Hosszú történet következik, melynek „Happy End” a vége. Olyan „Happy End”, ami csak ritkán adatik meg egy sportoló életében. Miért is hosszú ez a történet? A világbajnokság ugyan mindössze kétnapos programként szerepel a naptárban, azonban ez a történet nem idén, de még csak nem is tavaly, hanem 2019 derekán kezdődött, amikor is a magyar csapat meghívást kapott egy Olaszországban megrendezett horgászversenyre, mely tulajdonképpen útjára indította ezt az új szakágat.
Az olasz szövetség által megrendezett I. International Fisheries Challenge elnevezésű horgászverseny keretein belül mérhették össze először tudásukat nemzetközi szinten is a method horgászok. Bár ezen a megmérettetésen a szabályok még más technikát is engedélyeztek, igazából a legnépszerűbb finomszerelékes pontyhorgász módszer dominált. Erre a versenyre meghívást kapott a Magyar Nemzeti Method Feeder válogatott is (Polyák Csaba szk., Döme Gábor, Kiss Péter, Németh Balázs, Sipos Gábor, Sisa József), amely végül meg is nyerte azt.
A hazaúton beszélgettünk Polyák Csabával, hogy milyen jó kezdeményezés volt ez, és bízunk benne, hogy lesz folytatása. Végül az ötletelést még több szervezés, majd tettek követték, és Csaba állhatatos munkájának köszönhetően eldöntött ténnyé vált, hogy az első ilyen jellegű, tehát Method Világbajnokságot Magyarország rendezheti. Sajnos a pandémia okozta válság miatt a tervezés egy időre leállt, ugyanis lehetetlen volt pár hétnél előrébb tekinteni abban a nehéz időszakban, de végül 2021-re zöld utat kapott a dolog, és kiírásra került az I. Free Style Method Feeder Világbajnokság.
Az összetett szervezési feladatok, valamint a világjárvány okozta bizonytalanság nem tették egyszerűvé e verseny lebonyolítását, de így utólag mind a MOHOSZ munkatársai, mind a világbajnokság helyszínének választott Maconkai-víztározó példásan helyt állt. Mivel ez volt az első ilyen hivatalos szabályrendszerrel lebonyolított VB, természetes, hogy ezen a téren is voltak félreértések, nehézségek, értelmezési problémák, de minden jó, ha jó a vége. És ennek bizony jó vége lett!
Helyszín
Az előszóban már megemlítettem, hogy a Maconkai-víztározó volt a I. Free Style Method Feeder Világbajnokság helyszíne. Sok nagyszabású versenynek adott már otthont ez a vízrendszer, de ez volt az első világbajnokság, amely itt került megrendezésre. Egy ilyen komoly rendezvényen elsődleges, hogy az egyenlő feltételeket lehető legjobban közelítő körülményeket kell biztosítani a versenyzők számára. Ennek megfelelően alakították ki a szektorokat is. Az „A” és a „B” szektort a gáti szakaszon, a „C” szektort a 2. számú, déli versenypályán, míg a „D” szektort a 3. számú, előtározói versenypályán jelölték ki. A felkészülésre két hivatalos tréningnapot határoztak meg, de tulajdonképpen bármikor szabadon edzhettek a csapatok bármely tórészleten. Ennek megfelelően a verseny hetének hétfőjén a legtöbb csapat már megkezdte az ismerkedést a vízzel.
Résztvevők
A pandémia hatása érezhető volt a nevezési szándékban, ennek ellenére azért 11 ország 17 csapata jelezte részvételi szándékát. A szabályok lehetővé tették, hogy nemzetenként két csapat is rajthoz álljon, és ezzel a lehetőséggel sokan éltek is. Ennek azonban volt egy hátulütője is, ugyanis nemzetenként mindössze egyetlen csapat állhatott dobogóra!
Résztvevő országok: Litvánia, Lengyelország (2 csapattal), Ausztria (2 csapattal), Dél-afrikai Köztársaság, Spanyolország, Románia (2 csapattal), Szlovákia (2 csapattal), Olaszország, Ukrajna, Németország (2 csapattal) és Magyarország (2 csapattal).
Magyar csapatok
A hazai válogatási rendszert talán nem kell bemutatnom, hiszen a ranglista rendszer elég egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen. Azonban mint mindent, ezt is kicsit átírta a pandémia, hiszen a 2019. és a 2020. évi ranglistát összemosva kellett a szövetségi kapitánynak a válogatott kerettagokat úgy kiválasztani, hogy mind a „TEAM Hungary 1”, mind pedig a „TEAM Hungary 2” csapatok erős, ütőképes válogatottként tudjanak szerepelni.
