a halak is visszanyerték szabadságukat, kivéve azokat a példányokat, amiknél nem jött be az interpoláció és túl mélyre nyeltek.
