Az év legfontosabb versenye a hazai „feederes” mezőnyben kétségkívül a Magyar Bajnokság! Ezen a háromfordulós megmérettetésen derül ki, hogy ki is emelheti a végén magasba a győztesnek járó trófeát, és iratkozhat fel azon kevesek közé, akik magyar bajnoknak nevezhetik magukat. Ettől az évtől azonban más fontos dolog is eldőlhetett ezen a három napon, ugyanis az idei évtől megváltozott „válogatási” szisztéma szerint az Országos Bajnokság döntő szerepet játszik abban a hivatalos MOHOSZ ranglistában, amely a jövő évi válogatott keretet, és ezzel együtt a 2017. évi világbajnokságon induló keretet hivatott kijelölni. Nem vitás, felfokozott izgalommal és az átlagnál is erősebb bizonyítási vággyal ültem le a pénteki első fordulóra. No de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk lépésről lépésre!
Helyszín
Az idei Országos Feeder Horgász Bajnokság a Mária-csatorna, Balatonújlaki szakaszán került megrendezésre. Ez a vízterület már ismert volt számunkra, hiszen 2015-ben és az idei év tavaszán is itt rendezték a Top Mix - Preston Feeder Kupa versenyét, amely szintén MOHOSZ ranglistaverseny volt. Míg tavaly a szerethető oldalát mutatta a csatorna, addig idén, május elején igencsak szeszélyes formában fogadott minket a pálya.
A Top Mix - Preston Feeder Kupa edzésein és első fordulójában 1-2 dekás halakért ment a küzdelem, míg a vasárnapi etapban már volt dévérkeszeg, és azt kellett fogni. A hektikusságától függetlenül ez a pálya a szívembe lopta magát, hiszen míg tavaly Döme Gábor első, én harmadik lettem ezen a ranglista versenyen, addig idén Gábor a negyedik, én pedig a második helyen végeztem, és Wellner Gábor csapattársunk is megszerezte az értékes hetedik helyezést.
Ez utóbbi versenyből kiindulva már tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a Magyar Bajnokság sem, de bíztunk abban, hogy „ellepi” a keszeg a pályát, és sok halas versenyben lehet részünk. Ezeket a reményeinket alátámasztotta az is, hogy versenyünket megelőző hetekben került itt lebonyolításra a Klubcsapatok Országos Bajnoksága, ahol az úszós kollégák fordulónkénti 20 kilót meghaladó fogásokról számoltak be!
Ennek tudatában állítottuk mi is össze a „heti készletet”, amely tartalmazott minden olyan csalogatóanyagot, felszerelést, amely egy pörgős keszeghorgászathoz elengedhetetlen. A hangsúly e mondatban a „mi” szócskán van, ugyanis hiába egyéni bajnokságról van szó, a felkészülést csapatban végeztük.
A csapat
Akik már voltak ilyen kaliberű versenyen, tudják, hogy csak úgy lehet eredményt elérni, ha több tapasztalt horgász dugja össze a fejét, és az információtengerből kiszűrjük az olyan fontos elemeket, amelyek a taktika végső megállapításához szükségesek. Négy versenyző indult „kék” színekben idén: Döme Gábor, Lipák András, Wellner Gábor és jómagam.
Természetesen a horgászok mellett a háttéremberek, segítők munkája legalább annyira fontos, így megemlítésük nem lehet kérdés: Csapi Károly, Simon Zoltán. Ők amolyan összekötő szerepet játszanak a verseny alatt, hiszen hozzák-viszik a híreket, információkat. Nehéz, felelősségteljes munka, volt már benne részem! Így, hatan dugtuk össze a fejünket minden nap után, hogy megpróbáljunk minél jobb tervet kiagyalni a versenyre.
