A matchbotos horgászat véleményem szerint a finomszerelékes technikák közül a legszebb, legelegánsabb és egyben a legtöbb lehetőséget kínáló módszer. Hazánkban nagyon sok ügyes matchbotos horgász van, akik magas színvonalon művelik ezt a szép horgász stílust. Igen, stílust, mert ez a finom pálcákkal, vékony zsinórral előadott horgászat már az. A Cralusso cég pedig mindenben igyekszik támogatni, kiszolgálni ezt. Számtalan fejlesztés és forradalmian új eszköz látott már napvilágot, amelyek a matchbotos wagglerezést hivatottak segíteni, esetleg egyszerűbbé tenni, hogy már a kezdetektől örömét lelje benne az, aki bele szeretne vágni a matchezésbe. A módszer szerelmesei minden évben felmérhetik/összemérhetik tudásukat, amihez remek alkalom a már hagyományos matchbotos Cralusso Kupa a Diósjenői Horgásztavon. Ezen a versenyen a matchbotoké a főszerep, ami azért izgalmas, mert legyen bármilyen időjárás, hó-eső-szél-napsütés, ezzel a technikával kell tudni megoldani a helyzetet. A verseny célja, hogy a Cralusso wagglerek előnyeire ráirányítsa a figyelmet, és további ötleteket, javaslatokat gyűjthessünk be azoktól a horgászoktól, akik ügyesen kezelik a matchbotokat. Mindezek mellett ugyanilyen hangsúly kerül arra is, hogy egyszerűen érezze mindenki jól magát, és lehetőleg sok szép dévérkeszeget tereljen szákba. Nos, az idei versenyen nem lehetett ok panaszra, azt gondolom, minden téren el voltak kényeztetve a versenyzők… de haladjunk szép sorjában!
Mindenki aggódva hallgatta az időjárás-előrejelzéseket a hét elején, amiben vasárnapra nem sok jóval kecsegtettek bennünket az időjósok, még jégesőt is kilátásba helyeztek. Ezzel szemben vasárnap gyönyörű napsütéses idő, szélcsend fogadta a Cralusso Kupára érkezett versenyzőket. Természetesen senki sem bánta, hogy nem vált be az előrejelzés. (Sokszor az az érzésem, hogy mindenből a legrosszabb forgatókönyvet jósolják „abból baj nem lehet” alapon.) A kora reggeli órákban egymás után érkeztek a versenyzők. Ki hazánk közeli és távolabbi tájairól, ki az országhatár túloldaláról érkezve tisztelte meg jelenlétével a versenyt. Sokan ismerősként köszöntötték egymást, lévén állandó résztvevői a versenynek, de voltak új arcok is. A legfiatalabb versenyző Bakó Péter, korosztályos világ- és magyar bajnok horgászunk, míg a verseny korelnöke Jónás Gyuri bátyánk volt, aki sok kemény matchbotos megmérettetést végigcsinált már.
A rutinos és ügyes matchbotos pecások sora azonban végtelen volt, Sherman Laci, Pozsonyi Csabi, Schmidt Attila, Zsíros Bandi bátyánk, Bagó Lacika (az ifjabb), Jackó Lajos, Kolarik Zoli, és a szlovák versenyzők között is voltak ügyes matchbotosok. Egyszóval bármi megtörténhetett, így mindenki izgatottan várta a sorsolást: ki mellé, hová kerül. Az előzetesen nevezett 40 főből 37-en jelentek meg a sorsolásnál, így az előre tervezett szektorokon némi módosítást kellett végrehajtani, de minden gyorsan a helyére került. A reggeli „eligazítást” és pogácsaevést követően kezdetét vette a sorsolás. A verseny sajátossága, hogy stégekről lehet horgászni, így azok számait rejtette a Cralusso Kupa vándorserlege, amit minden évben az aktuális bajnok vihet haza. Aki ezt egymás után kétszer vagy az évek során háromszor is megteszi, már vissza sem kell adnia
A sorsolásnál minden versenyző egy Cralusso Helio wagglert és egy antennakészletet kapott ajándékba, hogy ha szeretné, rögtön élesben is kipróbálhassa a 2015-ös új wagglert. Egy hölgyversenyző is indult, akinek a fiúk közfelkiáltással előzékenyen átengedték a pálya bal szélső helyét, ahol a stég még néhány méterrel beljebb is van, mint a többi, míg a pálya jobb szélén, az „A” szektor szélére Bakó Petinek sikerült sorsolnia. Hogy ne legyen ez a szektor azért annyira sétagalopp az ifjú padavannak, ide sorsolt Jónás Gyuri bátyánk, Sherman Laci, aki mellé közvetlenül Schmidt Attila pakolhatott. A többi szektorban is szépen szétszéledtek a pecások, Kantó Zalán, Biczó Roland, Bagó Laci, Pozsonyi Csabi, Urbán József, Lubos Tanyasi, Barcsik Stanislav… és még sorolhatnám a neveket. Nem volt egyetlen könnyű szektor sem, már csak a halakon kellett erőt venni.
