Eddigi horgász pályafutásom során még nem adatott meg, hogy egy komplett felszerelést tesztelhessek és erről egy cikket írjak. Ez most elérkezett. Kissé meg voltam illetődve a feladattól, de örülök, hogy részt vehettem benne. E feladat megoldása során szép élményekkel gazdagodtam és megismerhettem egy remek felszerelést.
A következő sorokon keresztül ezt a jó minőségű bot-orsó párost szeretném - nyári horgászkalandjaimmal megfűszerezve - bemutatni mindenkinek, akit a matchbotos pontyozás érdekel.
Júliusban megadatott a lehetőség, hogy a nagy múltú Daiwa cég két kiváló termékét tesztelhetem horgászataim során. A Haldorádó Team Kft. és a Daiwa által közösen meghirdetett „Teszthorgászokat keresünk” pályázat egyik szerencsés nyerteseként már nagyon vártam a „nyereményt”, miután közölték velem, hogy én vagyok az, aki a match szettet tesztelheti.
Hamarosan megérkezett a csomag, kézbe vehettem a szettet. Előzetesen annyit tudtam a felszerelésről, hogy elsősorban nagyhalas. Már az első szemrevételezésnél látszott, hogy a bot és az orsó is egyaránt tetszetős külsejű, minőségi, masszív eszköz. A bot barna szint kapott, ami a napfényben szép narancsosnak tetszik.
A 13 db csúcsminőségű gyűrű mérete nagyon jól eltalált, se nem túl kicsik, se nem túl nagyok, simán át tud csúszni rajtuk egy vastagabb cérnaütköző.
A nyélrész vékonyított blankkal készült, ez jól érzékelhetően folytatódik az orsórögzítő felett is. A Daiwa mérnökei valószínűleg nem akartak túlságosan robosztus megjelenést, inkább kecsesebb, finomabb külsővel alkották meg e botot.
A keverőgyűrű háromlábú és kéttalpú, akárcsak a közvetlenül felette található. A többi gyűrű egytalpas kivitelű. A gyűrűket rögzítő bandázst igényesen eldolgozták, az egész bot egy egyenletes, fényes lakkozást kapott fedőrétegként.
Maga a rögzítő az orsó feletti markolat forgatásával működik. Markolat is rendkívül igényesen van kialakítva.
A megbízható orsóiról ismert gyártó ezúttal is egy remek darabbal rukkolt elő. A Procaster X sorozat e darabja egy univerzális orsó. Párja lehet egy pontyozó matchbotnak vagy feederbotnak, de a sima futásának és áttételének köszönhetően pergetésre is megfelelő lehet.
Ahogyan a Daiwa összes orsójának, ennek is precízen beállítható, nagyon megbízható fékrendszere van, ami a vékony zsinóros horgászatot is lehetővé teszi. Az áttétele közepes (5,3 : 1), egy teljes hajtókar-fordulattal mintegy 80 cm zsinórt képes behúzni.
Természetesen egy új felszerelés birtokában a kipróbálás sem várathatott sokáig magára. Július első felében már igencsak kánikula uralkodik hazánkban. A nappali 35 fokos hőség nem a legjobb horgászidő, a hajnali kapásokban bízik a horgász, de mivel a napnak ez egy igen rövid szakasza, fel kellett készülnöm a hosszú, forró órákra is. Naptej, ernyő, ásványvíz, felszerelés összepakolva, mehet a peca. Gyerünk a partra! Igyekeztem egy intenzíven telepített vízre menni, hogy minél jobb esélyeim legyenek a tesztelésre. Már a kirándulást megelőzően próbáltam felkészíteni a felszerelést, amennyire lehet, hogy ne a parton kelljen ezzel bíbelődni. Az orsó dobjára használt zsinórt tekertem alátétnek, majd erre került a horgászatra szánt damil. Ennek kiválasztásánál figyelembe vettem a vízterület adta lehetőségeket, tudva, hogy akadómentes, illetve hogy van elég hely a halat fárasztani… ennek megfelelően - és az úszó méretéhéhez igazodva, ami 12 g-os volt - választottam a 0,18 mm-es damilt. Az úszót csúszóra szereltem.
Kifejezetten pontyos etetőanyagot kevertem be, amit megspékeltem egy kis csemegekukoricával. Az egykezes gombócokat a parttól úgy 30 méterre csúzliztam be, ahol már megfelelően mély víz volt (kb. 2,2 méter), és ahol esetleg a kánikulában tartózkodnak a halak. Csalinak először csemegekukoricát tettem a 10-es horogra. Az első éles dobásnál máris észrevettem, hogy ezzel a felszereléssel bizony a 12 g-os úszót - a bot karaktere miatt - nem tudom olyan pontosan a kívánt irányba dobni. Persze benne van az is, hogy szoknom kell a botot… Nem arról van szó, hogy nem érdemes kisebb súlyú úszóban gondolkozni, lehet, csak kevésbé pontosan dobható. Rögtön átszereltem egy 18 g-os jó kis slider úszóra, és ezzel már minden más volt. Egy ilyen súlyú úszóval már használhatóbb a bot.
