A klasszikus bojlis végszerelékek mindegyike ólommal kombinált, de akkor ez azt jelenti vajon, hogy már nem is lehet pl. method kosarat bojlizás során használni? De bizony lehet! Sőt gyakorta sokkal gyorsabbak, hatékonyabbak és eredményesebbek lehetünk, mintha csak ólmot használnánk. Sőt vannak már olyan speciális ólmok, amelyekre etetőanyagot vagy pasztát lehet gyúrni, amik tovább gyarapítják lehetőségeinket. Ebben a részben megismerkedhettek ezek használatával, előnyeivel, hátrányaival!
Maga a kosár egy műanyagból készült, nagy bordákkal rendelkező kosár, amelynél a súlyt adó ólmot egy bordára építettek rá, ezáltal mindig ugyanúgy érkezik az aljzatra. Ennek azért van jelentősége, mert ha belegyúrjátok az etetőanyagot a kosárba, akkor az ólommal szemben lévő oldalra a felcsalizott horgot (egy rövid előkeszakasszal) is rányomhatjátok: Ennek kettős előnye, hogy garantáltan az etetésen lesz a csalitok, és a dobás során nem gubancolódik a szerelék. Én általában akkor veszem elő ezt a módszert, mikor rövid idő (néhány óra) van csak a horgászatra, mert ekkor keveset, de nagyon koncentráltan kell etetni. Ilyen esetekben gyakorlatilag verhetetlen ez a technika. A szerelék összeállítása nagyon egyszerű, fűzzétek fel a method kosarat a zsinórra, majd kössetek fel egy forgókapcsot, ebben rögzítsétek az előkét, ami ne legyen hosszabb 15 centiméternél. Már csak vissza kell húzni a forgót a kosárba, így fixálhatjátok a szereléket.
Fontos az is, hogy milyen csemegével töltitek meg a kosarat. Lényeges, hogy megfelelően tapadjon: ez azért fontos, mert a kosárnak úgy kell leérni a fenékre, hogy az etetőanyag benne maradjon - ha a vízbecsapódáskor kihullik, mit sem ér az egész. Viszont ne essetek abba a hibába se, hogy túl sok ragasztóanyagot használtok fel, és ugyanúgy tekeritek ki szereléket, mint ahogyan bedobtátok. Ebben az esetben elvész az oldódó etetőanyag távcsali hatása és a horgot sem fogja elengedni. Én mindig úgy állítom össze a method mixet, hogy teszek bele angolmorzsát is, így még könnyebben oldódik, és a felszálló szemcsék a vízközt tartózkodó halakat is a fenékre csábítják. Két különböző ízesítésű etetőanyagot használok, mivel sosem tudni, hogy éppen mihez is van kedve a halaknak.
Ha bedobtatok, nézzük a gyakorlati részét! Általában több apró csipogás előzi meg a kapásjelző sivítását, ekkor tudom, hogy az etetésre találtak a halak. Ilyenkor nem érdemes elbóklászni a botoktól, mert szinte biztos, hogy pár percen belül kapásunk lesz. Még jobb eredményt érhetünk el, ha kiegyensúlyozott csalival horgászunk, mivel ilyenkor nem kell a halnak a csalinkat felszippantania: elég, ha a körülötte elterülő anyagok közt csemegézik, a könnyű csali miatt így is a szájában fog landolni a horog. Jogosan kérdezhetnétek, hogy ha tényleg ilyen eredményes, akkor miért nem így horgászom egész évben? A válasz a technika negatív tulajdonságaiban rejlik, mivel egyáltalán nem szelektál a halak között. Ez olyannyira igaz, hogy még a dévérkeszeg is sűrű vendég lehet. Az igazán nagy halak csak a legritkább esetben jutnak a csali közelébe. A módszer másik negatívuma, hogy nagy távolságokban (100 méter felett) körülményes vele a horgászat, nem lehet a nagy etetőanyag gombócot olyan pontosan és olyan távolra bevetni, mint egy ólmos végszereléket. Ilyen távolságból egyébként nem vesszük észre a kisebb halak kapásait sem. Késő ősszel vagy kora tavasszal a fehérhalak kevésbé aktívak, e módszert ilyenkor használom a legjobb eredménnyel a pontyhorgászatban. Illetve mint említettem, a néhány órás, szoktató etetések nélküli horgászatok során is különösen bevált, amikor nem feltétlenül életünk halának megfogása a horgászat célja. Az is egyértelmű, hogy az ólmos végszerelékre ritkábban van kapás, de halak mérete lényegesen nagyobb!
Ötvözhetitek viszont az etetőanyag fogóságát a hagyományos ólomkapcsos fix végszerelékkel egy úgynevezett paszta ólom segítségével. Ez bordázott, ezáltal könnyedén rágyúrhatjuk csalogatóanyagunkat, mellyel már nagyobb távolságokban is biztonságosan horgászhatunk, mivel az ólom garantálja az önakasztáshoz szükséges súlyt - a csali mellett lassan oldódó gombóc pedig plusz csáberővel bírhat.
Ezek után mindenki egyénileg, a kapások számától és kifogott halak méretétől függően döntse el a tóparton, hogy melyik módszer adhatja a több (de nem feltétlenül nagyobb!) vagy a kevesebb, de nagyobb halat. Én legtöbbször ólommal horgászom, de ha valamiért nem megy a hal, bátran előveszem a method kosarat, mert olyan még sosem volt, hogy azzal se fogjak legalább néhány darabosabb keszeget! :)
A következő rész tartalmából:
Bojlis Suli 18. - Stopperek, ütközök éles bevetésen
E részben bemutatjuk a hajszálelőkés horgászat során nélkülözhetetlen, különböző típusú stoppereket. Kiderül, hogy melyik csalihoz mit célszerű használni.
Írta: Haskó Tamás (Carpjunior)
Fotó: Nagy Gábor
