Még a hosszú hideg hónapok alatt, a fórum egyik topic-ját olvasgatva fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy le kellene mérni néhány dobásom hosszát. Szenvedélyes pergető horgász lévén mindig is fontos volt számomra a dobások minősége. Ennek igaz, csak egyik összetevője a dobás hosszúsága, de igen meghatározó összetevője. Balinra dobálva, nagyobb nyílt vizeken a csónakban, vagy partról pergetve gyakran méláztam azon, hogyan lehetne messzebb juttatni a csalit, és kíváncsi voltam, mennyi szerepe van egy-egy jól vagy rosszul megválasztott összeállításnak.
Az elgondolást tett követte. Felszereléseket a Haldorádó áruház bocsátotta rendelkezésemre, még március elején. Jó néhány tesztelő, előkészítő dobás után kialakítottam egy feltétel rendszert, mely általam objektívnek tekinthető és hiteles adatokat nyújt a kérdés megválaszolásához.
Amikor elkezdtem, még nem tudtam, mibe vágom a fejszémet, illetve a botomat...
A tapogatózó dobások távolságaiból nyilvánvalóvá vált, hogy a fedett pályát elfelejthetem. Arra is figyelemmel kellett lennem, hogy a dobott műcsali leérkezés után ne pattanjon tovább, hanem a horog megakadjon, ezért kemény felület szóba sem jöhetett, csak valamilyen szántóföld, rét. Az időjárásnak kitéve viszont csak tökéletes szélcsendben dobhattam, így a teljes tesztet csak 1 hónap alatt tudtam elvégezni. Az ezernél is több dobást, melyeknek összes hossza csaknem 45 km, 18 alkalom alatt tudtam elvégezni, mert a szél, napkelte után egy órával rendre feltámadt. A mérések és dobások alatt mintegy 90 km-t sétáltam le, hiszen a csali fűben való elakadása miatt minden suhintás után ki kellett gyalogolnom a zsinórt felcsévélve. Kiszámítható, hogy ennyi dobást és betekerést cirka 4 végigpergetett nap alatt teljesítenék... azalatt meg már halat is fogtam volna...
A teszt-pályáról
A mérhetőség miatt természetesen sík szárazföldön kellett végrehajtani a dobásokat. Zsinórokkal egy 8 m széles 55 m hosszú felületet jelöltem ki. A dobásoknak ezen a sávon belül kellett lennie, így nem vaktában elhajított eredmények születtek, hanem célozva, a valóságos szituációt szimuláló feltételnek tettem eleget.
A nagy, sík terület persze a széltől való kiszolgáltatottságot is vonzotta, ezért egy széljelzőnek magnó szalagból vágtam csíkot és egy bottartó villára erősítettem a pálya két különböző pontján. (Érzékenységére jellemző, hogy az arcomon még nem éreztem a szelet, de a kis "műszer" már hevesen kilengett) Ezek után csak a vicces kedvű kutyasétáltatók megjegyzéseit és néhány jópofa húzást kellett kiállnom, ugyanis valaki hetente felszedte a lefektetett zsinórokat és cölöpöket...
A botokról
Négy kiváló botot vehettem a kezembe, és bár az összes közülük B akcióval rendelkezik, mégis mind különböző karaktert képviselnek. Bátran mondhatom mindegyik a szívemhez nőtt.
A Lightning Rod egy igen feszes könnyű pálca, mégis rugalmas. Megvallom, ezt tartom a legtökéletesebbnek és pergetéseim során gyakran használom, szinte hozzám nőtt, 4. éve suhogtatom szakadatlan. Talán a gerincesség és lágyság közti ideális összhang, egészen kis súlya és nagy átmérőjű, könnyű gyűrűi emelik ki a többiek közül.
A Power X egy igen furcsa bot. Első pillanatra kifejezetten lágynak és fej-nehéznek tűnik, ami jó jel a távdobáshoz, én mégis kicsit idegenkedve vettem kézbe. Ha a dobótömegre nézünk, látjuk, hogy ez a leglágyabb a 4 közt, mégis a legnehezebb. A tizedik lendítés után megváltozott a véleményem. Rugalmassága olyan kényelemes dobást tesz lehetővé, hogy szinte alig van különbség a jól nekiveselkedett és a finoman kipöccintett hajítások hossza között.
Henk Simons elhúzta a mézesmadzagot előttem. Ezzel a 45-75-ös dobótömeggel olyan könnyű, és komoly esztétikai élményt is nyújtó botot alkotott, amellyel vígan vállalnék egy végigpergetett éjszakát, megkockáztatom akár harcsára is, mert olyan feszességgel párosul könnyedsége, hogy az felettébb rokonszenves. Sűrűbb gyűrűzése révén szerintem multihoz is alkalmas. Megvizsgálnám, mennyire terhelhető egy hari alatt, de ez a jövő zenéje!
