Van egy kedves barátom, aki sok mindent túlbonyolít nonszensz módon azzal, hogy a tökéletességre törekszik. Így van ez a horgászatban is, ahol mindig a tökéletes eszközt keresi. Ráadásként kellően konok ahhoz, hogy feltételezéseivel, ötleteivel az őrületbe kergessen. Legutóbb az univerzális pergető bot került terítékre, olyan pálcát szeretett volna, amely kellően érzékeny a sügér horgászatához, de alkalmas folyóvízi gumihalazásra is, és nem mellesleg megfelel a támolygó villantózás követelményeinek is. A harcsa ugyan nem került szóba, de az első pillanatokban azt hittem, ugrat. Lendületből kinevettem és csak közben jöttem rá, hogy bizony rettentően komolyan gondolja. Több hétbe telt, mire eljutottunk odáig, hogy meggyőztem, univerzális bot márpedig nem létezik, maximum olyat lehet találni, amely értő kezekben változatos körülmények között is megállja a helyét. Ez azonban nagyon nehéz feladat és csak a valóban prémium minőségű horgászbotok között lehet egy-két alkalmas darab. Azt is bevallottam, hogy nincs tippem, nem tudok segíteni. 2 napra rá érkezett meg a Spro HS Signature Allround horgászbot.
Kezdő pergetőként eszembe sem jutott, hogy nem csak egyetlen botra és orsóra lesz szükségem ehhez a horgászmódszerhez, azután ahogy teltek az évek és gyűltek a tapasztalatok, úgy szaporodtak a pergető botjaim. 2,7 méteres bottal kezdtem, és a második is ilyen hosszú lett, csak sokkal nagyobb dobósúlyban, hogy a harcsázás követelményeinek is megfeleljen. Majd elirigyelve Benyus centiméter pontosságú dobásait és eredményességét, beszereztem az első 2,1 m-es csukapergető pálcát. Innentől nem volt megállás, mire észbe kaptam, már hatan voltak :-). Azt hittem végérvényesen elköteleztem magam a rövid botok mellett, ám tavaly fejet kellett hajtanom a 3 méteres pálcákat használók érvei előtt. Be kellett látnom, hogy a dunai kövezéseken, partról horgászva alkalmasabb egy hosszabb pergető bot. Így kelléktáramba került egy újabb felszerelés, ezúttal egy 3 m-es horgászbot.
A bőség zavara azonban nem kalkulált problémákat gerjesztett. Egy-egy horgászatkor azon kaptam magam, hogy 3 bottal érkezem a vízpartra. Ezen azért elgondolkodtam.
Barátom univerzális botra vonatkozó ötletét első körben kivitelezhetetlennek tartottam, ám belém bújt a kisördög, és elkezdtem a bottal kapcsolatos elvárásaim átgondolását. Legyen könnyű, rövid, de kellően hosszú is. Legyen merev a támolygó kanalakhoz, de érzékeny a wobblerekhez. Az sem lenne baj, ha a kisebb halakat is élvezetes lenne vele fárasztani, de fontosabb az, hogy akár egy komolyabb, tíz kiló feletti harcsával is el tudja látni a feladatát. Amikor kezembe került ez a bot, nem kapta meg azonnal az adható maximális pontszámot. Ám ahogy teltek az együtt töltött órák, úgy szaporodtak a bejegyzések: mostanra ki merem jelenteni, a Spro HS Signature Allround szinte maradéktalanul eleget tesz a fenti követelményeknek, valóban egy széles körben használható, kiváló minőségű, univerzális pergető bot.
