Manapság már nem nehéz olyan feederbotokat találni, amelyek könnyedén felveszik a versenyt a bojlis botokkal és a távdobó orsókból is hatalmas a kínálat. Igen ám, de legyen egy felszerelés akármilyen jó, minden bizonnyal másképp fog működni egy profi és egy hétköznapi horgász kezében. A mostani írásomban egy olyan dobótesztet szeretnék nektek bemutatni, ami nem rekordokról szól, de remélhetőleg választ ad majd néhány kérdésre. Long Cast bot, Long Cast orsó, egy method szerelék és egy hétköznapi horgász. Hogy mi lesz ebből? Olvassatok tovább bátran és minden kiderül!
Az utóbbi időben több dobótesztről is láttam videókat és csak bámultam, amikor a profi horgászok könnyedén dobtak 100 m fölé. Azokon a tavakon, ahol én horgászom, ritkán kell 100 m-re vagy még messzebbre dobni. A körülmények azonban mindig változnak, ezért szavaztam bizalmat a By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 390 LC botnak és a hozzá illő, 4500-as Long Cast orsónak. Elsődleges célom ezekkel az eszközökkel az, hogy nagyjából 75-80 m-re könnyedén el tudjak dobni akkor is, amikor a körülmények nem ideálisak. Elméletileg persze meg tudtam dobni a 100 m-t is, de az elmélet és a gyakorlat bizony nem ugyanaz! Mindenképpen különbséget kell tenni a 100 m-es és a 100 m-esnek mondott dobások között! Elhatároztam tehát, hogy elvégzek egy dobótesztet azzal a felszereléssel, amivel a legszívesebben horgászom nagy távolságokba. Időközben több érdekességre is fény derült, természetesen ezekről is lesz majd szó a következőkben.
Sarkalatos kérdés, hogy hány g-os végszerelék az ideális egy adott bothoz? Én úgy gondolom, és a tapasztalataim alapján is azt tudom mondani, hogy a bot dobósúly-tartományának alsó határához, valamint a középső tartományához érdemes igazítani a végszerelék tömegét. Ott is van a fenti képen egy példa: a megtöltött kosár 70 g-os, a Master Carp Pro 390 LC bot dobósúly-tartománya pedig 50-170 g. Természetesen ennél jóval nehezebb végszerelékeket is el lehet dobni a bottal, de nem biztos, hogy azokkal hatékonyabban lehetne használni. Ezt szintén tapasztalatból írom, mert használtam már a botot nehezebb össztömegű végszerelékekkel is, a dobásnál azonban lehetett érezni, hogy nem az igazi. Fontos említenem, hogy gyakran alakítom át az etetőkosarakat a saját igényeimnek megfelelően, most azonban nem változtattam semmin, arra voltam kíváncsi, hogy mit tud a gyári változat.
Miután a felszerelés elkészült, összepakoltam a dobóteszthez nélkülözhetetlen eszközöket, majd útnak indultam. Korábban, nem messze a Zala folyótól találtam egy kis mezőt, ami tökéletes dobópályának tűnt. Szerencsére ideálisak voltak a körülmények, sütött a nap, kellemes, meleg idő volt, és a szél sem fújt.
A mező legalább 150 m hosszú volt, és a szélessége is bőven megfelelt. A legfontosabb szempont viszont az volt, hogy ne okozzak semmilyen kárt a dobóteszt során. Mivel a terület kellően nagy volt, és eleve nem voltak akadók, a dobótesztet problémamentesen le tudtam bonyolítani.
Miért kell olyan messze dobni? Tényleg van létjogosultsága? Milyen hosszúságú bot és mekkora orsó kell a távoli dobások eléréséhez? Gyakran elhangzó kérdések ezek, főleg az olyan horgászoktól, akik még kevésbé jártasak a témában. Azt mindig az adott vízterület határozza meg, hogy kell-e nagyot dobni. Néhány konkrét példa: Kéthelyen – ahol egyébként nagyon szeretek horgászni – felesleges messze dobni, mert viszonylag könnyen lehet halat fogni 30-35 m-es távolságból is, és maga a tó sem széles. Fontos említeni, hogy Kéthelyen nincs olyan zavaró tényező, amelynek hatására eltűnnének a halak a parthoz közeli helyekről. A Zalacsányi-tó és a Kis-Balaton északi, valamint a déli oldala, pl. teljesen más. Mindhárom vízterület mellett található egy forgalmas út, és a járművek által keltett rezgések, zajok miatt a halak egyszerűen nem érzik jól magukat a parthoz közeli részeken. Jóval beljebb húzódnak tehát, a vízterület középső vagy túlsó részéhez. Rövid dobásokkal nem nagyon érdemes próbálkozni az ilyen típusú helyeken, sokszor 80, 90 vagy 100 (vagy több) m-t is kell dobni ahhoz, hogy a horgászatot siker koronázza.
