A finomszerelékes horgászat legavatottabb mesterei kétségtelenül az angolok. Nem kimondottan a versenyeken elért eredményeik, ismert, többszörös világ- és Európa-bajnok horgászaik miatt - bár tény, hogy már csupán ezek az érvek is mellettük szólnak -, hanem azért, mert egészen egyszerűen nagyon sokan hódolnak szenvedéllyel a horgászatnak. Több módszer, technika és a hozzájuk alkalmazott felszerelés is tőlük eredeztethető. Ott, ahol szintem minden hétvégén horgászok ezrei mérik össze tudásukat a különféle versenyeken, bőven van alkalom finomítani a technikát és a felszerelést. A horgászat népszerűsége azt is magával hozta, hogy nincs az a gyártó, aki ne képviseltetné magát a szigetországban. Mindenben igyekeznek keresni a horgászok kegyeit, és olyan felszereléseket is piacra dobnak, ami kimondottan az angol horgászok stílusát, igényeit hivatott kielégíteni. A most követező horgászbot is ennek a törekvésnek az eredménye, és bizony ebből nem csak az angol horgászok profitálhatnak.
Szerintem napjainkra elmondható, hogy az „angol stílus”egyre nagyobb teret hódít. Mit értek én ezen a stíluson? A halakkal való kíméletes bánásmódot, a szerelékek ésszerű finomítását, a minél lágyabb karakterisztikájú botok térhódítását és az angol piacon már bizonyított etetők, aprócikkek alkalmazását - mindezek népszerűsége egyre nő a hazai horgászok körében. Tudom, hogy attól még nagyon messze állunk, hogy minden finomszerelékes horgász két haltartót használjon egyszerre - külön a keszegeknek és külön a pontyoknak -, de egyre többen éreznek rá arra, hogy a horgászat nem táplálékszerzés, hanem egyfajta életérzés. Hazánkban is egyre több gyönyörűen kialakított és óvott horgásztó található. Vannak egészen aprók, és vannak hatalmas kiterjedésű víztározók. Valódi, hamisítatlan angol horgászparadicsomban még nem voltam, de látatlanban is kimerem jelenteni, hogy sok hazai tavunk megállná a helyét ott is. Az angoloknál intenzíven kezelt víznek nevezik ezeket a horgásztavakat. Ez alatt nem csupán a halállomány gazdagságát kell érteni, hanem azt a gondoskodást, amivel vigyázzák ezeket a vizeket, és azt, ahogyan igyekeznek kiszolgálni az érkező horgászokat.
Sok nagy horgászcikk gyártónak saját vagy általa szponzorált tava van, ahol rendszeresen versenyeket, bemutatókat szerveznek az érdeklődőknek. Ezeken a horgászparkokban található vizeken szükségtelen nagy távolságra horgászni, hiszen a halak előszeretettel tartózkodnak a part közelében vagy az ezekre a vizekre jellemző kis szigetek körül. A korábban említett hazai horgászvizek többségére szintén jellemző ez a fajta kialakítás. Semmi értelme megdobni a horizontot, hiszen a távolsággal nő a tévesztés lehetősége és lassulhat a horgászat üteme.
Olyan botok kifejlesztésére volt szükség, amelyek gyors, pontos horgászatot tesznek lehetővé. A Shimano mindig élen jár a fejlesztésekben, az új utak kitaposásában, így nem véletlen, hogy az elsők között figyelt fel a horgászok ilyen igényeire. Egyik neves teszthorgászukat - aki maga is az ilyen tavak horgászatának elismert szakértője -, név szerint Steve Ringert bízták meg egy új botcsalád kifejlesztésével.
Első körben a Beast Master családba tartozó Commercial botok jelentek meg, majd e botok sikerén felbuzdulva egy alacsonyabb árkategóriában, Force Master név alatt is létrehozták ezt a speciálisan az említett tavak horgászatához kifejlesztett botcsaládot. Takács Peti barátom egy korábbi írásában bemutatta a Force Master Commercial család feederes tagjait, nekem egy úszós bottal volt szerencsém horgászni. Minden bizonnyal lesznek párhuzamos megállapításaim Petivel, hiszen a cél mind a feeder-, mind az úszós (float) botnál azonos: kis távolságra pontosan, gyorsan, minél finomabban horgászni.
