Elérkezett a második selejtező reggele is. A nem éppen fényes előző napi szereplésünk után kíváncsian vártam, milyen teljesítményt nyújtanak a második napon a csapatok. Az első nap után volt elképzelésem arról, hogy merre keresném a továbbjutást jelentő halakat, és a mérlegelő csónakból teljesen tiszta képet kaphattam arról, hogy merre fogják a halakat. Éppen ezért megtudhattam, hogy az általam favorizált részről valóban tovább lehet-e jutni ezen a napon.
A vasárnap reggeli időjárás már korántsem volt kellemes, az előző nap reggeléhez képest most köd és fagypont közeli hőmérséklet volt jellemző. A rajtvonalnál nem látszott az összes csapat, olyan sűrű köd borult a mezőnyre. A start után nyomban kiderült, hogy ezen a napon már sokkal kevesebben bíznak a kikötő szájában, az első fogás mégis itt történt. Ráadásul szinte ugyanazon a helyen sikerült fogni egy csukát, ahol mi az előző napon kezdtük a versenyt.
A csuka hosszát lemérve gyorsan semleges területre mentünk, hogy a lehető legkevesebbet zavarjuk a versenyzőket. Szerencsére messzire nem távolodtunk el az addig halat fogó csapattól, mivel ismét fárasztásba kezdtek.
Ez is az elsőhöz hasonló méretű volt, tehát nyolcvan centiméter fölötti csukával akadtak össze. Ezzel az eredménnyel a tegnapi napon simán be lehetett jutni a döntőbe, de a verseny nagy része még hátravolt. Ekkor elkezdett izzani a telefonvonal, legalább három helyről jelezték, hogy hal akadt a horgukra. Érdekes módon mindegyik a zsilip környékén csábult el valamely műcsalira. Szépen sorban haladtunk, előbb egy 62 centiméteres példányt mértünk meg, a következő csónaknál remegő kezű horgász pihegett a csónakban. Remeghetett is a 93 centiméteres csuka kifogása után.
Kicsit irigykedve néztem, hogyan engedik vissza a gyönyörű csukát, nem csak fogni jó egy ekkora halat, hanem elengedni is, ráadásul az általam elképzelt taktikába tökéletesen beleillett ez a fogás. Sokáig nem ámulhattam a dolgokon, mivel még mások is vártak mérlegelésre. A következő csónaknál is hasonló kép fogadott. Ismét egy kapitális csuka esett zsákmányul, ami centire megegyezett az előzővel.
Érdekes volt ez a reggeli nagy csukadömping. Az első napot már lekörözték a nagy csukák tekintetében. Nem lehet tudni pontosan, miért sikerült ez a reggel jobban. Talán a köd miatt?
Lehet, hogy ez a legjobb magyarázat, ugyanis miután elkezdett felszállni a köd, zömmel kisebb halakat mérlegeltünk. A reggeli fényviszonyok valószínűleg a jobban kedveztek a nagy csukáknak.
A kisebb halakat természetesen csak képletesen értettem, mivel egy közel méteres csuka után egy 50-60 centiméteres hal kicsinek tűnik. Ahogy kezdett a köd felszállni, a hátsó részen is megindultak a fogások. A csukák sorát itt megtörte néhány süllő is, és sikerült egy balint is megfogni fél méteres vízen.
Innen ismét előre kellett menni mérlegelni, ezúttal az egyes sziget környéke adott munkát a mérlegelőknek. Természetesen ezen a részen ismét a csukák vették át a főszerepet. Néhány 60 centis után ismét egy szép csukát mérhettünk, ezután megint egy szép példány várt megmérettetésre: egy 81 centiméteres csuka csábult el ismét plasztik csalira. Szó szerint ismét, mivel ezt a halat a verseny elején már egyszer lemértük, természetesen ugyanilyen hosszúnak mérlegeltük akkor is. De volt a színezetén kívül más ismertetőjel is rajta, a farok végén egy jellegzetes seb, ami alapján biztosan állítható, hogy ugyanazt a halat mérlegeltük le.
Azután ismét a zsilip környékére terelődött a figyelem, itt sorra kellett venni a csónakokat, mivel mindegyikben volt mérlegelnivaló. Ekkor derült ki számomra véglegesen hogy Itt ismételten előkerült egy közel kilencven centiméteres példány, de a környéken lévő csukák sem adtak okot a szégyenkezésre. Ezzel számomra véglegesen bebizonyosodott, hogy működött volna valószínűleg az elképzelt taktika. Ez most már elárulom az volt, (ha versenyeztem volna) hogy a kikötő szájától a zsilipig tartó részt horgásztam volna egész nap, csukák reményében. A nagy rohangálás közepette gyorsan elszaladt a verseny öt órája. A legvégére azonban már alig akadt mérlegelnivaló.
Gyorsan kialakult a továbbjutók listája
| HELYEZÉS | VERSENYZŐK | db | cm | pont |
| 1 | Kelemen Gábor - Nyerges Balázs | 4 | 303 | 343 |
| 2 | Plank Zoltán - Erdélyi Norbert | 3 | 221 | 251 |
| 3 | Vincze Ádám - Cseppentő Péter | 2 | 144 | 164 |
| 4 | Nagy Zoltán - Jamniczky Rozália | 2 | 131 | 151 |
| 5 | Forgó Péter - Forgó András | 2 | 117 | 137 |
| 6 | Sisa József - Kállai Péter | 2 | 101 | 121 |
| 7 | Tóth István - Csordás Péter | 2 | 89 | 109 |
| 8 | Furtner István - Lantos Ede | 1 | 93 | 103 |
| 9 | Sági Róbert - Sajben László | 1 | 92 | 102 |
| 10 | Kemecsei Zoltán - Laboda Zoltán | 2 | 80 | 100 |
Az első nap tíz helyezettjével kiegészülve mérkőznek meg a csapatok a végső győzelemért. Nem lesz egyszerű dolguk, erről valószínűleg az időjárás is gondoskodik, mivel erős szelet és havazást jósolnak a döntő napjára.
Ezen a napon összesen 34 darab halat fogtak ki, 1961 centiméter hosszban. Az első nap ez a mutató 46 darab és 2546 centiméter volt. A két versenynapon összesen tizennégy darab 80 centiméter feletti csukát fogtak ki, körülbelül a nyolcvan centiméteres hossz jelenti az öt kilogrammos határt. Ezt pedig figyelemreméltó eredménynek tekinthetjük. Tudom, sokan legyintenek most, mondván „Persze, Maconkán könnyű!”. Úgy gondolom, Maconkán sem könnyű halat fogni, annak ellenére, hogy sok a hal benne.