Az Exclu Spin egy univerzális pergető bot. Kifejezetten olyanoknak ajánlanám, akik nem tudják eldönteni, melyik kategóriát szeressék. Első fogásra éreztem ez az én botom, nem kellett megszoknom. A picit rövidebb nyél és a kis súly is kényelmesebbé teszi a pergető mozgást. Könnyű, középre súlyozott szerkezetének előnye a sűrűbben történő mozdulatoknál, sok rövidebb dobásnál mutatkozhat meg. Az eredményei nem emelték ki, mégis ha választanom kéne, én erre szavaznék. Ebből is látható, hogy a bot kiválasztásánál én csak második szempontként jelölöm meg a statisztikai adatokat. A legfontosabb a szubjektivitás, a kezesség és a harmónia... Akárcsak egy nőnél!
Megnevezés | Dobó-tömeg | Tényleges hossz | Névleges tömeg | Gyűrűk száma |
SPRO Power X Spin | 20-40g | 306 cm | 287g | 7 |
Berkley Lightning Rod LRS 10 | 15-55g | 304 cm | 235g | 7 |
SPRO Exclu Spin | 30-60g | 302 cm | 252g | 6 |
SPRO Henk Simons | 45-75g | 300 cm | 275g | 8 |
Az orsók
Hogy fogalmat alkothassunk az orsó és a zsinór dobás-hosszban eltöltött szerepéről, gondoljunk vissza arra az esetre (mindenkivel történt már ilyen), amikor az elhajított cájg zsinórja bedobáskor elszakadt és a súly űrhajóként elszabadulva süvített az ideális röppályán, szinte elhagyva a látómezőt. Ha a csalinak nem kellene magával húznia az orsóról a zsinórt, bizony sokkal, de sokkal messzebbre szállna.
Minden orsót 4000-es méretben próbáltam ki.
Megvallom itt nehéz bármit is mondani, mert a szerkezetek között az egyik egy Stella... Ez a tökéletes műszer, azt gondolom. elhomályosít minden eddigi kezemben tartott verklit, de a szememet is. Könnyű, erős, gyönyörű, az eredményei pedig önmagukért beszélnek. Dobáskor a zsinór hangtalanul pereg le a dobról!
Egy klasszikus is akad a tesztelt orsók között, egy Stradic FG. Masszív megbízhatóságára most nem annyira volt szükség, de ennek ellenére bizonyított a dobás-hosszak terén is. Kár, hogy a dupla hajtókarral nem tudok megbarátkozni.
Használatomban lévő, régóta ismert darab az ABU CD. Összes hibájával együtt nagyon a szívemhez nőtt. "Menetes" zsinórfektetése igen sajátos, de nem hiba (Benyhe mester is írt erről egy Zebco Rhino orsó kapcsán) és gubancot sem okozott. Széles dobja segítette talán hozzá, hogy helytálljon két ilyen kemény riválissal szemben is.
Kellemetlen csalódás volt a SPRO Synex 840 FD. Ránézésre többet vártam tőle. Többször előfordult velem, hogy a mérsékelt áru orsók is nagyon rokonszenvesen és megbízhatóan viselkedtek a használat alatt. Ez esetben sajnos nem így jártam. Homorú és nem a peremig kifutó (árkos) zsinórfektetése annyi gubancot okozott, hogy fonott zsinórral, különösen Whiplash-sel, senkinek nem tudom tiszta lelkiismerettel pergetésre ajánlani. Monofil esetében jelentősen javult a helyzet, a gubancok megszűntek, de így is elmaradt a másik 3 típustól, bár ez talán annak is köszönhető, hogy a perem átmérője a legkisebb a csapatban.
A zsinórok
A multifil zsinórok közül a két legnépszerűbb került a teszt-harcosok közé. Bár én a Whiplasht használom gyakrabban, a gyengébb szakítójú "Póverpró" sokkal kezesebbnek bizonyult. Gubancot egyszer sem okozott és nem rojtosodott ki. Kezelhetősége egyértelműen a legjobb és szerintem vastagságban sem sokkal marad el a Berkley fonottjától. Legalábbis a feltekercselhető mennyiségek is ezt igazolták. Kíváncsi voltam, vajon a vékonyabb monofil zsinór kis légellenállása és rugalmassága mennyivel növeli a dobáshosszakat a névleges átmérők adataitól eltérő, jóval vastagabb fonottakhoz képest, ezért harmadiknak egy vékony, de erős Kamasaki Godzilla került a képbe.