Vegyük most alaposan szemügyre a Shimano Force Master Commercial 12’ Float botot, melyek azok a tulajdonságai, amelyek a hazai horgászok figyelmét is felkelthetik.
Nem szoktam az árakkal foglalkozni, most viszont nem mehetek el szó nélkül e kérdés mellett. Az első fontos, szembetűnő momentum már az árcédulán leolvasható. Egy olyan ársávban mozog a bot, amely valóban mindenki számára elérhető. Horgásztam már sok Shimano bottal, de árban eddig ez a bot a legjobb. Csak az a kérdés maradt egyelőre nyitva, hogy vajon értéket is kapok ezért az összegért, vagy egy olcsó, de használhatatlan pálcával lesz dolgom. Ezt csak egyféleképpen tudtam kideríteni, ha kipróbálom. A hétvégére egy horgászversenyre voltam hivatalos, amit minden évben családi nyaralással kötök össze. Mivel a versenyt pont egy intenzíven kezelt magántavon rendezték, kézenfekvő volt, hogy legalább olyan tavon teszem próbára, ahová eredetileg is tervezték. Peti is pont a Verba tanyán elemezte ki a Shimano Force Master Commercial feederbotokat, így én is folytathattam a kezdeményezést.
A bemutatásra kapott horgászbot száraz „tényei” a következők:
Shimano Force Master Commercial 12’ Float. Kétrészes, XT30 alapanyagból készített, kimondottan úszós horgászathoz ajánlott, 360 cm hosszúságú bot.
Ebből a felsorolásból két dolog tűnhet fel azoknak, akik az általam korábban bemutatott matchbotokhoz viszonyítja ezt a pálcát. Az első az, hogy ez a bot kétrészes, szemben a matchbotoknál megszokott háromtagos kiosztással. Nyilvánvaló, hogy ez a szállítási hossz növekedésével is jár, hiszen a 360-as bot szállítási hossza így több mint 180 cm. Ez az érem egyik oldala. Igen, ez a szállítási hossz „nagynak” tűnik - bár akik gépkocsival járnak horgászni, azoknak ez nem feltétlen gond -, de az érem másik oldalára a kevesebb hibalehetőséget, a jobb karakterisztikát és a terhelhetőséget lehet felvésni. A másik tény, amire első hallásra felkaphatjuk a fejünket, az a bot hossza, ami 360 cm. Eddig kizárólag 390 cm-es, vagy ennél hosszabb matchbotokkal horgásztam, és másutt sem nagyon lehetett olvasni ezekről a rövid Float botokról. Ennek egyik oka az, hogy a matchbotok között magasan a 390-420-as hosszúság viszi a prímet, hiszen ezekkel lehet kényelmesen megdobni a matchbotozásnál jellemző 30-40-50 méteres távolságot. Akkor miért lett ez a bot 360-as? Kicsit utánajártam a dolognak, és a következő indokokat tudtam én is elfogadni. Ahogyan a bevezetőmben írtam, ezeket a botokat elsősorban partközeli, 20-30 méteres távolságban használják egészen finom, könnyű úszókkal. A közeli horgászatot egy rövidebb bot jobban kiszolgálja. Pontosabb, gyorsabb, kezelhetőbb. (Ezt saját tapasztalataim annyiban tudják alátámasztani, hogy partközeli, vízközti pellet waggleres horgászathoz én is egy 360-as hosszúságú botot használtam.) Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nagyobb távolság nem horgászható meg ezzel a hosszal, de eredendően az említett távolságra ideális. (Mint a későbbiekben látni fogjátok, végül én is - alkalmazkodva a körülményekhez - nagyobb távolságra horgásztam.) A 360 cm hosszú bot azért is kapta a float (úszós) nevet, mert ezzel is a hétköznapi horgászatra utalnak.
