Amikor megkaptam az idei év első bemutatásra szánt matchbotos összeállítását, bevallom, kicsit megijedtem. Kemény hidegek tartották jégfogságban a tavakat, horgászatra alkalmatlan volt a legtöbb állóvíz. A kezemben tartottam az év első párosát, és törtem a fejem. Most mitévő legyek? „A horgásznak szerencséje is kell, hogy legyen”, tartja a mondás, ami végül az én esetemben is igaznak bizonyult. A kemény hidegeket váratlan enyhülés követte, messzire űzve a folyók hátáról a jégpáncélt. A tavakat borító jég szorításán ugyan nem engedett, de felcsillant a remény, hogy végre horgászhatok egy jóízűt. Ha tovább olvassátok ezt a kis beszámolót, nem csupán a bemutatásra szánt Shimano szettről tudhattok meg mindent, hanem arról is, hogy mi kell a tél közepén egy jó kis keszegezéshez.
A bemutatásra szánt botot és orsót kipakoltam az ágyamra és kérdőn néztem rájuk. Most vajon merre induljak veletek? A tavakon esélyem sincs, a korábban kiszemelt kiskörei versenypálya a Tisza áradása miatt horgászhatatlanná vált. Melegvizű, apró kis kocka tóra nem szívesen megyek, főleg nem egy matchbottal, így „telefonos segítséget” kértem, és kaptam. Ha már Gábor télen sem tud nyugodtan a fenekén ülni, és téli menyhalas-süllőzésekkel múlatja az idejét, talán tud nekem javasolni megfelelő helyszínt. Aki sokat horgászik, sok alkalmas helyszínt ismer, de mindenképp kiterjedt „hírszerzői” hálózattal rendelkezik. Jól sejtettem, hiszen pár perc múlva csörgött a telefonom, és megtudtam: A Sugovicán „hegyben áll a hal”. Kicsit mindig kétkedve fogadom az ilyen híreket… Ha nincsenek is ott halhegyek, lényeg, hogy a Sugovica jégmentes és fogják a keszeget. Végigpörgettem magamban, hogy kit ismerhetek Baján, aki segítségemre lehet. Jelky András, Csábi Bettina, Dávid Ibolya mind bajai születésűek, de a nagy világutazó-kalandor már nem tud segíteni, bokszoló hölgyünk és politikus asszonyunk pedig nem horgászik.
A Haldorádó fórumon sok-sok segítőkész emberrel megismerkedtem, eszembe jutott, hogy egyikük, „rakósgyuri” mintha bajai illetőségű lenne. Telefonon felvettem vele a kapcsolatot, és aktualizáltam a megszerzett információt. A bajai Sugovicán, a híd mellett valóban szép zsákmányra tehet szert a horgász. Elegendő ehhez egy matchbot, egy doboz csonti és a megfelelő szerelék. Gyuri ellátott minden olyan hasznos jó tanáccsal, aminek birtokában már bizakodóan készülhettem a horgászatra. Ezúton is köszönöm neki! A kapott instrukciókat a kipróbálásra szánt bothoz igazítottam, hiszen nem egy lágy keszeges pálcával kellett megoldani a feladatot, hanem egy ízig-vérig pontyos bottal. A Catana 390BX nem volt ismeretlen, hiszen korábban már alaposan megnyúztam egy teszt során, akkor egy kisebb méretű orsóval párosította a forgalmazó, akkor - naplómat lapozgatva - kellemes perceket szerzett.
Az idén egy 4000-es méretű, kellően „fajsúlyos” orsóval hozták össze a Super 4000 MGT-RB képében, ami mindenképp a szett előnyére válik. A bot ugyanis igazán ezzel az orsómérettel válik kezessé. A 15-20 grammos dobósúly, az erős, robosztus felépítés vérbeli pontyos bot benyomását kelti, és ebben nem is kell csalódnom. Van benne kellő erőtartalék ahhoz, hogy akár a legszebb pontyokat szákba terelhesse vele egy gyakorlott horgász, és elegendő ez a kezdők apró botlásainak a kivédésére is.
A bot csillapítása, reakciója gyors, a csuklóval együtt mozdul a spicc, nem gondolkodik egy pillanatot sem. Ezt nevezhetjük „fast actionnak”, de egy barátom erre mindig azt mondja: „Mondhatjuk, de annak semmi értelme. Gyors, feszes, gerinces in Hungary.” Az illesztés klasszikus rádugós, a gyűrűk száma 15.
