Csónakunkat - legyen az saját, kölcsönbe kapott avagy bérelt - csak úgy tudjuk a nagy tavon süllőzésre használni, ha képesek vagyunk megfelelően rögzíteni a horgászatra kiszemelt helyen is. Ez nem is biztos, hogy olyan egyszerű, legalábbis sokak számára és elsőre… nem mindegy ugyanis, hol akarunk megállni és ahhoz milyen felszerelés áll rendelkezésre. Ha sikerült stabilan fixálni vízi járművünket, kezdődhet a horgászat - és sokszor csak ekkor derül ki, hogy a csónak kiegészítői, berendezései közül mi minden lehetne jobb, egyszerűbb, praktikusabb. Ha ezeknek legalább egy részét már korábban, tudatosan a horgászat során jelentkező igények szerint alakítjuk ki, sok bosszúságtól mentesítjük magunkat, és a hosszúra nyúló horgászatokat is kényelmesebbé tehetjük.
A horgonyzás
A csónak kívánatos helyen való minél stabilabb rögzítése kulcsfontosságú, főleg a jelzőkarikás fenekező horgászat miatt. A hullámok játékszereként ide-oda lődörgő csónakból kínszenvedés (ha nem lehetetlen) az érdemi süllőzés. Mivel a sűrűn látogatott helyek egyben mély vízzel is jellemezhetőek, a leszúró karós rögzítés helyett a köteles horgonyzás az elterjedt, bevált módszer. A nyílt vizű (akadómentes) részeken két horgonyra van szükség ahhoz, hogy a horgászathoz szükséges stabil beállást meg tudjuk oldani. Itt is van azonban némi különbség, ha a déli és az északi parti jellegzetességeket vetjük össze: nem meglepő módon itt is az eltérő aljzat e kettősség alapja. A déli part mentén megtalálható, zömében homokos aljzat szeles, hullámos időben szükségessé teszi első horgonyként a hagyományos, többágú változat használatát, ugyanakkor az északi partra jellemző, kötöttebb iszappal borított mederben az egyszerű, hengeres vagy egyéb tömbsúly is kiválóan beválik.
Déli part
Két eltérő súlyú és alakú horgonyt használok csónakom rögzítésére. Az első horgony egy összecsukható, négyágú vasmacska. Nem feltétlenül kell ehhez a típushoz ragaszkodni, az ún. kapás horgonyok is tökéletesek.
A hagyományos vasmacska működésének lényege, hogy a lazább, homokos iszapban is kiválóan megkapaszkodik. Mivel nem súlya, hanem az ágai révén fogja meg az iszapot, felesleges nehéz darabot használni. Az ágak azonban csak akkor tölthetik be funkciójukat, ha a horgonyszár elfekszik a fenéken, azaz ha a végétől csak egészen kis szögben emelkedik a csónakig vezető kötél. Ezért ezen a horgonyon 20 m hosszú kötél van, ezzel elérhető, hogy a horgony még hullámzásban is feküdjön az iszapon, ne tudjon felemelkedni (ha ez megtörténne, a szél el tudná húzni a csónakot). Többágú horgonyról ezért sose „sajnáljuk” a kötelet - rövid kötélen meredeken leeresztve ezek mit sem érnek!
Az összecsukható modell plusz előnye, hogy ha vihar esetén négy ágából kettőt csinálva leengedjük, akkor csónak orrát folyamatosan szélirányba tartja, így a csónak fenekén fekve a felborulás veszélye nélkül sodródhatunk ki a partra. Ez inkább elméleti dolog, még soha sem kellett kipróbálni.
A kötelet a képen látható zsinórfékezővel lehet feszesre húzni, ill. horgászat közben ennek segítségével lehet ráfeszíteni. Ennek a kötélfogónak hibája, hogy ha homok kerül (márpedig kerül!) a pofák közé, akkor nem működik tökéletesen, akad. Jobb a fix megoldású, de most már nem cserélem le.
Igen fontos a kötél végének biztonságos rögzítése a horgony leengedése előtt, élénk szélben és hullámban iszonyú nagyot tud rántani a csónak! Ha nem megfelelő a rögzítés, csak nézhetünk a kötél után… Ezért kifejezetten előnyös a felúszó kötél - ahhoz még visszaevezhetünk.
