Következő írásom helyszíne a Tőkési-tó. Azok számára már ismerős lehet ez a víz, akik olvasták előző írásomat. Akkor egy kánikulai napon horgásztam itt rendkívül inaktív halakra. Akkor nagyon nehéz volt kapást kicsikarni, minden egyes halért meg kellett dolgoznom. Ezzel szemben most egy kicsit egyszerűbb volt a dolgom, ugyanis a pontyok nagyon aktívak voltak. Nagyon sok halat sikerült fognom, ennek részleteit alább olvashatjátok.
A pontyoknak szánt csemegék
Mivel 2 bottal horgásztam, 2 különböző etetést alakítottam ki. A távolabbi etetést kb. 20-25 m-es távolságon hoztam létre. Ennek alapja egy nagyon erős halas keverék volt, amely 1 zacskó Haldorádó Pelletes Feketéből és 1 zacskó Haldorádó Maximum Greenből állt. Az etetőanyagon kívül kizárólag csemegekukorica került a kosárba, és mint utólag kiderült, ez a kombináció nagyon bejött a halaknak. A másik etetést a parttól mindössze néhány méterre alakítottam ki. A csalogatóanyagokat kézzel szórtam be. Az etetés alapját szemes takarmányok és pelletek képezték, konkrétan Haldorádó Főtt natúr kukorica, Főtt natúr tigrismogyoró és Haldorádó Green Halibut Pellet. Természetesen ezt az etetést is etetőkosaras végszerelékkel horgásztam meg, amelybe Haldorádó FermentX Tejsavas Betainos etetőanyag került. Csalizni főként Haldorádó Kukorica Tuning Pácolt Édes Ananász kukoricát használtam, amelyet különböző Haldorádó Top Method Soft Pelletekkel balanszíroztam. Egy másik nagyon eredményes kombináció volt a szintén balanszírozott egy szem Haldorádó SpéciCorn gumikukorica.
Kezdődhet a peca!
A partközeli etetést megszórtam pár marék szemestakarmánnyal és pellettel, majd bekerült a beélesített végszerelék is. A távolabbi etetést 3 alapozó dobással indítottam el, majd a negyedik dobás már felcsalizott horoggal ment be. A készülődés során az előttem lévő vízterületen több pontyugrást és fordulást is láttam, ami mindig jó előjel. Azt jelenti, hogy a pontyok előttem vannak és aktívan mozognak, feltehetőleg táplálkoznak is. Ez a feltételezés helyesnek bizonyult, hiszen néhány perccel az első bedobás után a belső etetésről máris jelentkezett az első ponty. Röviddel utána a közelebbi etetés is leadta az első halat, amely végül az aznapi legnagyobb pontynak bizonyult a maga 5 kg körüli súlyával. A továbbiakban egymás után akasztgattam a belső etetésről a szebbnél szebb pontyokat. A pontyok a belső etetésen a teljes horgászat alatt aktívak maradtak, érdeklődésük csak akkor csökkent, ha megfogyatkozott a mederfenéken magát csábosan kínáló konzervkukorica, és elült a kifejezetten szárazra kevert hallisztes etetőanyag felhője. Persze ilyenkor sem kellett sokat variálni, gyors ütemben 2-3 etetődobást végeztem, és pár perccel később újra megjelentek a pontyok az etetésen. A pontyfogást akkor lehetett folyamatossá tenni, ha minimum 6 percenként dobtam egyet, mert így a kukorica sem fogyott el a mederfenékről, és a csábító, hallisztes etetőanyag-felhő sem ült el, ugyanakkor sosem volt bent túl sok etetőanyag, amely lefoglalta volna a pontyokat. Ez egy nagyon fontos szempont, ha nem szeretnénk sokat várni a kapásra. Mindig arra kell törekedni, hogy a kukorica és az etetőanyag sose fogyjon el az etetésről, de mindig a lehető legkevesebb legyen bent, így akár a bedobás után rendszeresen kevesebb, mint egy perc alatt húzza el a csalikombinációt a hal. Az ilyen minden szempontból kiélezett horgászatnál mindennél nagyobb szerepe van a lehető legprecízebb és legpontosabb dobálásnak. Az orsó dobjának klipszébe kiakasztott főzsinór nélkülözhetetlen a legmagasabb szintű pontosságnál, miközben oldalirányban sem lehet eltérés a támponthoz képest egyetlen dobásnál sem, hiszen a 6 perces ütemű dobálás csak akkor lesz elegendő egy ilyen nagy egyedszámú pontycsapat helyben tartásához, ha minden dobásunk pontos. Mondhatnám azt is, ha minden dobásunk pontos, akkor minden dobásunk pontyos.
A használt felszerelés és a végszerelék
Két bottal horgásztam, minkét bot a variálható hosszúságú Nevis Solution Feeder volt 3,9 m hosszúságban. A távolabbi etetést egy 60-as méretű Nevis Cayman orsóval, míg a közelebbit egy 35-ös méretű Nevis Secure orsóval horgásztam meg. A távolabbi etetésen egy klasszikus csúszó végszereléket használtam. A szerelék lelkét egy Haldorádó Special Round Feeder 2XL etetőkosár képezte. A kosár alsó ütközőjeként szolgáló forgókapocs és az előke közé egy kb. 15 cm-es erőgumi volt beiktatva, majd egy Haldorádó Feeder Gyorskapocs következett. Ez egy rendkívül hasznos segédeszköz, amely az előke gyors cseréjét biztosítja. Ennél a szereléknél Haldorádó Visitor monofil előkét használtam 0,18 mm-es átmérőben és 8-as méretű Gamakatsu Team Feeder Fine Carp horoggal. A közeli etetést a Haldorádó Pellet Feeder Complete etetőkosárral horgásztam meg, amelyhez a gyárilag hozzácsomagolt forgókapcsot használtam. Ez a forgókapocs olyan méretű, amely az etetőkosárba éppen beleszorul, így tulajdonképpen egy fix végszereléket kapunk, amely azonban egy kicsit nagyobb terhelés hatására csúszóvá válik. Ennél a szereléknél rövid fonott előkét használtam, konkrétan a 0,10 mm átmérőjű Haldorádó Braxx Pro típust. A horog Gamakatsu Team Feeder Strong Carp volt 10-es méretben, a hajszálelőkére pedig 7 mm-es Haldorádó csalitüskét kötöttem.
Összegzés
Mindent összevetve egy nagyon eredményes, eseménydús és élvezetes nap volt. Bár nem számoltam meg, a nap folyamán közel 50 db pontyot sikerült fognom, amelyek együttes tömege valahol 80-100 kg környékén lehetett. Azt hiszem, ez az eredmény magáért beszél és azt bizonyítja, hogy a halaknak kínált csalogatóanyagok nagyon ízlettek nekik. A végére talán még annyit tennék hozzá, hogy bár a távolabbi etetés jobban működött, ez nem feltétlen azt jelenti, hogy a hallisztes etetőanyag ennyivel jobban ízlett volna a halaknak. A partközeli zónában valószínűleg kevesebb hal tartózkodott, emellett a forgatás és a horgászat által keltett zajok is zavarhatták a halakat. Viszont a nap legnagyobb halát éppen ez az etetés adta. Azt gondolom, elégedett lehetek ezzel az eredménnyel, soha rosszabb horgászatot!