Anyagát tekintve XT40-et jelöl meg a gyártó. Nem vagyok kellően jártas a botgyártásban ahhoz, hogy ezt a kódot megfejtsem, de ha a Catana rakósokat is ebből építik, akkor egy matchbothoz is kellő szilárdságot kell biztosítania. Az orsótartóról már korábban is írtam, hogy igen jól eltalálták. Stabilan tartja az orsót, és kényelmes fogást biztosít még az ilyen lapátkezű embereknek is, mint amilyen én vagyok. A nyél kellemes fogású parafa, kicsinyke neoprén gallérral és tappanccsal megdobva.
Hideg időben is, forró nyári napokon is komfortos. A horogakasztó szem hiányának említése a legutóbbi írásomban is fellelhető, most sem megyek el szó nélkül e mellett, hátha a Shimano tervezői olvassák soraim. Horogakasztó fülecskét minden matchbotra! Az orsót is szemügyre veszem. Hát, téged is ismerlek már! Tavaly egy feederboton találkoztunk, akkor már meggyőzött. Most persze, hogy könnyű dolga van. A bothoz hasonlóan robosztus, 4 csapágyas, harcifékes, szép zsinórprofillal kecsegtető modell. A sötétkék ruházat jól passzol ehhez a morcos külsőhöz, ami persze érző belsőt takar.
Lassított dobemelés, hidegen sajtolt alumínium dob és grafit match dob, úszó tengely, nagy átmérőjű zsinórvezető görgő, hiper hajtómű, csoda, hogy nem száll fel a kezemből. Egy tekerésre 82 cm zsinórt húz be. Áttétele első ránézésre talán kevésnek tűnik a matchbotos pecához, de a széles dobnak köszönhetően a relatív kicsi áttétel hatására is gyors maradt az orsó. Az előnye pedig a kisebb áttételnek az lehet, hogy könnyen megindítható az orsó, csekély ellenállást kell leküzdenünk a hajtókar megforgatásakor. Mivel a feederbottal gyönyörű pikkelyest tudtam segítségével partra vezetni, nem aggódtam, hogy a keszegek kifognának rajta. A katalógusokat, száraz adatokat félresöpörve vártam, hogy végre horgászhassak.
Be kell valljam, ez volt az év első pecája. A menyhalakat idén nem kergettem, és szerencsére a munkám és a kisfiam pont eléggé lekötött ahhoz, hogy a pecára még csak gondolni se legyen erőm. Alaposan kifáradtam már, ideje volt egy kicsit lazítani. A szerencsés horgász többféle botot, orsót tud beszerezni, így van külön lágy keszeges botja, erősebb pontyos botja, különféle hosszban, karakterisztikában. Aki megszállott, vagy éppen versenyszinten űzi a horgászatot (ők szintén megszállottak), annak bizony könnyedén összegyűlhet 10-15 db matchbot is. Egy felszerelés bemutatása során azonban nem rájuk gondolok, hanem a hobbi horgászokra, akik többnyire egy, maximum kettő darab matchbotot szereznek be, és ezzel igyekeznek kellemes perceket eltölteni a vízparton.
Ezt csupán azért szeretném itt megemlíteni, mert jelen esetben egy pontyos matchbottal eredek a keszegek nyomába. A legtöbben, ugyanis ha matchbotot választanak, akkor inkább erősebb, strapabíróbb modell mellett teszik le a voksukat. Természetesen igaz az, hogy keszegezni egy finom, karcsú, lágy pálcával az igazi, de higgyétek el, a halfogás bármivel élvezetes lehet, csupán a megfelelő összhangot kell megtalálnunk a bot és a szerelék között. Vegyük sorra, hogy a fórumtársamtól származó információk és a kipróbálásra kapott felszerelés függvényében milyen szereléket állítottam össze. A kapott információ szerint „A halak az öböl közepe táján, kb. 30-40 méterre találhatóak, az időjárástól függően 40 és 150 cm közötti mélységben. Etetőanyagra semmi szükség, figyelni kell a vizet, és ahol látjuk őket mozogni, oda kell horgászni is. Az eresztéket centiről centire variálva kell megtalálni azt a mélységet, ahol éppen tartózkodnak. Ólmozás minimális, úszó a lehető legérzékenyebb.”
