A feederezés mellett minden évben 5-10 napot kizárólag a nagyhalas-bojlis technika tanulmányozására, csiszolgatására szánok, amelynek talán legjobb helyszíne a Harsányi horgásztó. Sok szép hallal, nagyon sok hasznos tapasztalattal lettem idén is gazdagabb, amelyeket örömmel osztok meg veletek is!
Amikor a bevezetőben olvasható szöveggel megjelentettem egy pontyom fotóját a legnagyobb közösségi oldalon, máris jött a velős válasz: „Harsányban akármivel fogsz, ott nem nagy cucc csiszolgatni.”. Akik nem jártak még ezen a tavon, vagy jártak, de minden szempontból ideális körülmények között horgásztak itt, talán még el is hiszik mindezt.
2009-ben horgásztam itt először és azóta rendszeresen visszatérő vendég vagyok itt, így nem egy, hanem közel 100 különböző horgászat alapján tudom megítélni, hogy mi történik a tavon, miként lehet eredményesen horgászni. Kezdetben kizárólag feeder felszereléssel, míg először az elmúlt évben már bojlis készséggel is üldözőbe vettem a tó messze földön híres halállományát. A 2014. novemberi bojlis túrám minden várakozásom felülmúlta, amely során sikerült eddigi legnagyobb, 28,66 kg súlyú tükörpontyomat is partra segítenem számos kapitális egyed társaságában. A túra végén, már 2014-ben biztos voltam benne, hogy pont 1 év múlva újfent hasonló módszerrel fogok Harsányban horgászni. És így is lett! Csupán annyi különbséggel, hogy idén nem a 6-os álláson (hanem a kövesút mellett, a mobil WC-től balra) tudtam helyet foglalni.
Látszólag semmi sem változott az 1 évvel ezelőtti állapotokhoz. Az érkezésem előtt sok bíztató hírt kaptam, láttam a Facebook bejegyzéseket több nagy halról, és pont azt gondoltam, mint a nekem „beszóló” srác, aki ugye ezt írta: „Harsányban akármivel fogsz…”. Aztán gyorsan szembesültem a rideg valósággal. Abból, ami az elmúlt év(ek)ben működött, abból idén SEMMI sem működött! Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy még véletlenül sem tudok azokkal a módszerrel és csalikkal partra segíteni egyetlen halat sem? Hát nem!!! Kettő nap eltelt úgy, hogy napközben kizárólag dévérkeszegeket tudtam fogni, éjszaka pedig szinte semmit! 48 óra alatt legalább 20 különböző csalit és 10 különböző stick mixet kipróbáltam. Minél gyorsabban cserélgettem a csalikat, minél gyakrabban húztam újra a végszerelékem, minél jobban aromásítottam, ízesítettem, annál gyorsabban jöttek a dévérkeszegek, majd végre egy eltévedt ponty. „Jó lesz ez…”, vigasztaltam magam, de már 2 nap után úgy éreztem, hogy elfogyott az ötletem, nem tudom, merre kellene továbblépni… És még hátra volt 5 nap!
Hétfőn reggel csatlakozott hozzám Dr. Pulai István barátom, aki előzetes egyeztetés alapján ekkorra időzítette őszi szabadságát és csak azért utazott az USA-ból Magyarországra, hogy velem horgászhasson Harsányban. A külföldiek körében is egyre népszerűbb a tó. Amíg ott voltam, jöttek Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból, Romániából és Ausztriából is, amely Harsány nemzetközi elismertségét is erősíti. A vízpart a novemberi csípős időjárás ellenére is csurig volt, minden horgászhelyen ültek óriási nyomás alatt tartva a tó lakóit.
