Minden pontyhorgász életében van legalább egy rejtélyes, misztikus víz, melyre vágyakozik, amiről folyton álmodozik. Nekem ez a víz nem más volt, mint a Fehérvárcsurgói-víztározó. Számtalan kisebb-nagyobb tavon, tározón megfordultam már, amióta évekkel ezelőtt elkezdtem a céltudatos nagyponty-horgászattal foglalkozni, mely - mondhatom - „gyógyíthatatlan” szenvedélyemmé vált, de valahogy ez a csodás tározó eddig kimaradt az általam látogatott vizek köréből. Ám idén végre fordult a kocka: összejött a csurgói horgászat!
Hosszas tervezés vette kezdetét év közben, hogy minél eredményesebben sikerüljön a túra. A horgászatot eredetileg 1 hetesre terveztük Vincze László és Farkas Szabolcs barátaimmal. Az információgyűjtés és a tározóval kapcsolatos sok cikk elolvasása után elkezdődött a túrához szükséges számtalan felszerelés aprólékos, pontos összeállítása, ami egy ilyen hosszabb horgászat sikeréhez nélkülözhetetlen. Vészesen közeledett a peca időpontja, amikor számomra kiderült, hogy egyetemi elfoglaltságaim miatt a tervezett 1 hetes túra nem fog összejönni. Nem volt mit tenni, a végül 3 naposra redukálódó „túrámból” kellett kihoznom a maximumot! Itt fontos megemlítenem, hogy a tározón 3 napos bojlizásra is van lehetőség nem csupán 1 hetesre!
A Fehérvárcsurgói-víztározó bizony nem tartozik a könnyebb horgászvizek közé a maga átlagosan 135 ha vízterületével, de magas vízállás idején ez a méret több mint 200 ha-ra duzzadhat! Tisztában voltunk vele, hogy a nyári túránk talán nem a legszerencsésebb időpont egy igazi nagyhalas pecához, de nem volt mit tenni, menni kellett! Június 28-án társaim elindultak az ismeretlenbe, horgászatuk kezdetét vette. Folyamatosan, napi többszöri telefonálással tartottuk a kapcsolatot, azonban 3 napig kapásuk sem volt. A 4. napon sikerült Szabinak fogni 2 csodálatos halat egy ponty és egy amur személyében. Ez bizony bizakodásra adott okot.
Mikor a képeket küldte két 10 kg feletti haláról cimborám, én már úton voltam hozzájuk és bizony még jobban, az egekbe felment az a bizonyos horgászláz… Amint megpillantottam a vizet, teljesen rabul ejtett. Alig vártam, hogy kipakoljak és elkezdődjön a horgászat! De egy jó ideig csak gyönyörködtem a hatalmas feszített víztükörben és azon gondolkoztam: na, most merre?
Helyünk a csónakkikötő mellett helyezkedett el, közel a kíméleti területhez. Magasabb vízállásnál a kíméleti részhez minél közelebb eső helyek bizonyulhatnak jobbnak, hiszen ha nagy széllel bejön egy híres csurgói vihar, akkor először a kíméletihez legközelebb eső helyek lehetnek eredményesek. Gyors helykeresés vette kezdetét, mely során találtam egy ígéretes helyet körülbelül 5 cm-es iszappal. Tökéletesnek tűnt így elsőre, le is raktam a bójámat 200 m-re a parttól. Ez a maximális távolság jelenleg, ameddig be lehet húzni a felszerelésünket Csurgón, de ezt a kihelyezett bóják tökéletesen jelzik is.
A túrára 2 favorit csalival készültem mely nem volt más, mint a Haldorádó Big Fish és Black Squid termékek teljes palettája egy kis főtt natúr és Nagy Ponty ízesítésű tigrismogyoróval kiegészítve. De vittem a nekem még szimpatikusnak tűnő, kevésbé attraktív csalit, mely nem volt más, mint a Wild Tiger bojli 20 mm-es süllyedő és 24 mm-es lebegő kivitelben. A maximális etetési limit naponta 3 kg. Ezt kis is használtam. Etetésemet viszonylag nagy területen szórtam szét.