Rengeteg távdobó feederbot kapható manapság, és folyamatosan dobnak piacra újakat. Nagyon fontos azonban, hogy valóban legyen a pálcában kellő erőtartalék, bírja a nehezebb etetőkosarak használatát és a fárasztásnál a nagyobb terhelést, egyszerűbben fogalmazva a komolyabb igénybevételeket. A Long Cast botok mind ilyenek, kifejezetten távdobásra valók, a nagy orsókon található tekintélyes méretű dobról pedig könnyedén lepereg a zsinór. A rövidebb botokat és a kisebb orsókat a közepes vagy rövid távú horgászatokra tervezték.
A zsinórprofil milyensége szintén sarkalatos kérdés. A rosszul feltöltött dob a legtöbb esetben csak gondokat okoz. Ha túl van töltve a dob, akkor jönnek a gubancok és a bosszankodás, legrosszabb esetben meg a csúnya szavak. Ha nincs elég zsinór a dobon, akkor pedig csökkeni fog a dobótávolság, méghozzá azért, mert a zsinór nagyobb ellenállásba ütközik, így nehezebben pereg le. A fenti képen egy megfelelően feltöltött dob látható, nagyjából 1-1,5 mm-es távolságot érdemes hagyni a dob pereme és a feltöltött zsinór között.
Milyen messze is van az a bizonyos 100 m? Hogy őszinte legyek, néztem egy nagyot, amikor megláttam, hol is van a tábla! Lehet, hogy egy vízbe helyezett tárgy, ami szintén 100 m-re van, közelebbinek tűnik, de egyből felmerült bennem a kérdés, hogy miként fogom én megdobni ezt a távolságot? Van azonban egy fontos dolog, amiről még nem esett szó. Ahogy a bevezetőben is írtam, rekordokról szó sem lesz, de minden olyan adat, amit ebben a cikkben megadtam valós, tehát biztosíthatom a kedves olvasókat arról, hogy csalás nem történt a dobóteszt folyamán!
Dobókesztyűből sokféle van, én egy olcsóbb, de megbízható Nevis terméket használok. Nekem ez bőven megfelel, hiszen nem dobálok messze minden vízen. Ha valaki sokat horgászik olyan helyeken, ahol a nagy távolságok elérése a cél, akkor érdemesebb a valamivel drágább, strapabíróbb anyagból készült kesztyűk közül választani.
A megfelelő bot és a hozzá illő orsó mit sem ér zsinór nélkül. Orsóm dobján egy ideje már fent volt egy 20-as Nevis Navy Feeder, szerintem ez egy jó ár/érték arányú damil, hétköznapi használatra pont megfelel. Úgy döntöttem, hogy a tesztet ezzel a zsinórral végzem el. A dobóelőkét jó minőségű fonott zsinórból kötöttem és a bot végébe a legerősebb spiccet helyeztem.
Én egy hétköznapi horgász vagyok, ezért a dobótechnikám korántsem mondható tökéletesnek. Nagyon szeretek horgászni, de sajnos nincs annyi időm, hogy minden hétvégén kimenjek a vízpartra, vagy végigpecázzam a nyár nagy részét. Ha nem kell messze horgászni, akkor legtöbbször úgy dobok, hogy hátravezetem a botot, majd lendületből hajítom el a végszereléket. Ezt a fajta technikát tehát az alapozó etetésnél és a pörgősebb horgászatoknál (pl. keszegezésnél) is alkalmazom. Nagyobb távolságba csak úgy tudok dobni, hogy felveszek egy stabil helyzetet, beállítom az ideálisnak vélt zászló hosszát, hátravezetem a botot, kinézek egy célpontot, koncentrálok, majd erőből indítom a dobást úgy, hogy a jobb karommal tolom, a ballal pedig befelé húzom a botot.
A fenti képen jól látható a különbség. A 0,16 mm vastagságú zsinór sokkal simább felületű, mint a másik, arról nem is beszélve, hogy vékonyabbnak tűnik! Sajnos nem minden termék felel meg azoknak az adatoknak, amiket ráírnak. A dobóelőke zsinór nagyon fontos része a távdobó felszerelésnek, ezt sosem szabad elfelejteni!