István kora reggeli érkezése után csak annyit kérdezett „Mit fogtál?”. Kicsit pironkodva mondtam, hogy „Mindössze egy pontyot és vagy két tucat dévért…”. István mosolyogva konstatálta: „Semmi gond, fogunk még nagyokat, biztos vagyok benne!”. Jólesett barátom optimizmusa, de magamban ezt gondoltam, „Nem tudod, hogy még mi vár rád!”. Reggeli beszélgetésünket a halőr sietős léptei törték meg, aki a 6-os hely felé igyekezett kezében a mérlegelő szettel, mert fogtak egy 34 kg-os pontyot. „Mekkorát?”,- kiáltottunk fel egyszerre Istvánnal. Ezt nekünk is látnunk kellett, így mellé szegődtünk. Egy fiatal, de nagyon jól felkészült csapat horgászott a fogás helyszínén, akik előző este érkeztek. Még oda sem értünk, a szerencsés horgász már mondta is, hogy ez volt az egyetlen olyan végszereléke, amelyet még előző nap húzott be, így a csali majdnem 18 órát töltött a vízben mire gazdára talált. István máris rávágta, hogy az elhagyott csali tipikus esete. Egy szót sem értettem abból, amit barátom mondott, de igazából nem is érdekelt, mert a mérlegelésre figyelt mindenki. A mérleg 31.150 grammot mutatott. Elképesztően szép és egészséges tükörponty volt, olyan, amelyre MINDIG vágytam! Sóvárogva néztem a csodás halat, majd szótlanul sétáltunk vissza. Akkor még nem tudtam (ezt később jelezték nekem), hogy ez a hal az általam pont egy éve kifogott 28,66 kg-mal mérlegelt BIG BOSS volt! Amikor felocsúdtunk, csak annyit mondtam Istvánnak: „Látod, ez Harsány!”. „Hát, ezért jöttünk ide, Gábor, igaz?! De a srác fogása nem a véletlen műve! Te meddig hagytad bent eddig legtovább a csalidat?”, kérdezte István. „Maximum 5 órát…”. „Biztosra veszem, hogy a már sokszor kifogott és visszaengedett halak minden veszélyforrást kitanultak itt. Minél ízesebb, aromásabb, színesebb egy csali, annál riasztóbb a halak számára. Minél frissebb, annál veszélyesebb! A híres angol tavakon tapasztaltam meg először, hogy az előre beáztatott, natúr halas golyókkal tudtam csak halat fogni. A már látszólag oszladozó, régóta beszórt, egyáltalán nem feltűnő csalikat vették csak fel a halak, mert azok pont úgy néztek ki, mint az etetés során használt, régóta bevetett gyanút nem keltő falatok.”
Egy pillanat alatt megvilágosodtam és rájöttem, hogy egy év alatt is mennyit változott a világ, mennyivel okosabbak lettek a halak, és mennyire rosszul csináltam eddig mindent…! Persze ezután szoktak jönni a már megszokott szófordulatok, hogy miután megvolt a nyerő csali és módszer, kapás, kapást ért! Hát nem így történt! Ugyanis nem volt meg a nyerő csali. István azonban nem érkezett felkészületlenül, három különböző „csodagolyót” hozott. Ebből kettő azonnal kiesett a kínálatból, mert túl szagos volt. Egyetlen maradt, amely minimális Squid & Octopus aromával volt ízesítve és nagyon magas halliszt tartalommal bírt. Ezt tonhal konzervbe áztattuk és csak azután fűztük hajszálelőkére, miután a külső burka felpuhult.
Bíztam is benne, meg nem is, de sok veszítenivalónk nem volt. A „Doki golyóra” még fényes nappal, kedden érkezett az első kapás. Nem akartam hinni a szememnek, amikor István első hala egy 21,14 kg-os, csodás tükörponty volt. Ezután szép lassan kezdett felpörögni a gépezet. A stick mixet sem kellett túlbonyolítani. Ennek tartalma kizárólag kettő különböző pellet: black és red halibut pellet keveréke vagy ezek őrölt változata volt, ezt töltöttük PVA hálóba, egyéb etetőanyagra nem volt szükség a hideg víz miatt. A fogások 90%-a az éjszakai órákra esett, amely nagyritkán a kora reggeli órákban is folytatódott.
Az egész hétre jellemző volt, hogy a fogcsikorgató fagyos éjszakák után, napközben az egész tó halott volt. Kizárólag a mohó dévéreket tudtuk horogra csalni. Az is jól megfigyelhető volt, hogy a 6-os (mély vízi) állás bizonyult a legeredményesebbnek a tavon, amellyel csak a halőrház melletti első hely tudta valamelyest felvenni a versenyt. A köztes helyeken alig-alig jött hal, vagy ha jött is, kevés volt a 20 feletti.
Az első három nap sikeretlen próbálkozásai után négy értékelhető napunk maradt, de az utolsó éjszaka már csak egyedül horgásztam, mert Istvánnak lejárt a szabadsága. Ezen időszak alatt 37 db pontyot fogtunk, amelyből 8 db volt a 20 kg feletti. A legnagyobb, 23,8 kg-os tőpontyom összepakolás közben érkezett. Egy olyan főzött golyót vett fel, amely 1 nap előáztatás után majdnem 20 órát töltött még a vízben.
Sok érdekes dolgot tanultam, tapasztaltam most is, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a jó megoldás a részletekben bújik meg. Ha nem tud az ember a saját árnyékából kilépni, ha nem tud másként gondolkodni, új dolgokat befogadni, akkor teljesen mindegy, hogy Harsányban vagy bárhol máshol próbálkozik, bizony kapás nélkül marad!!!
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Csapi Károly