A vízpartra érve láttam, hogy a szemközti partot már ellepték a horgászok. A lépcsősor tetejéről figyeltem a víz felszínét, hogy hol látok keszegugrást. Gyurinak igaza volt, megérte pár percet szemlélődni. Szerencsémre pont volt egy szabad placc a „látott halakkal” szemben, így gyorsan lepakolhattam. A jobb oldalamon és a bal oldalamon is vallatták a vizet, ráadásul a bal oldali szomszédom nem is eredménytelenül. Ládát nem hoztam, mert minek? Ha a halak odébbállnak, nekem is mennem kell utánuk. Etetőanyagot sem kellett kevernem, hiszen ilyenkor etetni értelmetlen, ráadásul elképzelhető, hogy alapos verésnek is kitenném magam, ha elkezdeném szétlőni a vizet. Ha itt a hal, márpedig szemmel láthatóan itt van, és senki sem etet, akkor mi se tegyük! A botot kicsomagoltam és gyors szereléshez kezdtem. A szetthez ajándékba kapott 500 méter Beast Master zsinórt most nem csévéltem fel, helyette egy 16-os süllyedő zsinórral feltöltött dobot tettem az orsóra, amihez 20-as dobóelőkét kötöttem. A Beast Master damil jól fog jönni később, a tartalék dobra csévélve, így feederezni-bolognaizni is használhatom majd az orsót. A távolság, ahol a halakat mozogni láttam, a Catanával egy 16 grammos wagglerrel kényelmesen megdobható, de figyelembe véve a bot karakterisztikáját, biztos, ami biztos alapon, jobbnak láttam a dobóelőke alkalmazását.
Drága mulatság egy waggler, főleg ilyen válságos időkben. A kiszemelt önsúlyos pávatoll száras wagglerbe a legérzékenyebb, vékonyka karbonszáras antennát illesztettem, és annyi lamellát helyeztem az úszóra, hogy elegendő legyen mindössze 0,5 gramm a pontos kisúlyozáshoz. Az aprócska dupla forgó fölé egybefüggő láncba csippentettem az 5 db sörétet. Az előkével a lehetőségekhez képest finomítottam, ezért 30 cm hosszú, 10-es lágy előkét kötöttem. Hogy az erősebb bottal ne tépjem el, az orsó fékjével állítottam be a finom összhangot. A horoggal igyekeztem nem rontani ezen a harmónián, ezért egy könnyű, 18-as méretű öblös forma került az előkére. Az összeállított szerelékben megvolt a kellő robosztusság ahhoz, hogy a dobáskor fellépő erőket elviselje, és megvolt a kellő finomság is ahhoz, hogy a halakkal találkozó szakasz ne keltsen feltűnést. A lényeg ugyanis az, hogy minél természetesebben hulljon alá a csali. Ezt segítette a minimális ólmozás, a vékony, hosszú, lágy előke, és a könnyű, aprócska horog. Lehetett volna ezt még fokozni azzal, ha csalinak bábot vagy lebegővé tett csontit használok, de esetemben erre nem volt semmi szükség.
Az eresztéket kiindulásnak 130 cm-re állítottam. Megcéloztam az öböl közepét és bedobtam. Ebben az évben először. Mit mondjak, nagyon jó érzés volt végre horgászni. Az úszón szépen lehetett látni a csali útját, pontosabban azt, ahogyan szép lassan süllyedt a megfelelő mélységbe. A vékonyka antenna remekül közvetítette a pillanatot, mikor a csali elérte a beállított eresztéket.
Lassú, kimért mozgással tűnt el a karbonszár, hogy csak az apró narancsszínű antenna virítson a víz tetején. Istenem, de régen láttam már! Nem sokáig gyönyörködhettem azonban a látványban, mert hirtelen szem elől tévesztettem. Csak nem kapásom van máris? A bevágást követően éreztem, hogy bizony egy hal rugdalózik a horgon. Az év első halacskája! A tenyeres karikakeszeg nagyon boldoggá tett, tudtam, hogy ahonnan őt fogtam, ott még számos társa vár arra, hogy én legyek neki az év első horgásza. Haltartót szándékosan nem hoztam, feleslegesen nem szerettem volna összetörni a tél miatt talán sérülékenyebb halakat, meg ez nálam amolyan szezonkezdő kabala is, így egy gyors puszit nyomtam a kobakjára, és mehetett is vissza.