Ennyi lelkendezés - gondolom - elég is, nézzük a száraz tényeket, miről is beszélünk!
| SPRO HS Signature Allround | |
| A bot hossza: | 250 cm (mért érték) |
| Hasznos hossz: | 204 cm (a botspicc és a felső orsótartó papucs közötti távolság) |
| Hátsó nyélhossz: | 42 cm (az orsótalp és a végdugó közötti távolság) |
| Szállítási hossz: | 129 cm (mért érték) |
| A bot tömege: | 167 gramm (mért érték) |
| Dobósúly: | 20-50 gramm |
| Gyűrűzés: | 9 db (4 db kéttalpú + 4 db egytalpú + spiccgyűrű; Fuji SiC) A gyűrűk átmérője és egymástól való távolsága a spicc felé haladva fokozatosan csökken. (Low Rider gyűrűzés) |
| Illesztések: | Klasszikus rádugós, bandázsolással erősítve |
| Orsótartó: | Szénszálas, hagyományos alsó menetes Fuji |
A táblázatban található alapadatokon kívül, Benyus tanácsait követve, megpróbáltam a bot terhelhetőségét is valamilyen módon megmérni. A horgászbotot különböző súlyokkal terhelve az alaphelyzettől, vagyis a vízszintestől való eltérést mértem le. Benyus egyébként fejébe vette, hogy kidolgoz egy olyan rendszert, amely alapján a horgászbotokat ténylegesen kategóriákba lehet sorolni. Egész jól halad, tudomásom szerint, és ahogy sejtem, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lesz, mint az alábbiak. Mentségemül mindössze az szolgál, hogy a horgászat közben szerzett tapasztalataimat szerettem volna egy adott botnál mérésekkel alátámasztani, és nem az volt a célom, hogy több botot összehasonlítsak, osztályozzak.
Első lépésként a megadott dobósúly alsó és felső értékén lévő súlyokat akasztottam a botra: 20 grammnál 5,5 cm-t, 50 grammnál 12 cm-t hajlott el a vízszintestől a pálca. A karakterisztika és a merevség már itt is tetten érhető, hiszen a megnövelt terheléssel nem lineárisan változott a hajlás mértéke. E két - kisebb - súllyal a használható műcsalik súlyát igyekeztem ellenőrizni, majd nagyobb súlyok alkalmazásával a horgászbot fárasztás közbeni viselkedését próbáltam modellezni. Itt az egyszerűség kedvéért dupláztam a súlyokat. 250 grammnál 50 cm, 500 grammnál 70 cm, 1000 grammnál 100 cm-es értéket mértem. Elég szembeötlő, hogyan keményedik fel egyre jobban botunk: a megduplázott súlyhoz tartozó behajlás értéke messze nem kétszeres. Bátran kijelenthetem tehát, hogy ennek a botnak komoly, elsőre nem is látható, érezhető erőtartalékai vannak. A kisebb halaknál is kellően rugalmas, hiszen első harmada már kis terhelésre is dolgozik, de komolyabb ellenfél esetén se fog kétségbeesni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bot tesztelését kissé rendhagyó módon kezdtem, elmaradt a szemrevételezés, a méricskélés, súlypontlatolgatás. A fenti mérések elvégzésére, a fotók elkészítésére már jó pár áthorgászott nap után került sor. Egy éjszakai horgászat közepén gondoltam egyet, elővettem a botzsákban lapuló új pálcát, áttettem rá az orsót és így folytattam a pecát. Azon az estén azt tapasztaltam, hogy meglepően hamar ráállt a kezem a dobásokra és - mivel a harcsák is aktívak voltak - pillanatok alatt el is felejtettem, hogy nem a megszokott botommal dobálok. Elég fáradtan érkeztem a kikötőbe, ahol valami megmagyarázhatatlan okból nem sikerült a szétszedett horgászbotot a tokjába gyömöszölnöm, itt szembesültem vele újra, hogy mi is volt a kezemben. Aznap közepesnél kicsit nagyobb, 15-20 grammos wobblerekkel dobáltam, amelyek ellenállása is nagyobbacska volt. Ezekhez a csalikhoz egy 40-120 grammos, 2,1 méteres botot használtam eddig, ennek ellenére egy pillanatig sem éreztem, hogy a HS Signature Allround 20-50 grammos dobósúlya kevés lenne. A 40-120 grammos bot súlyához passzoló, 400 grammos orsót azonban kissé nehéznek éreztem, így a következő, már nappali, „tudományos” horgászat alkalmával, egy könnyebb orsóval szerelkeztem fel.
