„Végre itt a tavasz!”, gondoltuk február közepe táján. Az időjárás azonban szeszélyesre fordult, és bizony még igen keményen „megmutatta erejét” a tél. A következő hetekben a hideg idő és a szél - gyakran együtt - tette próbára a szabad levegőre és a kapásokra igencsak kiéhezett horgászok türelmét. Március közepére azonban Tavaszanyó végre elcsábította Télaput, így beköszöntött a várva várt jó idő.
Az elmúlt nyolc részben áttekintettük azokat az alapismereteket, melyekre szükségünk lehet a finomszerelékes horgászatok során. Eljött az ideje, hogy a vízparton, tapasztalatokat szerezve mélyítsük el és finomítsuk azokat a mesterfogásokat, melyek sokkal eredményesebbé, kapásban bővelkedővé teszik a horgászvíz partján eltöltött órákat.
A tavasz előrehaladtával a vizek hőmérséklete folyamatosan emelkedik, aminek köszönhetően a halak emésztése, ezzel párhuzamosan táplálékfelvétele is növekszik. Az idén is, mint minden évben - a telepített pontyok kivételével - a keszegfélék az elsők, amik valamiféle táplálék után néznek. Bár télen is jól reagálnak a különböző etetőanyagokra, a vizek melegedésével ez csak fokozódik. Ebből azt gondolhatnánk, hogy „kimegyek, beetetek, és előbb vagy utóbb, de megjelennek etetésemen a halak”. Ez azonban nem így van! Kora tavasszal és tavasszal lényegesen nagyobb szerepe van a megfelelő hely kiválasztásának, mint a melegebb nyári időszakban. Hol is keressük a halakat? A „melegedési” időszakban igen hamar kimozdulnak a téli pihenőhelyeikről. Mivel a víz a parti, sekélyebb részeken melegszik intenzívebben, a tápláléklánc legelején szereplő élőlények itt válnak elsőként aktívvá, halaink pedig ezeket a részeket felkeresve táplálkoznak, itt szerzik be a megfelelő mennyiségű energiát a közeledő ívási időszakhoz.
Korai keszeghorgászatunk helyszíne a Szegeden található Téli kikötő. A vízről érdemes tudni, hogy élő összeköttetésben van a Tiszával, melynek köszönhetően a vízszintje, mélysége a szőke folyó áradásától, apadásától, annak változásaitól függ. Halállománya hasonlóképp a Tiszától függ. Megtalálható benne az összes keszegféle, nemes halaink, és sajnos - vagy nem (majd később még kitérek rá) - igen gazdag busaállománnyal is rendelkezik.
A következőkben áttekintjük ez időszaknak megfelelő és eredményesen használható etetőanyagot, majd áttérünk a felszerelés bemutatására, végső soron pedig a horgászat fontosabb részleteinek tárgyalására.
Tavaszi keverékünk alkotóelemeit a Maros Mix cég termékpalettájáról választottam ki. A bevetésre váró keverék a következő etetőanyagokból állt:
- 1 kg Maros Mix XXL Light
- 1 kg Maros Mix Dévér Special
- 1 kg Maros Mix Lösz
- 2 dl Maros Mix Dévér Speciál folyékony aroma
- 1 liter víz
- 1/4 liter etetőszúnyog
Csalizásra tűzőszúnyogot, pinkit szántam.
Mint látható, nem készítettem dézsányi etetőanyagot, és keverékem kifejezetten kevés alkotórészből áll. A hideg vízi horgászatok során sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a minőségre, mint a mennyiségre. Kevesebb, ugyanakkor jó minőségű etetőanyaggal lényegesen eredményesebben horgászhatunk, mint 4-5 kilogramm gyengébb minőségű mixszel.
„Oké, de miért ezt a keveréket választottam?”, merülhet fel a kérdés a receptet átfutva. Hiszen egészen eddig azt hangoztattuk, hogy a hidegebb időszakban, míg vizeink hőmérséklete nem éri el a bűvös 10-15 Celsius-fokos álomhatárt, a sötét, a meder tónusával megegyező színű etetőanyagokat használjunk. A jelenleg bemutatott keverék pedig… Van sötétebb is! Ez így igaz! De a víz, melyre most kilátogatok, igen zavaros és mély! Az etetőanyag keverékhez pedig kevés lösz is kerül, mely mélyíti a keverék tónusát. Ezeket figyelembe véve már láthatjuk, hogy nincs is szükségünk kifejezetten sötét mixre. Csalogató anyagunk legyen aromás és figyelemfelkeltő. Ennek a célnak a receptben szereplő összetevők tökéletesen megfelelnek.