A botra 12 gyűrűt kötöttek, igényes, a Shimanóra jellemző színharmóniában. A kékes bottesten jól mutat a sötét bandázs vékonyka piros szegéllyel. Az orsótartó egyszerű alapmodell, semmi extra, de a rendeltetését ellátja, az orsót stabilan tartja. A bot nyelének borítása is egyszerűségre törekszik, semmi parafa, végig szivacs. Nincsen ezen mit csodálkozni, ha az árat alacsonyan kell tartani, akkor le kell mondani néhány „extráról”. Attól azonban nem kell tartani, hogy ki fog esni a kezünkből a bot a szivacs érintésétől, hiszen tökéletes, kényelmes fogás esik ezen is.
A horogakasztót azonban ismét nem találom, ami sokkal jobban bosszant. (Hiába, erre háklis vagyok.) A gyűrűk mérete egy hajszálnyival nagyobb, mint a megszokott, ami abból adódik, hogy eleve kevesebb került a botra. A botot vászontasakban kaptam, így ebben elcsomagolva került az autómba, a többi versenycucc közé. Jól megvoltak egymás mellett a Nyíregyházáig tartó úton, én bizony nem hallottam perlekedést a Speedmaster matchbotom és szerénysége között.
Megérkezve a bemutató helyszínére - mondanom se kell - viharos erejű szél fogadott. Körbejárva a tavat Petivel egy olyan szakaszra esett a választásunk, ahol legalább az előttem elterülő 20 méteres sáv szélvédett. A tó mögötti erdő, és a sövény adott némi oltalmat az orkán erejű szél ellenében. (A videón is látszik, hogy amíg közvetlenül előttem sima a víztükör, addig a nádat a vízig hajtja a viharos erejű szél.) A szelet a hátamba kaptam, ami később még jól jött. A botot gyorsan összeraktam, egy régebbi Shimano orsót illesztettem az orsótartóba és egyszerű, 16 grammos úszót csatoltam az úszórögzítőbe. Az etetőanyagot nem vittem túlzásba, csupán 1 kg-ot kevertem be a tógazda külön engedélyével. Kevés kukorica, pellet került a halas jellegű mixbe, amit szinte egyben becsúzliztam a horgászatra kijelölt 20 méter körüli sávba.
Itt még nem érződött annyira a szél ereje, jelentős áramlás sem zavarta a horgászatomat. Az első dobások kellemes meglepetést okoztak. Kimondottan kezesnek, könnyen megszokhatónak találtam a nem hétköznapi bothosszt. A bot nyélrészének kialakítása is érdemel pár szót. A nyél ugyanis inkább rövidnek mondható. A nyélrész hátsó fele alig ért túl pár centivel az alkaromon, ami segítette a könnyű botkezelést a halak fárasztása során. Könnyű volt beforgatni, irányítani a menekülő halakat. Azoknak, akik egyébként sem kedvelik a hosszú nyélkiosztású botokat, ez fontos, pozitív tulajdonság lehet. A bot fogása kényelmes, a pontos dobásokhoz kellő gerinccel rendelkezik, de vajon milyen lehet az íve? Egy etetőanyag keverőt akasztottam a horogra, hogy erről megbizonyosodhassak. Nem a súly felemelése volt a cél - hiszen az szerintem semmit nem mutat meg egy bot tulajdonságából -, hanem a bot terhelés alatt kialakuló ívének bemutatása. A próba számomra a következőket mutatta meg: a terhelés megindításakor a bot első harmada kezd dolgozni, nem nyaklik rögtön derékba, rendelkezik egy masszív gerinccel, ami gyors, hatékony bevágást tesz lehetővé kisebb távolság esetén és az úszók pontos célba juttatásában is segítségünkre lesz.
