Ezen a versenyen igazából nem nagyon akartunk részt venni, de ez volt a tulajdonképpeni belépőnk arra, hogy horgászhassunk a Raduta Víztározón. Nem nagyon készültünk fel rá, csak a versenyszabályzatot tanulmányoztuk át kissé jobban, nehogy szabálysértést kövessünk el. Úgy gondoltuk, hogy gyorsan eltelik ez a háromnapos verseny és utána kezdődhet az igazi bojlis horgászat. Ha meg netalántán a verseny során valamilyen eredményt elérünk, az csak jól jöhet a pénztárcánknak hisz elég komoly pénzdíjak voltak felajánlva. Mind utólag kiderült több olyan tapasztalattal is gazdagodtunk, mely a későbbiek folyamán nagy segítségünkre volt a Raduta tározón történt egy hetes bojlis horgászat során.
Előzmények
A verseny megkezdése előtt, a helyek kisorsolásakor jöttünk csak rá, hogy mekkora az érdeklődés a Román Nemzeti Kupa iránt. 63 két fős csapat várta a sorsolás végeredményét, hogy mielőbb elfoglalhassák horgászhelyeiket. A többségében román csapatok mellett mindössze egy lengyel és két magyar csapat nevezett be a pontyfogó kupára. A sorsolás után a szervezők ismételten felhívták a csapatok figyelmét a szabályok pontos betartására. Ezek megszegése esetén több órás horgászattól való eltiltás, vagy esetleg kizárás is várhat a vétkes csapatra. Érdekes szabályokat találtak ki, melyek közül jó párat a verseny kezdetéig nem értettünk. Párat közülük kiemelnék.
| 
|
Versenyszabályzat
Fonott előtét zsinór felkötése mindössze csak hét méter engedélyezett. (Ennek a távdobások során és a kagylók elleni védelemben jutott nagy szerep)
A verseny során csak kettő bottal lehetett horgászni fejenként. Tartalék bot a vízparton bármennyi jelen lehetett.
A kifogott halak közül a ponty és az amur számított be a versenybe. (Ez alapjaiban változtatta meg a horgászok többségének a taktikáját. Nagyon kevés csapat csalizott bojlival, előtérbe kerültek a szemes magvak, kukorica, tigrismogyoró stb.)
Az etetések és a bedobások során a vízbe kizárólag csak térdig lehetett bemenni.
Éjjel a horgászhelyeket a csapatoknak tilos volt elhagyni.
Az etetőanyag mennyisége nem volt korlátozva.
A hallal való bánásmóddal kapcsolatban igen érdekes szabályt hoztak létre, mely tulajdonképpen jellemzi az egész Radutai horgászatot. A pontyokat köteles mindenki a mérlegesés után visszaengedni, míg az amurokat szigorúan tilos.
| 
|
A verseny tapasztalatai és egyéb érdekességek
Sokkal lassabban telt el az idő, mint gondoltuk volna. A 72 órás verseny végtelenül hosszúnak tűnt, pláne úgy, hogy pontyot vagy amurt sem tudtunk fogni. Ez az állapot szinte az összes többi csapatra jellemző volt, mivel mindössze négy csapatnak sikerült érdemleges halat fognia. Ezek is kizárólag csak amurok voltak. Ponty, még csak mutatóban sem jött! A negyven fokos hőség és a hihetetlen mértékben felmelegedő víz (egy méteres mélységben harminc fok felett) végett esélytelenné vált minden csapat egy szebb ponty kifogására. Ennek tulajdonképpeni oka a versenypálya kijelölésére vezethető vissza. A többségében 1,5-3 m-es vízmélység nem igazán volt kedvező a verseny során a pontyoknak. Haltartó helyek (törések, kagylópadok, mélyebb hat-hét-nyolc méteres vizek) mind dobótávolságon kívül estek. Így maradtak az éjszakai amurok. Mind az előzőekben említettem pár igen fontos, a későbbi horgászatunkat döntően befolyásoló fontos tapasztalattal azért gazdagodtunk.
Pár csapat folyamatosan három napon keresztül etetett bojlival és kukoricával, melynek meg is lett az eredménye. Az irdatlan mennyiségű etetőanyag hatalmas dévér csapatokat eredményezett, nem voltak ritkák a három-négy kilós példányok sem. Az etetőanyag ésszerű, minimális szintre való lekorlátozása távol tarthatja a dévér bandákat az etetéstől.
A fonott előtét zsinórra mindenkép szükség van a nagyobb törések végett.
A horgászatok során a nagyobb horgok alkalmazásától nem kell félni, hisz az egyes méretű a dévéreknek sem jelentett nagyobb akadályt.
| 
|
A verseny utolsó éjszakáján már be sem dobtunk, a hajnali nap első sugaraira azonnal pakolni kezdtünk, s amilyen gyorsan csak lehetett elindultunk a hotelba. Kérésünkre Robert Raduta rendelkezésünkre bocsátott egy idegenvezetőt, ki elvezetett Ferit és engem az autókkal a leendő egy hetes bojlis horgászhelyünkre. Csaba és Gábor motorcsónakkal vontatták fel a rendelkezésünkre bocsátott ladikokat. 9 kilométeres úttalan utakon való vezetés után érkeztünk meg arra a helyre, ahol egy hetet szándékoztunk eltölteni. Izgatottan vártuk a radaros terepszemlét, az elhelyezkedést és az első éjszakai horgászatot.
| 
|
A következő részben a kezdeti nehézségekről, az első fogásokról és tapasztalatokról fogok beszámolni.