TEAM Hungary 1
Szövetségi kapitány: Polyák Csaba
Másodkapitány: Döme Gábor
Versenyzők: Bakó Péter, Kiss Péter, Novák János, ifj. Sipos Gábor, Szabó Bence
TEAM HUNGARY 2
Szövetségi kapitány: Polyák Csaba
Másodkapitány: Német Balázs
Versenyzők: Nagy Martin, Papp Zoltán, Petrovics János, Petrovics Richárd, Tormási Attila
Felkészülés
Mielőtt személyes élménybeszámolómba kezdenék, fontos megemlíteni, hogy a világbajnokságra történő felkészülés már hetekkel az első fordulót jelző dudaszó előtt megkezdődött, hiszen a Maconkai-víztározón zajlott a 2021. évi Method Országos Bajnokság döntője és a Method Klubcsapatok Országos Bajnoksága is, amely tulajdonképpen a VB főpróbája is volt.
Innentől viszont elkerülhetetlen, hogy immár személyes élményeimet osszam meg az olvasóval, ugyanis jómagam az „1”-es, avagy „A” csapat tagjaként éltem meg a világbajnokság hetét.
Vasárnap délután volt, mikor a csapat megérkezett a szállásra, és tulajdonképpen megterveztük az egész tréninget. Azért csak mi, mert a 2-es számú csapattól külön készültünk. Egész egyszerűen nem volt sem kapacitás, sem pedig idő arra, hogy minden nap 10 ember tapasztalatait kompletten meghallgassuk. Ezt a két másodkapitány, Döme Gábor és Németh Balázs megoldotta, minden délután kapitányi értekezleten osztották meg egymással a tapasztalatokat.
A tréning első három napja szabadedzés volt, melynek során mindhárom pályarészen 1-1-1 napot tudtunk edzeni, viszont a csütörtöki és pénteki napokon szervezetten, előre kijelölt szektorokra koncentráltunk. Ennek köszönhetően csütörtökön az „A”, míg pénteken a „C” szektor megfejtésén tudtunk dolgozni.
Választott stratégiák
Az edzéseket egyértelműen az előzetes tapasztalatokra építettük. Ezek mentén haladva jutottunk el odáig, hogy mind a négy szektorra megvolt a forgatókönyv, amit a versenyzőnek végig kellett csinálnia, kis szerencsével úgy, hogy nem kellett változtatnia semmin, mert minden működött.
Az „A” és „B” szektorokban a nagy távolságú pontyhorgászatot határoztuk meg, melynek alapja a pontos, nagy mennyiségű etetés volt. Erre a célra egy pontos arányokkal összeállított pelletkeveréket használnunk, míg a csalitüskére élénk színű wafter csalik kerültek. A csütörtöki kötelező tréningen egyértelművé vált, hogy ez a módszer működik, még úgy is, ha öten egymás mellett csapjuk a vizet. Vajon mennyi lehet ebben a pecában, ha nem vagyunk egymás konkurenciái? Ezt csak találgatni tudtuk!
A „C” szektor nehéz diónak tűnt. Nem találtunk fogást rajta, csak próbálkoztuk és hittünk benne, hogy működhet a kukoricás, középtávoli horgászat, melyet Kiss Peti a tréningeken eredményesen alkalmazott. Abban biztosak voltunk, hogy nehéz napja lesz annak, aki ide sorsol.
A „D” szektor sétagaloppnak tűnt, ugyanis Bakó Peti magyar bajnoki taktikáját követve szépen összeállt a dolog, ami annyira specifikus horgászatot igényelt, hogy biztosra vettük, más csapat nem fogja tudni végrehajtani.
1. forduló
A péntek esti kapitányi értekezleten kisorsolták a szektorokat, így már csak az adott helyek eldöntése volt a kérdés szombat reggel. Az „A” szektorba Szabó Bence, a „B”-be Bakó Peti, a „C” jelzésű régióba Novák Jani, míg a „D” szektorba én sorsoltam. Sorsolásunk kifejezetten jónak volt mondható, így nagy lendülettel vágtunk bele a napba.
Már az első óra után látszott, hogy a gáti szektorokban nem lesz gond, ugyanis a két ifjú titánunk hamar az élre állt és meg is tartotta a vezető pozícióját a forduló végéig. Rendkívül motiváltan és összeszedetten, hiba nélkül oldották meg a feladatukat.
