Bizonyára többen jártak már úgy - hozzám hasonló módon -, hogy egy verseny után megmaradt kiváló minőségű etetőanyagot sajnálták „elpocsékolni”. Így jártam ezzel én is a Duna folyón megrendezett III. Duna NHT horgászverseny után. Maradt egy jó adag etetőanyagom, földes szúnyogom és ragasztott csontkukacom… A megmaradt készletet leltárba véve, nem volt kérdés számomra, hogy a versenyt követő napon is visszatérek Ordas község határába!
A horgászversenyről fontos tudni, hogy egy profi módon megszervezett és lebonyolított, rendkívül jó hangulatú „gébfogó-verseny” lett belőle. A Duna „törpeharcsája” bármilyen technikával és bármilyen csalival eredményesen fogható volt, még akkor is, ha nem őt akarták a horgászok horogra csalni. Jómagam 288 db gébet és egy 2 kilós márnát zsákmányoltam a verseny 4 órája alatt (az első fordulóban), amely összesen 13.520 gramm halsúlyt jelentett. Soha ilyen mennyiségű gébet nem fogtam még a Dunán…
A falánk halacskák intenzív támadása ellenére többen fogtak vagy akasztottak termetes márnákat, jászkeszegeket és dévérkeszegeket is. Tehát azért meg-megvillantotta a Duna igazi, bár gyakorta szeszélyes arcát. Az ordasi szakasz számomra is új, ismeretlen vízterület, de a „gébtenger” ellenére láttam, éreztem, hogy itt igenis sok termetes halnak kell lennie! Ezért másnap visszatértem!
Információ a pályáról
A vízterület neve: Duna folyó
A meghorgászott hely hol található: Ordas határában, a község alatti kövezett partszakaszon, a „versenypálya” alsó részén
A vízterület kezelője: Paksi Halászati Szövetkezet
Mikor érdemes ide látogatni: az év bármely szakában, amikor a Duna vízállása lehetővé teszi a kövezés meghorgászását. Ideális kisvíznél, amikor a paksi vízmérce 100 cm-nél kisebb vízszintet mutat
A horgászhely sajátossága: A markáns, nagy kövekkel kirakott parton óvatosan kell közlekedni, mert ha óvatlanok vagyunk, könnyen kezünket, lábunkat törhetjük! Ezt vegyétek nagyon komolyan!!! A község határában található pályaszakasz a hajózóút is egyben. A kisebb-nagyobb hajók gyakorta alig 40-50 méterre úsznak el a parttól. Ez azt jelenti, hogy ez a mélyebb része a medernek. 13 méteres rakós bot távolságában (50 cm-es paksi vízállásnál) az átlagos vízmélység 3 méter. Bentebb (30-40 méterre a parttól) a mederben 5-6 méter az átlagos vízmélység. A kövezés és a sóderes meder rengeteg természetes táplálékot (apró rákokat, kagylókat) rejt, ezért él itt eredendően sok hal.
Horgászhely megközelítése: A pályaszakasz megközelítése a gáton történik. Autóval a horgászhely mögé lehet állni. Tartós esőzés során azonban, a gát védelme érdekében, a bevezető útszakaszon található sorompót lezárják. Ekkor gyalog lehet csak a horgászhelyeket megközelíteni.
Biztos módszer: feeder technika
További információ: Forduljatok bizalommal a pálya nagy mágusához Jeszyhez, a Haldorádó Fórumban biztos választ kaptok minden felmerülő kérdésetekre!
Horgászengedély kapható: A dunapataji Sport- és Horgászboltban, Ságvári u. 2/A. Tel.: 20/467-8092
Horgászengedély ára: napijegy: 600 Ft, éves engedély: 7.200 Ft (2008. évi adatok)
Jellemző halállomány: géb (minden mennyiségben), márna (főként ősszel), jászkeszeg, dévérkeszeg, leánykoncér (védett!), ponty (néha előfordul), menyhal (télen)
Vízállás a horgászat napján: 50 cm (paksi vízmérce)
Vízmélység a horgászhelyen a horgászat napján: 5-6 méter
A víz hőmérséklete a horgászat napján: +15 Celsius-fok
A levegő hőmérséklete: +18 Celsius-fok
Légmozgás: szélcsend
Kerüljük el a gébeket, horgásszunk a nagyhal zónában!
Azt már az előző nap megfigyeltem, hogy a partvédő kövezés környékén találhatók a legnagyobb számban a gébek. A kövek között megbújva élik gondtalan életüket. Bármilyen tápláléknak látszó tárgya rendkívül mohón vetik rá magukat. De ahogy távolodunk a parttól, egyre kevesebb lesz a géb. A sóderes, vándorkagylókkal tarkított mederfenék, az erőteljesen áramló vízzel már nem kedvez nekik. Ez a mederszakasz a parttól minimum 25-30 méterre található. Itt kezdődik a nagyhalas zóna! Ez a márnák, termetes dévérek és jászok vadászterülete. Ezt a távolságot a legkönnyebben feederbottal lehet eredményesen meghorgászni.
