Gyakran teszik fel nekem a kérdést a kezdő, de a gyakorlott feederhorgászok is, hogy monofil vagy fonott legyen a főzsinór? Milyen szempontokat veszek figyelembe a különböző alapanyagú zsinórok kiválasztásánál? Úgy gondolom, hogy örökérvényű szabály nincs, de kellően nagy gyakorlattal rendelkezem már ahhoz, hogy egyértelmű útmutatást tudjak adni ebben a témakörben is.
A kezdő horgászok számára kizárólag a monofil főzsinórok használatát javaslom 0,20-0,25 mm közötti mérettartományban. A fonott főzsinórral való horgászatnak csak akkor van értelme, ha kellő gyakorlattal rendelkezünk már, és erre alkalmas felszerelés birtokában vagyunk. Ellenkező esetben komoly kárt is tehetünk kedvenc feederbotunkban vagy orsónkban. Mielőtt tovább taglalnám ezt a témakört, röviden összefoglalom, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a monofil és a fonott főzsinóroknak.
| Monofil főzsinór | |
| Előnyei | Hátrányai |
| Kedvező ár | Rövid élettartam |
| Rugalmasság | Kicsi szakítószilárdság |
| Könnyen köthető, csomózható | Könnyen sérül |
| Gyors süllyedés | |
| Fonott főzsinór | |
| Előnyei | Hátrányai |
| Hosszú élettartam | Magas ár |
| Magas szakítószilárdság | Rugalmatlan, 0% nyúlás |
| Nehezen sérül | Rossz kötés akár 50%-kal csökkenti az erejét! |
| Vékonyabb méretben használhatók | Lassú süllyedés |
| Erőteljes hullámzásban folyamatosan "rázza" a spiccet | |
Aki az előnyök és hátrányok útvesztőjében elkeveredett, azok számára szeretnék további konkrétumokkal szolgálni. A feederezés a legérzékenyebb, legfinomabb fenekező horgászmódszer, amely alapvetően nem a „brutalitásáról” híres. Azaz lehet a felszerelést a végletekig durvatani, erősíteni, de akkor már nem biztos, hogy feederezésről fogunk beszélni. A leggyakrabban, a legtöbben olyan helyeken feedereznek, ahol a meder akadómentes. Itt egy jól beállított fékrendszerű orsóval csupán idő kérdése, hogy mikor kerül partra akár a tó legnagyobb hala is. Ha a horgász kellően türelmes és van némi gyakorlata, meghökkentően vékony és kis szakítószilárdságú monofil zsinórral is kifoghat akár kapitális méretű halakat, hiszen „csak” a hal erejét kell legyőzni, amelyben nagy segítségére van a rugalmas bot.
Akkor kezd egy kicsit bonyolódni a helyzet, ha a hőn áhított halak a parttól távol érhetők csak el. Ekkor szükség lehet akár 100 métert meghaladó dobásokra is. Ezt egy maximum 0,20 mm átmérőjű monofil főzsinórral ellátott orsóval és hozzá illő, átlagosnál erősebb feederrel, no meg jó dobótechnikával lehet elérni. Azonban egy lendületes dobásnál (még ha nem is az elsőnél…) bizony könnyen elszakadhat az extra lendítőerőt elviselni nem képes monofil főzsinór. Ekkor mindenképpen szükség van a bot 1,5-2-szeres hosszának megfelelő 0,15-0,20 mm átmérőjű fonott dobóelőkére. Ezzel már erőből, a főzsinór elszakadásának veszélye nélkül megsuhintható a végszerelék.
Ugyanígy nélkülözhetetlen a fonott dobóelőke zsinór a folyóvízi horgászatok során is, amikor viszont nem a nagy távolság, hanem az extra nagy súlyú végszerelék gondtalan bevetése miatt van rá szükség.
Ettől kezdve már csak egy lépés választ el minket attól, hogy az orsó dobját telibe fonott zsinórral csévéljük fel. Ezt azonban addig semmiképpen sem javaslom, amíg olyan helyzetbe nem kerülünk, ahol tényleg indokolt! Majd 20 éves feederhorgász pályafutásom során bizony kevés ilyen helyzet volt, de ahol használtam, ott egyértelműen nélkülözhetetlennek bizonyult! A folyóvízi horgászatok során, ahol nagytestű halakra horgászom, ahol akadós, köves a terep, csakis ez jöhet számításba. A feederbot óriási előnye bármilyen más fenekező bottal szemben, hogy az egyébként rugalmatlan, de erős fonott zsinór erejét a rugalmas pálca a fárasztás során megsokszorozza. Így a látszólag reménytelen területekről is hatalmas halakat foghatunk ki… én már csak tudom… :)!
Állóvízen is használtam nem egy helyen fonott zsinórt, ekkor többnyire a sűrű vízi növényzet miatt volt rá szükség. Az abba bemenekülő halat csak a fonott „fűnyíróképességét” és rendkívüli erejét kihasználva lehetett onnan kivezetni.
Ezek a magyar sajátosságok és az én tapasztalataim. A külföldi (holland, német, angol) horgászok szokásait figyelembe véve azonban jól nyomon követhető, hogy nem csak akkor nyúlnak a fonotthoz, amikor extrém helyzet megoldása a cél. E nemzetek horgászai az átlagos, hétköznapi horgászatok során is előszeretettel választják főzsinórnak a 0,06-0,12 mm vékonyság fonottakat. Ők egyértelműen a közvetlenebb kontaktus és a kapás könnyebb, látványosabb jelzése miatt használják, hiszen teljesen mindegy, hogy a végszerelék horga 20, 50 vagy 100 méterre van, az 1-2 centis húzás is azonnal látszódik a botspiccen! Ez a rendkívüli érzékenység azonban nagyon zavaró tud lenni, ha feltámad a szél és megerősödik a hullámzás. Ekkor olyan szinten „rázzák” a hullámok a spiccet, hogy belefájdul az ember szeme, majd feje… míg ez egy monofil főzsinórral ellátott szereléknél azért nem ilyen zavaró, mert annak nyúlása lehet akár 5-10% is, ez a rugalmasság jelentősen tompítja a hullámzás kellemetlen hatásait is.
Mindezeket összegezve úgy vélem, hogy igenis megvan mindkét főzsinór fajta létjogosultsága. Éppen ezért értelmetlen azt mondani, hogy a mai naptól kizárólag monofil vagy fonott főzsinórt fogok használni. Érdemes, sőt kell is mindkettőt használni, de mindent a megfelelő helyen!
A végére hagytam egy fontos infót, amelyet már csak az igazán elszántak fognak értékelni. Én gyakran horgászom télen is. Ha ekkor a fonott főzsinór használata mellett döntök, akkor kizárólag olyan jöhet számításba, amely nem szívja magába a vizet, nem dagad meg speciális külső bevonatának köszönhetően, különben nem lehet vele dobni, mert ráfagy az orsó dobjára.
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
