Ahol sok törpeharcsa, és keszeg, kárász is van, ott a method technikával nagyon nehezen lehet szelektálni a halat, ugyanis a kajakupacra rárontó apróságok számára egész egyszerűen kikerülhetetlen a csali, és addig-addig lökdösik, míg magukba nem akasztják a horgot is. Az egyetlen lehetőség, ha olyan csali kerül fel a hajszálelőkére, amely bekebelezhetetlen a törpék számára, és akárhogy is forgatják azt, nem férnek hozzá a horoghoz. Simon Zoli barátommal egy nagyon tanulságos horgászaton sikerült végre úgy szelektálni a törpeharcsát, hogy miután összeállt a tuti végszerelék, csalogatóanyag, csali és csali-felkínálási mód, utána egyetlen szúrós kis ördögöt sem fogtunk, viszont pontyokat, annál inkább!
A Pátka mellett található Róth-tavon még sem Zoli, sem én nem voltunk korábban, így mind a víz, mind a benne élő halak számunkra teljesen ismeretlenek voltak. Az egyébként nagyon barátságos, kulturált és megnyerő horgásztó partján reggel szembesültünk azzal, hogy bizony nem lesz olyan egyszerű pontyot fogni, mint ahogy azt gondoltuk.
Az alábbi kisfilmben Róth Tamás, a tó tulajdonosa mutatja be a tavat:
Róth Tamás, a tó tulajdonosa, és a helyi horgászok nagyon segítőkésznek bizonyultak, és elláttak minket hasznos tanácsokkal a helyválasztást és a halak ízlését illetően. Abban mindenki egyet értett, hogy sok ponty van a tóban, azonban megfogásukat a törpeharcsák és az 1-1,5 kilós ezüstkárászok bizony nagyon megnehezítik.
A horgászat elején én is megtapasztaltam, hogy bizony ezek „áldásos” tevékenysége mennyire zavaró, azonban Simon Zoli hamar megtalálta a megoldást, ami ugyan nem a szigorúan vett method pecát idézi, de a hatékonyság miatt néha muszáj a berögződött dolgokat sutba dobni. Lássuk lépésről lépésre a technika minden elemét!
Etetőanyag
Azt már több helyen is hallottam, hogy sózzák a kaját vagy éppen a kukoricát ott, ahol sok a törpeharcsa, mert az zavarja ezt a nem kívánatos halat. Ugyanez a helyzet a csípős ízekkel is, így a SpéciAdditive – Csípős paprika kivonat kapóra jött nekünk aznap. Azt a helyi pecások mondták, hogy a májas ízvilágot kedvelik a pontyok, így az, amire a Robin Redet öntöttük, a Fluo Micro Method Feed Pellet - Brutal Liver lett. Nem bonyolult csalogatóanyag, viszont nagyon hatékony!
Csali
Csali tekintetében kicsit elrugaszkodtunk a finomhorgászattól, ugyanis a törpeharcsa-ellenes harc első lépése az, hogy olyan csalit kell felkínálni, amelyet ezek a kis ördögök nem tudnak szétszedni. A tógazda már reggel említette a tigrismogyorót mint potenciális pontycsalit, ám method pecánál ezt még sosem használtam. Nem is szokott nálam lenni, a vakszerencsének köszönhető, hogy egy fél zacskó maradt a táskámban egy pilismaróti „küldetésről”, ami nagyon jó szolgálatot tett! Ebből egy szem került ugyanis a hajszálelőkére, amelyet egy 10 mm-es BlendeX Pop Up könnyített ki. Ebből az Ananász + Banán és a Polip + Tintahal bizonyult a legfogósabbnak. Ennek az összeállításnak az volt a lényege, hogy a törpék azonnal rávetették magukat az ízes BlendeX Pop Upra, el is kezdték azt farigcsálni, de a horgot kitakarta a számukra teljesen érdektelen tigrismogyoró, így nem tudták magukat „felkötni”. Aztán egyszer csak megjelent a ponty, kiszúrta a finom falatot és beszippantotta az egész füzért úgy, ahogy volt!
Horog, csalizási technika
A csali méretéhez igazodva és a törpeharcsák méretes száját elkerülendő igen nagy méretű horog került az előkére. A 8-as méretű Gamakatsu Specialist RX bizony tekintélyes méretű, vastaghúsú pontyozó horog, de ezt követelte meg az adott helyzet. Ezt 0,14 mm-es Braxx Pro fonott horogelőkére kötöttük fel, méghozzá úgy, hogy a hajszálelőkét egész hosszúra hagytuk. Így akármennyire is „cuppantak” rá az ízes Pop Upra a törpeharcsák, a tigrismogyoró alatt rejtőzködő horoghoz nem fértek hozzá.
Végszerelék
A végszerelék klasszikusnak is mondható By Döme TF Long Cast Method Feeder kosaras megoldás volt. A távolabbi dobásokhoz 55 grammos, míg közebbre a 45 grammos méretet használtunk. Annyit kellett változtatni ezen a kosáron, hogy a belső bordákat egy csípőfogó segítségével kivágtuk, így aztán bőven maradt hely a nagy csalinak, valamint a hosszabb várakozási idő miatt mélyebbre is lehetett tenni azt a gombócban.
Keresőhorgászat
A horgászat technikája a keresőhorgászat volt. Közhely ugyan, de a pontyot ott kell megfogni, ahol van. Így aztán ahol mutatta magát, oda kellett bevetni a végszereléket. Reggel még a nyílt vízen is lehetett pontyot horogra csalni, ám ahogy emelkedett a nap, úgy tolódtak át a túloldalra a halak. Ott, a meredek partoldal alatti, folyamatosan melegedő vízben fröcsögtek, úgyhogy előkerültek a 4,20-as By Döme TF Master Carp Pro LC botok, mert a 120-130 méterre lévő túloldalhoz kellett minél közelebb dobni.
Tanulság
Minden víznek megvan a maga titka, és annak megfejtése a legszebb dolog, amit egy horgász átélhet. Ehhez azonban nemcsak rutin, és tapasztalat szükséges, hanem alázat is. Igenis meg kell hallgatni a helyi horgászokat, hiszen ők ismerik a vizet, és sok esetben segítenek a „távolról jött” pecásoknak. Nagyon fontos továbbá az is, hogy ne törődjünk bele a sikertelenségbe, mert mindig van megoldás. Hajlamosak vagyunk ráfogni, hogy a szomszéd azért fog halat, mert jobb helyen ül vagy csak szerencsésebb. Ezen a napon én csak úgy tudtam halat fogni, hogy lépésről lépésre leutánoztam Simon Zoli barátom módszerét, aki jobban ráérzett a vízre és hamarabb megfejtette a tó titkát. Ezen nincs mit szégyellnem, hiszen a folyamatos tanulás nem kivetnivaló. Az igazi kudarc nem az egymástól tanulásban nyilvánul meg, hanem a sikertelen napok utáni magyarázkodásban.
Fotó: Simon Zoltán, Sipos Gábor