Ezzel a 310 grammos szerkezettel már ideális helyre került a súlypont. Kisebb-nagyobb wobblereket dobáltam, és arra hamar rá kellett jönnöm, hogy a 8 grammnál kisebb csalikkal nem igazán kényelmes horgászni. El lehet ugyan őket dobni, de nehezen és túlzott energia felhasználásával, hiszen a bot rugalmassága egyáltalán nincs segítségünkre ilyen kis terhelésnél. Bevontatásnál már nem volt gond, merevsége miatt tökéletesen lehetett érezni a kisebb csalik minden rezdülését. A kritikus súly elérésekor azonban életre kelt a pálca, és egyre nagyobb távolságokat tudtam meghorgászni. Különösen jól teljesített a kis tömegű, de nagy felületű csalik használatakor, ezeket látványosan jobban el tudtam vele dobni, mint a kisebb dobósúlyú, lágyabb botjaimmal. Természetesen ezt az értéket befolyásolja a használt zsinór vastagsága is. Jómagam 16-os, 20-as és 25-ös fonott zsinórral dobáltam, és azt tapasztaltam, hogy arányosan növekszik a célszerűen használható műcsali tömege is, vagyis 8, 10, 12 gramm lett az alsó határ. A sűrű, kisméretű gyűrűkel kialakított gyűrűzés és a bot terhelhetősége alapján a 25-ösnél vastagabb zsinórok használatát egyáltalán nem javaslom, mint ahogy a bot merevsége okán a 15-ösnél vékonyabbak alkalmazását sem.
A folyóvízi wobblerezés tehát kipipálva… Előkészítettem gumihalas dobozomat és a mélyebb vízalakulatok fölé kormányoztam csónakomat. Kisebb, 5 grammal szerelt twistert csatoltam először fel, amellyel természetesen esélyem se volt arra, hogy a fenéken horgásszak, de első körben az érdekelt, mennyire lehet eldobni a bottal. Érezhető volt természetesen, hogy az alsó határ közelében mozgok, de a csali kis légellenállása miatt jól elboldogultunk. Egyre nagyobb és nagyobb csalik kerültek a zsinór végére, egészen 50 grammig. Végre azt érezhettem, hogy valós adatok szerepelnek a bottesten. A közbülső értékeken, tehát hozzávetőlegesen a 25-40 gramm tartományban volt érezhetően a legrugalmasabb a horgászbot. Természetesen túlzott erőltetés nélkül eldobható volt az 50 grammos csali is, de a dobástávolság már nem növekedett. A bot merevsége nagyon hasznos volt, segítségével a nagyobb csalik komoly légellenállásuk ellenére is jól dobhatók voltak.
A PikeFighter wobblerek tesztelése miatt idén októberben a szokásosnál is többet jártam a csukák után. Két legyet egy csapásra alapon a HS Allround botot vittem magammal minden alkalommal, akkor is, amikor Béla barátommal egy Tisza menti holtágra látogattunk.
Még sötétben pakoltunk a csónakba, pedig a szokásos eltévedést most sem úsztam meg, barátom mindig ki is nevet érte. Hiába, a szántóföldek között a hajnali sötétben nekem nem egyértelmű, mikor kell lekanyarodni. Jó, jó tudom, a nyúlon túl…:-) Meleget és napsütést helyeztek kilátásba aznapra a meteorológusok, sietni kellett. Reménykedtünk benne, hogy a napkelte előtti időszakban elcsíphetünk pár csukát, majd napközben balinozással folytathatjuk, ha a csuka már nem eszik. Nem bonyolítottuk túl a dolgot, a csónakkal áteveztünk a túlpart nádasos, sekély vizére és már szűrtük is a vizet.
Az első 10 perc eseménytelenül telt, majd társam egy rablásra rádobva elérte az első kapást. Sajnos a csukának vélt hal csak egy pillanatig ragadt a horogra.