A második, „hátsó” horgony egy vasúti fékpofa - ez 6-8 m kötélen van, ami fixen rögzül a hátulsó karikához. (A „hátsó” azért idézőjeles, mert akadónál horgászva ezt teszem előre, és ezzel rögzítem magam.) Szerepe, hogy szinte függőlegesen leengedve megtartja a csónakot; a hosszú orrmacska-kötélen egyébként oldalirányban elmozdulni képes csónakot kellően fixálja. Vigyázzunk, mekkora súlyt teszünk fel, mert túl nagy horgony esetén egy hullámos vízen folytatott horgászat után igencsak meg kell szenvedni a kihúzással. Ha túlzásba esünk a súly kiválasztásánál, jöhet a kés! Egyébként a hátsó horgony is lehet kapás rendszerű, de akkor sokkal hosszabb kötelet kell kiengednünk hátul, és a ráhúzás során is sokkal hosszabb kötelet kell behúznunk. A két horgonyzási mód - stabil beállás szempontjából - teljesen egyenértékű.
A horgonyzás folyamata során először az első horgonyt engedjük le. Célszerű a kötélzetet leengedés előtt rendbe tenni, mert igen kellemetlen a vízben gubancolni a csomós kötelet. Érdemes nem csak csomómentesen lefejteni magunk elé, hanem menetenként egyet tekerve azt a sodratot is belevinni, aminek ellenkezője kialakul, mikor a kötél kész tekercsből kipörög a süllyedő horgony húzása nyomán (ugyanaz a móka, mint egy - jól működő - peremfutó orsónál). Kidobni a horgonyt nem kell - bár ez nem nagyon zavarja a süllőt tapasztalatom szerint, inkább a balesetek elkerülése miatt kerülendő -, hanem csak kitesszük, és a teljes(!) kötelet utánaengedjük. Megvárjuk, hogy a csónak szélirányba vagy a hullámokra merőlegesen beálljon - érdekes módon a szél és a hullámzás nem mindig egy irányból érkezik, különösen a délies szelek esetén -, és csak ekkor tesszük le a hátsó horgonyt. Először a kötelet külön kiteszem a vízbe, majd a súlyt lerakom. Így nincs meg az esély, hogy maga után ránt. A hátsó horgony leengedése előtt fontos a motor előrebillentése, mert ha a hátsó kötélzet a motorra tekeredik, az beláthatatlan következményekkel járhat.
A hátsó horgony kötélhosszát - még mielőtt kiraknám - be szoktam állítani. Sima víznél a vízmélység + 1 m, hullámoknál + 2-3 m. Ennek a toldásnak az a szerepe, hogy a csónak kimozoghassa a hullámokat, és ne emelje ki egy hullámhegyre felülve a hátsó horgonyt, mert akkor bizony kifordulunk.
A hátsó horgony kirakása után feszíthetjük meg az első, kapás horgony kötelét. Erre a horgászat során általában még egyszer rá kell húzni, hogy stabilan álljon a csónak (terhelés alatt egy keveset mindig nyúlik a kötél, és a horgony is helyezkedik).
Legtöbbször a nagy nyári kánikulák idején fordul elő, hogy mire beérkezünk horgászni, leáll a szél. Még annyi ereje sincs, hogy horgonykötelünket megfeszítse. Ebben az esetben két jellemző irányba érdemes fordítani csónakunk orrát, és ott rögzíteni: vagy az utolsó, még érzékelhető szél irányába (mert legtöbbször újra innen támad fel a szél), vagy a déli part felé, ugyanis a teljes sötétedés beállta után erős déli szél szokott érkezni.
A csónakkal való stabil beállás folyamata
Északi part
A jellemzően iszapos aljzatú északi parton a csónak lehorgonyzása ettől csak abban különbözik, hogy elöl sincs okvetlenül szükség kapás horgonyra, sőt az a partközeli részeken megállva gondot is okozhat, ha „megtalál” egy korabeli nádasból ottmaradt, fenékbe ágyazódott nádtorzsát. A déli parti homokos és laza mederanyaghoz -marás - képest itt a finomszemcsés, ragacsos iszap az általános, ezért a csónak megfelelő rögzítéséhez elöl is elég a horgonynehezék. Én 10-12 kilós hengeres betontömböt használok, amit egy elrepedt, kiselejtezett vödörbe öntöttem. Rögzítését kellő méretű fémfül teszi lehetővé. A kötélvéget ehhez erős, rozsdamentes karabinerrel kapcsolom.
Az első horgonyként használt súlyhoz is aránylag hosszú kötél kell (de nem kell 20 méter, elég 8-12 m), az is csak azért, hogy a leeresztett súlyt a beálló csónak felől kis szögben ébredő erő be tudja húzni kissé az iszapréteg alá, így tart igazán.