Miért nem szeretik a horgászok a gébet?!
A Duna déli része később fertőződött meg. Budapest környékén és a felső szakaszon talán előbb lehetett hallani a horgászok elkeseredett megjegyzéseit, mely szerint „nem lehet a mohó gébektől semmilyen más halat fogni!”. Sajnos a gébek rohamosan szaporodnak a Dunában. Manapság talán már nincs egyetlen olyan vízbe nyúló parti kövezés sem, amelyet ne vettek volna birtokba. Rendkívül mohók, mindent válogatás nélkül megesznek, ami a szájukon befér. Horgászati szempontból olyan kártékony jószágok, mint tavakban a törpeharcsák. Csupán ezek nem szúrnak… Megenni, megpucolni nagyon nehezen lehet, vagy inkább értelmetlen, hiszen egy átlagos 2-4 dekás géb testsúlyának a felét nagy feje teszi ki. Így a tiszta halhús egyedenként nem éri el az 1 dekát sem. Tehát ezért sem érdemes rá horgászni… A legnagyobb probléma a gébek elszaporodásával, hogy „kiirtanak” minden olyan halat, amely lakóhelyük közelében él, táplálkozik, szaporodik. Azon halaknak sorsa megpecsételődött, amelyek esetleg a kövezésre rakják le ikráikat (keszegfélék egy része), ugyanis a gébek az ikrákat és a frissen kikelt ivadékot is gondolkodás nélkül felzabálják. Nem lehet előre megjósolni, hogy milyen hatásai lesznek az elkövetkező években a gébállomány drasztikus további növekedésének, de nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy belássuk, sok jóra nem számíthatunk. Hogyan lehetne létszámukat csökkenteni? Lehalászással biztos, hogy nem. Talán csak egy „gébvírus” végezhetne velük… Meglátjuk, mit tartogat a jövő?!
A felszerelés összeállítása
Ezen a napon felszerelésemet leegyszerűsítve, kizárólag két feederbotot hoztam magammal. A versenyről megmaradt etetőanyag kb. felét a horgászat megkezdése előtt bevetettem. „Természetesen” az első halam a csontkukaccal csalizott horgon egy apró géb volt. Úgy tűnt, hogy ma sem szabadulok tőlük… Azonban bármilyen hihetetlenül is hangzik, a nap folyamán több gébet nem fogtam. Sőt, az alapozó etetés után 30 perccel már szákba is tereltem az első márnát! A folytatás pedig minden várakozást felülmúlt.
Az általam összeállított felszerelés:
Felszerelés 1.
Spro Sensitive Carp Feederbot - by Döme Gábor 360 MH (40-90 g)
Spro Blue Arc 9400M orsó
Haldorádó Feeder Master Pellet Line 0,22 mm főzsinór
8 méter hosszú Spro Fusion Powerbraid 0,13 mm fonott kagylóálló dobóelőke
Technipeche tört gubancgátló cső, amelyet még rövidebbre vágtam
Dinsmores Scoop feederkosár 43 g, csúszóra szerelve
FOX 10. sz. forgó, amely megütköztette a gubangátló csövet
100 cm hosszú Spro Vision Line 0,20 mm horogelőke
Gamakatsu 2270N 10-es horog
Felszetelés 2.
Spro Aggressive Carp Feederbot - by Döme Gábor 360 MH (40-110 g)
Spro Blue Arc 7400 orsó
Haldorádó Feeder Master Pellet Line 0,22 mm főzsinór
8 méter hosszú Spro Fusion Powerbraid 0,13 mm fonott kagylóálló dobóelőke
Technipeche tört gubancgátlócső, amelyet még rövidebbre vágtam
Kamasaki 50 g-os tányérólom, csúszóra szerelve
FOX 10. sz. forgó, amely megütköztette a gubangátló csövet
100 cm hosszú Spro Vision Line 0,20 mm horogelőke
Gamakatsu 2270N 10-es horog
Helyválasztás
Az előző nap megrendezett versenyen egyértelműen a pálya alsó szakaszán akadt horogra a legtöbb termetes hal. Ezek főként márnák voltak. Így számomra nem volt kérdéses, hogy ide kell leülnöm, mert nagy valószínűség szerint itt van a legtöbb hal. Érdekességként említem meg, hogy itt Gabóca több mint 10 márnát akasztott, és csupán 3 darabot fogott ki. Az éles kagylók elvágták az előkéjét. Verseny közben ennyi halat elveszíteni több mint luxus! Ha megakasztott halainak legalább a felét kifogja, magabiztosan nyeri a versenyt. Ebből okulva, én már a kagylókra felkészülve állítottam össze végszerelékemet. A fenékre lefektetett első 8 méter kagylóálló fonott zsinór volt, de a horgomat sem kötöttem 0,20 mm-nél vékonyabb zsinórra. Az elgondolás helyességét igazolta, hogy így mindössze egyetlen szakítással megúsztam az egész napot, pedig nem kevés hal volt a horgomon!
Íme, egy kis filmes ízelítő, hogyan készültem fel a dunai horgászatra.
Folytatása következik!
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter
