A május kétségkívül a legszebb hónap. Nyílnak a szebbnél szebb és illatos virágok, madarak énekétől hangos a táj, és még a hőmérséklet is kellemes. Ha időm engedi, ilyenkor is szívesen látogatok el kedvenc vadvizemre, a Zalára. A gyönyörű természetet és a folyót látván egyből felpezsdül a vérem, és mindig azon jár az eszem, hogy mikor lehetne összehozni egy jó kis vadvízi pecát! Le sem tudnám tagadni, hogy mindig türelmetlenül várom az itteni horgászatokat, fogjak bármekkora vagy bármennyi halat. Az időjárás persze közbeszólhat, de sebaj! Ha Zala folyó, akkor horgászat!
Talán az időjárás a legmeghatározóbb tényező a horgászatban. Szélcsendes időt jósoltak, hajnalra pedig 10%-os valószínűséggel egy kisebb esőt. Nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit fogok tenni: keverek egy adag etetőanyagot és rápróbálok egy kis horgászatra! A horgászatot megelőző délután már bontottam is az etetőanyagos zacskót és buzgón nekiláttam az előkészületeknek. Egy jól bevált és sokat bizonyított kajára esett a választásom.
Mivel keszegezést terveztem, de szerettem volna egy-két nagyobb példányt is horogra csalni, az édes etetőanyaghoz egy halliszt tartalmú mixet és tökmaglisztet adtam. A mix tiszta lazaclisztből, olajos magvak (ebben az esetben kendermag és fekete napraforgómag), valamint kukoricapogácsa őrleményéből állt. Az édes-halas jellegű etetőanyagot a különleges illatú TripleX Carp Syrup aromával tettem még fogósabbá. Talán a bolognai szószhoz tudnám hasonlítani legjobban az aroma illatát. Kellemesen fűszeres és egy kicsit édes is egyben, ezért esett rá a választásom. Miután a keverék elkészült, összepakoltam a többi cuccot, de nem bonyolítottam túl semmit. Ha tavasszal keszegezni megyek, legtöbbször csak egy botot viszek magammal.
Bíztam benne, hogy nem fog újra esni, és nagyon úgy tűnt, hogy nem is fog. Kipakoltam, felállítottam a horgászállást, így nemsokára minden a helyére került. Éppen elő akartam venni az etetőanyagot, de bekövetkezett, amire nem számítottam, újra elkezdett esni! Ahhoz képest, hogy az előrejelzés nem jósolt komolyabb esőt, igencsak megeredt! Mivel nem volt nálam horgászernyő, minden cuccomat egy védett helyre vittem, letakartam, majd türelmesen megvártam a májusi öntözés végét.
Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne alapozó etetéssel kezdeni a horgászatot. Kiakasztottam tehát a zsinórt a klipszbe és egy kisebb területre jutattam be néhány kosárral az édes-halas keverékből. Annyi kaját hagytam végül a tálkában, amit rövidesen fel tudtam használni. Fontos, hogy a különböző magvakkal óvatosan kell bánni! A kendermag és a csemegekukorica is kiszáradhat egy idő után, ezért érdemes ezeket kisebb mennyiségű etetőanyaghoz adni, vagy közvetlenül a kosár megtöltése előtt kell szórni belőlük a kaja tetejére. Vannak persze olyan helyzetek is, amikor a felszálló szemcsékkel lehet a horog közelébe csalni a halakat, ilyenkor meg pont a lebegő magvaknak van létjogosultsága.
A Zala folyó hihetetlenül közel áll a szívemhez! Régóta horgászom már itt, de még mindig nem tudtam kiismerni teljesen és szerintem nem is fogom, annyira szeszélyes! Néhány alapvető dolog azért van, amelyet biztosan ki lehet jelenteni. Kora tavasztól májusig leginkább keszegeket lehet itt fogni. Ahogy egyre melegebb lesz a víz és elkezdődik az ívási időszak, felúsznak a szebb dévérek, néha a kárászok és a pontyok is. Keszegekre persze nagyobb az esély, itt pontyot fogni nagyon nehéz! Amíg nagyobb mennyiségű hal tartózkodik a folyóban, a rákok visszaszorulnak. Ez lehet az elsődleges oka annak, hogy tavasszal jóval kevesebb kecskerák akad horogra, mint nyáron vagy ősszel. Amint lezajlik az ívási időszak, jócskán megcsappan a halak száma, és egyre több rák lepi el a folyót. A nyár és az ősz is egyaránt szeszélyes a Zalán. Ilyenkor nincs kőbe vésve semmi, van, hogy csak néhány hal úszik el a horgász előtt egész nap, és van, hogy több kiló tenyeres keszeget, horgot még sosem látott öreg dévéreket vagy pontyokat lehet fogni.