A verseny hete
A versenyt megelőző keddi naptól volt lehetőség a pályán tréningezni egészen csütörtökig, amely már kötelező edzésként volt aposztrofálva. Az edzésnapok - mint ahogy az lenni szokott - mind más és más eredményt hoztak, hiszen két egyforma nap nincs a horgászatban. Sok kérdésre kaptunk választ, ám még több kérdést generált minden egyes csapatmegbeszélés. Sajnos a várva várt haldömping elmaradt, és a tervezett örömpecából amolyan halvadászat kerekedett a végére. Az utolsó edzésnapra aztán körvonalazódott minden: azt a halat kell megfogni, ami előtted van! Banálisan hangzik, de a taktikánk alapját ez képezte. Kis túlzással a sorsolt hely magában hordozta a végeredményt. Ha a forduló végére hagytál bent halat a helyen, az sok pontot adott, ha mindet sikerült „kiszedni”, akkor egyes lett a jutalmad! Nyilván leegyszerűsítve írom ezt, és nem csak úgy „hűbelebalázs” módjára csináltuk mindezt, hanem szisztematikus taktikát alakítottunk ki, amelyet most őszintén osztok meg!
Alapozó etetés: a csatorna túlpartján burjánzó - és helyenként különböző kiterjedésű - „töklevél” elé került 5 kisméretű kosárnyi (Haldorádó Tufty mini 25 gramm) etetőanyag gazdagon megpakolva élő csalival (vágott giliszta, csonti, szúnyoglárva). 12 méteres távra egy nagyobb alap került. Ide az XL méretű Haldorádó Round Feeder kosárral dobtunk be 10 adagnyi eledelt világos földdel vegyítve, kizárólag élő csali nélkül.
A forduló kezdetét jelző dudaszó után egységesen a belső etetést kezdtük el vallatni, amelyről jó esetben sikerült lefogni a környéken tartózkodó 2-3 halat (dévérkeszeg, kárász), ami az első fél órában meg is történt. Ha bent elfogyott a hal, akkor a kinti etetésre váltva, az ottani halakat kellett összefogdosni. Ez az eseménydús időszak a versenyidő első órájában lezajlott, ekkorra a végső fogás felét már a szákban kellett tudni ahhoz, hogy a későbbi, „szenvedős” időszakot átvészeljük, és a szektor elején maradhassunk. Az első órában történő halvesztés vagy bármilyen más probléma megpecsételte az adott fordulót. Egyetlen hiba is több pontos veszteséget okozhatott.
A további kapástalan órákra is több módszert dolgoztunk ki, amelyeket az adott szituációhoz és az első óra utáni aktuális szektoreredményhez mérten alkalmaztunk. Ezek közül a legelső a meghorgászott helyek sűrű változtatása volt. A második a 12 méteres táv sűrű dobálása feltűnő színű földes szúnyoggal, amelynek eredményeképpen néhány karikakeszeget lehetett fogni, és a legutolsó lehetőség a szemben lévő tökleveles rész lyukainak, széleinek pontos meghorgászása, amolyan keresőpeca.
Csalogatóanyagok, csalik
Természetesen az etetőanyagok, csalik tekintetében is körültekintően kell eljárni, hiszen a szabályok szerinti limitet betartva lehet csak gazdálkodni. Több lehetséges változat kipróbálása után a következőképpen állt össze a mi etetőanyag és csali felhasználásunk:
Etetőanyag: 4 liter Haldorádó Gold Feeder Top1 Bream feketére festve, kicsit megédesítve Haldorádó édesítőszerrel, és egy marék Haldorádó Pastonchino - Dévér adalékkal kiegészítve
Föld: 4 liter Haldorádó löszös agyag és 4 liter Haldorádó löszös agyag feketére festve
Egyéb: kevés sárga Sensas Litou - liant jaune
Élő anyag: 0,5 liter aprószúnyog, 0,5 liter vágott giliszta, 0,5 liter vízben lefojtott színes pinki, kevés élő csonti, pinki, giliszta és természetesen tűzőszúnyog.
Természetesen ezek bedobálására is volt kidolgozott taktika, amely a következőképpen állt össze. A rövid, 12 méteres távra az alapozó etetés után kizárólag élő csalikkal dúsított földet juttattunk be. Erre időnként szórtunk a sárga litou porból, amelynek eredményeként a nyílt vízen bóklászó halak felfigyeltek a sárga színre, és rövid időre össze lehetett őket gyűjteni.
A „töklevél” elé az alapozó etetés után kizárólag fekete föld - fekete kaja kombinációt dobtunk, amelybe némi élő csalit is tettünk. Mondanom sem kell, hogy a csali, amellyel még az eltelt halakat is meg lehetett fogni, kizárólag árvaszúnyog lárva volt, esetleg egy szem pinkivel kiegészítve.