A „C” szektorban Novák Jani ült Kiss Petivel (csere), együtt próbálták megoldani a halfogást több-kevesebb sikerrel. Ahogy várható is volt, ez e vízterületen nehéz volt, amit tetézett, hogy a hidegfront miatti erős lehűlés hatására a kukoricás etetés sem működött. Végül Jani 5. lett a szektorban, amit elsősorban bravúrosan szákba terelt harcsájának köszönhet. Végig higgadtan, nyugodtan tette a dolgát, miközben tudta, hogy ez a hal lehet az, amely a csapatot a világbajnoki címhez segítheti.
Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy az előtározót tekintettük a biztos pontnak, hiszen itt nagyon megvolt a technika, mellyel nyerni lehet. Örültem neki, hogy ide sorsoltam, azonban ez nem sokáig tartott. A sekély víz miatt itt érződött legjobban a hidegfront hatása. A halak a part menti régióból bentebb menekültek, inkább a mély víz felé. Én a pálya felső részén ültem és egészen félidőig erőltettem a begyakorolt technikát, ami nagyon nem adta a halat. Borzasztó volt megélni, és nehéz volt elhinni, hogy nem áll össze a hal. Az utolsó két és fél órára aztán maradt a keresőhorgászat, ami arra volt elég, hogy ne legyek tök utolsó. 9. helyet szereztem meg a szektorban, ami óriási csalódás volt. Kis túlzással sokkolt az eredmény, és javasoltam a cserét, lehetőséget adva Kiss Petinek a második fordulóban. Peti igazi sportemberként és jó barátként látta, hogy nem lehet így, egy ilyen eredménybe belenyugodni, és javasolta a vasárnapi horgászatomat is, mert hitt benne, hogy nem én hibáztam, és ki tudom köszörülni a csorbát. A sors ajándéka, hogy ehhez ő is kellett másnap!
Az 1. forduló után a 16 pontunk a második helyet jelentette. Az ukránok 14 pontot gyűjtöttek, így ők foglalták el a vezető pozíciót. A harmadik helyen Szlovákia 2-es csapata állt. Magyarország 2-es számú csapata néhány ponttal ugyan lemaradt a vezető csaptoktól, de a dobogóra vagy dobogó közeli helyezésre még minden esély megvolt.
2. forduló
Az előző esti csapatmegbeszélésen már tudtuk, hogy ki, mely szektorokban fog vasárnap helyet foglalni. Ami szerencsésen jött ki, hogy Bakó Peti az „A”, míg Szabó Bence a „B” szektorokat kapta, így mindkettőjüknek reális esélye lett az egyéni aranyérem megszerzésére. Novák Jani ismét nehéz feladatot kapott, hiszen a „D” szektorba került, míg nekem a „C” maradt. A két sekély vízi pályán természetesen átalakítottuk a technikát, és az előző napi pofonokból okulva megpróbáltuk minimalizálni a pontgyűjtést.
A sorsolásunk igazán jól alakult ezen a napon is, így kellő önbizalommal vágtunk bele a mindent eldöntő 5 órára. Az „A” és a „B” szektorokban kicsit nehezebben indult a nap, mint szombaton, de fiaink végig az elején voltak és elképesztő horgászattal kedveskedtek a kilátogató nézőknek. A bravúros merítések és szép halak mind tapsot értek ezen a napon. Az utolsó órára már biztossá vált, hogy Bakó Péter egyéni világbajnok lesz, míg Szabó Bence ezüstérmes! Ez a két fiatal megmutatta, mire képesek, és biztos, hogy még sok nemzetközi érmet fognak szállítani nekünk!
A „C” szektorban is meglepően jól indult a nap, ugyanis a kukoricás etetésről lefogott pontyoknak és keszegeknek hála hamar a szektor elején találtam magam. Kiss Peti végig mellettem ült, és tulajdonképpen minden következő lépést részletesen átbeszéltünk annak megfelelően, hogy Simon Zoli mit lát hátulról a pályán. Egy idő után azonban kimerült az etetésem, és döntést kellett hoznunk a bentebbi távoknak bizalmat szavazva. Ezen a napon 6, 15, 30, 70 és 120 méterek voltak azok a távolságok, amelyeket vallattam, és szinte mindegyikről fogtam le halat. A 70 méteres táv adta talán a legjobban a verseny második felében a pontyokat, de nagyon komoly „show” volt a túlparti nádas elől kihúzott 5 kilós potykám is, mely ráadásul nem szájba, hanem farokúszóba akadt, és szinte irányíthatatlan volt. Végül e hal nélkül is meglett volna a kettes, de azért így megnyugtatóbb volt a dolog! Szektoromban végig nagyot csatáztam az egyik osztrák versenyzővel, ám végül ő jött ki ebből győztesen, és nekem a szektor második hely jutott, aminek nagyon örültem, hisz mélyről kellett előző nap után összeszednem magam!