Az első kapásra nem kellett sokat várnom, egy tenyeres kárász jelentkezett. Ez a bot erős egy ekkora halhoz, mégis érezhető rajta a hal mérete. Ezután szépen jöttek egymás után a kárászok, de semmi komoly. Mivel ez egy intenzíven telepített és horgászott víz, a halak elég óvatosak és válogatósak. Ezért új csalival próbálkoztam. Áttértem a pelletekre, amiket szilikon gyűrűvel kínáltam fel. No, ez már hozott is változást! Kapás, bevágás, akasztás és egy kis ponty.
Nem volt nagy példány, csupán 1,5 kg, de kezdetnek jó lesz, gondoltam. Ez a pontyocska igazán nem volt ellenfél ennek a botnak, ennél nagyobbat kell fogni, hogy igazán megtudjam, mire is képes ez a bot.
Később, ahogy melegedett az idő, ritkultak a kapások és nagyon óvatossá váltak a halak. Elég sok üres bevágás volt, próbáltam az ólmozáson változtatni, hogy érzékenyebb legyen a cucc, és folyamatosan váltogattam a csalit. Az elkövetkező kissé unalmas órák arra voltak jók, hogy a dobásokban próbálgassam, mit tud a bot e téren. Nos, egy 20-25 grammos úszóval rendkívül nagyokat lehet dobni. Közben türelmetlenül vártam, hogy mikor érkezik már egy nagyobb hal, de csak nem akart jönni, hiába próbálkoztam már mindennel… úgy látszott, a hőség megtette a hatását: én kezdtem elolvadni, a halak meg ki tudja, hol és mit csináltak. A nap vége felé azonban az égiek meghallgatták siránkozásaimat, és végre akasztottam egy említhető pontyot. A rövid fárasztás alatt az orsó fékét nem igazán kellett használni, elég nyugodtan jött a hal, a boton meg annyit vettem észre, hogy kezdi megmutatni az erejét - a halnak nem túl sok esélyt adva. Hamarosan szákba került egy szép, 2,5-es pikkelyes, és ezt követően már zártam is az aznapi horgászatot.
A következő horgászatról ott helyben döntöttem is, hogy egy olyan vízre megyek, amiről már igazán jókat meséltek a barátaim, abban bízva, hogy a második teszthorgászat jobban fog sikerülni. Tudtam, hogy ahova a következő alkalommal megyek, nem kell sok felszerelést vennem, nem kell túlbonyolítani a horgászatomat: bot, orsó és a legszükségesebb kiegészítők. Azt tudtam a vízről, hogy egy intenzív telepítésű kis magánvíz, ami tele van nagyobb pontyokkal. Egy bottal lehet horgászni, ezt - azt hiszem - főleg az indokolja, hogy elég sok a kapás, és igen közel vannak egymáshoz az emberek a kis vízterület miatt. A barátaim elmondása szerint legutolsó horgászatukon átlag 4-es pontyokat fogtak. Mindezek alapján úgy ítéltem meg, hogy elég lesz a 18/16-os zsinór, ezzel a cuccal sok mindennek ki kell jönnie. Mint utóbb kiderült, kicsit alulbecsültem a helyzetet. Ezen a vízen etetőanyag használata tilos, csakis szemessel szabad etetni, így hát vittem magammal jó néhány féle pelletet és persze az elmaradhatatlan kukoricát. Az időjárás arra a napra változékonynak ígérkezett, javarészt felhős volt, reggel 7 óra körül - kezdéskor - még csak 15 fok körül volt. Próbált a nap is kisütni, de időnként szemerkélt az eső is. A napijegy megvétele után, ahogy leértem a partra, rögtön felfogtam, hogy mi a pálya: rövid dobások, 8-12 méterre, az úszók fenékre súlyozva, pellettel csalizva. A felszerelés a következőképpen nézett ki: a bot-orsó páros adott, az orsóra 18-as süllyedő főzsinórt csévéltem, egy 12 grammos önsúlyos waggler úszó csúszóra szerelve, a jelzőólom egy 0,3 grammos sörét, az előke 16-os és végül egy 10-es széles öblű horog szilikon gyűrűvel a csalihoz.
