Részlet barátunktól, guglitól: „Ha valaki veszélyhelyzetbe kerül vagy dühbe gurul, sokk éri, fél, vagy valami más, erős érzelmi hatás alá kerül, a mellékvese adrenalint juttat a véráramba. Ennek következtében felgyorsul a szívműködés és a légzés, az izmok gyorsabban és a szokásosnál hosszabb munkára válnak képessé, és a test felkészül a válaszadásra! Az adrenalin gyorsabbá, erősebbé tesz, és akár le is győzheted vele a stresszt!” Elnézésedet kérem kedves olvasó, hogy tudományos értekezéssel kezdem a cikket, de érzékeltetni szeretném, hogy milyen hatással volt rám több hétig a Duna NHT topikban található hosszú névsor, akik jönni szerettek volna, és el is jöttek Ordasra az első hívó szóra. Lássuk hát, hogy vezettük le mindannyian a stresszt, a gőzt, hogy pihentük fáradtra magunkat és hogy adtunk újabb hatalmas löketet ennek az egyre népszerűbb, egyre sikeresebb rendezvénysorozatnak!
Ismét szeptember „gébén”, ismét egy csütörtöki nap délelőttjén járunk. Egy lelkes csapat rója monoton kilométereit, az Alföldet és a Dunántúlt elválasztó folyam keleti partjára, ahol - egyedülállóan ebben az országban - keletről folyik a Duna nyugatra. Nagy csatára készülnek a természettel, jellemekkel és kétes elemekkel. Várost kell építeniük, mindenféle infrastruktúrával, ösvényt kell vágniuk a vízparton mintegy 600 méteren, vendéglőt és szállodát üzemeltetniük, hogy barátaiknak feledhetetlen napokat, élményeket szerezzenek, s mindenki jó szájízzel térjen majd haza. Kértük az égieket, hogy könyörüljenek rajtunk, és ne zúdítsanak víztömeget a nyakunkba, sem a lábunk alá a folyamba, ne borzolja szélvihar sem a sátrainkat, sem az idegeinket. Könyörgésünk meghallgatásra talált, eleget tettek annak a nagyhatalmúak.
Deák Ferenc utca, vagy ahogy a szájhagyományból visszamaradt Deák Ferencucca. Csendes, takaros építményekből álló, „tiszta ucca, rendes sátrak” kitüntetést is megérdemlő, a végtelenbe vesző kalyibasor, közepén a hivatallal, ami vendéglő is egyben. Az elmúlt rendezvények során már-már foglalt helyek vannak, mindenki igyekszik ugyanazt a házszámot lefoglalni, hogy a régi helyén lakhasson. Az újabb lakók pedig saját maguknak igyekeznek otthonossá alakítani a telküket, melyet erre a pár napra kaptak ezzel a gyönyörű dunai panorámával együtt. Épültek a sátrak, kisebbek, nagyobbak, hangosodott az utca, benépesült a főtér. Begyúlt a tűz a kövek között és a szívekben, előkerültek régi sztorik és a friss italok. Mint egy nagycsalád…
A fiúk nem a bányába mentek/mentünk dolgozni, hanem a partra, a pályát alakítottuk, hogy a versenyzőknek kényelmes helyeik legyenek majd a megmérettetésen. Dolgoztak a fűrészek, dőltek az ágak, szorgos kezek hordták el az esti melegedéshez és a főzésekhez, sütésekhez szükséges tüzelőt.
Többen horgásztak (is) közben, és egyre másra jöttek a rémhírek, hogy jönnek a rém gébek, de a jó hír sem maradt el, a keszegek és a márnák is beköszöntek, aminek örültünk nagyon.
Miután elfáradtunk a nagy munkában, pihenőképpen csak a szánk járt, hűsítőket ittunk, pár sztorit hallgattunk meg egymástól és mondtunk el egymásról, miközben főtt a „csütörtöki” babgulyás. Mire elkészült, mindenki kellően éhes volt és nem merte szidni, amiért nem minden puhult meg benne kellően. Azért (majdnem) elfogyott! (Természetesen a maradékot még Danius-szal sikerült megetetnünk.) Jóllakottan, ki-ki (álom)ittasan dőlt az ágyába.
