Egy igazi csalipróbához mi is kellhet? Először is kell hozzá egy fogós csalogatóanyag és egy lehetőség szerinti intenzíven telepített tó, ahol a horgász meg tudja mérettetni a rendelkezésére álló kedvenc csalikból álló palettáját. Így felkerekedtem és meglátogattam a Tereskei Sporthorgász tavat.
Elhatároztam, hogy az általam kedvelt és leggyakrabban használt, Haldorádó által forgalmazott etetőanyagot és pelletet megmérettetem egy intenzíven telepített tavon. Választásom a lakhelyemhez közeli, Tereskén található horgásztóra esett. A tóról röviden csak annyit, hogy 6,5 ha területű és egy gát szeli ketté. Így különül el egy nagyobb és egy kisebb tó. A tó tulajdonosa nagy gondot és energiát fordít a vízben található minden egyes pikkelyes védelmére. A vízterülethez számos horgászélményem fűződik, hiszen már korábban sikerült jó néhány nagytestű pontyot zsákmányolnom itt.
Horgásznapomon korán keltem, hogy mindent időben be tudjak pakolni az autóba, nehogy valamit is otthon felejtsek, minden apróság bekerüljön a táskáimba. Szerencsére elkísért testvérem is, aki lelkesen készítette a fotókat.
Mikor megérkeztünk a tóra, már tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű peca, hiszen a meteorológusok aznapra hidegfront-betörést jósoltak rohamosan eső légnyomással, melyet erős déli szél fog kísérni… de nem csüggedtem, bíztam csalogatóanyagaim fogósságában, magamban és uszonyos barátaimban. Miután a napijegyet megváltottam, gyorsan igyekeztem a halőrházzal szembeni partszakaszra kipakolni a felszerelésemet, hogy mihamarabb nekikezdhessek a horgászatnak. Nagyon élveztem, ahogy a reggeli, felkelő Nap lágyan simogató sugarai végigsiklottak a vízfelszínen és a kicsit hűvös időben meleget leheltek rám, miközben a tó lakói is megmutatták a hátuszonyukat a vízfelszínen. Miután kipakoltam a cuccaim felét, megkezdetem az alapozó etetéshez szükséges etetőanyag bekeverését, hogy majd minden cuccom előkészítése után rögtön neki tudjak látni a horgászatnak. Alapozó etetésem egyik alkotóeleme a Haldorádó Pelletes Fekete, mely minden horgászatom során ott lapul a táskámban. Ennek felét kevertem be egy zacskó Haldorádó Magyar Betyár fantázianevű etetőanyaggal. Mivel a víz hőmérséklete 14 Celsius-fokos volt, a jól összekevert két etetőt nyakon öntöttem a Magyar Betyár CSL Tuning aromával, melyből kb. 1,5 ujjnyit használtam el. Ezenfelül meglocsoltam az etetésre szánt anyagot Magyar Begyár Aroma Tuninggal is, melyből kb. 1 ujjnyit használtam fel. A már megnedvesített anyaghoz hozzátettem még egy nagy marék kukoricát is, hogy a turkáló, keresgélő uszonyosoknak is a kedvében járjak.
A „szakácskodással” végezve kiakasztott zsinórklipsszel kb. 35 m távolságban - a tómederben egykor keresztülfolyó patakmeder törésének szélén - hoztam létre az alapozó etetést, mely 8 db etetőkosaras dobásból állt. Azért csak ennyi, mert a szolgálatos halőr elmondta, hogy a hétvégén a tavat több bojlis horgász is vallatta, akik már alaposan megetették az ott élő halakat. Így jön a válasz az általam használt erősen aromázott keverékre is, hiszen a jóllakott uszonyosok érdeklődését is fel szerettem volna kelteni. Miután végeztem az alapozó etetéssel, felcsaliztam a Special Pellet Feedereimet és uccu, neki a víznek! Mindkét botom orsójának dobjára 22-es Spro Carp Maxx főzsinórt csévéltem, melyekhez 15-ös Power Pro fonott dobóelőkét kötöttem. Végszerelékeim lelkét egy-egy 35 g súlyú Haldorádó Pellet Feeder kosár adta, melyeket egy gumi gyönggyel ütköztettem meg. A 12-es Sufix Feeder Braid előkezsinórokat kivételesen nem egy feederes forgóba vagy egy gyorskapocsba hurkoltam, hanem egy kisméretű karabinerbe. Horogelőkéimre 10-es méretű Korum horgokat kötöttem.