Hátsó horgonynak is hasonló, 10-12 kg-os betoncicát használok. A kikötés menete a fent már leírtakkal megegyezik, a hátsó horgony kötélzetét a vízmélységhez képest hasonló mértékű (hullámzástól függő) ráhagyással rögzítem. A hátul meredeken álló kötél a biztonságos (elakadástól mentes) horgászat miatt fontos (ó, azok az izgalmas behozós kapások!). A kötelek végeit még a súlyok kirakása előtt átfűzöm a csónak végein rögzített szemeken (ezek hivatottak biztosítani a csónakból kivezető kötelek megfelelő iránytartását), és belekötöm a hablécbe csavarozott rozsdamentes acél fülekbe, ezzel biztosítom, hogy véletlenül se vesszen el a súly és a kötélzet (a felúszó kötél sem úszik ám fel egy idő után, ha rostjai között már telítődött iszapszemcsékkel…). A megfelelően megfeszített kötelet a rögzítő acélfülek közelébe csavarozott kikötő bikán fixálom. Mivel hátul is így feszítem meg a kötelet, mindkét horgonyom kötelén állíthatok, nem csak az elsőn.
Az iszapba mélyen beágyazódott betontömbök biztos felhúzhatósága miatt 10 mm-es kötelet használok. Súlyuk alapján bőven elég lenne 8 (vagy tán még a 6) mm-es is, azonban az iszapból felhúzva nem csak súlyát, hanem a helyén kialakuló vákuumot is le kell győzni. Az iszapba „beült” horgonysúly felhúzása rutint vagy külön figyelmet igényel: soha ne váltsunk fogást a kötélen vagy pózt a csónakban akkor, amikor „végre” megmozdulni érezzük az addig makacskodó betontömböt! Ilyenkor hozzuk létre azt a vákuumot, ami hihetetlen erővel képes visszarántani a súlyt és persze azt, aki egyensúlyát elvesztve a kötélbe csimpaszkodik (ismerősöm járt már így - egy októberi-novemberi pecán nem olyan vicces a visszaránduló kötél mentén befejelni a vízbe!).
Ha sima és szélmentes a víz, rendszerint és is délies irányba fordítom a csónak orrát, számítva az esti szélre (hozzá kell tennem: mindketten a Balaton nyugati medencéjében horgászunk - máshol más szélirány lehet jellemző). Ilyenkor - értelemszerűen - evezve feszítem ki a teljes orrmacska-kötelet. Igen enyhe szélben sokszor felállok, hogy ezzel is gyorsítsam a csónak irányba fordulását. De vigyázat - közben figyelni kell a teljes hosszában kifutó, majd megfeszülő orrkötélre: sokszor csak ekkor derül ki, hogy a semmi kis szél ellenére milyen erős a nyílt vízi áramlás, és hatalmasat ránt a horgony a közben felgyorsult csónakon.
Egyéb felszerelések a csónakban
Trepni (lábrács)
Lábrács a csónakba mindenképpen kell! Szükséges azért is, hogy ne kelljen a csónakfenékbe óhatatlanul (kiemelt hallal, csalihalas vödörből stb.) bekerülő vízben tapicskolnunk, de még ennél is fontosabb, hogy vele - a dióhéj alak miatt homorú aljú - vízi járművünk padlózata biztonságos mozgást lehetővé tevő sík felületté alakítható. Meg kell említeni, hogy a biztonság miatt a lábrács kellő stabilitása és csúszásmentessége is igen lényeges. További szempont, hogy legalább 2 darabból álló és felszedhető legyen, főleg a vízmerés és beejtett szerszámok, alkatrészek kiszedhetősége miatt. Utóbbi megkönnyítésének kedvéért elfűrészeltem az egyik széles trepnideszkát a hátsó, nagyobb egységen (ahol horgászat során rendszerint ülök), és egy zongorapánt-darabbal felnyithatóvá alakítottam. Ezzel szinte minden beeső apróságot (beleértve a sikamlós csalit is) ki tudok halászni peca közben anélkül, hogy a lábrácsról mindent fel kéne pakolnom az ülésdeszkákra (e nélkül nem lehetne felemelni a trepnit). Egy-egy elbitangolt angolna is könnyedén a trepnink alá csúszhat, de ott legalább jó helyen van, különösen akkor, ha egy kis vizet is talál. Szárazon állandóan motoszkál, súrlódik, ami rendkívül idegesítő tud lenni…
A hagyományos deszka-hajópadló trepnik helyett elterjedőben van az OSB lapokból vágott trepni, de itt már a lemez a helyes kifejezés, nem beszélhetünk rácsról. Egyszerű és olcsó, de hosszabb távon még nem bizonyított. Előnye lehet, hogy a lécekből épített lábrács alá csúszott zsinóron lógó felszerelés nem megy be a deszkák közé, és a horog sem tud könnyedén beleakadni. Készítésénél figyeljük rá, hogy a vágott szélek kellően le legyenek csiszolva, ellenkező esetben lábunkba szálka mehet, és a zsinórt is megfogja. Sőt, a vágás fel is tud nyílni, mint a tulipán. Nagyon vékony OSB lap esetén egy alsó, merevítő, „ritkított deszkázatot” érdemes betenni, mert a vékony lemez egyébként meghajlik.