Az etetőanyag elkészítését az alapanyagok - kivéve a föld - összekeverésével kezdjük! A homogenizáláshoz célszerű egy nagyméretű vászon keverőedényt választani, mert így könnyebben tudjuk elvégezni a tökéletes keverést.
Az XXL és a Dévér Speciál homogenizálása után következhet a nedvesítés. Az etetőanyaghoz a víz hozzáadása két módon történhet:
- Egyszerre ráöntött vízzel nedvesítünk
- Fokozatosan adagolt vízzel nedvesítünk
Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a kétféle eljárás két különböző végeredménnyel jár. Az első pontnál írt nedvesítésnél, amikor a szükséges vízmennyiséget egyszerre adjuk hozzá a keverékhez, az etetőanyag alkotóelemei - apróbb és nagyobb szemcsék - azonos mértékben nedvesednek meg. A második, azaz a fokozatos eljárásnál, az etetőanyagban először a kisebb alkotóelemek szívják meg magukat vízzel, és csak utána a nagyobb méretű szemcsék. Ezt azt eredményezi, hogy a keverékünk már vízközt bontani fog, és a gombóc a fenékre érést követően aktívabban fog felfelé dolgozni.
Jelen esetben az etetőanyaghoz, az 1 liter vizet egyszerre öntöm hozzá, de előtte még az aromát elkeverem a szükséges mennyiségű vízben. Ez így összesen 1,2 liter folyadék. Az aromás vizet jól elkeverjük a száraz etetőanyaggal. Az így elkészített etetőanyag kifejezetten jól tapad, SŐT! Egészen ragacsos, már-már elrontottnak néz ki. Ezt követően az etetőanyagot tegyük félre pihenni, hadd szívja meg magát megfelelően vízzel. Körülbelül 20 perces pihenő után vesszük elő, amikor is egy közepes lyukú rostán át kell törni. Az így kapott keverék erősen tapad. Következhet a lösz rárostálása, amit egy kis lyukú rostával végezzünk el. Ezt keverés, majd újabb áttörés követi közepes rostán, és az etetőanyagunk kész is van. A végeredmény egy jól tapadó, nehéz, nyomással jól szabályozható oldódású etetőanyag. Miért is van erre most így szükség? Azt szeretnénk, hogy az etetőanyag ne dolgozzon felfelé és a gombóc még egyben a fenéken landoljon. Ennek okai a következők:
- A vízben a kora tavaszi időszak ellenére sok a sneci. Nem szeretném felkelteni a figyelmüket.
- Függetlenül attól, hogy a parti sekély vizet fogom meghorgászni, a víz mély. Körülbelül 3,5 méter.
- Igaz, csak enyhén, de áramlik a víz.
- A Tisza e szakaszán, így a kikötőben is rengeteg busa található. A felfelé dolgozó etetőanyag csak felkelti a figyelmüket, amit szeretnék elkerülni (így is felkeltette…).
Most, hogy már tudjuk, mit etessünk meg a halakkal, nézzük át a felszerelés helyes elkészítését! A legeredményesebben használhatóak - a parti sáv meghorgászására - eredményességi sorrendben: rakós bot 9-10 méteres hosszban, spiccbot 5-7 méteres hosszban, bolognai bot 6-7 méteres hosszban. Jelen esetben a rakós botot pakolom össze 10 méteres hosszban. Azért választottam ezt a bothosszúságot, mert a jelenlegi vízállásnál a parttól körülbelül ebben a távolságban van az a padka, melyet eredményesen és pontosan meg lehet etetni, horgászi.
A rakósbotos horgászat „lelke”, a megfelelően kiválasztott gumi. Jelen esetben a halak mérete és a még hideg víz miatti gyenge védekezésüknek köszönhetően a legmegfelelőbb gumivastagság az 1,0 milliméter, melyet a bot első két tagjába fűztem bele. Főzsinórom 12-es, az előkém vastagsága 0,10 milliméter. Bár a kora tavaszi idő és a még igen alacsony vízhőmérséklet indokolná a finomabb felszerelést, a mederben található akadók, valamint a bármikor beugró termetesebb halak indokolják ezt a zsinórvastagságot. A szereléseken lévő úszók mérete 1,5 gramm, melyek hosszú, igen jól súlyozható antennával rendelkeznek. Ezt a méretet a víz áramlása és mélysége indokolja. Az ólmozást nem variáltam túl, összesen két részre - főólmokra és jelzőólmokra - osztottam. A kettő közötti távolság körülbelül 50 centiméter. Az horgászatra kötött előkéim hosszúsága 20 centi, míg a horog - mely vékonyhúsú - 16-os.