Hogy ez hogyan változik meg halak általi terhelés alatt, ahhoz fognom kellett valamit. Egy szem kukoricát fűztem a hajszálelőkére és bedobtam az etetésre. Pár perc után jelentkezett is egy bátor tesztőr. A bot a hal kirohanásaira jól reagált, és ha szükség volt rá, a terhelést átvette a bot teljes egésze. A kisebb hossz ellenére is jól lehetett irányítani a fáradó halat, éreztem, hogy van még bőven tartalék ebben a pálcában, csak elő kell csalogatni.
Az első pontyom úgy 2 kiló körül lehetett, de nyurga testalkata meglepő erőt rejtett. Bőven túlbecsültem a súlyát, amíg meg nem pillantottam. Sajnos a parthoz közel kialakított etetésem nem adott több halat. Végigpróbáltam a csalik szinte teljes arzenálját, de szemmel láthatóan a szemközti nádfal oltalmában mozogtak pikkelyes barátaim. Jellemző, hogy ha fúj a szél, akkor a halak is elmozdulnak a szél irányába. A szélvédett sávból kifújta őket a szél a nyílt vízre, illetve a nádfal tövébe. Mivel további tesztalanyokra vágytam, utánuk kellett mennem. A szél, mivel hátamból fújt, segítségemre volt. A ládámról felállva a rövidke bottal is meg tudtam dobni az egyébként távoli nádfalat. Ha sikerült a horgot közvetlenül a nádfal elé ejteni, perceken belül kapásom volt, míg ha csak 2-3 méterrel is elvétettem a távot, várhattam, de hiába.
Több szebb kis nyurga után végül emberemre akadtam, pontosabban halára akadt a Force Master Commercial Float bot. Gyönyörű elhúzós kapának vágtam be, és a bot azonmód derékba hajolva maradt. Éreztem, hogy komolyabb súly nehezedik a karomra. A kis pálca nemes egyszerűségében is kitűnően tette a dolgát.
A karbon-kompozit anyagnak köszönhetően „törhetetlen” energiával hajolt, nyúlt a hal után. Megvolt benne az erő az irányításhoz, de megvolt az a kellő finomság is, ami a váratlan helyzetekben tudott engedni. Mindent összevetve remekül dolgozott, értő kezekben nincsen olyan hal, ami meg tudná tréfálni. A több mint 5 kilós tükrös is belátta, nincsen esélye, így megadóan csusszant a merítőbe.
Fogtam még pár kis torpedót, de ők már csak ráadásként jöhettek számításba, amit tudni akartam a botról, azt már megtudtam. Erős, árkategóriájában igen figyelemre méltó kis pálca. Az árpont oltárán feláldozott extrák hiánya nem zavaró, a bot használati értékéből nem von le semmit. A kétrészes kivitlenek sem éreztem hátrányát, sőt mintha jobban „egyben lett volna” a bot. A közeli dobásoknál valóban pontos, gyors, de könnyedén meghorgászható vele nagyobb távolság is. (Ilyenkor maximum a bevágás hatékonysága csorbulhat, így kapásoknál érdemes egy hajszálnyival többet rávárni és energikusabban beemelni a halnak.) Ajánlom azok figyelmébe ezt a botot, akik mintegy kiegészítésképpen úszóznak és nem céljuk kidobni a világból, vagy azoknak, akik kevés pénzből szeretnének megismerkedni a waggleres horgászat alapjaival. A kisebb távolság ugyanis könnyebben megetethető, pontosabban meghorgászható, így több lesz a sikerélmény is, mintha rögtön 50-60 méterre akarna valaki matchezni. A horgászat végére bennem kellemes benyomás alakult ki a Shimano Force Master Commercial 12’ Float bottal kapcsolatban, várom majd azok beszámolóját, akik úgy döntenek, állandó társul fogadják horgászataikhoz. Hogy ez a bot mint társ, hűen fog szolgálni, azt garantálhatom. Ja, és azt se feledjük, hogy nem kell nagy hozomány ahhoz, hogy megszerezzük magunknak. Az angol módit bátran próbáljuk ki hazai vizeken is!
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, videó: Takács Péter