A „D” szektorban Novák Jani küzdött a kukoricás horgászattal, de nem állt össze neki sem a módszer. Még idejében váltott és a keresőhorgászattal, szép nyugodt tempóban fogott pontyokkal a szektor középső régiójában foglalt helyet. Végül 7-es lett, ami bravúros eredménynek számított.
A verseny utáni számolgatás nem tartott sokáig, hiszen a „D”-t kivéve minden szektorban az ukránok előtt végeztünk, és 11 szerzett pontunk annyira lehengerlőnek tűnt, hogy kizártnak tartottuk, hogy nincs meg az arany. Meglett! Magyarország 2. számú csapata az 5. helyen zárta ezt a világbajnokságot, ami mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, hiszen a legtöbbüknek első világversenye volt ez.
I. Free Style Method Feeder Világbajnokság végeredmény:
csapat:
1. Magyarország, 27 helyezési szám, 555,925 kg fogott hal, 165 db hal
2, Ukrajna, 38 helyezési szám
3, Szlovákia, 52 helyezési szám
egyéni:
1. Bakó Péter, 2 pont, 292,375 kg fogott hal
2. Szabó Bence, 2 pont, 204,125 kg fogott hal
3. Ivasyshyn Roman, 2 pont, 47,475 kg fogott hal
Mi volt a siker titka?
Elcsépelt kérdés, nem? A válaszok pedig még közhelyesebbek szoktak lenni. De válaszolni kell, mert érdemes. Miért is nyertünk mi? Nos, mert képesek voltunk rá. Olyan emberek alkották ezt a csapatot, akik mind letették már névjegyüket a versenyhorgászatban. Túlzás nélkül mondhatom, hogy „nagy” nevek, akik egyesével képesek maradandót alkotni. Egészen a tréningnapokig kérdés volt bennem, hogy ekkora egyéniségek, erős akaratú horgászok vajon be tudnak állni a közös szekér elé, és egy emberként húzni azt? Az eredmény magáért beszél. Nemcsak, hogy akartuk a közös sikert, de egyetlen egy percre sem fordult meg a fejünkben, hogy nem fogjuk megnyerni. Mert a mi dolgunk most az volt, hogy nyerjünk! Hiszen ezért választottak ki minket. Hazai pályán, hazai közönség előtt.
Méltatlanul kevés szó esik a háttéremberekről, akik nélkül a versenyzők elvesznének a boxban. Bakó Peti mögött Bakó Eszter volt a biztos pont, míg Szabó Bence mögött a mindig higgadt Újszászi Dani segítette a munkát. Novák Janit a method versenyekről már jól ismert Raffer Kristóf támogatta, aki fiatal kora ellenére tanácsaival is hozzájárult a pontok mentéséhez. Mögöttem természetesen Simon Zoli ült, akivel ez már sokadik világversenyünk volt, mégis mindig rájövünk, hogy milyen sokat kell még tanulnunk! Kiss Peti csereként segített a „C” szektorban, hiszen, ha kukoricás pecáról van szó, nála jobb jelen pillanatban nincs ebben az országban. Az ő háttere volt Sisa Józsi, aki versenyen ott segített, ahol tudott, és szűnni nem akaró jókedve az egész hétre rányomta a bélyegét.
Végére hagytam Döme Gábort, aki ezúttal másodkapitányként segítette a csapatot. Talán nem túlzás, hogy a lehetetlen nem létezik a szótárában. Mindenre talált megoldást, mindent intézett, mindenhol ott volt, amikor kellett. Meghozta a nehéz döntéseket is, és kimondta a nehéz szavakat is. Vezette a csapatot, egészen a célig!
Polyák Csaba mint szövetségi kapitány immár másodszor vezette a magyar csapatot, ám ezúttal inkább háttérbe vonulva engedte, hogy a másodkapitányok átvegyék a szakmai irányítást. Az ő higgadtsága, nyugalma most a technikai értekezleteken kellett, ahol a még kiforratlan versenyszabályok miatt bőven akadt dolga, és a világbajnokság egyik fő szervezőjeként is végigdolgozta a hetet.
Mindig van olyan, aki kimarad egy ilyen beszámolóból, ezért elnézést kérek! Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni, hogy segítette a magyar csapatokat vagy részt vett a szervezésben. Bízom benne, hogy eredményünk számukra is legalább akkora örömöt okozott, mint számunkra, hiszen a siker közös!
Végezetül tekintsétek meg a világbajnokságról készült filmet, melyben izgalmas fárasztásokat és felhőtlen örömöt is láthattok, és talán „emberként” is megismerhetitek azokat, akik a fotókon mindig csak mosolyognak!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Döme Gábor, MOHOSZ, Szabó Bence