Bár péntek kora reggelre próbahorgászatot terveztünk be, de 6 órakor felébredve, ennek a tervnek és a tüzünknek is füstbemenetele látszott, így az utóbbit felélesztettem, a többieket nem ébresztettem fel.
Ahogy jött fel a nap, ébredezett a tábor, érkeztek az új vendégek, hangosodott, benépesült az utca. Egyre többen adták fejüket a pecára, egyre több szép fogásról hoztak beszámolókat, egyre jobban felvillanyozódtunk, még áram nélkül is. Délután a polgármester, Szabó Zsolt jóvoltából egy élménydús lovas kocsis helyismereti turnéra indultunk páran, ahol Zsolt volt az idegenvezető. Megismerkedhettünk a történelemmel, a jelennel és a jövőről is hallottunk terveket. Közben megérkezett Csapó Tibi (Fishraptor), aki a társaságnak felajánlott egy szarvaspörköltnek való húst, amit Pecilacival karöltve főztek meg nagyon finomra. Na, ebből lett még nagy zabálás! Majd utána nagy vigadalom…
Nem hinném, hogy itt ezen az oldalon le tudnám írni a hangulatot, arra kevés a betű, kevés a hely. Ahol több mint 50 ember keres régóta nem látott ismerőst, talál új barátot, igyekszik sok mondanivalót hamar elmondani. Kinek született, kinek van útban a trónörökös, ki mekkora és milyen halakat fogott, mióta nem találkoztunk, kinek melyik a kedvenc itala, amit azonnal kóstoljunk is meg! Nagyon nehezen csendesedett a part, úgy nézett ki, hogy non-stop buli lesz a szombati versenyig. Hajnalra azért mégis sikerült mindenkinek vízszintesbe helyezkednie és gyorsan pihennie, hogy reggel újult erővel, nagy reményekkel vágjon bele a versengésbe!
S eljő a nagy reggel… a sok ember mind harcra, tettre kész! Köszöntöttünk, sorsoltunk, futottak a messzi helyekre, nőttek a botok, keveredtek az etetőanyagok, rettegtek a vakondok, mikor leszedték az imént még oly helyesre sikeredett túrást. Repültek a gombócok, s miután szólt a duda, a csalik is a horgokon be a vízbe.
Gébek itt, gébek ott, márnák sehol, keszegek sehol. Majd kezdett a pálya több részre szakadni. A középső szektorban indult meg a márna Sorinál, majd Zsollinál, az alsó szektorokból is szép márnákat, jászokat rebesgettek, míg a felső régiókban csak a géb és a küsz került a szákokba. Később itt is bejelentkezett pár márna és jász, de addigra a pálya alsó vége már robogott a győzelem felé.
A lelkes rajongókból alakult szurkolótábor, vagy ahogy magukat elnevezték, a „slepp” közben virslivel etette, italokkal itatta, na és pár hangulatjavító mondattal buzdította a versenyzőket. Jövőre nyilván díjaznunk kell a közönséget is…
A verseny a végéhez közeledett, amikor megérkezett a délutáni kajánk elkészítője, Csitta a kicsi családjával. Tüstént nekifogtak felszerelni a látványkonyhát. Már javában melegedett a platni, amikor lefújtuk a versenyt és elindultunk mérlegelni. Érdekes volt látni a versenyzők reménykedő arcát, hátha feljebb tudjuk kicsit srófolni azt a pár grammot, dekát, kilót. De az elektronika nem hazudik, ennyi és kész! Köszönthetően Kbaloo, Gátőr Gabi, Sori és T_Peti gyorsaságának, ügyességének, meg persze az éhségünknek is, hamar végeztünk mindenkivel.
Az eredményhirdetésre már volt kóstoló a grillsütőnél, amiből a reményt vesztettek bátran csipegettek. A kupákat, okleveleket kiosztottuk az arra érdemeseknek, majd szabad utat adtunk a kajára. Ekkor kezdetét vette a lukulluszi lakoma. Két órán keresztül küzdött a tömeg a finomabbnál finomabb kajákkal, amire desszertként még a kétvödörnyi tésztából készült palacsinta is lecsúszott. Szegény Danius csak 11 db-ot tudott megenni, Pecilaci pedig csak 9-et, sajnáljuk őket, valami bajuk lehet, hogy ennyire nincs étvágyuk!