Miután megkezdtem a horgászatot, az aktív feederbotos módszernek megfelelően 20 perc elteltével újracsaliztam és újból bevettetem a végszerelékemet, hogy a meghorgászni kívánt etetésen mindig legyen friss csalogatóanyag.
Az első jelentkező az etetés mellé dobott 3,90 H botomon lévő csalétekre kapott: egy 3,6 kg-os pikkelyes került partra. Uszonyos barátom nem sokat teketóriázott: erős, húzós kapással egyértelműen jelezte, hogy meg akarja szerezni a magyaros finomságot, ám pár perces küzdelem után már a matracon hevert. Következő pontyom már az etetésről érkezett, de az egy kicsit kisebb volt.
Horgászatom során azt figyeltem meg, hogy az etetésre dobott nagyobb, 4,90 H botomon csak kétféle ízesítésű csalival, viszont ugyanazzal a kombinációval tudtam kapásra ösztönözni célhalaimat. Ez a nyerő kombináció a Magyar Betyár és Fűszeres Hal ízesítésű Haldorádó Hybrid Pellet volt. A legtöbb pontyot a magyar betyár ízesítés adta, a nyerő kombináció pedig egy darab lebegő és két darab süllyedő pellet volt a hajszálelőkére fűzve. Csakis ez a két ízesítés adott halat az etetésről, más nem. Higgyétek el, próbáltam mást, de semmi nem történt.
A rövidebbik botommal pedig pont az ellenkezőjét kellett tennem, hiszen ha minden újabb bedobásnál nem egy újfajta csalit tettem a horog mellé, akkor nem tudtam kapást kicsikarni. Az Fluo Oldódó Lebegő pellettől kezdve a Red Tuning pelletig minden mehetett, ráadásul a legeltérőbb ízekben. Legyen fűszeres vagy édes, teljesen mindegy volt kopoltyús barátaimnak, csak változatos legyen - így a fantáziámat teljesen szabadjára engedhettem.
Aznapi pecám legnagyobb halát - aminek a magyaros ízek tetszettek meg - a kialakított etetésről fogtam. Éppen felcsaliztam a rövidebbik botomat, mikor fél szemmel láttam, hogy a 420 H spicce lassan, egyet-egyet döccenve megindul az etetés irányába. Rögtön reagáltam a kapásra. Bevágtam, és kezdődhetett az füstölős huzavona. Amilyen leheletfinoman, nagy óvatossággal próbálta megszerezni a felkínált finomságot versenytársam, annál vehemensebben küzdött ellenem. A 14 perces harc után sikerült szákba terelni a 8,7 kg súlyú pikkelyest, ami rövid ismeretségünk után visszakerült éltető elemébe. Persze azért egy pár másodpercig gyönyörködtem a küzdelemben kifáradt, a pontymatracon pihegő, erőt gyűjtő uszonyosban.
Ötórás horgászatom során 17 db pontyot fogtam zömében az etetésről, de kb. 11 óra után egy csapásra megállt a halfogás, miután viharossá erősödött a déli szél és megérkeztek a zivatarfelhők. Igaz, a halak kapókedvén látszott már egész nap az előre jelzett idő. Kicsit több mint egy óra kapástalanság után úgy döntöttem, összepakolok és hazamegyünk. Hazafelé már csak a kifogott halakon és a fárasztások okozta eufórikus érzésen elmélkedtem. Aznapi tanulságom, hogy nem mindig csak az etetőkosárba került etetőanyag ízesítésével harmonizáló csali kerülhet fel a horog mellé, hanem néha egy drasztikusan más irányvonalat képviselő íz is. Horgászatomat teljes mértékig sikeresnek tudom be, hiszen a velem szemben helyet foglaló két bojlis horgász az öt óra alatt mindössze két ezüstkárászt és egy kisebb testű pontyot fogott. Tehát hidegfront-betörés és déli szél ide vagy oda, próbálkozni kell!
Írta: Valentin Tamás
Fotók: Valentin Attila
