Úgy gondoltam, hogy már nem lesz több ott alvós pecában részem, ezért a bojlis felszerelésemet, botokat és orsókat is elraktam, mert már úgyis csak az éves karbantartás során kerülnek majd a kezeim közé. Azonban tévedtem: cimborámmal úgy döntöttünk, hogy még egy utolsó túrára elmegyünk, és a hideg idő sem állhat az utunkba!
Egyik kedvenc tavamra, a Király Ponty Horgásztóra látogattunk el és töltöttünk el egy kis időt horgászbottal a kezünkben. Több cikkemben is írtam már a tóról, azonban a történetéről és a halállományról még nem, ezért ezt most pótolom. Az 1970-es évek elején még bányásztak itt. Körülbelül 40 éve szűnt meg a bányászat. A terület 1990-es évektől magánkézbe került, majd - a kiváló vízminőség miatt - strandként működött egy ideig. A tó 5,5 ha és 12 állás található rajta, csak az egyik oldalról lehet horgászni. A Tata és Komárom között lévő Mocsa község szélén található. A tó halállományát nagy részben kapitális pontyok és amurok alkotják, azonban ragadozóhalak is szép számmal foghatók. A pontyrekord 24,70 kg, míg amurból a legnagyobb egy 28,80 kg-os torpedó volt.
A magmixet kukoricából, tigrismogyoróból és kenderből állítottam össze, amit Haldorádó Nagy Hal sziruppal locsoltam meg, hogy tovább fokozzam a csalogató hatását. Amikor a víz hőmérséklete 20 fok alá csökken, az etetésre szánt bojlit és magmixet is meg szoktam locsolni ezzel a kellemesen gyümölcsös illatú aromával. Az etetőanyag egy zacskó Ördögűző volt. A csalim nagyhalas oldódó bojli és egy ananászos, szintén oldódó pop-up. Ezt Nagy Hal dipbe áztattam a behúzás előtt. A tavaszi, őszi és téli horgászataim során is eredményesen használom ezeket az oldódó golyókat.
A délelőtt nagyon gyorsan elment, sajnos kapástalanul rohant ez a nap egyik fele. Délután aztán úgy határoztunk, hogy kereső horgászatba kezdtünk: ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Épp a forralt bort készítettük gőzerővel, amikor Márió cimborám finom kapásra lett figyelmes. Egy 7,60 kg-os amurt sikerült zsákmányul ejtenie. A forralt bor elkészítése után aztán nekiálltunk a pörköltnek is. Pár óra múlva már tálalásra kész volt finom pásztorételünk. A kaját azonban erőteljes kapás miatt félbe kellett szakítanom, mivel jobb oldali botomon végre kapás volt. A bevágást követően ötperces fárasztás után legnagyobb bánatomra leakadt a hal. Jó lett volna megfogni az első halat nekem is, de hát ilyen ez a horgászat. Halak jönnek-mennek.
Hamar besötétedett, mi azonban csali frissítéssel és újabb behúzással készültünk az éjszakai horgászatra. Mivel nem maradtunk teljesen két napot, úgy döntöttünk, hogy nem alszunk, hanem áthorgásszunk az egész éjszakát is. Körülbelül este 10 órakor újabb kapásom volt. A gyors bevágást követően megkezdődött a harc az ellenféllel, ami még a túlparton, kb. 120 m-re volt tőlem. A bevágás után a húzásból egyből éreztem, hogy nagyobb hal akadt a horgomra. Végre megtört a jég. Bíztam benne, hogy nem járok úgy, mint az előző kapásnál. Finoman fárasztottam ellenfelem. Negyedórás küzdelem után pillantottunk meg először a lámpa fényében az öreg pontyot. Nemsokára már a szákba is került, majd matracra egy gyors fotó erejéig. Végre megtört a jég! Óvatosan engedtem vissza az éjszakai jelentkezőt.
Az éjszaka hátralévő része kapás nélkül telt. Reggel fáradtan kezdtük meg az összepakolást. Sajnos hamar eltelt ez a kis idő, amit a horgászatnak tudtunk szentelni. Jó volt kicsit kitörni és felszabadultan hajtani a halakat. Az időjárással nem volt semmi gond. Összességében egy eredményes pecát zártunk a hideg idő ellenére is!
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