Felszerelés
A tréningek alatt már körvonalazódott az a halmennyiség, amelyet meg kell fogni a jó szektoreredmény eléréséhez. Ez 3-5 kiló közt mozgott. Nem sok, és ilyen kevés halból akár egyetlen 20-25 dkg-os példány elvesztése 2-3 pontot jelentett. Így aztán a felszerelést és a végszereléket is úgy kellett összehangolni, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal lehessen szákba terelni akár az 50-60 dkg-os bónusz kárászokat is. A túloldali és a kinti távot én más-más felszereléssel oldottam meg. Közelebbre egy lágy, puha, érzékeny, rövid bottal pecáztam, amely nem más, mint a Nevis Competition 4 in 1 versenybot. Ezt 3 méterben használtam, amely nekem a közeli horgászatoknál a legjobban kézre áll.
A benti, „töklevél” előtti etetést viszont egy olyan bottal oldottam meg, amely gerinces, mégis hihetetlenül rugalmas. Erre azért volt szükség, mert csak kis horoggal, vékony előkével volt esély halat fogni, ám az akadótól fél méterre lévő helyről a bevágás után erélyesen kellett kikormányozni a halat. Erre a Team Feeder Super Sensitive by Döme Gábor botcsalád 3,30 m-es tagját vettem elő, amellyel hibátlanul, tehát halvesztés nélkül sikerült a benti távot meghorgászni mindhárom versenynapon!
Az orsó az összes botomon Nevis Motive Feeder volt, amelyen 20-as Haldorádó Pellet Line zsinór volt. Ennek végébe a már jól ismert sodort zsinóros, gubancgátlós végszerelék került. A csúszó rögzítőbe egy 0,25 grammos Haldorádó Tufty Feeder Mini kosarat, míg a végfülbe 0,10 mm-es Haldorádó Visitor horogelőkét tettem, amelyre 18-as méretű horgot kötöttem. Ez utóbbi típusa gyakran váltakozott, hiszen a legvékonyabbtól, egészen a vastagabbig több modellt is használtam. Hogy milyen típusú került fel, az az aktuális csalitól is függött.
Péntek
Az edzésnapok tapasztalataival és egy kész taktikával felvértezve vártam a sorsolást, amelyen nagyon sok múlott. Egy első napi rossz sorsolás megpecsételhette a sorsomat, ezt tudtam jól. Mikor belenyúltam a „kalapba”, még bíztam a szerencsémben, ám amikor megláttam a számomat, arcomra fagyott a mosoly. A szélső, 13 fős „E” szektor legbelső helyére sikerült húznom. Egy 20 méter széles csatornán kitűzött pályán a szélső helyeknek kiemelt szerepe van, és a szélső szektorokban minél inkább beljebb ül valaki, annál szerényebb fogásra számíthat. A szélén ülő 3-4 versenyzőt megverni a legtöbbször lehetetlen. Végül a két szélső óriási előnnyel nyerte a szektoromat, és nekem már csak a 3-as jutott aznap. Ez az eredmény is kisebb csoda volt, és sajnos azt borítékoltam, hogy bajnoki álmaimnak lőttek. Ami jó hír volt, hogy Döme Gábor szektor egyessel fordult az első nap után, ami mindenképpen biztató, így összességében nem panaszkodhattunk.
Szombat
Egész péntek éjjel egy szélső helyről álmodoztam, és láss csodát, a gondolat ereje meghozta nekem az E13-as helyet, tegnapi szektorom abszolút szélét. Fortuna visszaadta azt, amit tegnap elvett! Ami hab a tortán, hogy Gábor a pálya másik széle melletti helyet kapta ki, így tudtuk, hogy ezt a napot csak mi ronthatjuk el. Nem sikerült! Gábor és én is szektor egyessel zártuk a napot. Így összesítésben Ő 2 ponttal a második, míg én 4 ponttal a negyedik helyről vártuk a vasárnapi, mindent eldöntő fordulót.
Vasárnap
A bajnokság utolsó napján kiemeltként húztam, hisz szélére már nem ülhettem. végül egy homogén középső szektorba ültem le, ami bizakodásra adott okot. Itt már nem lehet mire fogni az eredményt, mindenkinek ugyanolyan a pálya. Sajnos Gábor keze kevésbé volt szerencsés, behúzott arra a helyre, ahol egész héten mindenki szenvedett, ráadásul több jó hala is elment, így végül a szektor 8. hely jutott neki.