Nem titok, hogy nem ez volt az első dobóteszt, korábban gyakoroltam egy keveset, hogy legyen némi tapasztalatom. Kezdetben a 35 g-os method kosarat raktam fel, mert ezzel horgászom a leggyakrabban, de bármennyire is próbálkoztam, bármennyi erőt adtam a dobásba, nem tudtam megközelíteni a hőn áhított 100 m-t, 88 m volt a maximális távolság, amit elértem. Amint bevetettem a 45 g-os kosarat, minden megváltozott! Jó messzire repült a szerelék és némi gyakorlás után sikerült megdobnom a 100 m-t! Amint jobban belejöttem, szinte mindig 100-105 m közötti távolságokat tudtam elérni. A horgászatban minden apró részlet fontos, ennyit jelent az a plusz 10 g!
Nagyon elégedett voltam, amikor folyamatosan követték egymást a 100 m körüli dobások, de volt egy, ami mindegyiknél nagyobbra sikerült. A bot csak úgy suhogott, de bírta a strapát, a method szerelék pedig sokáig repült, mielőtt földet ért. Hatalmas öröm volt, amikor megláttam a kosarat nem kevesebb, mint 110 m-es távolságban! Hozzáteszem, a Long Cast bot bivaly erős, bátran meg lehet húzni, nem kell attól félni, hogy eltörik! Távdobásra tervezték, és bizony hű a nevéhez! A boton található speciális kialakítású gyűrűk belső átmérője sem kicsi, ez szintén a távdobást segíti.
Végül, de nem utolsósorban következzen egy kis összefoglaló. Rengeteg olyan tényező van, ami befolyásolhatja a dobótávolságot. Ha adott egy jól összeállított felszerelés, de feltámad a szél, biztosak lehetünk abban, hogy súlyos méterekkel fog csökkenni a dobótávolság. Mindenféle kosz és az olcsóbb dobókesztyűkről leváló kis szövetdarabok is a spiccgyűrűkre tapadhatnak, ez szintén befolyásoló tényező, tehát nem árt időnként megtisztítani a gyűrűket.
Magán a horgászon is múlik, hogy mekkora lesz egy dobás. Meghatározó tényező az egyén magassága, a súlya és a dobótechnikája is. Én 182 cm magas vagyok, kb. 85 kg, a dobótechnikám pedig korántsem olyan tökéletes, fentebb is írtam, hogy nem vagyok profi. Akár 10-20 m-rel is többet tud dobni az, aki magasabb, nagyobb darab, jobb a fizikuma, vagy több gyakorlattal rendelkezik. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a sokadik dobás után a legedzettebb horgász is elfárad.
A zsinór is meghatározó elem, mert csökkenti a dobótávolságot, ha régebbi, ha vastagabb, ha nem kellően sima a felülete stb. Bizonyára még messzebb repült volna a method kosár, ha új vagy vékonyabb zsinórt használok. Nagyon fontos, hogy milyen a dobóelőke! Az olcsó, durva felületű fonott zsinórok is könnyen lefaraghatnak pár m-t a távolságból, ezért nem nagyon érdemes ezeket megvenni. Ha mindenképpen a távoli dobás a cél, csak a jobb minőségű termékek jöhetnek szóba! Az orsó mérete sem utolsó szempont, minél nagyobb tekerő kerül egy botra, annál nagyobb lesz a dobás.
A horogelőkéről is érdemes néhány szót írni. Igaz, hogy vékony, de ha nagyon kilóg a method kosárból, van némi légellenállása, és ez is csökkenheti a távolságot. Egy erőteljesebb dobás előtt úgy célszerű a csalit a kosárba tenni, hogy a horogelőke ne nagyon lógjon ki.
Végül, de nem utolsósorban itt van a zászló hossza. Úgy gondolom, hogy a bot spicce és a végszerelék között a 80-100 cm-es távolság az ideális.
Egyáltalán nincs közel az a 100 m, de napjainkban már igen komoly felszereléseket lehet kapni. Ha ideálisak a körülmények, és a felszerelés is összhangban van, akkor bizony elég nagyokat lehet dobni némi gyakorlás után. Van persze ezerféle zsinór meg végszerelék, így bőven lehetne még kísérletezni, és talán a boton feltüntetett 120 m-es távolság sem lenne elérhetetlen. Nem hiszem azonban, hogy a közeljövőben elvégzek majd egy újabb tesztet, mert elégedett voltam az eredménnyel, és minden kérdésemre megkaptam a választ. Ha viszont mindenképpen az a cél, hogy kedvezőtlen körülmények között (pl. szeles időben) is bőven 100 m felett lehessen dobni, és egy hozzám hasonló hétköznapi horgásznak kellene tanácsot adnom, akkor azt mondanám, hogy az igazi nagyágyúk, a 420-as távdobó feederek és a nagyobb méretű orsók közül érdemes választani. Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