A műcsalik
Hogy a teszt a valóságos helyzetekhez minél közelebb álljon, ezért 3, gyakran használt, horoggal szerelt műcsalit választottam.
A wobbler igen könnyű, és fajlagos légellenállása is igen nagy, így nehezen repíthető messze, ezért azt gondoltam, fokozottan érdekes lehet, hogy melyik összeállítás juttatja a legtávolabb.
A körforgónál már az elődobások alatt szembesültem a jól ismert jelenséggel, hogy sokszor a csali "kipörög" a levegőben és ilyenkor 4-es méret esetében is jó 7-8 méterrel rövidebb lehet a dobás. Az ilyen rosszul sikerült hajítások értékei természetesen nem kerültek be a táblázatba, ezek helyett mindig újat dobtam.
Egy jól repülő twistert is be kellett venni a társaságba, mert a hosszú dobásoktól vártam, hogy az igazi különbségek a botok, orsók, zsinórok között megmutatkozzanak.
Orsó | Névleges tömeg | Dob perem átmérő |
Shimano Stella 4000 FW | 255g | 50 mm |
Shimano Stradic FG 4000 | 340g | 45 mm |
SPRO Synex 840 FD | 315g | 44 mm |
ABU CD 4000 | 368g | 47 mm |
Zsinór | Átmérő | Névleges szakítószilárdság |
Power Pro | 0.15 mm | 9 kg |
Berkley Whiplash Pro | 0.06 mm | 10.6 kg |
Godzilla | 0.18 mm | 4.2 kg |
Műcsali | Tényleges mért tömeg | |
Rapala SSR-7 wobbler | 9g | |
Mepps Aglia 4 körforgó | 10g | |
Twister egy farkú 10 | 14g | |
A feltételek, melyek minden esetben teljesültek:
1. a dobok mindig peremig voltak feltöltve
2. a zsinórok új állapotúak voltak
3. csak teljes szélcsendben történt beszámítható dobás
4. a csali leérkezéskor nem pattanhatott el (megakadt a fűben)
5. a táblázatba mindig 5 dobás átlaga került be
6. a csalinak a 8 m széles pályán belül kellett leérkeznie
7. csak jól sikerült, teljes erőből végrehajtott dobást számítottam be
A táblázat
Az eredménylajstromban, tehát egy mezőben mindig 5 dobás átlagértékét találjuk méterben kifejezve. A vízszintes és függőleges sorok metszetei egyértelműen kijelölik az összeállítást, vízszintesen az orsó-zsinór, míg függőlegesen a bot-csali kapcsolattal. Így volt megvalósítható, hogy "mindenki-mindenkivel" szerepeljen.
Ily módon elég kitalálnunk egy összeállítást, mondjuk pl. Henk Simons bot - Twister csali - ABU orsó - Whiplash zsinór és az eredmény máris leolvasható: 46,2 m!
További adatok találhatók még a táblázatban. Ha a vízszintes sorok jobboldali végére érünk, ott is szerepel egy szám, mégpedig az abban a sorban lévő összes adat átlaga. Ezek a számok tehát azt mutatják, hogy az orsó-zsinór összeállításoknak mi az átlag-értéke. A mellettük lévő vastagon szedett szám pedig az egy orsóhoz tartozó összes dobás átlagértékét mutatja zsinórtól, csalitól, bottól függetlenül.
Ugyanilyen logikával a függőleges oszlopok alján látható számok a bot-csali párosítások átlagát mutatják, míg az alattuk található vastag szám a botokhoz tartozó összes dobás átlagértékét mutatja zsinórtól, csalitól, orsótól függetlenül.
Mivel a táblázatra nem fért, ezért a zsinórok és csalik átlag-összesítését külön sorokban alul írtam ki.
Jó böngészést!
Eredmények:
Aki lusta az igen kacifántos adathalmaz bogarászására, annak álljon itt a lényeg az átlagokkal.