Összességében tehát elmondható, hogy a Zala folyó leginkább egy keszeges víz. Talán pont ez az oka annak, hogy kevés az itteni horgász. Több olyan ismerősöm is van, aki csak nagy pontyokat és amurokat akar fogni, ezért lenézi ezt a csodálatos vadvizet. Én viszont mindig szívesen jövök ide, fogjak bármekkora vagy bármennyi halat! Néhány olyan pecás is látogatja a folyót, aki kifejezetten rablóhalakra pályázik, vagy aki a legyezés szerelmese. A Zala felső szakaszán előfordulhat pisztráng és domolykó, az alsóbb részeken pedig balin, csuka és harcsa (az egyik ismerősöm, pl. csak a harcsák miatt horgászik a folyón). A süllő nagyon ritka vendég, elvétve lehet csak fogni az alsó szakaszon. Végül, de nem utolsósorban felmerülhet a kérdés, hogy van-e amur a vízben? Eddig még nem találkoztam olyan zalai horgásszal, aki fogott volna amurt a folyóból.
Az orsóm dobjára 20-as Power Fighter zsinórt csévéltem. A gyakori dobások miatt 15-ös fonott dobóelőkét is kötöttem. Lehet, hogy valamivel vékonyabb damil is elég lett volna, de úgy gondoltam, fő a biztonság. Ha egy nagyobb hal akadhat horogra, vagy ha elakad valamiben a szerelék, akkor nem árt egy erősebb zsinór. Az alapozó etetés után lecseréltem a nagyobb kosarat egy kisebbre. Mivel nem volt túl erős a sodrás, elegendő volt a 20 g-os változat. Nagy lyukbőségének köszönhetően gyorsan kioldódott az etetőanyag, ezt nagyon értékelték a halak!
Ezek a kisebb karikák szívesen tanyáznak a Zala folyóban. Méretükhöz képest nagy étvágyuk van, a kapásuk is elég határozott, a tavaszi időszakban pedig szép számmal lehet fogni őket élő csalival. Néhány hasonló méretű példány kifogása után azért felmerült bennem a kérdés, hogy horogra akad-e majd nagyobb, de szerencsére hamarosan megkaptam a választ!
Úgy tűnt, hogy a reggeli eső nem volt rossz hatással a halakra. Előfordult persze, hogy többet kellett várni a kapásra, de úgy gondolom, nem panaszkodhattam, ugyanis nem csak a szép halak miatt telt jól a napom. A Zala folyó partja kétségkívül májusban a leggyönyörűbb. A mocsári nőszirom sárga virága és még sok más vadvirág teszi színesebbé az élénkzöld parti növényzetet. Ebihalak úszkálnak a vízben, madarak énekétől és békák kuruttyolásától hangos a táj. A sikeres horgászat már csak ráadás!
Néha az egyszerű dolgok válnak be igazán. A tavaszi időszakban elsősorban az élő csaliknak szavazok bizalmat, ezért felváltva csaliztam csontival és gilisztával. Csontira inkább a kisebb halak jöttek, a gilisztát legtöbbször a nagyobb példányok vették fel. Már a kisebb karikáknak és az első, nagy lapát dévérnek is örültem, de egyszer csak határozott kapásra lettem figyelmes, és hamarosan egy újabb, vad keszeg csalt mosolyt az arcomra!
Szeretem a tavaszt, mert ilyenkor még hatékonyan lehet horgászni a Zala folyón keszegekre élő csalival. Mindig változik azonban, hogy ez meddig működik. Ha korábban érkezik a meleg, hamarabb leívnak a halak, majd jó néhány eltűnik a folyóból. A rákoknak kedvez, ha kevesebb a hal, és ha megtalálják a fenéken felkínált élő csalit (hozzáteszem, hogy elég gyorsan megtalálják), addig szórakoznak vele, amíg le nem zabálják az egészet. Ha a horgászat során azt veszem észre, hogy csak piciket rezdül a spicc és a kitekerés után rák okozta nyomok vannak a csalin, minden esetben elhagyom az élő csalit és valami keményebbet teszek fel.
Sosem voltam az a típusú horgász, aki minden alkalommal elviszi a halat. Arra szerintem senkinek sincs szüksége, hogy a fagyasztó alján halmozódjon fel a fogások egy része. Egy jól elkészített halétel persze nagyon finom, de azért érdemes átgondolni, hogy mennyi halat viszünk haza! A legtöbb természetes vízben még megfelelőek a körülmények, leívnak a halak, egy-egy visszaengedett példánynak tehát megadatik a lehetőség, hogy életet adjon utódainak.
Úgy gondolom, nem túlzok, ha kijelentem, hogy a májusi eső halakat ért! Két gyönyörű dévér, két szép karika és sok kisebb hal tette változatossá a horgászatomat. Lehet, hogy egy telepített tavon sokkal jobb eredményeket értem volna el, de a Zala folyó egy kiszámíthatatlan vadvíz, itt minden peca igazi kihívás! Rákokkal szerencsére nem nagyon találkoztam, csak egyetlen példány akadt horogra, de amikor csévéltem ki a végszereléket, leakadt és eltűnt a vízben. Nagyon jó kis horgászat volt ez is! Egy kicsit érezhető volt azonban, hogy lassan itt lesz az ideje a váltásnak, és újra elő kell majd vennem a jól bevált kemény csalikat, de ez már egy másik történet…
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