Az etetőanyag bekeverése és a felszerelés összerakása után következhet a horgászat. A peca, még inkább az alapozó etetés előtt nagyon fontos a meder pontos és alapos feltérképezése. Ne sajnáljuk erre az időt, mert egy fel nem fedezett gödröcske, padka vagy a csak - mint jelen esetben is - folyamatosan, lassan befelé mélyülő ajzat ismeretének a hiányában komolyabb eredmény nélkül fejezhetjük be a horgászatunkat. Feltérképezés nélkül ugyanis előfordulhat, hogy nem ott fogunk próbálkozni a halak kapásra ingerlésével, ahol a bekevert etetőanyagunk csalogató hatását kifejti. Mint már említettem, a meder, pontosabban a meghorgászandó padka befelé kissé lejt. Ennek ismeretében az alapozó etetést nem oda juttatom, ahol horgászni fogok, hanem körülbelül fél méterrel kijjebb, így az alapozó gombócok folyamatosan mosódnak befelé, az etetést a horgászat végéig el fogom érni. Az alapozó etetést nyolc darab nagyobb (kisebb narancs) méretű gombóccal, poharazva végzem, melybe valamennyi szúnyoglárvát is keverek. A megmaradó etetőanyagot két egyenlő részre osztom, és az első, valamint a második óra végén poharazom be a halaknak. A meglévő etetőszúnyoghoz csak annyi lösz kerül, mely szálaira szedi őket, külön földben nem keverem el őket. Ezt a felporozott szúnyogot adom poharazás előtt az elfelezett etetőanyaghoz, ebből a keverékből gyúrok gombócokat.
Az eresztéket a bot spicce alatt pontosan érintőre állítom, ezzel fésülöm át az etetésemet és a környékét. Az alapozást követően körülbelül 30-40 perc múlva jelennek meg az első keszegek.
Sajnos nemsokára a kapás abbamarad. Hamarosan pár, a szemnek is tetszetős fordulással jelzik a busák, hogy bizony nekik is tetszik a koszt, és nem hajlandóak osztozkodni senkivel. Ellenük védekezni sajnos nehéz. Megoldás lehet az, hogy egyáltalán nem etetünk, vagy a továbbiakban csak földes szúnyogot, esetleg csontit vagy kukoricát poharazunk rá. Mivel a csontit és a kukoricát ebben az időszakban még nem igazán eszi a hal (a telepített pontyokat ne keverjük ide), szúnyogom meg csak felporozva van, a nem-etetés mellett döntök. A halak hamarosan igazolják, így helyes, mert nemsokára odébbáll a csapat, és visszatérnek a keszegek. Szépen sorban jönnek: igen gazdag és vegyes teríték jelzi, nekik is tetszik a bekevert etetőanyag. Jön dévér, karika, laposkeszeg. Minden, amitől nyálkás és büdös lehet a kezünk. :-)
Egy apró részlet még, melyre az ilyen és ehhez hasonló vizekre érdemes és oda is kell figyelni: a horgászat során a Tisza mintegy 10-15 centimétert apadt, melyet nekünk is követnünk kell az ereszték állításával. Ha ezt nem tesszük meg, vagy nem a megfelelő mértékben állítunk utána, könnyen kapás nélkül maradhatunk. Ha mégis bekövetkezik a kapástalanság, ne sajnáljátok az időt egy újabb fenékmérésre és eresztékállításra. Higgyétek el, megéri!
Elérkeztünk a mai horgászat végéhez. Nincs más dolgunk, mint egy fotó erejéig gyönyörködni a zsákmányban, majd szabadjára engedni őket azzal a felkiáltással, hogy „Legközelebb, veletek, ugyanitt!”.
A következő részben egy kora tavaszi matchbotos pontyozásra invitálunk el benneteket! Addig is görbüljön!
Írta: Hajagos-Tóth Tamás (Donald)
Fotó: Donald, Marci88