Etetésnek csupán két marék kukoricacsíra alapú epres pelletet szántam, a horogra 8 mm-es epres soft pellet került. Minden elrendezve készen áll a horgászatra, még egy gyors mélységmérés, majd röpült az úszó egyenesen a pontyok közé. Nem is kellett sokáig várni az első kapásra. Néhány perc elteltével egy szép feltolós jelzés érkezett a vízből. Bevágtam, sikerült is az akasztás, de egy kissé lazára volt állítva a fék, így rögtön kirohant a hal. Pillanatok alatt igen közel került a velem szemben elhelyezkedő horgász készségéhez, ezért egy picit szorítottam a féken és erősebb behúzással próbáltam megállásra kényszeríteni őkelmét, de sajnos egy pillanat múlva leakadt. Sebaj, kitekertem, újracsaliztam és dobtam, valamint csúzliztam pár szem pelletet - ezt később megismételtem minden egyes dobás után. A következő kapásra már mintegy fél órát kellett várni, de addig sem unatkoztam, mert több beleúszás tette szórakoztatóvá a várakozást. Hamarosan azonban újabb kapás. Ezúttal nem feltolós, hanem villámgyorsan tűnt el az úszó. Bevágás, megvan! Ez jó hal lesz, éreztem. Most már a fék is jobban be volt állítva, azonnal meg is szólalt a precíz mechanikának köszönhetően. Egy ezred másodpercet nem késlekedik a fékrendszer, ezt örömmel vettem tudomásul. Végre „nyúzhatom” a felszerelést.
Ezúttal megtapasztalhattam azt is, hogy igazán jó erőben vannak az ide telepített halak. Igyekeztem úgy fárasztani, hogy a hal nyugodt maradjon, de annak ellenére, hogy próbáltam óvatos lenni, ez is lemaradt. Tanulva a betlikből, elérkezettnek láttam az időt egy horogcserére, a 10-es helyett felkerült egy 8-as darab. Újabb 20-30 perc elteltével ismét eljátszottam egy, az előzőekhez hasonló fárasztást, annyi különbséggel, hogy ezúttal az előke adta meg magát. Úgy látszott, hogy komolyabbak az ellenfelek, mint amire számítottam. Szerencsére az orsóhoz van pótdob is, amit már otthon feltöltöttem 22-es damillal, ez később már halfogónak bizonyult. Az újracsalizást és bedobást követően pár perc múlva jött is egy feltolós kapás. Bevágtam és rögtön éreztem a súlyt. A féket azonnal úgy állítottam, hogy ne tudjon sokat húzni a hal, de bajba sem akartam kerülni. A fárasztás közben a bot és az orsó egyaránt rendkívül jól tette a dolgát, én is kezdtem egyre bátrabban húzni a halat, ahogy éreztem a botban rejlő tartalékokat.
Tetszett a bot íve. Az orsó felől nézve a közepe táján még csak enyhe ívben, majd egyre jobban, főleg hosszának a kétharmadától dolgozik igazán az Aqualite. Néhány perc fárasztás után szákba került a ponty, ami 4,5 kilósnak bizonyult.
Fényképezés után óvatos visszahelyezés, majd csalizás és dobás, illetve a már említett elmaradhatatlan pár szemes etetés következett. Ahhoz képest, hogy milyen erős ez a bot, elég kicsi a súlya.
Hamarosan újabb kapásom volt, de a jelentkező a bevágás után nem sokkal leakadt - kívülről akadt a hal, mert egy igen termetes pikkely volt a horgon.
Ezután még több szebb példányt is sikerült horogra csalni. Ekkor már 16 mm-es pellettel is próbálkoztam, de nem sok sikerrel. Gyorsan visszatértem a 8-as pellethez és lett is eredménye.
A következő hal egy 6 kilós tükrös. Ezt a pontyot már bátrabban (a bottal tapasztaltabban) terelgettem a szák felé, ami csak azért nem történt gyorsan, mert egyrészt figyelnem kellett a kollégákra is, no meg élveztem is a fárasztást. Pár percnyi küzdelem után - ahogy közel ért a hal a parthoz - láttam, hogy az előzőnél is nagyobb ponty, és hogy már alig van ereje. A szák előtt azért még próbálkozott, de a bot-orsó páros ellen nem győzhetett.
