Kétség sem fér hozzá, hogy a csatornán a halfogás évről évre egyre nehezebb, ennek okát úgy gondolom, mindenki sejti. Engem valahogy mégis vonz ez a fajta kihívás, szeretek kilépni a komfortzónámból. Számomra egy itt fogott halnak sokkal nagyobb értéke van, mintha azt bármely telepített tavon fognám. Rengeteget kell dolgozni egy-egy kapásért itt, ezért biztosra veszem, hogy a sok nehezítő körülmény a horgászok nagy részét eltántorítja ezektől a pecáktól, de most igyekszem nekik is kedvet csinálni hozzá…
Amikor 2020-ban először a DVCS-n horgásztam, már akkor megfogott a csatornapeca varázsa. Az itt szerzett élményeken felbuzdulva eldöntöttem, hogy a nyári időszakokat kizárólag a csatornáknak szentelem. A következő nyáron folytatódott is ez a kaland, ezúttal a Csorna–Foktői-csatornán. Már ekkor sikerült 2 szép pontyot fognom itt, így az idei nyáron szerettem volna ezt folytatni.
Csorna–Foktői-csatorna:
A csatorna a Duna-völgyi-főcsatornából való kiágazása után nyugat-délnyugati irányba indul, majd néhány száz méter után befogadja az északról érkező Kígyós-csatornát. Néhány kisebb vízfolyás befogadása után délnek fordulva éri el Szakmár Külsőcsornaszállás településrészét, amely a vízfolyás egyik névadó helysége; majd a dél felé kiágazó Maloméri-főcsatorna elágazási pontjánál nyugatnak fordul. A következő jelentősebb vízfolyás, amely belecsatlakozik, a Széna-réti-csatorna, ezután ismét délnek fordul, majd egy újabb nyugati irányú kanyarvételt követően elhalad a szakmári halastórendszer és Szakmár község központja mellett, mindkettőtől északra. Az Inámi-csatorna becsatlakozása után hamarosan eléri Kalocsa belterületének szélét, a városnak egészen az Érsekkertig az északi szélén húzódik. Közben keresztezi az 51-es főutat, illetve a keresztezéstől néhány méterre befogadja a Nagy-éri-csatornát is, majd az Érsekkert mellett elhaladva délnek, sőt délkeletnek fordul, és egy nagy kanyart tesz Kalocsa belvárosában. A város utolsó házait elhagyva rövidesen eléri Foktő községet, melynek központi részén halad keresztül, végül délnek fordul és mintegy két kilométerre a falutól éri el a Dunát.
A tervem az volt, hogy hetente legalább 1 éjszakát horgászom. Általában munka után érkeztem, igyekeztem a teljes besötétedés előtt bedobni. Biztosra vettem, hogy az éjszaka, illetve a kora hajnali időszak az, ami eredményes lehet, így nappal sosem tartózkodtam kint.
Az első horgászatra június elején került sor, mely sajnos betli lett. A következő héten viszont már eredményes voltam. A hajnali órákban egy erős, húzós kapásra rohantam a botomhoz. Csatornai mércével tekintve, egy „egyen amur” volt a tettes.
A soron következő horgászat nem pont úgy alakult, ahogy szerettem volna. Összefutottam ennek a helynek a „tulajdonosával”. Tudtomra adta, hogy nem örül neki, hogy ide járok, keressek máshol helyet. A további nyugodt horgászatok miatt továbbálltam. (A későbbiekben sikerült megbeszélnem vele a dolgokat a jövőre nézve). Az ilyen dolgok mellett azért akadt még más nehezítő körülmény is, de ezek mind a vadvízi horgászatok részei.
A balszerencse-sorozatom sajnos itt nem ért véget. Több eseménytelen horgászaton voltam túl a csatorna több szakaszán, ezért elhatároztam, hogy kitartok egy hely mellett, ahova heti több alkalommal kiülök munka után, akár csak pár óra hosszára. Sok esetben a sötétedés utáni 1-2 órában megérkezik a kapás, ha jó részen vagyunk. Később kiderült, sajnos ez is hiába volt. Nem volt idő a sebeket nyalogatni, hisz a nyár vészesen rohant, és eddig nem sok eredményt tudtam felmutatni.
A soron következő horgászat alkalmával egy új részre mentem. Munka után iparkodnom kellett, mert már érezhetően rövidülni kezdtek a nappalok. Az iparkodásnak meg is lett az eredménye. Félúton bevillant, hogy otthon felejtettem a leszúróimat. Nem voltam boldog, de vissza kellett fordulnom. „Na, jól indul ez is!”, mormogtam magamban. A botokat már sötétben helyeztem el, bíztam benne, hogy ennyi bosszúság után valami jó is fog történni velem. Hajnali 1-kor egy brutális, húzós kapásra rohantam a botomhoz. Kezdésnek a hal egy kb. 30 méteres kirohanással indított. „Itt a jó hal, gazdára talált a már bizonyított Puncs-Mentás Tornado kombó!”. Apránként visszanyertem a zsinórt, majd egy testes, 15 kg körüli amurt pillantottam meg a fejlámpám fényénél. Merítés előtt tett még egy kört, és egyszer csak meglazult a damilom. Elment. Nem akartam elhinni a balszerencsémet. Hajnalban viszont végre megtört ez a sorozat, ezúttal én nyertem.
Iszonyatos erővel küzdenek itt a halak, jól tudják, hogy az életükért kell harcolniuk. Sajnos itt a legtöbb horgász visz mindent, amit fog. Ritka még a hozzánk hasonló szemléletű horgász, de bízom benne, hogy ez szép lassan változni fog.
Felszerelés tekintetében igyekszem a legjobb minőségű eszközöket használni, hisz az itt élő halak egyből megtalálják a felszerelés gyenge pontját.
Végszerelékként kezdésnek hagyományos ólomklipszes szereléket használtam, de már az első halnál rájöttem, ez nem lesz jó. A hínár és a rövid táv miatt minden esetben használok zsinórsüllyesztőt. A hal megugrása és az ólom elhagyása után ez a süllyesztő le tud csúszni a hal szájához a horogra, ami nagy eséllyel halvesztéssel jár. Nekem szerencsém volt, de többet nem kockáztathattam.
Bizonyára sokan jártok úgy horgászni, hogy alig fértek be a cuccoktól, sakkozni kell a hellyel. Én is járok hosszabb túrákra, ahol bizony néha át kell gondolni, hogy mi is maradjon otthon. Számomra a csatornapeca nagy előnye, hogy minimális a felszerelésigénye. A csomagtartóba simán elfér az a kevés felszerelés, ami ide kell.
A következő horgászat úgy alakult, hogy csatlakoztam Patrikhoz, aki a környékbeli csatornák kiváló ismerője. Ő ezek partján nőtt fel, sok praktikát elsajátított, ami az évek alatt rengeteg nagytestű pontyhoz és amurhoz segítette hozzá. Amikor megérkeztem hozzá, egyből egy fárasztásba csatlakozhattam be. Egy amur volt a horgon.
Összegzésként elmondhatom, hogy igen kemény, de annál tanulságosabb nyáron vagyok túl itt, a csatornán, mely a befektetett idő és energia miatt úgy érzem, lehetett volna egy kicsit eredményesebb is. Már most azon gondolkozom, hogy min lehetne változtatni, mit kellene esetleg másképp csinálni, hogy a jövőben eredményesebb legyek, hisz biztosra veszem, nem ez volt az utolsó nyaram itt.
Erdélyi Tamás