Lelkesedésünk az első óra végéig tartott, de nem sikerült több kapást kicsikarnunk a legjobbnak vélt részen. Szerencsénkre valahonnan előkúszott pár felhő, így tovább folytathattunk a sekély víz vallatását, mert bizony nagyon sekélyben, 20-50 cm-es vízben horgásztunk. Rablásokat ugyan nem láttunk, de apró halak százai nyüzsögtek itt, beleképzeltük tehát a ragadozókat is. Nem is hiába, Béla volt megint az ügyes vagy a szerencsés, egyszer csak minden átmenet nélkül karikába hajlott a botja, a hal pedig széles iszapcsíkot maga után húzva és a csónak mellett elszaladva a mederbe menekült. Furcsamód inkább fenéken tartotta magát, nem ugrált, nem szaladgált. Számunkra furcsa viselkedését csak akkor értettük meg, amikor felszínre érkezett. Igazából attól tartottunk, hogy valami nagyobb békéshalat akasztottunk meg, azért nem védekezik csukamódra, így nagyon örültünk, amikor a jó ötös harcsa szétcsapta a vizet. Azt mondjuk továbbra sem értettük, hogy miért kuksolt az 50 centis vízben, de az már legyen a harcsák dolga. Eddig erőltettem a wobblereket, felszíni csalikat, de most váltottam én is támolygó villantóra. A sekély víz miatt 10 grammos csalit tettem fel és egy darabig egész jól elfoglaltam magam azzal, hogy a bot viselkedését kísértem figyelemmel. Nagyon jól lehetett dobni vele, mind hosszabbakat, mind rövideket, az alsó dobásoknál azonban kicsit zavart a bot nyélhossza, amely rendesen túlnyúlt a könyökömön. Pár percnek el kellett telnie, hogy hozzászokjam, de utána már észre sem vettem. Az a wobblerezésnél is kitűnt, hogy a botspicc kellően merev a csali rezgésének közvetítésére, de az igazi próba a kanalak pattogtatása, ugráltatása volt. Nem nyúlt, nem késlekedett, egyértelműen közvetítette a kanál felé a legkisebb csuklómozdulatomat is. Írhatnám, hogy ennek köszönhetem a kapást, de igazából az történt, hogy a közben feltámadó szél belekapaszkodott a kanalamba, és hogy ne kössön ki a parton, keményen visszarántottam. Tekertem párat gyorsabban, hogy ne a 10 centis vízben legyek, majd megállítottam a csalit és újra akartam indítani, ekkor csimpaszkodott rá valaki a horgomra. Kiló körüli halra tippeltem, gyanús csak akkor lett a dolog, amikor ez a hal is elment a csónak mellett, és első körben nem tudtam felszínre húzni. Jó, persze, nagyon nem mertem erőltetni, ki tudja, hol kapaszkodik a horog. A következő fordulónál azonban ráemeltem, szinte éreztem, amikor elértem azt a terhelést, amikor a bot törzse kezdett dolgozni. Fel is pattant a víz tetejére az újabb harcsa, feleakkora, mint az előző. Értetlenkedtünk kissé, saját gyakorlatomban nem mindennapos, hogy a harcsák ősszel, sekély vízben kanálra éheznének meg, de hát fene a gusztusukat, ha ez kell nekik, akkor ezt kapják.
A legközelebbi alkalommal már a csukáké lett a főszerep, szintén egy holtágra látogattunk barátaimmal az októberi nyár egyik utolsó napján. Jó darabig nem találtuk a csukákat, amíg a harsány balinrablások hatására egy hatalmas hínármező felé nem vettük az irányt. Monofil zsinórral, kisebb wobblerrel dobáltam, így igencsak megriadtam, amikor kedvenc csalimat egy kölyökcsuka szájában láttam viszont. Szerencsésen és gyorsan a ladikba penderítettem a mini krokodilt, majd a balinozó botot félretéve a HS Allround indult újra csatába. Könnyű, 8-10 grammos kanalakkal kezdtem meghorgászni a hínár feletti 10-15 centiméteres vizet. Jól jött a bot 2,5 méteres hossza, a nagyobb dobások elindításakor se kellett attól tartanom, hogy rövid úton a hínárba fúródik kanalam. Működött is a dolog, 11 csukát fogtam aznap, mind-mind látványos burvánnyal fordult a műcsali után. Látványos, akciókban dús horgászat kerekedett, annak ellenére, hogy a bandanagy csukák se érték el még a másfél kilós súlyt sem.