Ezek után már jobban tudtam, hogyan kell bánni ezzel a bottal fárasztás közben. Az egyik bevágás után mintha akadóba húztam volna, csak nagy súlyt éreztem a zsinór másik végén, ami nem akart mozdulni. Lassú mozdulattal belehúztam egy erőteljesebbet, ekkor megszólalt a fék, de csak úgy komótosan, majd elkezdtem szép lassan magam felé húzni. Ekkor a hal a tőlem balra elhelyezkedő horgász szerelékét vette célba, amit nem engedhettem, ezért egy milliméternyit szorítottam a féken és erőteljesebben húztam a bottal. A hal mintha érezte volna, hogy nem érdemes ellenkeznie, megfordult. Innen már könnyebb dolgom volt, ahogyan felém jött és hamarosan sikerült is megszákolni. A fárasztás közben jöttem rá igazán, hogy minél nagyobb a hal, annál nagyobbakat kell húzni a bottal, mert az ereje így jön ki. A legnagyobb ponty ezen a napon egy 7,5-es gyönyörű pikkelyes, ami egyben eddigi pályafutásom legnagyobb pontya is. Már nem is lepett meg, hogy ezt a halat sem tartott néhány percnél tovább kihúzni a partig, mert a jól beállított fék és a lassú, de erős húzások a bottal annyira elfárasztották, hogy a parton már meg sem moccant.
Sajnos ezután be kellett fejeznem a horgászatot aznap, mert a szabadidő is véges. Igazán élvezetes volt ez a teszthorgászat, főleg, hogy pontyokat sikerült kifogni.
| Daiwa Aqualite Power Match | |
| Hossz: | 3,90 m |
| Gyűrűk száma: | 13 db |
| Súly: | 245 g |
| Szállítási hossz: | 137 cm |
| Dobósúly: | 10-40 g |
| Anyag: | High modulus carbon |
A Daiwa Aqualite Power Match 390 cm-es hosszban egy rendkívül erős és ritka dobósúly-tartománnyal rendelkező pontyozó bot, ami egészen pontosan 10-40 grammot jelent. Tapasztalataim szerint e dobósúly alsó határa körüli úszókkal a bot karakterisztikája miatt kisebb távolságokban érdemes próbálkozni, 15-25 m körül. Ebben a távolságban a nádas, bokros, akadóval körülvett helyeken - ahol a bevágás után azonnal el kell húzni a halat a rizikós területről - ez a bot tökéletesen helytáll. Amennyiben nagyobb távolságban (35-40 méterre vagy messzebb) tartózkodnak a jobb halak, úgy bátran tegyünk fel egy legalább 16-18 grammos úszót, de én inkább a 20 grammosat vagy nagyobbat ajánlanék. Nyugodtan meg lehet suhintani ilyen nagy súlyú úszóval is, ebben a fázisban sem kell tartani semmilyen sérüléstől, van benne anyag rendesen. Egy igazi „báránybőrbe bújt farkas”.
Sem a bot, sem az orsó nem okozott csalódást, hozták a tőlük elvártakat, sőt a bot még felül is múlta az elvárásaimat. Nagyon sok pontyozó matchbot fárasztás közben „nyúlós”, ez a darab viszont úgy gerinces, hogy a kisebb és nagyobb súlyú halaknál egyaránt képes kirugózni magából annyit, hogy emiatt ne maradjon le a hal. Borzasztóan erős ez a bot. Egyértelműen nagyhalazásra fejlesztették. A megfelelő vastagságú zsinórral, ami 0,18 mm-től indul (a legjobb a 20-22-es), igazán kevés esélyt ad a nagyobb halaknak. Ezért is remélem, hogy még sokkal nagyobb halakhoz is lesz szerencsém ezzel a felszereléssel.
| Daiwa Procaster 3500X | |
| Áttétel: | 5,3 : 1 |
| Súly: | 425 g |
| Csapágyak száma: | 10 |
| Pótdob: | 1 |
| Fékrendszer: | Első fékes |
| Méret: | 35 |
| Ház anyaga: | Grafit |
| Pótdob anyaga: | Alumínium |
A Daiwa Procaster 3500X orsó is igazán jól működött, amikor kellett, a fék tette a dolgát. Az egész szerkezet nagyon finoman fut, még terhelés alatt is. Kellemes benyomást tett rám, noha kissé nehéz, ami minden bizonnyal azért van, mert jó minőségű és erős alkatrészekből áll össze ez a jól kezelhető, modern szerkezet. A féket apró fokozatonként, igazán precízen lehet állítani. Azonnal, jól követi a halak kirohanásait. A meghajtás nagyon simán fut, miként az összes forgó alkatrésze is. Különösen tetszett a hajtókar fogantyújának a hihetetlen finom mozgása. Összefoglalva: ez egy tetszetős külsejű precíz, masszív orsó.
E két horgászatom során nagyon beleszerettem ebbe a botba, igazán meggyőzően teljesített. Csak ajánlani tudnom mindenkinek ezt a párost, aki szeretne egy bivalyerős nagyhalas matchbotot, megbízható orsóval, egy olyan szettet, amit igazán lehet nyúzni nagy pontyok alatt.