Gyorsan újracsaliztam, és már repült is a waggler vissza az öböl közepére. Alighogy beállt az úszóm, a mozdulat folytatásaként tűnt el ismét az aprócska antenna. Picit rávártam, majd a bevágást követően ismét éreztem a boton végigfutó remegést. Újabb halacska igyekezett szabadulni. A bot szépen közvetítette a számára aprócska ellenfél harciasságát, az orsó vékonyka előkéhez finoman beállított fékje pedig szóhoz sem jutott. Elegendő volt a bot rugalmassága. (A bot relatív keményebb spicce is szépen megtartotta a kisebb halakat, lemaradásom ezen okból kifolyólag szinte nem volt.) Újabb tenyeres karika kapott puszit és amnesztiát. Szép sorban, szinte minden dobásra fogtam egy keszeget. Úgy tűnt, sikerült elsőre ráhibáznom a megfelelő eresztékre. Ha véletlen nem volt azonnal kapás, akkor egy aprócska trükkel kellett azt kicsikarnom. Nem kell nagy dologra gondolni, csupán vagy az orsó karján tekertem egy fél fordulatot, vagy a botspiccel húztam meg egy picit az úszót. Mindkét esetben fellibben a csali, ami ezt követően újból lassan lebeg alá, felkeltve az iránta korábban nem érdeklődő keszegek figyelmét. Ez az aprócska trükk mindig bevált. Tenyérnyi karikákat, dévéreket és néhány szebbecske, szákot is kiérdemlő keszeget vezettem partra.
Remekül szórakoztam, ilyen horgászat az év bármely szakában kellemes tud lenni, de hogy ezt február elején tudjam művelni? Kellemes idő, új, eddig ismeretlen víz, jó társaság, szórakoztató horgászat. Ennél szebb évkezdést kívánni sem lehetne. A kipróbálásra kapott felszerelés - annak ellenére, hogy inkább pontyosnak tartom - ugyanolyan örömpecát tett lehetővé, mint egy kimondottan finom keszeges pálca. Ha a körülményekhez és a felszerelésünkhöz igazítjuk a végszereléket, mi magunk is valódi „minden esetre” alkalmas készséget tudunk összeállítani. A horgászat valódi öröme egyébként sem a felszerelésünk keszeges vagy pontyos mivoltában rejlik.
Kiknek ajánlom ezt a szettet? Azoknak, akik egy erős, megbízható, tökéletes összhangot alkotó párost keresnek. Az orsó mérete, tulajdonságai remekül kiegészítik a botot, jó kezekben sok szép élményt fognak szerezni leendő tulajdonosának. Az ajándék 500 méter Beast Master zsinór pedig már tényleg csak „hal a tormán”. Milyen halak foghatók ezzel a bottal? Ez csak rajtunk múlik, legyen szó tenyeres keszegről vagy akár több kilós pontyról. Ne feledjük: a szerelékünket alakítsuk a körülmények adta lehetőségekhez. Ebben is igyekszik segítséget nyújtani ez a kis írás és a videó.
| Gyártó | Shimano | |
| típus | Catana BX 390 FA | |
| Teljes hossz cm (mért!) | 390 | |
| Teljes nyél hossza cm (mért!) | 59 | |
| Alsó nyél hossza cm (mért!) | 46 | |
| Szállítási hossz cm | 136 | |
| Bot tömege g (mért!) | 218 | |
| Gyűrűk száma | 15 | |
| Gyűrűk típusa | SIC | |
| Tagok száma | 3 | |
| Illesztések | klasszikus rádugós | |
| Bot anyaga | XT40 carbon | |
| Dobósúly | 15-20 g | |
| Optimális úszóméret | 12-18 g max. 24 g | |
| Ideális zsinórméret mm | 0,16-0,22 | |
| Gyártó | SHIMANO | |
| Típus | Super 4000 MGT-RB | |
| Tömeg g (mért) | 410 | |
| Áttétel | 5,0 : 1 | |
| Méret | 40 | |
| Csapágy db | 3 golyóscsapágy + 1 tűgörgős csapágy | |
| Dob, pótdob | hidegen sajtolt aluminium dob és grafit pótdob | |
| Dobemelés | lassú dobemelés | |
| Visszaforgásgátlás | azonnali visszaforgásgátló | |
| Hajtókar | hiper hajtóművel kombinált dupla hajtókar | |
| Fékrendszer | hátsó fék + harcifék | |
| Zsinórbehúzás cm | 82 | |
| Zsinórkapacitás mm/m | 0,35 / 170 | |
| Orsóház anyaga | XT7 grafit | |
Köszönet Polónyi Attilának, „rakósgyurinak” és a Sugóhíd horgászboltnak a hasznos információkért és segítségért.
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polónyi Attila, Takács Péter, www.googleeartch.com, www.panoramio.com
Videó: Takács Péter
