„Mikor lesz pontytelepítés? Vagy volt már?”, hangzik el a kérdés oly sokszor… és nem véletlenül! Kis hazánkban a ponty a legkedveltebb, ennek köszönhetően a leggyakrabban telepített halunk. A telepítés nagy esemény! Várják is a horgászok, s az időpontokat előre feljegyzik a naptárba. „Megtörtént! Telepítettek! Hétvégén szabadul a víz!”, terjednek a hírek, majd a „szabadulás napján” megtelik a part pontyra vágyó horgászokkal, azonban sokan szinte egyetlen kapás nélkül megússzák e napot, míg mások tele szákkal mennek haza. Vajon mi lehet a sikerük titka?
A tó nyitása előtti napokban már nem a munkára figyelünk. Nem is igazán menne, mivel minden gondolatunkban a frissen telepített, a telepítést követő sokkot kihevert, izmos, a horgon jól védekező, szépséges bajszost fárasztjuk.
Mit is vigyek magammal a partra? Etetőanyagot? Szemest? Csontit? Legyen nálam mindből? Mi mindenre lehet szükségem a sikeres horgászat érdekében? A továbbiakban ezekre a kérdésekre keresem a választ egy igen tanulságos, információban gazdag horgászattal. Tartsatok velem!
„Persze! Telepítés után könnyű!”, mondhatják sokan. Azonban a következő sorokban kitárgyalt, bemutatott részletek nem csak telepítés után vezethetnek igen jó eredményre. Sikeresek lehetünk vele bármely horgászattal töltött nap során, az év nagyobbik részében.
A helyszín, melyre most meghívlak benneteket, egy intenzíven telepített tó Szeged városában. A vízről érdemes tudni, hogy rendszeresen telepített, melynek köszönhetően szép pontyállománnyal, valamint igen gazdag keszeg- és kárásznépességgel rendelkezik. Mélysége átlagosan 1,5 méter, melyet a tógazda folyamatosan szinten tart. A meder egyenletes, akadómentes, csak a part mentén figyelhető meg kevés nádassal borított szakasz. Éppen azért, mert a mederben törés nincs, vagy csak alig van, a halak vonulási útvonalai a parttól nem messze, vele párhuzamosan találhatóak. A víz meghorgászására ideális eszköz a rakós bot 10-11 méteres hosszban. Egyetlenegy nehézség van, amire itt a rakós botos horgászatnál oda kell figyelni, a part és a kerítés távolsága, mely a rövidítés módját és a görgő helyzetét kicsit jobb vagy bal oldalra - de ne rohanjunk ennyire előre! - eltolja.
Most, hogy megismertünk a tavat, nézzük meg, milyen etetőanyaggal, kiegészítőkkel és milyen etetési technikával készülök a horgászatra.
Keverékemet és alkotóelemeit most is, mint mindig a Maros Mix cég palettájáról választottam ki. Nem készítek ki dézsányi etetőanyagot. Felesleges. Összesen 1 kilogramm Maros Mix Sárga Ponty Specialt viszek ki a partra, melyet magas mézeskalácstartalmának és finom, édes, citromos illatának köszönhetően mindig sikeresen vetek be ponttyal, és kárásszal erősen lakott, felmelegedett vizeken. Nem véletlen, hogy hosszú évek óta az egyik kedvencem. Az etetőanyagot most kivételesen két lépésben nedvesítem, majd az alapozás előtt - mely alatt az összes etetőanyagot bedobom a spicchez - hozzákeverek fél doboz csemegekukoricát, valamint fél-fél marék Maros Mix Extra Ponty (6 mm), illetve kukoricacsíra pelletet. A horgászat kezdetekor elvégzett etetés után a halak kapását meg sem várva, folyamatosan 5-10 szem csontit csúzlizok az úszóm köré. A kukorica és a pelletek utánpótlásáról ritkábban, körülbelül 30-40 percenként gondoskodom. Csak a pontyok megjelenése után tervezem a sűrűbb szemes szórást.
Páran most megkérdezhetitek, miért viszek ki magammal etetőanyagot. Miért nem lehetne csak egyszerűen, a sokak által használt, oly jól működő szemessel történő szoktató és csalogató etetéssel eredményesen horgászni? A kérdés magában foglalja a választ is! Mivel általában csak egy szűk délelőtt áll a rendelkezésünkre, nem árt, ha kevés aromás, csalogató mixet is viszünk ki magunkkal, melynek segítségével hamarabb felkelthetjük a környéken tartózkodó pikkelyesek figyelmét.
Most, hogy átvettünk kedvenceink csalogatását és figyelmének felkeltését, nézzük meg, milyen felszereléssel is lehetünk eredményesek. Személy szerint én nem szeretek finomkodni a ponty horgászatánál, és egyre inkább azt az utat vallom, ha ponty, akkor nincs helye fölösleges vékonyításnak. Ebből kiindulva 18-as főzsinórra fűzöm fel vastag antennás úszómat. Előkéimet 16-os és 18-as Tubertini madzagból készítem, 30 centiméteres hosszban. Az általam használt horog vékonyhúsú, de megfelelően erős a ponty agresszívan történő fárasztásához is. Választásom azért is esik könnyű, kis súllyal rendelkező horogra, hogy az etetőanyag szőnyegen gyülekező egyéb békés halakból is el-elcsípjek néhányat. Az ólmozást, mely két részből - főólmokból és egy jelzőólomból - áll, alaphelyzetbe állítom. A kettő távolsága 20-22 centiméter. Az eresztéket úgy állítom be, hogy a jelzőólom körülbelül 3-5 centiméterrel helyezkedjen el a fenék fölött. Így egy olyan beállítást alkalmazok, melyből kiindulva bármely irányban el tudok mozdulni, ha a körülmények úgy kívánják.
