A vadregényes Kis-Duna halai után ismét a Duna halait vettem üldözőbe. A november végén már rendkívül finoman táplálkozó dévérekből csak a legfinomabb végszerelékekkel lehet kifogni néhány példányt. Emellett még nagy jelentőséggel bír a helyválasztás, az etetőanyag és a csali helyes megválasztása is. Ha mindent jól csinálunk, igazán szép zsákmányra tehetünk szert még a hideg időkben is.
Egy november végi napon ismét a dunai dévérek megfogásával próbálkoztam. Szombat reggel öt órakor még sötétben a parton voltam, hogy mire kivilágosodik, mindennel elkészüljek és az etetőanyag szemcséi is kellően megszívják magukat.
Érkeztemkor a levegő hőfoka + 4 Celsius-fok volt és reggel 7:00 óráig még két fokot csökkent. A nap folyamán felmelegedés 14:00 óráig volt megfigyelhető, ekkor + 9 fok volt a hőmérséklet. Elsőként az etetőanyagot kevertem be, ami a következő alkotóelemekből állt:
- 2 kg Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér
- 1 kg Haldorádó Feeder Master Mézes Pálinka
- 2 kg agyagos föld
- 1,5 dl Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér
- 0,5 l fagyasztott csontkukac
- 0,25 kg Kukoricapellet
- 0,25 kg Hallisztes mikropellet
- 1 doboz konzervkukorica
Miután összekevertem a száraz etetőanyagokat, aromás vízzel megnedvesítettem, majd áttörtem a rostán és összekevertem a földdel. Ennek egyharmadát félretettem, amihez kizárólag fagyasztott csonti (0,25 l) került. Ezt a keveréket tömtem a kosárba. A többi etetőanyaghoz pedig konzervkukoricát, kukoricapelletet, hallisztes mikropelletet és természetesen fagyasztott csontit (0,25 l) tettem. Ezzel a keverékkel végeztem az alapozó- és ráetetéseket.
Két feederbottal horgásztam, mindkét orsón 0,18 mm-es főzsinór volt, amin nagyhurkos végszereléket használtam 0,12 mm-es előkével és 18-as horoggal. Az előke hossza mindkét esetben egy méter volt. A két végszerelék csupán abban különbözött egymástól, hogy a felső végszerelék kosara 50 g-os volt, az alsóé pedig 40 g-os. A felső boton azért volt nagyobb kosár, mert azzal esetenként kicsit messzebb is behorgásztam, mint az etetés vonala. A mederviszonyoknak köszönhetően ezek a halak a szokásosnál beljebb táplálkoznak, úgy 40 m-re a parttól.
A meder sóderos és rengeteg a kagyló, néha még az előkére is rácsimpaszkodnak. Hajnalban ezen a távolságon a vízfelszínen rengeteg dévérkeszeg forgott. Így egy nagyon erős csúzli segítségével juttattam be a 16 db teniszlabda méretű, nehéz, folyóvízi gombócot. Ezután félóránként 4 ugyanekkorát lőttem a halak kapókedvétől függetlenül az erős sodrás miatt.
A csalikról még nem esett szó. Próbálkoztam csontkukaccal, vörös trágyagilisztával, ill. a kettő szendvicsével. A horgászat végéig mindhárom csalival fogtam halat, de a legeredményesebbnek a szendvics bizonyult. Erről tanúskodik az is, hogy a két legnagyobb keszeget (1,8 kg és 3 kg) is ezzel a kombinációval sikerült lépre csalni.
A délelőtt elég gyengén indult, csupán néhány rontott kapásom volt jó ideig. Az alapozástól számított harmadik óra elején sikerült megakasztanom az első halat, amely mint később kiderült, egy aznapi átlagos 1 kg körüli dévérkeszeg volt. A vékony horogelőke, valamint a komoly mélység miatt már a kisebb halak kifárasztása is nagy élmény volt. Mivel felszerelésemet már a kezdéskor a lehető legfinomabbra készítettem el, a kapástalanságban nem tudtam finomítani - helyette megpróbáltam az egyméteres előkét teljes hosszban megemelni. Ekkor a horogra egy szem szúnyoglárvás technopufi és 2 szem piros csonti került. Az eredmény egy kölyökbalin lett, így nem maradt más hátra, mint várni a halakat és a legjobbakat remélni.
Az első hal után szépen lassan megindult a dévér. Dél körül már érezhetően ott voltak az etetésemen, sorban lehetett őket fogni. Azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy nagyon finoman táplálkoztak. Erről tanúskodott az is, hogy kivétel nélkül az összes esetben csak vékony húst fogott a horog. A délutáni órákban fogtam a szebb példányokat, többek közt a bandanagy is akkor érkezett, súlya kereken 3 kg volt. A halakat rögtön visszaengedtem a Dunába, ezért terítékfotó nem készült, és az összfogás pontos súlyát sem tudom. Mindenestre jó szórakozás volt így, november végén, és azt hiszem, a körülmények szabta lehetőségekből ismét kihoztam a maximumot. Soha rosszabb horgászatot!
Írta: Rózsa Arnold (dreezy91)
Fotók: Kázmér Miklós, Rózsa Arnold