A Diósjenői Horgásztó dévéreiről híres, amelyekből nem is aprók lakják a vizet. Ennek megfelelően a felkészülési időben a dézsákból kellemes dévéres aromák áradtak. Spekulatius, pirított kender, vanília, karamell, koriander illata csapta meg az orrát a közelben sétálgatóknak. A kajákat többnyire édesre hangolták a versenyzők, és kevés kivételtől eltekintve a sötétebb árnyalatok pihentek a vödrökben. Az élő anyagot is a dévérek szája íze szerint készítették ki a srácok: báb, fullasztott csonti, pinki, giliszta és az elmaradhatatlan szúnyoglárva alkotta a menüt.
A felkészülési időben mindenki pontosan kimérte a távolságot, ami 20-30 métert jelentett, és a mélységet is, ami nem haladta meg sehol sem a 3 métert. Akik a Cralusso Navigátor match zsinórját használták, itt máris egy kis előnyre tehettek szert, mivel ennek segítségével akár két helyet is megjelölhettek a későbbi etetéshez és horgászathoz. Azt, hogy vízközt, fenék felett pár centivel vagy hosszan lefektetett előkével kell majd horgászni, ekkor még senki sem tudta. Ennek megfelelően a rutinosabbak a kaját is úgy vizezték be, hogy bármelyik irányba elmozdulhassanak vele, ha a szükség úgy hozza. A többség fix, könnyű waggleres szereléket készített elő, a nehezebb cuccok, sliderek csak az itt jellemző erősebb széllökések miatt voltak kéz közelében, de szerencsére ezekre nem volt szükség.
Az alapozó gombócok becsúzlizásánál lehetett látni, hogy a versenyzők két távolságot etettek. A 20 és a távolabbi, 30 méteres távra repültek a gombócok. (Ahogy korábban utaltam rá, volt, aki 25 és 40 méterre is(!) tudott etetni, majd később horgászni.) Az előbbi gyorsabb pecát és pontosabb horgászatot tesz lehetővé, míg az utóbbi esetleg a bentről érkező halak feltartóztatásánál lehet előnyösebb. A kezdés után a szélen Bakó Peti kb. 10 másodperc után már szép dévért szákolt, amit újabb és újabb példányok követtek. A többi helyen kellett egy szűk félóra, hogy az etetés zajától megugrott halak visszamerészkedjenek. Ettől kezdve azonban folyamatosan hajoltak a botok, itt is, ott is szép dévérek kerültek a merítőbe.
A feladat nem volt egyszerű, a halakat meg kellett tudni tartani az etetésen, és lehetőleg szelektálni kellett a nagyobb példányokat a csapatból. Volt, aki az eresztéken állítva tudta vízközt feltartóztatni a halakat, míg más az etetés ütemével, a felhasznált élő anyaggal tudta folyamatossá tenni a halfogást.
Kisebb szünetek azonban szinte mindenkinél beálltak, néha érthetetlen módon nyílt meg a „halcsap”, ami ugyanolyan hirtelen el is záródott. Ettől függetlenül érezni lehetett, hogy nem mindennapi peca kerekedik a Cralusso Kupán, ahol már fotózni is egy élmény volt, nemhogy horgászni. A végére többeknél elfogyott a lőszer, azaz a tűzőszúnyog, mivel a dévérek nagyja igényelte a szép nagy csokréta szúnyoglárvát, ami bizony apasztotta a készleteket.
Ezen a versenyen szerintem senki sem várta a verseny végét, de minden jónak vége szakad egyszer. Következhetett az igazság pillanata, azaz a mérlegelés. Az „A” szektorban Bakó Peti rögtön 17.550 grammal nyitotta a mérlegelést. Szemmel láthatóan tudott élni Fortuna kegyével az ügyes fiatal versenyző. Szektorában Sherman Laci 17.002 grammos, Schmidt Attila pedig 16.880 grammos zsákmányával csak megszorította, de az elsőségről letaszítani nem tudta Petit, aki így bezsebelhette a szektorgyőzelmet. A „B” szektorban Kolarik Zoltán diadalmaskodott 12.710 grammal, a „C” szektor győztese Bagó Laci lett 13.060 grammot mérlegelve, míg a „D” szektort Pozsonyi Csabi hozta 15.940 grammos fogásával. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy Bakó Peti nemcsak a szektorát nyerte, de a Cralusso Kupa 2015. évi Bajnoka is ő lett, így egy évig ő a vándorserleg őrzője.
A Cralusso Kupán összesen 288 kg dévér került haltartóba, és a szektorátlag is 72 kg-ra rúgott, ami durva számítással is emberenként közel 8 kilós átlagfogást jelentett, ami azt hiszem, nem rossz egy matchbotos versenyen. A remek hangulatú, halfogásokban bővelkedő versenyt egy kiadós ebéd és a díjak átadása követte. Azt gondolom, mindenki elégedetten és abban a biztos hitben tért haza, hogy jövőre ugyanitt találkozunk, bár ha minden igaz, ebben az évben lesz még lehetőség megfogni a diósjenői dévéreket. Addig is köszönjük mindenkinek, aki részvételével megtisztelte a versenyt! Találkozunk még! Hogy mikor? Hamarosan minden kiderül, addig is látogassanak el oldalunkra és kövessenek bennünket a Facebookon és a horgászújságokban!
A versenyen készült fotók megtekinthetők a Cralusso Facebook-oldalán.
A részletes eredmények az innen letölthető táblázatban tekinthetők meg.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polyák Csaba (csabio)
