Fogadni mernék, hogy ezt a Magnumot megpillantva senkinek sem a csokival bevont, XL-es méretű jégkrém fog elsőre eszébe jutni, hanem az akciófilmek 44-es Magnumja, a nagy kaliberű „kézi ágyú”, amit az aktuális nehézfiúk vagy rettenthetetlen zsaruk rántanak elő a hónuk alól a leszámolás pillanatában. Mi, horgászok persze békés természetű emberek vagyunk, nem szoktunk lövöldözni, de a hideg fémtárgyak dédelgetése tőlünk sem idegen dolog, csak mi nem a stukkerekkel, hanem az orsóinkkal ápolunk ilyen bensőséges kapcsolatot.
| Méret: | 7000 |
| Tömeg: | 620 g (mért) |
| Áttétel: | 4,6 : 1 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes, tűgörgős |
| Fékrendszer: | első fék |
| Csapágyak: | 5 + 1 |
| Dobperem átmérője: | 64 mm |
| Dob magassága | 25 mm |
| Zsinórkapacitás: | 0,35 mm / 420 m |
| Zsinórbehúzás: | 90 cm / hajtókarfordulat |
| Ház és rotor anyaga: | fém |
| Dob anyaga: | alumínium |
| Pótdob: | nem jár hozzá |
| Ár: | 29.990 Ft |
Tényleg van valami „magnumos” ebben az orsóban, a régi MDF-szlogent kölcsönözve a nyugodt erő sugárzik belőle. Nem akar a külsejével kitűnni, nincs rajta semmi futurisztikus blikkfang, karbonszövet díszítősor, matyó hímzés. Ha valami mégis feltűnő lehet, akkor az a visszaforgásgátló kapcsolójának hiánya. A nagyhalas, tengeri orsóknál szokásos ez a felállás, részben azért, hogy véletlenül se kapja ki a kezünkből a hajtókart valami vérmes vadállat, másrészt azért, mert így egy lyukkal kevesebb van az orsó házán, ahol a (sós)víz belemehet.
A fék kipakolása közben ért az első meglepetés. Szedem, egyre csak szedem kifelé a dobból a féklamellákat, de nem akar vége lenni. Hé, hol van már ennek az alja?! Végül a szokásos 3 helyett 5 darab súrlódó betét került elő a dobból a hozzá illő számú füles és sima acél alátétekkel. Hiába, nagy orsó - nagy fék! A féklamellák a leginkább szokásos filc helyett valami fekete színű, textil kinézetű, de merev „high tech” anyagból vannak (valószínűleg szénszálas szövet). A fékcsillagon két teljes fordulatot lehet szorítani, ez alatt a fékerő monoton egykedvűséggel növekszik 0,5-ről 14 kg-ig. Ez már nem is orsó, hanem kondigép kategória, a teszt végén majdnem orrba is vertem magam a rugós mérleggel, amikor elszakadt a fonott zsinór csomója. Mintha még azt is megkérdezte volna, hogy „na, akarsz még valamit, öcsi?”. Jól van, öreg, szkanderben te nyertél, gyerünk tovább!
A bronz fogaskerekes orsók évtizedekkel ezelőtt gyakoribbak voltak, mint napjainkban. Bár ami azt illeti, akkoriban sem dobálóztak a bronzzal, csak a minőségi orsókba került ilyen alkatrész, emlékezzünk csak a KGST csúcsterméknek számító Rileh és Forelle márkákra, vagy a közember számára akkoriban elérhetetlennek számító DAM Quick és ABU Cardinal típusokra. Ha visszatekintünk ezekre a régi, kultikus darabokra, megállapíthatjuk, hogy a „felhasználói felület” azóta sokat finomodott az orsóinkon (pl. általánossá vált a görgős zsinórvezető, könnyebben kezelhető a felkapókar, sokkal megbízhatóbbak lettek a fékek), de olyan legyilkolhatatlan hajtóművet, mint ami a régi Rileh orsókban volt, a maiakban már hiába keresünk. Manapság még a soktízezres árú orsóknál is a cink ötvözetből öntött tányérkerék az általános - és be kell látnunk, hogy abból is egészen jókat tudnak csinálni -, de a Magnum bronz hajtóműve mégis visszahoz valamit a régi „elit-orsó” érzésből.
A csapágyak pontosan illeszkednek a helyükön és a tengelyen is, gyakorlatilag semmi kottyanása nincs a szerkezetnek. A hajtómű fogaskerekeinek kihézagolása is rendben van, nincs érzékelhető holtjáték, de amellett kellemesen könnyű járású maradt a gép, öröm megtekerni. A lendületes futásba a vaskos hajtókar tömege is bejátszik, ami szinte lendkerékként viszi a szerkezetet.
A szerkezetről valójában nem sok újat lehet elmondani, orsók milliói készültek már hasonló belső mechanikával. Nem is kell mindig feltalálni a spanyolviaszt, érdemes kitartani a jól bevált megoldásoknál és visszatérni a tradicionális anyagokhoz - ezt üzeni nekünk a Magnum a harcsahorgászok legnagyobb örömére!