Pergető botot választani nagyon nehéz feladat, külön cikket érdemel a téma, hogy az egyéni igényeken túl milyen szempontokat érdemes figyelembe venni. Ezért nagy bátorság egy botot allroundnak („mindenesnek”) nyilvánítani. A HS Signature Allround azonban egy figyelemre méltó fejlesztés.
Süllőre közepes vagy nagyobb wobblerekkel, gumihalakkal horgászhatunk vele, elég merev ahhoz, hogy a nagyobb süllők is biztonsággal megakaszthatók legyenek, ráadásként kellő erőtartalékokkal rendelkezik a harcsák biztonságos fárasztásához is. 2,5 méteres hossza partról már elég ahhoz, hogy ne kelljen közvetlenül a víz széléhez állnunk. A téli időszakban, a fagy beálltát követően használatának a sok apró gyűrű azonban sajnos határt szab.
Csukára szoktam a legváltozatosabb műcsali arzenált felvonultatni, a gumicsodákon át a wobblereken keresztül a támolygó és körforgó kanalakig minden szóba jön. Támolygó kanálhoz ugye a minél rövidebb bot az ideális, de gumizni, wobblerezni jobb lenne a hosszabb. Rövid, pontos dobásokhoz szintén a 2 méteres botok alkalmasabbak, de amikor a hínár tetején kellene táncoltatni a poppert vagy a támolygó kanalat, akkor akár a 3 méterest is kézbe vennénk. Ezért én sokszor több bottal indultam csukázni is. A HS Signature Allround itt is megállta a helyét, bónuszként a kisebb jerkek, különösen az újabban megjelenő minijerkek is kiválóan vezethetők vele.
A harcsa mindig a nagy ellenfél számomra, hiszen egyedsúly tekintetében messze megelőzi többi ragadozóhalunkat. Ennek ellenére osztom azon horgászok vélekedését, hogy sokszor feleslegesen kínozzuk magunkat és a kisebb harcsákat a 100-200 gramm dobósúlyú bikaerős felszerelésekkel. Én hol csorogva, hol bekötve, hol a part szélén, hol a meder közepén horgászom harcsára. 10-30 grammos csalikat használok és bizony a kisebb méretűeket egy erős, merev bottal kínlódás eldobni, és bevontatásnál is csak emlékezetből lehet vezetni, érezni szinte semmit se fogunk. Éppen ezért tökéletesen elégnek érzem a fenti bot 20-50 grammos dobósúlyát ahhoz, hogy az élvezetes, kényelmes horgászaton túl akár tizenkilós harcsával is elboldoguljunk.
A Spro pergető botok minőségét sokan, sokszor megkérdőjelezik, ám a prémium kategóriában azt javaslom, ezeket a kétségeket villámgyorsan felejtsétek el! A Spro HS Signature Allround egy olyan felsőkategóriás pergető bot, amely ragadozóhalaink közül a csuka, a süllő és a harcsa horgászatára kisebb kompromisszumokkal tökéletesen alkalmas. Főleg olyan horgászoknak ajánlható, akik nem specializálták magukat egy adott halfaj egy adott vízterületen való horgászatára. Akik nem pergetnek nap mint nap, azoknak nagy segítség lehet, hogy ugyanahhoz a pálcához nyúlhatnak, akár süllőre gumihalaznak, akár harcsára wobblereznek, akár csukára dobálnak.
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Magyar Anita, Kiss Gábor