A következőkben a linkre kattintva megtekinthetitek a szektoronkénti eredményeket. (xls)
Most pedig, utólagos engedélyetekkel, beszéljenek azok, akik ott voltak! Ők írták a Duna NHT topikban ezeket, az alábbi sorokat:
Segal: Kifogástalan buli volt!!! Nagyon jól éreztem magam, a betegségem leszámítva, a társaság nagyon jó, a kaja pedig... hmmm... frenetikus volt!!!
Pecilaci: Megint véget ért egy jó buli, irigylem, akik még tudtak maradni. Halat ugyan alig fogtam, de a hangulat és a banda kárpótolt mindezért. Külön élveztem, hogy e pár napban inkább azon törtem a fejem, hogy mikor lesz már egy gyűszűnyi hely a gyomromban. Most biztos kitágult a duplájára. :))))) Megismerhettem megint új arcokat, láthattam szép halakat.
Bagolykeszeg: ... Lacihoz, hasonlóan jól éreztem magam is (pláne a pálinkakóstolgatások után, és ez nem vicc:-)). A halak ugyan nem, de a sok régi-új résztvevő-szervező (utóbbiaknak hatalmas köszönet a remek hangulatért, kifogástalan kosztokért is), szóval HORGÁSZ megismerése bőségesen kárpótolt a gébes megaláztatások miatt.
Rolcsi: Csatlakozván az előttem szólókhoz, én is remekül éreztem magam, hibátlan volt a társaság! Halat ugyan én sem nagyon fogtam, de majd legközelebb :) A kaják hibátlanok voltak, én ilyen finom vadpörköltet mint péntek este, még az életemben nem ettem!!! Köszi még egyszer mindenkinek!!!
Csabio: Nehéz ezt szavakkal leírni. Számomra nagyon szívet melengető volt az, hogy ilyen sok ember, sokan családostól több napra leköltözik a Duna partjára, ahol jól érzi magát felnőtt-gyerek, mindenki. Jó látni azt, hogy a horgászat nem csupán egy magányos hobbi, hanem igenis közösségteremtő elfoglaltság is egyben. Ehhez persze kellenek önzetlen, lelkes emberek, akik részt vállaltak az egész buli szervezésében, zökkenőmentes lebonyolításában. Jó volt sokakkal személyesen találkozni, arccá tenni a nickneveket. Ez a találkozó igazi baráti találkozó, a verseny része csak plusz ráadás, amit kevesen vesznek véresen komolyan. Az előző napi közös pecázások minden versenynél többet érnek. Így utólag még a gébek sem zavarnak :-) A kaja szenzációs volt, Csitta Grill… nem találok szavakat, az pedig nagyon meghatott, hogy a szülinapomra felköszöntöttetek. A csajok süteménykölteményei, sajtos korongjai is ott voltak a toplista elején. Egyszerűen fantasztikus volt ez a pár nap, jövőre már úgy szervezem a melót én is, hogy csütörtöktől vasárnapig ott legyek, és segíteni tudjak a szervezőknek. NAGY KÖSZÖNET!!! Ez a pár nap is arany betűvel lett bevésve.
Miho01: Sziasztok. Számomra (számunkra) is meghatározó élmény volt az elmúlt pár nap. Várakozásaimat felülmúlva fantasztikusan éreztük magunkat. Óriási élmény volt megismerni „mindenkit”. Amit már a búcsúzáskor megígértem, hogy a május első hétvégéje (+-) már be van írva. Pár hétig még a hatása alatt leszek, ez biztos. Csak remélni merem, hogy beférünk ebbe a fantasztikus társaságba! TÖK JÓ VOLT!
Pisty30: Próbáltam elsőként köszönetet mondani, de csak most térek magamhoz. Ez persze kis mértékben a „mézesnek” nagyobb mértékben pedig annak köszönhető, hogy a találkozó hangulata letaglózott. Fergeteges buli volt, kár hogy csak a szombati nap volt benne részünk (na de majd jövőre). A szervezés és a hangulatteremtés számomra példaértékű volt, csak másolni tudok belőle. A grillsütés, ha lehet így fogalmazni, a „lucullusi lakoma” jelzőt képviselte. A helyszín most is, mint mindig, elgyönyörködtetett! Na de félre a tréfát, sikerült megfognom első dunai jászomat és gardámat, piszok felemelő volt, hogy nekem is sikerülhet. Ezúton köszönet mindenért a szervező társaságnak, azoknak, akik megjelentek, és gratulálok minden díjazottnak, meg azoknak, akik megpróbáltak azzá válni.