Botok sorrendje | ||
1. | Berkley Lightning Rod 15-55g | 39,83 m |
2. | SPRO Henk Simons 45-75g | 38,95 m |
3. | SPRO Power X Spin 20-40g | 38,84 m |
4. | SPRO Excluspin 30-60g | 38,12 m |
| ||
1. | Shimano Stella FW 4000 | 40,52 m |
2. | Shimano Stradic FG 4000 | 38,92 m |
3. | ABU CD4 4000 | 38,53 m |
4. | SPRO Synex 840 FD | 37,78 m |
| ||
1. | Godzilla 0.18 | 39,45 m |
2. | Power Pro 0.15 | 38,89 m |
3. | Berkley Whiplash Pro 0.06 | 38,47 m |
| ||
1. | twister | 47,12 m |
2. | körforgó | 36,16 m |
3. | wobbler | 33,53 m |
Ezernyi valós és kreált következtetést lehetne levonni, de számomra a két legnagyobb tanulság, hogy az orsó sokkal többet a zsinór pedig sokkal kevesebbet számít, mint gondoltam. Igazolódott sok alaptétel is, hiszen a legvékonyabb zsinór, a legnagyobb dobátmérő és a legnagyobb átmérőjű gyűrűkkel rendelkező bot nyert. Ugyanakkor a leghosszabb bot végzett leghátul.
Feltűnő a botok közti kisebb különbség mind az átlagokban, mind pedig a szélső értékekben. A botoknál a legnagyobb különbség Godzillával twistert dobva alakult ki a Berkley és az Exclu spin között ez 5,23 m, míg az orsóknál a Whiplash segédletével a Stella és a Synex teljesítményének különbsége jóval nagyobb, 7,73 m.
Észre kell venni azt is, hogy a gyári adatok nem viccből vannak feltüntetve, hiszen, ha megnézzük, a 3. helyen végzett Power X a legkisebb dobósúlyú bot és a legkisebb tömeggel (a wobblerrel) a 12 párosítási lehetőségből 8 alkalommal 1. vagy 2. lett! Mindkettő kisebb tömegű csalival átlagban is a 2. lett.
És így lehetne percről, percre újabb igazságokat találni az adatokat böngészve.
A lényeg azonban, hogy drasztikus eltérések nincsenek, és senkit nem fog súlyos kár érni, ha az olcsóbb, de neki rokonszenvesebb terméket választja, viszont akinek van pénze és a tökéletességre törekszik, az is igazolást nyerhet, hiszen érdemes csiszolgatni tuningolni a szerelést! Az eredmény kimutatható, ha tudatosan válogatjuk meg a párosításokat.
Tanulságok "versenyen kívül"
A lapos dobások sokszor hosszabbak, mint az ideálisnak kikiáltott 45 fokban elszállók.
Már egy egészen gyenge ellenszél is visszaveti a dobást 8-10 méterrel.
Nagyobb dobás érdekében kísérjük a botspiccel a zsinór útját!
A botspicc és a csali közti távolság (zászló) hossza csak egy ideális hosszban hoz megfelelő eredményt (ez kb. 70-80 cm) az ennél rövidebb, illetve hosszabb zászlók esetén nehezebb a dobást kontrollálni vagy gyorsítani.
Szembesülnöm kellett a teszt alatt egy olyan tényezővel, amit valóság faktornak neveztem el. Nevezetesen, hogy hiába is párosíthatunk elméletben minden felszerelést minden bottal, a valóságban adódhatnak olyan összeférhetetlenségek, melyek megkeserítik vagy nehézkessé teszik a horgászatot. Ilyen hiba pl. a keményebb 45-75 g dobósúlyú bothoz a 18-as monofil zsinór párosítása. Az történt ugyanis, hogy a twisterrel való dobásoknál a vékony zsinórhoz képest túl kemény bot, és nehéz súly, rendre damil-szakadást okozott a teljes erejű hajításokkor... a twistert egy ízben 130 méternyire találtam meg!!! Ez is mutatja, meddig szállna a csali, ha a zsinór légellenállása, az orsó és a gyűrűk súrlódása nem tartaná vissza.
Az ostorlendítéssel végrehajtott dobások jobb eredményt hoztak, de a teszt alkalmával a táblázatba csak a hagyományos, hátulról indított mozdulattal kivitelezett dobásokat vezettem be.
Érdemes ezt az ostorlendítéses dobás-mozgást gyakorolni.
Szerintem nagy előnyei: csendesebb, nincs suhogó hang, a zsinór és a bot hosszabb úton, nagyobb sebességre gyorsul, mégsincs álló helyzetből hirtelen, drasztikus gyorsulásnak kitéve, így kíméli mindkét eszköz anyagát. Ráadásul tapasztalatom az, hogy a körforgó és a wobbler is a hosszabb lendítési pályán beáll az ideális röpülés irányába, ezáltal a keresztbe-fordulás, kipörgés is kevesebb.
Hátránya, hogy nagyobb hely kell hozzá, és még a legprofibbak is pontatlanabbul dobnak vele.
Jó dobálást mindenkinek!