Az éjszaka csendesen, különösebb esemény nélkül telt. Reggel frissítettem csalimat annyi változtatással, hogy a 24 mm-es csalikat még felpasztáztam körülbelül 40 mm-esre de ugyanúgy maradtam a már sokat bizonyított Big Fish és Black Squid vonalnál. Kicsit ráfrissítettem az etetésemre, kizárólag bojliból szórtam 15-15 szemet szintén jó nagy területre. Dél körül járhatott az idő, amikor először egyet, majd még egyet csippant az vevőm. Több sem kellett, azonnal a botoknál voltam. Még két apró csippanás után ráemeltem egy gyenge ejtős kapásra, és már csónakban is voltunk Szabival első csurgói halam felé haladva. Rövid fárasztás végén szákolhattunk egy hibátlan, duci amurt, bő 14 kilós volt. Hihetetlen kezdés volt számomra ez a meseszép hal, mely személyes rekordomat is jelentette amur tekintetében. Pár kép erről a csodálatos halról:
Boldogan engedtem útjára ezt az érintetlen csurgói torpedót, majd a sikeren felbuzdulva húztam vissza a 24 mm-es Big Fish lebegő bojlit felpasztázva, melynek ezt a szép halat köszönhettem.
A délután folyamán még sikerült fognom egy 3 kg körüli bőrpontyot, mely szintén megért pár képet ritkasága miatt.
Az első 24 óra elteltével nagyon elégedett voltam. Úgy tűnt, működött a taktika, hiszen társaim kapástalansága ellenére nekem volt 2 kapásom ilyen rövid idő alatt is. Talán a jó hely adta őket, vagy pusztán csak szerencse volt? Egy biztos, tudtam, hogy a bojlik jók, hiszen tetszettek a halaknak és gyorsan reagáltak rájuk még ezen a nagy vízen is.
Újabb éjszaka közeledett, melynek fokozott figyelmet szenteltünk, azonban ismét elmaradt a várt nagy ponty érkezése. Nappal a nagy kánikulában mellőztem a két attraktívabb csalim használatát, így rápróbáltam a natúr Wild Tiger csalikra. Egy szem 24 mm-es lebegő csalival indítottam. A délelőtt folyamán 2 szép halat is fogtam vele egy 5,5 kilós tükrös és egy 6,8 kilós pikkelyes személyében.
Örömmel tapasztaltam, hogy azért a nagy melegben is volt akció. Estig azonban megint nem történt semmi, így volt egy kis időnk csónakkal alaposabban szemügyre venni a helyünkhöz közeli, félelmetes akadókkal tarkított kíméleti területet, valamint készíteni pár képet a tó gyönyörű környezetéről.
Este mindkét szerelékemre dupla 24 mm-es Wild Tiger Wafters golyók kerültek. Úgy voltam vele, ha lúd, legyen kövér! Éjjel 3-kor el is húzta egy delikvens a vad tigrist. Vízben állva fárasztottuk, majd szákoltuk a szép, kerek tükröst Szabolcs barátommal. Ezek azok a felejthetetlen élmények, melyek örökre belevésődnek az ember agyába.
A visszahúzott szerelékemet félóra múlva elemi erővel ismét elhúzta egy hal, ezt azonban elveszítettem. A túra hátralevő részében már nem volt kapásom, de így is nagyon elégedett voltam a szűk 3 napos horgászattal és az elért 6 kapással, melyből 5-öt halra váltottam. A sikerhez vezető csalikról és szerelékemről pár kép:
Egy ilyen vízen ott lenni is elég, a hal csupán ráadás! Csurgó örökre rabul ejtett, és végre nem csak álmaimban láthattam ezt a csodás vizet, hanem meg is ajándékozott pár kisebb, de rendkívül értékes kincsével.
Írta: Rokolya Péter
Fotó: Farkas Szabolcs, Vincze László