Fishraptor: Nagyon jól éreztük magunkat! A grill és a pöri nagyon jól sikerült, a hangulat és a társaság is kellemes kikapcsolódást nyújtott! Gratulálok a szervezők a lelkes munkájáért! Csak az a baj, hogy véget ért, de majd jövőre megint!
Eppusz: Ismét zsír volt a buli!!! Köszönet mindenért! Jövőre, ígérem, már több napra megyünk, és horgászni is fogunk!
Flagellum dei: Remekül éreztem magam, remélem, legközelebb tovább tudok maradni. Nagy köszönet és gratuláció a szervezésért - hatalmas szerencsénk, hogy ilyen remek emberek ilyen hatalmas mennyiségű, önfeláldozó munkát végeznek, hogy minden jól sikerüljön! Gratulálok és köszönöm!
Steve: Nagyon jól éreztük magunkat, szuper szervezés, szuper kaják, szuper emberek! Mindenről csak felsőfokban lehet beszélni. Ha még márnát is fogtam volna… Majd jövőre!!! Grat mindenkinek, aki részese volt!
Sherpa: Nagyon jól éreztem magam, jó volt a társaság, a pöri + grillkaják isteni finomak. Életem első dunai horgászatán sikerült fognom 1 gyönyörű márnát, már csak ez magában egy élmény volt! :-) Gratulálok a díjazottaknak, valamint megköszönöm a szervezőknek, hogy ilyen jó rendezvényt hoztak össze! Tavasszal találkozunk! :-)
Danius: Nagyon-nagyon élveztem a talit, kiváló volt a rendezés, ezért gratula a szervezőknek és mindenkinek, aki részt vett a segítő munkálatokban! Gratulálok a nyerteseknek és a többieknek is, hogy legalább nem nullázott senki :D (azt hiszem…). Fincsa volt a süti, a kaja, minden, na meg a hölgyeknek is köszönöm, hogy nem hagytak lefogyni ez alatt a három nap alatt, valaki mindig kínált valamivel… :DDD És első márnámat is megfogtam. Ráadásul apámnak is tetszett, az elsőn nem érezte annyira jól magát, mert nem ismerte a társaságot. Remélem, minden összejön a tavaszira, hogy ismét mehessünk.
T_Peti: Maximus Gratulatius!!! Tisztelt szervezők és még sokan, akik segítettek összehozni ezt… nagy-NAGY gratuláció ehhez, amit összehoztatok! Remélem, a videó egy picit vissza tudja majd adni a hangulatot… Köszönöm, hogy részese lehettem! Jövőre 100%, hogy (ha megoldható) családostól megyek!
Jano05: Köszönet a szervezőknek és mindenkinek a kitűnő hangulatért, kajákért és mindenért. Még mindig a történtek hatása alatt állok. KÖSZÖNÖM.
Kefete: Köszönöm minden ott lévőnek ezt a csodálatos pár napot, amit Veletek tölthettem! Jó volt találkozni személyesen is az általam csak „virtuálisan” ismert emberekkel.
Kbaloo: Azt szokták mondani, hogy mindenkinek lepereg, legalább egyszer, élete filmje, hát ez a hétvége arany betűvel lesz kiemelve a forgatókönyvben! Köszönöm, hogy ott lehettem, köszönöm a profi szervezést, köszönöm a jó hangulatot, egyúttal még egyszer gratulálok!
Medlac: Sziasztok! Ismét felülmúltátok önmagatokat, Urak, ez a buli évről évre egyre jobb lesz, pedig már eleve magasra tettétek a mércét. Remélem, nem szereztem túl sok ellenséget az „őszinte szilva” becenevű italommal… :) Kicsit messze vagytok ugyan tőlünk, de ki nem hagynánk. Szóval köszi még egyszer, a győzteseknek meg gratula!
CsG: Kiváló volt, ennél többet aligha kell írni. Köszönet a szervezésért, a vendéglátásért, a résztvevőknek a részvételért, a halaknak a közreműködésért! Örülök, hogy tetszett az égi bemutató, semmi akadálya, hogy legközelebb megismételjük, így annak is része lehet benne, aki most kihagyta. No meg hátha „normális” égbolton is alkalmunk nyílik távcsövezésre. Jövő májusban ismét a Szaturnusz lesz inkább „terítéken”.