Megvagyunk mindennel! Etetőanyag alkotók bevásárolva, szerelék elkészítve! Minden kész, már csak a halak hiányoznak!
A horgászatra most Marci is elkísér, így ketten vesszük üldözőbe pikkelyes barátainkat. Nem beszélünk meg korai találkozót. Nem sokkal nyolc előtt állok meg nála, majd indulás a legközelebbi horgászboltba, ahonnan fejenként 1 liter csontival gazdagabban távozunk. Irány a part!
Pontosan fél tíz, mire becipekedünk, összepakolunk és előkészülünk az alapozáshoz. Etetés után az első kapás megvárat minket. Lassan egy órája áztatjuk a zsinórokat, amire egyre sűrűbb forgásokkal jelzik a halak, „bizony megérkeztünk”! A sok felszíni forgás miatt azonban változtatok a szereléken. Az ereszték nagyságát hagyom, de a főólmozást körülbelül 50 centiméterrel az úszóhoz közelebb helyezem el. A csali továbbra is 4-5 szem csonti. A változtatást követően nem sokat kell várni az első kapásra. Gyönyörű dévér húzza a jól megfeszített csőgumit. Hamar kiemelem, megcsodálom, majd a végső fotózáshoz a szákomba helyezem.
Két-három óriás szépség jön még egymás után, majd a következő bevágásomban benne marad a gumi. „Itt van az első ponty!”, mosolygok örömömben. Szépen, komótosan indul el balra, de az erős szerelékkel hamar megállítom. Pár pillanat múlva már a lábam előtt jön fel „Őfelsége”. Meg is lepődik, mikor a part elé ér. Visszafordulna, de már nem engedem. Gyorsan és biztosan a szák fölé húzom, s mire eszmélne, már emelem is az ölembe. Gyönyörű, egészséges tükörponty!
Marci mormog valamit a bajsza alatt, a következő pillanatban pedig már ő is az ólmozását variálja. Talán egy perc sem telik el az átalakítást követően, mikor látom, neki is szépen nyúlik a gumija. Szép dévér ott is az áldozat.
Pontyom után nagyon bízunk a sorozatos fárasztásban. Keszegeken kívül egyelőre azonban nem akad nagyobb hal. „Ha keszeg, akkor keszeg”, gondolom magamban és előkeresek finomabb szereléket. A kisebb horogra már nem fér fel 4-5 szem csonti, így csak kettővel tűzöm meg hegyes kampómat. Marci azonban mindenáron pontyot akar fogni, ezért hatalmas csokrot készít nyüvekből horgára. A következőkben érdekes dologra leszünk figyelmesek. Ha nem is folyamatos a halfogás, azért el-elkapunk néhányat közülük, ám míg nálam kevesebb, mondhatni szinte alig van kapás, azok okozói is rendre kisebbek, addig Marcinál több és lényegesen nagyobb példányok kapkodják el pondróval csalizott horgát. Most én mormogok valamit, és már cserélem is vissza eredeti szerelékemet. Fogunk még pár halat, de dél körül teljes csend „nehezedik” ránk. A forgások is abbamaradnak az etetés fölött, pedig mindent ugyanúgy csinálunk. Nem sokat kell „törpölnünk” kapástalanságunk okán. Hamarosan kellemesnek semmiképp sem nevezhető nyári zápor próbál meg hazazavarni bennünket, de mi nem tágítunk. Bízunk az eső utáni kapásrengetegben.
Az eső hol esik, hol nem. Kicsivel hosszabb, mint egy órán át játssza velünk gonosz játékát, mire végre teljesen abbamarad. Elfoglaljuk újra ládáinkat és folyatatjuk ott, ahol abbahagytuk. Fél kettő körül azonban elérkezik a várva várt, lassan már csodának számító halözön! Kapás kapást követ! Jön néhány szép kárász, majd gumit hosszan tornáztató, vadul viaskodó, csodálatos pontyok örvendeztetnek meg minket. Érdekes, mennyire igényelték a folyamatos kaja-utánpótlást. Ha valamelyikünk nem pótolta a nekik szánt csemegét, máris hosszabb ideig figyelhette stabilan álló úszóját.
Három óra. Sajnos elérkeztünk mai horgászatunk végéhez. Összepakolásunk nehézkesen, nyűgösen megy. Mindkettőnk szíve súgja: „maradj még!”, agyunk azonban közli, menni kell. Továbbra is a kapás, a fárasztás izgalmának és élményének lázában égünk, miközben lassan, fájdalmasan - mintha fogorvosnál lennénk - keressük szerelésünk helyét a táskákban. Eleinte a botokat még a tartóban hagyjuk, de pár, a spiccet vízbe csavarós kapás után rájövünk, veszélyes játékot játszunk, így mielőtt még top szettek nélkül maradnánk, szépen eltörölgetve, dicsérő szavak és simogatás közepette összerakjuk botjainkat.
Pakolás végeztével még összeállunk egy csoportkép erejéig, majd örömtől ittas szemekkel az elúszó halak után súgjuk: „találkozunk még”!
Írta: Hajagos-Tóth Tamás
Fotó: Egedi Róbert, Marci88, Donald