Érdekes, hogy az én műanyag csónakomnál nagyon nyikorgott az érintkező felület. Ezért szőnyegpadló darabokkal választottam el őket egymástól, az eredmény egy hangszigetelt csónak lett.
Motor
Elmúltak azok az idők, mikor kievezve bármikor lehetett süllőt fogni, keresni kell a halat, ezért a kikötőnktől messzebbre is el kell merészkednünk. Motorral jóval nagyobb területet bejárhatunk és egy hirtelen ránk törő vihar esetén nagyobb biztonsággal tudunk partot érni.
Három fő műszaki szempont szerint érdemes kiválasztanunk motorunkat (a Balatonon horgászok csak elektromos csónakmotort használhatnak!): súly, tolóerő, fogyasztás.
Számomra a súly döntő szempont volt, mert nem szeretnék azok közé a horgászok közé tartozni, akik kocsival viszik le a felszerelésüket a partra. Motorom súlya nincs 7 kiló, és egy általam gyártatott zsákban - ami egy oldaltáskához hasonlít - könnyedén vihető. A méretben utána következő 10 kg körüli volt, és teljesítménye 10%-kal volt csak nagyobb. Persze az akkut már napközben elhelyezem, és nem is veszem ki, csak töltéshez.
A fogyasztás és a teljesítmény összefüggő dolgok. A motorom 9/11/16/20/40 Ampert vesz fel óránként és fokozatonként. Ezen adatok alapján egy 55 Ah kapacitású akkuval is használhatjuk, ha az általunk látogatott horgászhelyeket max. 4 kilométeres távolságban vannak - ezek egy ekkora teljesítményű akkuval is elérhetőek. A 15,4 kp-os tolóerő a gyári adat, ami nem sokat mond, de a tavalyi szezonkezdésnél (április 29-én) a tomboló viharban, szembeszélnél a fonyódi mólót - nem mondom, hogy villámgyorsan, de - gond nélkül kerültem meg, ami nagyon megnyugtató. Ha nem szándékozunk társsal horgászni, vagy más csónakot vontatni - esetleg vízisíelni - ez a teljesítmény jelentheti az ALSÓ határt, amilyen motort még érdemes megvenni a Balatonra.
Mivel a motort hátra tesszük és hátra is kell ülnünk az irányításhoz, a csónak súlypontja is hátra kerül. Ez hullámzásban nem előny, mert a minden hullámvölgybe beeső csónakunk szinte megáll, a tömeget ismét meg kell indítania a motornak, elvész a lendület. Ezért a motor gázkarját egy levehető műanyag csővel toldom meg, ezzel irányítható a csónak, bárhol ülünk is.
Kempingszék
Sokan megdöbbennek, amikor hallják, hogy kempingszékből horgászom. Ki kell próbálni, és rögtön érezni a különbséget az evezőpad és egy kényelmes, dönthető támlájú kempingszék között. A szék bármilyen irányban forgatható, így igazodhatunk a haljáráshoz. Sőt az evezőpad felett is áttehető, ha nem rövidítjük meg a lábát. Az egyetlen eset, mikor nélkülözni vagyok kénytelen az általa nyújtott kényelmet, ha erős hullámzásban horgászok oldalra, ekkor marad a kuporgás az evezőpadon. Ugyanis a kempingszékben súlypontunk magasabbra kerül és feldőlhetünk, de a szelet is jobb hátulról kapni. Ezt a felborulást akadályozandó megrövidítettem székem alumínium lábát, azonban így az evezőpad fölé már nem tudtam állítani.
Létra
Több csónakban láttam a vízbe ereszkedést segítő létrát, ezért én is megalkottam a magamét. Ez nem a nyíltvízi süllőzés tipikus csónakfelszerelése, de sokan fürdésre, napozásra is használják csónakjukat. A legegyszerűbb a csónak végére akasztható változat. Ezt - mivel nem fixen rögzül - érdemes kikötni, mert könnyen elveszíthetjük.
Méhészkalap-fejszúnyogháló
Mint ruházat szinte nevetség tárgyát képezi, de egy árvaszúnyog rajzás során a szembe és orrba berepülő rovarok ellen jól véd.
Hiányában jártam már úgy, hogy kínomban az evezőt nyújtottam magasan a fejem fölé, hogy annak tolla körül járják nászukat az árvaszúnyogok, ne a fejem körül (ezek az állatok mindig valamilyen, a környező térszínből kiemelkedő tereptárgy fölött rajzanak). Persze a fényre (fejlámpa!) is repülő rovarok ellen az ilyen evezős trükk mit sem ér… A méhészkalap a partközeli süllőzések során (északi part) is igen hasznos, ott rendszerit a csípő szúnyog kellemetlenkedése az, amitől hatékonyan megvédi arcunkat. Használatát persze szokni kell - nincs vakarózás, szemdörzsölés, evés-ivás, orrfújás stb. (az ember kezdi megérteni a nehézbúvárok vagy az űrhajósok nélkülözéseit).
Melles vagy combcsizma
Ez sem a csónak tartozéka, azonban a (főleg a déli parton jellemző) nyíltvízi csónaktárolás esetén, amennyiben nem akarunk idejekorán reumát kapni, feltétlenül érdemes beszerezni az egyiket, esetleg mindkettőt, ill. az ott fennálló vízviszonyoknak megfelelőt. Ha csak nyáron horgászunk, még elboldogulunk nélküle, sőt reggeli ébresztőnek sem utolsó egy augusztusi hajnalon fürdőgatyában begyalogolni a csónakért… De tavasszal és ősszel szükséges, és a talpunkat sem vágják össze a kagylók - az üvegszilánkokra már gondolni sem merek.
Bottartók
A csónakok zöme a balatoni dióhéj-forma ellenére sem rendelkezik elég magas palánkkal ahhoz, hogy a fenekező botokat ideális szögben megtámaszthassuk rajtuk. Ha a kellő szög mégis megvan, akkor meg gyakran az a gond, hogy a hullámokon táncoló csónak oldalán elcsúsz(hat)nak a botok. E problémákat megoldja a megfelelő bottartó - ez lehet akár a hagyományos parti leszúrható változat is, amit egyszerűen az evezővilla hüvelyébe támasztunk, de lehet maga az evezővilla is, ill. bármi más, használható eredménnyel bíró barkácsolt megoldás.
A csónakokra szánt (oldalpalánkra felfogatható), ún. íves bottartó is használható, de - tapasztalataim szerint - csak bizonyos bot-orsó kombinációk esetén válik be (nagyon nem mindegy a súlypont helye és nyél hossza). Ez a bottartó típus sokkal inkább a magasabb felépítményű vízi járművek (tipikusan: vitorlások) kiváló kiegészítője, hiszen ott nem szükséges égre meredő helyzetben tartani a botokat ahhoz, hogy elég mélyre le tudjuk ereszteni a jelzőkarikát.
Egy a lényeg: botjainkat legyünk képesek stabilan elhelyezni úgy, hogy a kellő mélységbe (kb. 1 méterre) leengedett jelzőkarikát még lássuk a csónakpalánk felett, és a bevágáshoz is könnyen hozzáférhető felszerelésen az letámasztás miatt se az orsó, se a bot, se a zsinór ne sérülhessen meg.
Elhelyezkedés
Ha már bepakoltunk minden kötelező és nem kötelező felszerelést, eljutottunk az ideálisnak vélt helyre és ott sikerült is stabilan lehorgonyoznunk, érdemes körültekintően szétrakni felszerelésünket.
Határozzuk meg, milyen irányba kívánunk horgászni, és állítsuk fel székünket. Rendesen szét kell húzni a lábait, mert ellenkező esetben a legváratlanabb pillanatban tud egy hirtelen mozdulattól összecsuklani a kempingszék. Egyszerűbb a dolog, ha a csónak hossztengelyében - hátrafelé - horgászunk. Próbáljuk meg eltalálni a csónak súlypontját, ha ide helyezzük székünket, stabilabban ülhetünk és bátrabban mozoghatunk anélkül, hogy a csónak nagyon kilengene oldalra. Tegyünk mindent a kezünk ügyébe, hogy felállni ne vagy legalább ne gyakran kelljen. Ja, a szákot (ha szándékunkban áll használni) nyissuk ki…
Írta: Varga Zoltán (fonyod),
Csörgits Gábor (csg),
Fotók: fonyod, csg,