Duba: Tényleg nehéz szavakba önteni az átélt élményeket, a köszönetet érte. Számomra piros betűs ünnep, amikor ott lehetek Ordason. Nem is hinné az ember, hogy milyen rövid tud lenni az az egy-két-három nap, amit ott eltölt, amire hetekkel, hónapokkal, korábban készül.
Szaakos Frodo: Megemelem kalapom a szervezők előtt, köszönöm fáradozásukat! Nekem is volt részem már hasonló szervezkedésben, de amit itt láttam, ez bizony profi munka volt. Nekem ez volt az első Duna NHT-m, így külön ajándék volt számomra a sok új ismerős. Ritkán adatik az ember életében olyan két-három egybefüggő nap, mikor csak kellemes élményekben van része, és nem tud bosszankodni semmin… :) Jóvót, na!
Pinterz: Kedves Szervezők! (Nem sorolom fel Őket, nehogy kimaradjon valaki, úgyis tudja mindenki, hogy kik Ők.) Sikerült megint nagyot alkotnotok. Jókedv, kedves emberek, szép környezet, finom ételek, italok és persze horgászat (érdekes mód nem ez volt az elsődleges). Ennél többet nem igazán remélhet az ember egy rövid hétvégétől! Köszönjük az emberfeletti munkátokat!
Gureega: Köszönöm a „sleppem” nevében is az elmúlt hétvégét! Mindenki nagyon jól érezte magát, finom volt a kaja, jó volt a társaság, az időjárás is kegyes volt, minden összejött :) Két éve, amikor megnyertem a legnagyobb halért járó kupát, Ákos azóta szeretett volna magának is egyet, na most összejött neki. Jövőre ismét ott leszünk!
Jesse-James: Örök hála az összes szervezőnek, hogy összehoztak egy ilyen nívós rendezvényt. Bele se merek gondolni, mennyi munkátok lehetett benne. Nagy-nagy köszönet érte. A verseny győzteseinek pedig gratula!
Dunaparti: Köszönöm, hogy ott lehettem veletek újfent! Az eddigi legjobb NHT volt, nem szaporítom a szót, mindent leírtak már előttem. Nagyon örülök, hogy van egy ilyen baráti társaságunk, igazán ritka ez manapság. Alig várom már a tavaszt!
Zsolli: Ismét szuper volt minden. Köszönet minden szervezőnek, segítőnek és résztvevőnek. A „sleppem” is nagyon jól érezte magát.:))) A Duna minden arca imádnivaló.
Ennyi „dióhéjban”, ti írtátok, mi boldogok vagyunk, hogy örömet okozhattunk mindenkinek! Jövőre rendhagyó módon valószínűleg kicsit módosul, a tavaszi találkozó időpontja. Nem május első hétvégéjére esik, hanem már áprilisban megrendezzük, de erről majd még időben kaptok elegendő információt!
Várunk mindenkit a következőre…
Az írás végén még megemlítem, mert szót érdemel az a hatalmas segítség, amivel Simon Gábor, Keresnyei Imre, Bohács Zoltán, Szabó László hozzájárult sikerünkhöz a gépeikkel, munkájukkal! Természetesen mindenkinek köszönjük név nélkül is, akik akár kétkezi munkájukkal járultak hozzá a pálya építéséhez, szépítéséhez!
Végül, de nem utolsósorban nagy köszönet a Haldorádónak az elvi és anyagi támogatásért, így nem lett deficites a rendezvény. Valamint köszönet az ordasi polgármesteri hivatalnak, Szabó Zsolt polgármesternek az anyagiakban számunkra nem mérhető segítséget, a wc-vel, a zuhanyzási lehetőséggel, a szemét elhordásával, a lovas kocsis kirándulással és még sorolhatnám!
Szóval köszönjük mindenkinek, de legfőképp a Dunának, hogy van nekünk…
(De jó! Már nem is stresszelek…)
Végezetül figyelmetekbe ajánljuk a rendezvényről készített kisfilmet:
Írta: Jeszy
Videó: T_Peti
Fotó: Zékbrigi, Kbaloo, Dunaparti és még sokan mások