Számomra izgalmas forduló volt ez, ugyanis Simon Zoli barátom folyamatosan ellátott információval. A háttéremberek egyöntetű véleménye az volt, hogy minden 2 pontos versenyző rosszul áll a szektorában, így ha egyest horgászok, még a bajnoki cím is meglehet. Sajnos nem sikerült a bravúr, ugyanis a mellettem ülő Tóth Henrik hamar eldöntötte a szektorelsőség sorsát. Erős első két órája olyan előnyt jelentett számára, amelyet nemhogy ledolgozni nem tudtam, de még csak csökkenteni sem, így Ő szép horgászattal nyerte a szektort, míg én a második helyre értem oda. Az igazi számolgatás azonban csak ekkor kezdődött. A háttéremberek szaladgálásából és az izzó telefonokból már tudtam, hogy szoros lesz a vége, de azt nem, hogy ennyire! Mint kiderült, Papp József és Végh Tamás (két forduló után kétpontosok) is 4. lett a szektorában. Ez azt jelenti, hogy ők is 6 ponttal zárták a bajnokságot. Hárman lettünk 6 pontosok, így köztünk csak a fogott halak súlya döntött.
Végeredmény:
- Papp József 15.540 g
- Végh Tamás 14.700 g
- Sipos Gábor 14.560 g
Végül 2014 után újra dobogón állhattam a Magyar Bajnokságon! Az értékes harmadik helyezés és a vele járó pontok azt eredményezték, hogy a MOHOSZ feeder ranglista élére kerültem. Az új válogatási rendszer szerint a ranglista első 10 helyezettje adja a következő évi válogatott keretet, ám az első 3 helyezett biztos világbajnoki résztvevő, míg a maradék hármat a Szövetségi kapitány a 4-10. helyezettek közül választhatja.
Idén még két verseny van hátra a ranglista sorozatból, természetesen célom az, hogy megtartsam vezető pozíciómat, bebiztosítsam a helyemet a jövő évi induló keretben és a zsinórban 4. válogatottságomon, végre világversenyen is bedobhassak!
Ez a számomra óriási eredmény azonban csak egy részben az én érdemem. Köszönettel tartozom támogatóimnak, a Haldorádó Team Kft.-nek és a Top Fish 2001 Kft.-nek, hogy biztosítottak számomra mindent, ami szükséges egy ilyen versenyen. Külön köszönet jár Döme Gábornak, hogy bizalmat szavazott nekem anno, és óriási tapasztalatával, rutinjával segíti a „munkám”, csapattársaimnak, Lipák Andrásnak, Wellner Gábornak, akik sokat segítettek a felkészülés során. Méltatlanul kevés szó esik a háttéremberek munkájáról, holott Csapi Károly és Simon Zoltán nélkül csak vakon ültem volna a ládán. Zoli idén csatlakozott csapatunkhoz, és mi sem bizonyítja jobban rátermettségét, hogy „vezényletével” idén ranglista versenyen szektor 3-nál rosszabb eredményt még nem horgásztam.
Végül, de nem utolsósorban köszönöm a Haldorádó Horgászportál olvasóinak, akik sok biztató levéllel és motiváló üzenettel biztosítottak arról, hogy ők mindent megtesznek a sikerünkért.
Azonban még nincs vége az évnek! Nehéz és fontos versenyek várnak még rám, ránk. Idén először kerül megrendezésre a Method Feeder Országos Bajnokság, valamint a Feeder Klubcsapatok Országos Bajnoksága. Előbbi július 2-3-án, a Maconkai-víztározón, míg utóbbi augusztus 20-21-én a szegedi Maty-éren kerül lebonyolításra. Ezeken is elkél majd a buzdítás, így akiket érdekel a versenyzés, azokat várom szeretettel a helyszínen. Egy-egy ilyen versenyen méltatlanul kevés néző jelenik meg, holott hazánk legkiválóbbjai mérettetnek meg, és az izgalmas fárasztások, látványos fogások még kívülről is rendkívül tanulságosak! Szánjanak egy napot arra, hogy megismerjék a versenyek világát!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: MOHOSZ - Polyák Csaba, Nagy Gábor, Döme Gábor
